Hunter

Körte alakú atommagok magyarázhatják a fizika rejtélyeit

Először találtak közvetlen bizonyítékot egzotikus körte alakú magra az atomokban. A felfedezés előre mozdíthatja a természet egy új alapvető erejének kutatását és megmagyarázhatja, miért keletkezett az ősrobbanáskor több anyag, mint antianyag.

Az anyag-antianyag egyensúly hiánya a fizika egyik legnagyobb rejtélye. A négy alapvető erőt leíró Standard Modell nem ad rá magyarázatot. A fizikusok azt gyanítják, valami még hiányzik, ezért egy új erő vagy kölcsönhatás után kutatnak, ami megmagyarázza ezt az "anomáliát". A felfedezés, mely szerint egyes atommagok aszimmetrikus alakot is felvehetnek, ezáltal a mag az egyik felén nagyobb tömeggel rendelkeznek, mint a másikon, végre fényt deríthet az antianyag feladványra.

A fizikusok egy ideje már sejtik, hogy létezik ez a körteforma az atommagok esetében, közvetlen észlelésük azonban lehetetlen volt. Ezen változtatott a Cern On-Line Izotóp Tömeg Szétválasztó (ISOLDE) létesítménye által kifejlesztett új technika, amit sikerrel alkalmaztak a rövid életű radon-220 és rádium-224 izotópok alakjainak tanulmányozásánál. A kutatók szerint ezeknek az atomoknak a magja sokkal inkább körtére emlékeztet, mintsem a megszokott gömb-, vagy elliptikus alakokra. "A körtealak különleges" - mondta Tim Chupp, a Michigan Egyetem fizikus professzora, a Nature szaklapban megjelent tanulmány társszerzője. "Ez azt jelenti, hogy a magot felépítő neutronok és protonok egy kicsit másként helyezkednek el a belső tengely mentén"

Chupp magyarázata szerint a körte alakú magok azért féloldalasak, mert a pozitív protonokat egy, a gravitáció szimmetrikus erőitől alapvetően különböző nukleáris erő eltolja a középpont irányából. "Az új kölcsönhatás, melynek hatásait tanulmányozzuk, két dolgot tesz: létrehozza az anyag-antianyag aszimmetriát a korai univerzumban, és összehangolja a tengely forgási irányát és terhelését ezekben a körte alakú magokban" - mondta.

A magok alakjainak meghatározásához a kutatók egzotikus rádium és radon atomok sugarait hozták létre. A sugarakat felgyorsítva nikkel, kadmium és cin célpontokkal ütköztették, azonban a pozitív töltésű magok közötti taszító erő miatt a nukleáris reakciók nem voltak lehetségesek. Ehelyett a magok magasabb energiaszintre kerültek gammasugarakat hozva létre, melyek kibocsátáskor egy adott mintát alkotva felfedték a mag körte formáját.

A kutatás vezetője, Peter Butler, a Liverpool Egyetem tudósa (képünkön) szerint felfedezéseik segítik az atomi elektromos dipólusmomentumok (EDM-ek) utáni jelenlegi kutatásokat, melyekben új technikákat fejlesztettek ki a radon és rádium izotópok speciális tulajdonságainak kiaknázására. "Várakozásunk szerint atomfizikai kísérleteink adatai kombinálhatók lesznek az EDM mérési kísérletekkel, ezáltal minden eddiginél szigorúbb tesztek alá vethetjük a Standard Modellt" - összegzett Butler

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • emberz #33
    Az anyag-antianyag "problémára" talán pofon egyszerű a válasz. Mi van akkor, ha a létrejövő anyag-antianyag páros a létrejöttekor meg is semmisítette egymást, aztán a felszabaduló energia lassan szintén "anyaggá fagyott", de ekkor már csupán egyféle anyaggá, mert ez a "másodlagos" robbanás akkor már létező téridőben történt, szemben az Ősrobbanással. Az Ősrobbanást felfoghatjuk úgy is, mint az energiának a háromdimenziós térbe való kiömlését, a másodlagos robbanást pedig (amelyben a anyag-antianyag megsemmisült)ennek az energiának (és anyagnak) a mi téridőnkben történő konszolidálódását.
  • emberz #32
    Egyébként igencsak logikusnak tűnik, amit a cikkben állítanak, mert, ha az atomot a Naprendszer analógiájaként fogjuk fel, az atommag éppúgy nem lehet teljesen középen, ahogyan a Nap sincsen a Föld pályájának középpontjában. Amiképp hat a Föld is a Napra, úgy nem csak az atommag hat az elektronra, hanem az elektronnak is valamiképpen hatnia kell az atommagra, még akkor is, ha azt tételezzük fel, hogy az elektronnak nincsen tömege. Ha tömege nincs is, sebessége akkor is van, a töltéséről már nem is beszélve...
  • johnfly #31
    Ez nagyon jó érvelés. Vegyünk például minket. A galaxis átellenes oldalán lévő csillagok gravitációját nagyobb mennyiségben közvetíti felénk az a bármi ami közvetíti, mint amit azok sugároznak kifelé a galaxisból, mert maga a galaxis befelé görbíti a téridőt. Hé! Ez pont olyan mint az üvegházhatás, csak annál külső forrásból érkező sugárzás nem tud kilépni, itt viszont eleve a rendszerben ébredő gravitációs erőt közvetítő hullám-energia-részecske-(akármi) lép ki kisebb számban annál, mint ami benn marad! Ez Zseniális ötlet lehet!
  • ostoros #30
    Belegondolva teljesen logikus: egy görbült tér-időben már miért is terjedne egyenes vonalban?
  • ostoros #29
    Ez a módosítás nem nagy, éppen hogy rendkívül kicsi, de egy galaxis méretben már jelentős lehet. Ilyen módon a központi feketelyuk a mögötte lévő csillagok gravitációját igen kis mértékben fókuszálja, ami a galaxis külső részén lévő csillagokra emiatt erősebben hat.
  • ostoros #28
    "Tehát a fény anyag, de a gravitációs hullám már nem, annak ellenére hogy szintén van energiája." Nos, én nem tudom, hogy anyagnak számít-e de sokat gondolkodtam a kérdésen, és arra jutottam, hogy a görbült tér valamilyen módon nem csak a fénynek, hanem a gravitációs hatás terjedésének irányát is módosítja (akár gravitonok, akár gravitációs hullám felelős a terjedésért). Ha ez igaz, akkor nincs feltétlenül szükség sötét anyagra, a galaxisok geometriájából adódna az, hogy a belsejük gyorsabban forog, a külső részük pedig lassabban és még sem repül szét.
  • Deus Ex #27
    A sötét anyag létét kívánó, galaxison belüli keringési anonália nem az egész galaxisra áll fenn, csak az, egy bizonyos centripetális gyorsulásnál alacsonyabb területeken. A galaxis belseje tudja a fizikát, a külseje nem. Ez a Milgrom törvény, és nekem azt mondja, valami különös dolog zajlik ott.
  • bvalek #26
    Fuss neki mégegyszer annak amit írtam...
  • Irasidus #25
    " mert a sötét anyag eloszlása gravitációsan nagyon instabilnak tünik ... Ha ezek csak gravitációsan kölcsönható részecskék lennének, akkor a feltérképezett halók hamar szétszóródnának, vagy összeomlanának."

    Egyrészt a gázok is részecskékből állnak és őket is csak a saját tömegük tartja egyben. Másrészt sokkal kisebb tömeggel (pl.: galaxis) nem lehet hatni a sötét anyagra, így nem lehet gravitációs kollapszust sem előidézni, mint egy űrben kavargó hidrogénfelhőben, vagy szétszórni sem, ahogy egy szupernóva szétrombolhat egy ködöt. Bár egyes elképzelések szerint (az úgynevezett) Hideg sötét anyag is képes csomósodni... de ez már egy másik történet. Egyébként a MOND már múlté, több kísérlet után, és még több ad-hoc módosítás után elhalálozott.
  • bvalek #24
    Valamilyen további (ismert vagy ismeretlen) kölcsönhatásnak a sötét anyag esetében is szerepet kell játszania, mert a sötét anyag eloszlása gravitációsan nagyon instabilnak tünik. Ha ezek csak gravitációsan kölcsönható részecskék lennének, akkor a feltérképezett halók hamar szétszóródnának, vagy összeomlanának. Pont ezért népszerüek még mindig azok az ötletek, amik a gravitációs kölcsönhatáson variálnak, akár az ált. rel.-el, akár a MOND-val vagy valami hasonlóval operálnak.