Kiadó: Eidos
Fejlesztő: Avalanche Software
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,4 GHz, 256 MB RAM, 1,5 Gbyte szabad hely, 64 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: 2 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2200+, 512 MB RAM, Radeon 9600XT
Hasonló játékok: Max Payne, Hitman
Kategória: harmadik személyű lövöldözős

Übergagyi lövöldözés a Max Payne és a GTA szerencsétlenül sikerült házasságából - ez a hónap következő sikere. Vajon mikor lesz vége a holtszezonnak és egyáltalán ilyen játékot miért készítenek el? Anno, mikor az első hírek szóltak az anyagról, vártam nagyon, most, hogy megjött, le is törlöm gyorsan.

A 25 to Life az Eidosnak vagy mellényúlás volt, vagy így szeretnék múlatni az időt az új Tomb Raider megjelenéséig. Természetesen megint alig sikerült a konzolról bármi lényegeset változtatni, de legalább lehet egérrel irányítani a játékot. A menüben - miután készítettünk egy profilt - elkezdődhet a hentelés.




Itt ér minket az első sokk. A programon kívüli setupban hiába állítunk be mindent maximumra, vagy akár minimumra (AA és AiF állítási lehetőség és slussz) nem sok különbséget látunk. Talán a pocsolyák és a vérfoltok válnak szebbé, bár kevésbé életszerűvé, mert nem hiszem, hogy úgy csillogna egy vértócsa, mint egy gyöngyházmetál fényezés az autón. A textúrák - ahhoz képest, hogy mennyi helyet foglal a játék - viszont kifejezetten rondák.

A második sokk ott következik, mikor elindulok, s párat lépek. Kicsit kocka mozgása van karakterünknek, ugrani pedig kifejezetten viccesen tud. Erre még non-plus ultraként jön az ormótlan és fegyverenként egyre ormótlanabb célkereszt, amitől igazából nem célzunk jobban, ám útban van és nem látni tőle semmit. Nagyon kellemes, mikor nyolcan lőnek messziről, de mondjuk a shotgun célkeresztjétől nem látni semmit. Persze az is megoldás, hogy a képernyőt pásztázva, minden piros jelzésre lövünk 2-3-at.




A kihívást egyébként később is az jelenti majd, hogy több ellenfél érkezik a nyakunkra és mondjuk jobb stukkerekkel is vannak felszerelkezve. A legviccesebb, mikor kétféle ellenségünk egymás öldökli, mi pedig akár végig is nézhetjük. Ilyen szituációkban lehet a legjobban megfigyelni például azt is, hogy mennyire szánalmas a karakterek fizikája. Rongybaba hangulat akar lenni, csak itt éppen nem sikerült valami fényesen. A harmadik sokk akkor éri a játékost, mikor elkezd komolyabban belefonódni a sztoriba és rájön, hogy nagy GTA majmolás az egész. Ezt azonban senki nem fogja beperelni az kisebbségek megjelenítése miatt, mert nem is biztos, hogy emlékezni fognak rá mondjuk két hét múlva. Csak úgy a miheztartás végett megemlítem, hogy az 1,5 gigás játék egyharmada a full motion videókból és a zenékből áll, azaz 1 gigát kapott maga a játék szőröstől-bőröstől. Ennyi helyen úgy tetszik ma már nem lehet értelmeset fejleszteni.




Ami viszont valamelyest javított a helyzeten, az a fegyverarzenál. A szokásos, minden fajtából csak egy lehet nálam koncepció miatt viszonylag szűk kombinációt engedhetünk meg. Ellenben a fegyvereket egészen kreatívan készítették el és megfelelően működnek, a hangjuk is nagyrészt rendben van. A 357-es nagyon sebez és lassú, a 9 mm-es gyors, de sokat kell vele lőni, a shotgun szór, az UZI-szerűség pedig a gyors és fájdalommentes halál. Természetesen alapfegyverként léteznek egyéb eszközök is, mint a vascső, baseballütő, stb, de a bénító pisztoly és a könnygáz is megtalálható. A legjobb egyébként 357-sel fejlövéseket osztogatni, bár ez nem nagyon fog menni.

Ennek oka egyrészt, hogy az ellenfelek a legtöbbször össze-vissza rohangálnak, másrészt bizonyos konfigurációkon lövés előtt, közben, vagy után egy-egy pillanatra megakad a játék. Ez nagyon "hasznos" tud lenni egy véres tűzharcban. Egyjátékos módban nem is kéne a pingnek szerepelnie, bár mégis olyan, mintha a tüskés fajtából kapna a játék x másodpercenként. Akinek ez egyjátékos módban jelen van, annak ugyanez lesz multiban is, tehát teljesen játszhatatlan lesz a játék, mert agyonlövik a figuránkat a folyamatos akadozás miatt.




A küldetések nem túl hosszúak és még ezek is ellenőrző pontokkal vannak felosztva. Nem kell menteni a játékot, mert folyamatosan válnak elérhetővé a pályák, így onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk - igaz, checkpointtól nem lehet, csupán teljesen a pálya elejéről. A fő csapásvonal mellett akadnak mindig spéci feladatok, amiket nem muszáj elvégezni, sőt igazából nem is vettem észre, hogy mire jók pontosan.

Online játék esetén akár 16-an is játszhatunk egyszerre és kiválaszthatjuk, hogy a rend őreit, vagy a gonosz alvilágot képviseljük-e. Kicsit CS-re hajaz, de messze nem nyújtja azt a hangulatot. Grafika:
Az Úr 2006. évében erre a grafikára nem mondom, hogy kettesnél jobb. Teljesen kocka mozgás, rossz minőségű textúrák és gagyi FMV videók. A játékon belül nincs is lehetőség semmilyen hangolásra, előtte tehetjük meg a beállítást, ami tényleg csak a felbontás, az élsimítás és az izotropikus szűrés finomhangolásában merül ki. A totál gáz kategóriába tartoznak az olyan jelenetek, mint a Tagelés, amikor nagyon csúnyán látszik, hogy béna a grafika. Sőt, nem tudom, az élsimítás minek van benne, ha sok textúrán így is látszik, hogy pixeles.

Kezelőfelület:
A mostmár szokásosnak tekinthető konzolos séma, bár itt legalább átültették az irányítást és az igazi PC-s WSAD+egér kombóval tudunk nyomulni. A menük néhol elég illogikusak, de bele lehet szokni. Egy 4 éves gyerek szellemi színvonalát nem haladja meg a program, de sajnos véres jelenetek vannak benne, ezért nem ajánlhatjuk. Sokszor nem egyértelmű, hogy éppen lővonalban vagyunk-e, vagy sem. Hiába látszik a karakterünk lopakodva a fal mögött, ha kinézünk a sarok felé, a régi jó third personos módszerrel, akkor képesek eltalálni, szóval vigyázni!

Játékmenet:
Nem aludtam el rajta, de nem biztos, hogy azért, mert a játék nem indokolta volna. A küldik során A-ból B-be jutás a fő feladat, mellette vannak olyan küldetéseink is, amiket nem árt véghez vinni, akkor is, ha kötelező, akkor is, ha másodlagos célok között szerepel. Az egész küldetéssorozat nem hosszú, de komolyabb fokozaton azért eltarthat egy ideig. Lövöldözés közben a legnagyobb öröm a fejlövés lehet, amitől nagyrészt egyből meghalnak, kb 2-3x-os sebzést jelent a normál testlövéssel szemben. Profik kínozhatják ilyenekkel magukat, de jobb, ha a fej kockázatos célozgatása helyett igyekszünk sorozatokkal levenni a lábáról az ellent.

Zene, hang:
Igazi gengszter muzsikák szólnak. Mivel nem vagyok a műfaj nagy ismerője, ezért nem tudom eldönteni, hogy hip-hop, rap kategóriában ezek a számok mennyire számítanak jónak vagy rossznak, de mindenképp illenek az alvilági lövöldözős, egymással acsarkodó városszintre. A hangeffektek is nagyrészt rendben vannak, a fegyverek hangján kívül ugyan nem sok értékelendő dolog van, na és persze a beszólások - azok zseniálisak. A "ne így (haljak meg)" sikítás a legmenőbb, de mindegyik nagyon vicces tud lenni, akár hosszú távon is. Bár az némileg kiábrándító, hogy a gizda fehér rendőr és a zsíros afro-amerikai is ugyanolyan hangon képes visítani.

Intelligencia, nehézség:
A különböző fokozatok azt szabályozzák, hogy mennyi életerőnk van, és az ellenfél mennyi ólmot képes elviselni a szervezetében, illetve némileg pontosabban is céloznak. Ellenben már a legkönnyebb fokozaton is előfordul, hogy igen könnyen agyonlőnek minket, pedig annak tiszta örömfutásnak kéne lennie. Ezt leszámítva a teljesen lineáris felépítésű pályákhoz nem kell túl nagy IQ, ha valamivel interakcióba tudunk lépni, azt jelzi a program és a feladatok sem túl nehezek. A bónuszokat nem minden pályán egyszerű megtalálni, ha csak megyünk egyenesen, de nem hiszem, hogy az különösebb nehézséget okozna.

Összegzés:
Gyenge próbálkozás olyan kiadó által fémjelezve, mint az Eidos. Bár nekik épp ebben a műfajban volt egy-egy komoly mellényúlásuk, de ez a mostani egy őszinte csalódás számomra. A játék bejelentésekor és beharangozásakor nagyon tetszetős infókat mondtak róla, ezért vártam is. Őszintén szólva kár volt, hiszen szinte minden tényezőnél alulteljesít és még azt sem lehet mondani, hogy fél évet csúszott, pedig akkor ütött volna. Ennek a játéknak nem lett volna szabad elhagyni a konzolvilágot, mert az ottani sokszor silány TPS mezőnybe beilleszkedhetett volna feltűnés nélkül. Remélem, a hamarosan újra beköszönő Lara nem okoz ilyen csalódást.