Hunter
Einsteint agyféltekéinek kapcsolódása tehette zsenivé
Új elemzési technikával vetették össze Albert Einstein agyát más, ugyanabban az időszakban élő emberekével. A vizsgálat kimutatta, hogy a híres tudós bal- és jobb agyféltekéje szokatlanul jól kapcsolódott egymáshoz, Ez a kapcsolódás eredményezhette zsenialitását, véli a Florida Állami Egyetem evolúciós antropológusa, Dean Falk.
Falk részt vett abban a kutatásban, ami Einstein agyának kérgestestét, a corpus callosumot vizsgálta. Ez a két agyféltekét összekötő és a féltekék közötti kommunikációt lebonyolító rostok hatalmas kötege, ami több mint 200 millió idegszálból áll. Az eredményeket a Brain szaklapban publikálták.
A kutatás központi eleme a bevezetőben is említett új technika, amit Vej-vej Men, a Kelet-Kínai Egyetem tudósa fejlesztett ki, mellyel teljes hosszában mérhetők és szín-kódolhatók a corpus callosum azon kamráinak változó vastagságai, ahol az idegek átnyúlnak az agy egyik oldaláról a másikra. A vastagság jelzi a keresztül haladó idegek számát, ezáltal a két oldal "kapcsoltságának" mértékét az adott agyterületeken, melyek elősegítik a különböző funkciókat.
1955-ös halálakor Einstein agyát eltávolították és több szögből lefényképezték. Ezek közül a fotók közül 14 csak tavaly került elő, melyet már akkor alapos vizsgálatnak vetett alá Falk és csapata, hogy kiderítsék miben rejlettek a tudós páratlan kognitív képességei. A corpus callosum vizsgálatát Men kezdeményezte, hozzáférést kérve a Falk és kutatótársai által vizsgált nagy felbontású fényképekhez, melyek Einstein agya két felének belső felületéről készültek.
Men technikája lehetővé tette Einstein agya kapcsolódásainak összehasonlítását más mintákkal, melyek két csoportba sorolhatók 1905-höz, Einstein úgynevezett "csodaévéhez" viszonyítva. 15 minta az akkor 26 esztendős Einsteinnél idősebb férfitől származik, míg 52 minta vele egyidős férfiaktól eredeztethető. 26 éves korában Einstein négy olyan publikációval állt elő, melyek nagy mértékben hozzájárultak a modern fizika alapjaihoz, megváltoztatva a térről, időről, tömegről és energiáról alkotott globális szemléletet.
Az összehasonlításból kiderült, hogy Einsteinnek jóval kiterjedtebb kapcsolódásai voltak egyes területek között a két agyféltekéjénél, mint a két kontroll csoport bármely tagjának. "Ez a tanulmány több, mint bármelyik másik korábbi, mivel ténylegesen betekint Einstein agyába" - magyarázta Falk.
Falk részt vett abban a kutatásban, ami Einstein agyának kérgestestét, a corpus callosumot vizsgálta. Ez a két agyféltekét összekötő és a féltekék közötti kommunikációt lebonyolító rostok hatalmas kötege, ami több mint 200 millió idegszálból áll. Az eredményeket a Brain szaklapban publikálták.
A kutatás központi eleme a bevezetőben is említett új technika, amit Vej-vej Men, a Kelet-Kínai Egyetem tudósa fejlesztett ki, mellyel teljes hosszában mérhetők és szín-kódolhatók a corpus callosum azon kamráinak változó vastagságai, ahol az idegek átnyúlnak az agy egyik oldaláról a másikra. A vastagság jelzi a keresztül haladó idegek számát, ezáltal a két oldal "kapcsoltságának" mértékét az adott agyterületeken, melyek elősegítik a különböző funkciókat.
1955-ös halálakor Einstein agyát eltávolították és több szögből lefényképezték. Ezek közül a fotók közül 14 csak tavaly került elő, melyet már akkor alapos vizsgálatnak vetett alá Falk és csapata, hogy kiderítsék miben rejlettek a tudós páratlan kognitív képességei. A corpus callosum vizsgálatát Men kezdeményezte, hozzáférést kérve a Falk és kutatótársai által vizsgált nagy felbontású fényképekhez, melyek Einstein agya két felének belső felületéről készültek.
Men technikája lehetővé tette Einstein agya kapcsolódásainak összehasonlítását más mintákkal, melyek két csoportba sorolhatók 1905-höz, Einstein úgynevezett "csodaévéhez" viszonyítva. 15 minta az akkor 26 esztendős Einsteinnél idősebb férfitől származik, míg 52 minta vele egyidős férfiaktól eredeztethető. 26 éves korában Einstein négy olyan publikációval állt elő, melyek nagy mértékben hozzájárultak a modern fizika alapjaihoz, megváltoztatva a térről, időről, tömegről és energiáról alkotott globális szemléletet. Az összehasonlításból kiderült, hogy Einsteinnek jóval kiterjedtebb kapcsolódásai voltak egyes területek között a két agyféltekéjénél, mint a két kontroll csoport bármely tagjának. "Ez a tanulmány több, mint bármelyik másik korábbi, mivel ténylegesen betekint Einstein agyába" - magyarázta Falk.