Kiadó: EA Games
Fejlesztő: Electronic Arts: Los Angeles (EALA)
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,4 GHz, 256 MB RAM (single) 512 MB RAM (multi), 6 Gbyte szabad hely, 64 MB-os videokártya
Ajánlott: 2,8 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 3200+, 1024/2048 MB RAM, Gef6800/Radeon X800 ,
Hasonló játékok: Lord of the Rings: Battle for Middle Earth, Warcraft III
Kategória: valósidejű stratégia

Alig több, mint egy évvel ezelőtt mutattuk be a Gyűrűk Ura RTS adaptációját, ami sok szívet megdobogtatott, másoknak viszont csalódást okozott. Az eladási statisztikák folytatásra serkentették a kiadót, és bár a karácsonyi dömpinget lekésték, a Lord Of the Rings: Battle for Middle-Earth második része sosem érkezhet rosszkor.

A játékkal kapcsolatos első benyomásom negatív volt, hiszen majd 5,5 GB adatot halmozott fel a merevlemezen, ami kicsit túlzásnak tűnik - ezzel megelőzte a World of Warcratot is, aminek jelenleg éppen 5 Gigára van szüksége. Először arra gondoltam, hogy telenyomták megint filmbetétekkel, de erről szó sincs. Ugyan 1,5 Giga video található benne, de ezek a játék motorjával készült, felturbózott átvezető jelenetek. Elértük tehát, hogy a Gyűrűk Ura játék kilépjen saját árnyékából. A főszereplők természetesen ugyanazok, bár a hősök között feltűnnek új arcok is bőséggel, ráadásul új fajok is megjelennek a játékban. Szerencsére nem kell már fix helyen építkeznünk, sőt területfejlesztői szemmel egészen új hozzáállás szükséges a játékhoz.



Elsőként mindenképp szót kell ejteni a kampányról, amiből kettő van, természetesen gonosz és jó. Érdekes, hogy a gonosz került előre és lett az inkább kezdő változat. A jó kampányban az elfek, emberek és törpék életét kísérhetjük figyelemmel, a negatív oldalon pedig a goblinok és a megrontott emberek kapnak főszerepet. Ami miatt mindenképp az elején kell szót ejteni róla, az az, hogy talán ez a játék egyetlen része, ami könnyen felejthető, sőt nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán érdemes végigjátszani akár egyszer is.

Többször semmiképp. Az RTS piac úgy tűnik kezd kifogyni az ötletekből, a különbség, hogy itt íjjal lőnek, nem lézerrel vagy puskával. Építsd fel, keresd meg, rombold le, öld meg, ne öld meg, ne halj meg. Ész nem sok kell hozzá, könnyű fokozaton tehetség és ügyesség se nagyon. Laikusok nyugodtan bohóckodjanak vele, nagy stratégáknak felesleges, Tolkien fanatikusoknak viszont érdekes lehet, ha bele tudják magukat élni.



Normál esetben itt vége is lehetne a cikknek, hiszen az RTS-ek jó része a kampányaira fókuszál, itt viszont egy olyan érdekes játékmódot vezettek be, ami eleddig közel ismeretlen, legalábbis ezeken a vizeken. Sokszor eszébe juthat valakinek, hogy a játék címe Battle for Middle Earth és nem Series of Single Fights for Middle Earth. Valószínűleg a készítők is agyaltak azon, hogyan lehetne ezt a problémát feloldani és létrehoztak egy igazi háború szimulátort, körökre osztott stratégiai és a megszokott valósidejű csata résszel.

A neve War of the Ring lett, ahol valóban küzdeni lehet a gyűrűért, amivel akár az egész játékot eldönthetjük, ha megleljük a random felbukkanó Gollumot. A fő térkép egy a Rizikóhoz (társasjáték) hasonló felületen zajlik, gyengébbek kedvéért olyasmi, mint a Honfoglaló, régi játékosok kedvéért pedig olyan, mint a Defender of the Crown. Kezdetben a csapatok egy-egy kis szelettel rendelkeznek Észak-Középfölde világából és körről-körre léphetnek 1 területnyit, elfoglalva azt, vagy éppen csatát kezdeményezve a másikkal. Lehet automatikusan is megvívatni a csatát a géppel, ez kb. olyasmi, mint a Heroes of Might and Magic-ben. Csak akkor érdemes ezt az opciót választani, ha teljesen egyértelmű a csata kimenetele. Egyébként térképekből és játékmódokból már alapból nincs hiány, mert kb 15 féle fajta start létezik és gondolom ez a későbbiekben csak növekszik majd.

Az első részből megmaradt szinte minden funkció, tehát spéci képességeket választhatunk, amennyiben szerzünk hozzá elegendő pontot, hősöket nevelgethetünk és komoly csapatokat építhetünk, akikre ha vigyázunk, akár szintet is léphetnek. A speciális képességek száma komoly mértékben növekedett, oldalanként 16 képesség közül választhatunk. Ezek egy része passzív, tehát nem kell aktiválni, globálisan vonatkozik minden egységre, illetve a csaták kimenetelét nagyban befolyásoló aktív skillek is szép számban megjelennek.

A kedvencem a gonosz oldalon a sárkány, akit megidézve végigperzseli párszor a csatateret, ami viszonylag negatív hatást gyakorol minden arra járó ellenségre. Ezeket természetesen csak ritkán használhatjuk, lévén drágák vagy ritkán idézhetőek, de a megfelelő pillanatban ellőve tényleg sorsdöntő lehet.



A játékmód érdekessége, hogy változatos gyors csaták hosszú sora vár a játékosokra, ahol akár többfrontos háborút vívva nyomhatjuk le a gépet, vagy inkább cimboráinkat hálózaton keresztül. Mivel a játékot el lehet menteni, ezért akár több estés közös program is kialakulhat egy ilyen menetből. A fajok közti különbségek az első részben elhanyagolhatóak voltak, de itt bekerült egy olyan funkció a Command pointot adó épülethez, ami spéci lehetőségeket nyújt, ezzel izgalmasabbá téve a játékot. Nem építhetünk belőlük egymás mellé sokat, hanem egy megadott sugarú körön kívül kell egymáshoz képest lenniük.

Hasonlít a Starcraft Protoss pylonjaira, csak épp pepitában. Ezek az épületek lesznek felelősek a nyersanyagtermelésért is, ebből kifolyólag minél nagyobb területet tudhatunk magunkének, annál gazdagabbak leszünk. Vége tehát a sarokba bevédekezésnek. Az alap taktika, hogy a játék elején telepakoljuk ezekkel az épületekkel az egész pályát, majd igyekszünk ezeket meg is tartani, illetve az ellenfél hasonló variációjából minél többet legyakni. A parti a legizgalmasabb akkor, ha kihasználjuk a föld, víz levegő hármas minden előnyét, hiszen lehetőség van hajókat is építeni és néhány légi lény is megjelenik ebben a részben.

Másrészt az elfek, akik fákat ültetnek ilyen célból megbújhatnak a fák árnyékában (hatósugarában), láthatatlanná téve magukat, a goblinok pedig a Command and Conquerből ismert alagútrendszert építik ki, így utazhatnak pillanatok alatt egységeik a térkép bármely pontjára, ahol van kijárat. Az ilyen extrák alapjaiban határozzák meg a játékon belüli stratégiát, tehát érdemes rájuk odafigyelni.



Természetesen ezeknél már csak a hősök fontosabbak, akik nehezen halnak, cserébe gyorsan és hatékonyan ölnek és mindenféle különleges képességük lesz, ha felfejlődnek. A harcosoknál izgalmas lehet 10. szinten, hogy egy egész sereget képesek megidézni, a varázslók pedig közvetlen sebzést tudnak okozni és a többi kasztnak is megvannak a maga képességei. Hogy milyen hősökkel operálunk, az csupán tőlünk függ, sőt multiban annyira, hogy akár magunk is összerakhatunk egy egyedi hőst, akinek kinézete mellett beállíthatjuk tulajdonságait és attribútumait is.

Persze nem kell komoly szerepjátékos karakter-generálóra gondolni, sőt full gagyik a lehetőségek. Választhatunk kb. 3 fegyver, pajzs, páncél közül és a spéci képességek között inkább a sorrend felállítása a feladat, hogy szintlépésenként hogyan legyenek elérhetők, hiszen kb. 11 képesség van, tehát maximum egyet nélkülözünk. Ezek eléréséhez minél több harcban kell szerepeltetni kis jószágunkat, amit szintlépéssel hálál majd meg. Durva ütközetekben viszonylag gyorsan fejlődnek a hősök, de langyos, gép elleni küzdelemben kemény dió a 10. szint elérése.

A fentebb említett fejlesztések mellett nem sok minden változott egyébként a játékban, tehát az egységtípusok hasonlóak, a valami ellen erős, valami ellen gyenge rendszer továbbra is megmaradt. Eltekintve néhány grafikai elemtől a játékot átalakították egy év alatt egy igazi ütős multi játékká. A komoly az benne, hogy itt egy menet nem órák, hanem napok kérdése is lehet. Akár helyi hálózaton keresztül is játszható, de az igazi nagy lehetőség a netes játék. Nagyon gyorsan lehet játékpartnert találni akár villám játékra, akár War of the Ringre is és biztos, hogy a fanatikusokon kívül sok stratéga beáll a sorba és legalább a Heroes 5 megjelenéséig ott fogja élezni a kardját. Grafika:
Tavaly is teljesen pozitív kritikát kapott a motor és azóta még fejlődött is, szebbek, részletesebbek lettek a tereptárgyak, jobb minőségű textúrák jelentek meg, sőt a Shader effekteket is fejlesztették. A különböző felületek még élethűbbek, a víz szebben hullámzik, a jég pedig szebben csillog. Az egységek mozgása kielégítően részletes és külön öröm, hogy komoly sokszereplős csatákat tudunk vívni a képernyőnkön. Persze csak akkor, ha van hozzá megfelelő hardver is, hiszen a grafikai elemek javulása a gépigényt is feljebb tornászta kissé. Mivel tavaly is az volt a legnagyobb probléma, hogy sokat kíván a játék, ezért ez lehet talán az egyetlen negatív pont. Valamit valamiért persze.

Kezelőfelület:
Lényeges változás nem történt, a játékon belül az ismert és megszokott manőverekkel operálhatunk, természetesen a lényeges dolgok a szinte már szabványos módon működnek. Néhány dolog elhelyezését nem találtam teljesen logikusnak, nem lenne rossz, ha a kezelőfelület néhány részét lehetne mozgatni, igény szerint elrendezni, ami fontos lehet egy multiplayer játék során. A menü felépítése egyszerű, nem okoz semmilyen meglepetést. Mivel az egységek nagy része csapat, továbbra is megmaradt a színes keret, ami körbe rajzolja csoportonként a népet. Ezzel ugye elkerülhető, hogy őrülten kelljen próbálkozni, hogy egy tömegjelenetnél sikerüljön a kívánt egységre kattintani.

Játékmenet:
Ezt a pontot általában a kampányok értékelésére szoktam használni, ezért érdemel alacsony pontot. Sajnos tényleg nincs új a nap alatt és azt gondolom, hogy amíg a Blizzard ki nem jön a Starcraft 2-vel kb. 2010-ben, addig nem is lesz. A tömeggyártók, mint az EA, nem hagynak időt a fejlesztőknek arra, hogy normális történeteket, normális kampányba, újdonságként ható fordulatokkal érjenek el. Addig is jöhet a klónküldetések támadása. A War of the Ring viszont izgalmas és ez tényleg képes lekötni az embereket, feltéve, hogy emberek ellen játszik, ugyanis gép ellen ugyanolyan unalmas, mint a kampány.

Hang, Zene:
A hollywoodi produkciók adaptációi valamilyen érdekes oknál fogva ebben a pontban mindig jól szerepelnek. A zenék továbbra is a film hangulatát idézik, a szinkronhangok között pedig újra felismerhetjük akár Ian McKellen (Gandalf) vagy Christopher Lee (Saruman) érces tónusát is. A játék közben gyakran megszólalnak a hősök és kommentálják az eseményeket, ami aranyos hozzáadott bónusz az egyébként is jó effektekhez.

Összegzés:
Látszik, hogy egyáltalán nem koncentráltak az egyéni játékra, kizárólag multi, multi, multi. Ez nem is baj, de akik nem játszanak interneten keresztül, azok gondolják meg kétszer, mielőtt leemelik a polcról a játékot. Azok is gondolkodjanak rajta, akiknek nincs csúcs videokártyájuk és sok memóriájuk a gépben, mert az élvezet csak akkor teljes, ha a látványon sem kell spórolni. Persze a multiplayer játékok esetén a grafika sokadlagos prioritás, de a mai igények sajnos erre jobban éhesek. A Tolkien rajongók biztosan örülni fognak, egy olyan anyagot kapnak a kezükbe, ami nem egy feldolgozás, újrajátszás, hanem egészen új és egészen egyedi kalandokba keveredhetnek kedvenc világukban, akár saját hősükkel is.