Gyurkity Péter
Hidrogénhajtást tervez az Airbus
Egyszerre három eltérő dizájnt mutattak be, az új korszak 2035 körül jöhet el.
A polgári repülés területén az elmúlt hónapokban már olvashattunk tisztán elektromos fejlesztésekről, szóba került itt a hidrogénre épülő alternatíva megvalósítása is, ezen korai koncepciók viszont méretüket tekintve messze elmaradtak a megszokottaktól. Az Airbus most ezen változtatna, egyszerre 3 eltérő kivitelben.
Az európai cég hivatalos közleményében képekkel kiegészülve illusztrálják az általuk tervezett megoldásokat, azok jellemzőit és főbb előnyeit, ezek pedig kivétel nélkül a zéró emissziós elgondolás jegyében születtek meg. A főszerep természetesen a hidrogénhajtásnak jut, amelynek révén kiválthatónak tűnnek a hagyományos üzemanyagok, ezzel pedig teljesíthető lenne az OECD ajánlása is, amely a színtiszta zöld gazdaságra való átállást célozza meg. A hidrogén (mind szintetikus üzemanyagként, mind pedig a polgári repülés elsődleges energiaforrásaként) valós alternatívának tűnik, bár az még kérdéses, hogy mindez mennyiben lesz kivitelezhető.
Az Airbus mindenesetre 3 különböző koncepcióval áll most elő, amelyek eltérő célokat, igényeket elégítenének ki. Az első példány egy turbofan (gázturbinás) megoldás, amely a 120 és 200 fő közötti utaslétszámot legfeljebb 2000 tengeri mérföldes távolságra juttatná majd el, módosított hajtóművel, amely nyilván a hidrogént használná fel. A második változat már turboprop (légcsavaros gázturbina) kialakításon alapul, legfeljebb 100 utas számára, nagyjából 1000 tengeri mérföldes hatótávval, a rövidebb utakra, míg a harmadik repülő egy érdekes kialakítás, amelynél a szárnyak tulajdonképpen egybeolvadnak a vastagabb, szélesebb törzzsel, maximum 200 utassal és szintén 2000 tengeri mérföldes hatótávval. A széles kialakítás révén lehetőség nyílik a hidrogén elhelyezésének módosítására, remélhetőleg a repülési jellemzők megőrzésével.
A cég elképzelése szerint a fenti eltérő dizájnok lehetővé teszik majd számukra az ideális példány kialakítását, amely a következő évtized közepére, vagyis 2035 tájára állhat majd szolgálatba, legalábbis a mostani tervek szerint. A repülés 2018-ban a teljes szén-dioxid-kibocsátás 2,4 százalékáért felelt, ez tehát óriási változást nem hoz majd magával, mégis segítséget jelenthet a klímaváltozás elleni küzdelemben.
A polgári repülés területén az elmúlt hónapokban már olvashattunk tisztán elektromos fejlesztésekről, szóba került itt a hidrogénre épülő alternatíva megvalósítása is, ezen korai koncepciók viszont méretüket tekintve messze elmaradtak a megszokottaktól. Az Airbus most ezen változtatna, egyszerre 3 eltérő kivitelben.
Az európai cég hivatalos közleményében képekkel kiegészülve illusztrálják az általuk tervezett megoldásokat, azok jellemzőit és főbb előnyeit, ezek pedig kivétel nélkül a zéró emissziós elgondolás jegyében születtek meg. A főszerep természetesen a hidrogénhajtásnak jut, amelynek révén kiválthatónak tűnnek a hagyományos üzemanyagok, ezzel pedig teljesíthető lenne az OECD ajánlása is, amely a színtiszta zöld gazdaságra való átállást célozza meg. A hidrogén (mind szintetikus üzemanyagként, mind pedig a polgári repülés elsődleges energiaforrásaként) valós alternatívának tűnik, bár az még kérdéses, hogy mindez mennyiben lesz kivitelezhető.
Az Airbus mindenesetre 3 különböző koncepcióval áll most elő, amelyek eltérő célokat, igényeket elégítenének ki. Az első példány egy turbofan (gázturbinás) megoldás, amely a 120 és 200 fő közötti utaslétszámot legfeljebb 2000 tengeri mérföldes távolságra juttatná majd el, módosított hajtóművel, amely nyilván a hidrogént használná fel. A második változat már turboprop (légcsavaros gázturbina) kialakításon alapul, legfeljebb 100 utas számára, nagyjából 1000 tengeri mérföldes hatótávval, a rövidebb utakra, míg a harmadik repülő egy érdekes kialakítás, amelynél a szárnyak tulajdonképpen egybeolvadnak a vastagabb, szélesebb törzzsel, maximum 200 utassal és szintén 2000 tengeri mérföldes hatótávval. A széles kialakítás révén lehetőség nyílik a hidrogén elhelyezésének módosítására, remélhetőleg a repülési jellemzők megőrzésével.
A cég elképzelése szerint a fenti eltérő dizájnok lehetővé teszik majd számukra az ideális példány kialakítását, amely a következő évtized közepére, vagyis 2035 tájára állhat majd szolgálatba, legalábbis a mostani tervek szerint. A repülés 2018-ban a teljes szén-dioxid-kibocsátás 2,4 százalékáért felelt, ez tehát óriási változást nem hoz majd magával, mégis segítséget jelenthet a klímaváltozás elleni küzdelemben.