Balázs Richárd
Egy lehetséges magyarázat az anyag eredetére
A természet törvényei egyenlőként kezelik a részecskéket és antirészecskéket, a csillagok és bolygók azonban részecskékből tevődnek össze, nem antirészecskékből, vagy antianyagból. Ez az aszimmetria évek óta fejtörést okoz a tudósoknak.
Az amerikai UCLA fizikusai találtak egy lehetséges megoldást az anyag eredetének rejtélyére. Alexander Kusenko fizikus és csillagász professzor munkatársaival a Higgs-bozonnal hozta összefüggésbe az anyag-antianyag aszimmetriát. A kutatók beszámolója szerint az aszimmetria a bozonhoz kötődő Higgs-mező mozgásának tulajdonítható, ami átmenetileg egyenlőtlenné teszi a részecskék és antirészecskék tömegét a világegyetemben, lehetővé téve némi többletet a részecskék javára.
A részecske és ellenpárja találkozásukkor két foton vagy más részecskepár kibocsátásával eltűnnek. Az ősrobbanást követő "őslevesben" szinte egyenlő mennyiségű részecske és antirészecske volt, csupán egészen minimális, megközelítőleg 10 milliárdonként egy részecske lehetett az eltérés. A világegyetem hűlésével a részecskék és antirészecskék egyenlő számban oltották ki egymást és csak egészen kisszámú részecske maradt. Ez a kis szám adja ma a világegyetem összes csillagát, bolygóját és gázait, magyarázta Kusenko.
A Higgs-bozon 2012-es felfedezését az utóbbi évtizedek legnagyobb tudományos vívmányaként értékelik. Létezését körülbelül 50 évvel ezelőtt vetették fel először, a természet erői modern elméletének kulcsfontosságú elemeként, a teóriák szerint ez a részecske biztosítja mindennek a tömegét a világegyetemben. A Nagy Haronütköztető (LHC) fizikusai megmérték a részecske tömegét és értékét konzisztensnek találták annak lehetőségével, hogy a Higgs-mező az ősrobbanás első pillanataiban sokkal nagyobb volt, mint a ma észlelhető "egyensúlyi érték".
Az amerikai UCLA fizikusai találtak egy lehetséges megoldást az anyag eredetének rejtélyére. Alexander Kusenko fizikus és csillagász professzor munkatársaival a Higgs-bozonnal hozta összefüggésbe az anyag-antianyag aszimmetriát. A kutatók beszámolója szerint az aszimmetria a bozonhoz kötődő Higgs-mező mozgásának tulajdonítható, ami átmenetileg egyenlőtlenné teszi a részecskék és antirészecskék tömegét a világegyetemben, lehetővé téve némi többletet a részecskék javára.
A részecske és ellenpárja találkozásukkor két foton vagy más részecskepár kibocsátásával eltűnnek. Az ősrobbanást követő "őslevesben" szinte egyenlő mennyiségű részecske és antirészecske volt, csupán egészen minimális, megközelítőleg 10 milliárdonként egy részecske lehetett az eltérés. A világegyetem hűlésével a részecskék és antirészecskék egyenlő számban oltották ki egymást és csak egészen kisszámú részecske maradt. Ez a kis szám adja ma a világegyetem összes csillagát, bolygóját és gázait, magyarázta Kusenko.
A Higgs-bozon 2012-es felfedezését az utóbbi évtizedek legnagyobb tudományos vívmányaként értékelik. Létezését körülbelül 50 évvel ezelőtt vetették fel először, a természet erői modern elméletének kulcsfontosságú elemeként, a teóriák szerint ez a részecske biztosítja mindennek a tömegét a világegyetemben. A Nagy Haronütköztető (LHC) fizikusai megmérték a részecske tömegét és értékét konzisztensnek találták annak lehetőségével, hogy a Higgs-mező az ősrobbanás első pillanataiban sokkal nagyobb volt, mint a ma észlelhető "egyensúlyi érték".