Az eddigi legtávolabbi galaxist találták meg

A fotonok sűrűsége csökken, nem a fotonok energiája. A fotonok energiája csak elenyészően csökken. A hullámhossz változatlan marad évmilliárdokon át (némi vöröseltolódással).

Nem Jinny, inkább a te fejedre.

Nem fotonok jönnek, hanem a terjedő energia frontjai.
Ezért a távolság arányában pontosan négyzetesen csökken az egységnyi felületre eső energia.
Mifel a gömbfelület nő, ugye.

"Ha a fotonok egymással tudnának ütközni, akkor centikre sem látnál."

Ez nem így van. A fotonok szorosan egymás mellett vannak, és átadják egymásnak az elektromágneses változást. Ezen átadások pici időtartamai 300 ezer km-en összegződnek föl egy másodpercre. Ezért mindig ekkora a fény terjedési sebessége vákuumban, és ezért nincs gyorsulása és lassulása. Ezért lesz a prizmávól kilépő terjedési sebesség ismét azonnal 300 ezer km/s.
Ha az üres térben fotonok repkednének, mindnek más lenne a sebessége.
Utoljára szerkesztette: mizar1, 2015.05.13. 12:13:40

A bilit, miután telibeszartad, a fejedre húzod?
Igen vagy nem?

Meg tudsz különböztetni egy matematikai pontot egy anyagi objektumtól ? Igen vagy nem.

Ezért nem is lehet látni egy többszázmillió fényévre lévő galaxist. Kell hozzá egy műszer, ami egy pontra mered órákig, és a hosszú expozíciós idő alatt sok fotont tud összegyűjteni. Ha a fotonok egymással tudnának ütközni, akkor centikre sem látnál. Mert az ütköző fotonok folyton irányt váltanának, és nem tudnád beazonosítani, hogy honnan érkeztek, így nem tudnál képet alkotni. Csak egy kicsit gondolkodj el, és rájössz, hogy igazam van!

Mert egy csillag nem tud annyi fotont elküldeni, hogy több százmillió fényév távolságban is minden pontban és pillanatban becsapódjék egy foton.

Nem kellene szaggatva látnunk..
Miért is kellene?

Útjára indul egy foton...

Csakhogy a valóságban ez nem így van.
Ha fotonok repkednének, akkor egy távoli galaxis csillagának fényét szaggatva látnánk. Amikor éppen véletlenül becsapódik egy foton a távcsőbe. Hiszen képtelenség annyi fotont kibocsájtani, (a sűrűsége a távolság négyzetével csökken!), hogy minden pontban és pillanatban a csillagtól több százmillió fényév távolságban becsapódjon egy foton.

Utoljára szerkesztette: mizar1, 2015.05.12. 23:29:33

Na ne tréfálj.

Mitől tudományosabb fizikai magyarázat az, hogy attól függően hullám, hogy megfigyeled e vagy sem?
Tényleg érdekel, hogy miért jobb, mint amit én írtam?
Utoljára szerkesztette: mizar1, 2015.05.12. 23:21:46

Ha fotonok érkeznek egy érzékelőbe és ott elektromos változást váltanak ki, akkor mi történt ? (és kérem most hagyjuk el a filozófiát).

Jogos, teljes mértékben.

Mondjuk a lényege nem az akart lenni, hogy micsoda csinálja az interferenciamintát vagy mi nem, hanem az, hogy attól függ, hogy megfigyeljük e.
Utoljára szerkesztette: gforce9, 2015.05.12. 22:46:08

A fotonok nem tidnak ütközni, mert kölcsönhatásrészecskék. Ütközni az anyagi részecskék tudnak. Pontosabban azok sem. Ha két részecske ütközne, akkor kölcsönhatásrészecske teremtődik, és az elhagyva a részecskéket energiát, tulajdonságot vesz el a részecskétől. A foton ilyen kölcsönhatásrészecske. Valahol a galaxis túloldalán egy gerjesztett elektron visszapottyan az alacsonyabb energiájú pályára, és utjára indul egy foton, megszabadítva az elektront a felesleges energiájától, és az az egyszem foton addig repül, míg nem ütközik egy anyagi részecskével. Vigan figyelmen kívűl hagyja társait, pedig rengetegen találkoznak útközben. Ha nem így lenne még centikre sem látnánk, nem hogy a csillagokig, hiszen ha a fotonok tudnának ütközni, egymást folyamatosan eltérítenék, és nem a kibocsátó felől érkeznének, így csak egy nagy ködöt látnánk.

A fotonok nem tidnak ütközni, mert kölcsönhatásrészecskék. Ütközni az anyagi részecskék tudnak. Pontosabban azok sem. Ha két részecske ütközne, akkor kölcsönhatásrészecske teremtődik, és az elhagyva a részecskéket energiát, tulajdonságot vesz el a részecskétől. A foton ilyen kölcsönhatásrészecske. Valahol a galaxis túloldalán egy gerjesztett elektron visszapottyan az alacsonyabb energiájú pályára, és utjára indul egy foton, megszabadítva az elektront a felesleges energiájától, és az az egyszem foton addig repül, míg nem ütközik egy anyagi részecskével. Vigan figyelmen kívűl hagyja társait, pedig rengetegen találkoznak útközben. Ha nem így lenne még centikre sem látnánk, nem hogy a xsillagokig, hiszen ha a

Hát ja nem erről van szó. Vagy épp csak azért mondod hogy nem erről van szó, mert neked egy ilyen jelenség nem fér bele a világképedbe?

Zavart érzek az erőben ill. a filozófiában. Szerintem szélsőséges kategóriákban gondolkodsz, az ember nem ilyen.

"A fő gond az, hogyha megfigyeljük akkor összeomlik a hullámforma tökmindegy, hogy fotonokról, elektronokról vagy nagyobb atommagokról van szó. Ha meg nem figyeljük meg az áthaladást akkor nem omlik össze."

Ez nagyon látványos megfogalmazás, de nem erről van szó. Egyébként ez a jelenség is magyarázható azzal, ha minden pontban fotont tételezel föl.

Valamennyire szét kell. A természetfilozófus nem tud mérni, illetve tudna, csak akkor kevesebb dolgot tudna elolvasni és kevesebbet gondolkodni.
Azért egy jó filozófus elég tájékozott.
Nekem például elég nehéz olvasmány volt székely László. Nem éreztem, hogy nem ismeri a fizikai tényeket, méréseket.
Annyit még én is ki merek jelenteni, hogy mivel a fizika manapság eléggé sok mindent feltételez, sőt, fura mód matematikai szélsőértékeknek is fizikai tartalamat feleltet meg (szingularitás, féreglyuk, stb.), Általában érezni a matematika, és a geometria felé tolódást /ezt talán nem a legszerencsésebben fogalmaztam meg/, így kezdenek lazán olyasmiről beszélni, hogy lehet több térdimenzió mint három, stb. Ilyenkor a természetfilozófiát bizony elő kell venni, mert különben nagyon eltolódnak a fogalmak is.
Azért szoktam forszírozni, hogy mi a tér, az idő, az anyag, a dimenzió, mert látom, hogy zavar van már e fogalmak körül, és ennek éppen a fentebb írt dolgok az okai. Na és a néha felelőtlenül szenzációhajhész módon megírt ismeretterjesztő irodalom. Mindig belépek a vitákba, ha ilyen fogalomzavarokat látok, meg olyan tévedéseket, hogy a semmiből anyag lesz, vagy csak úgy van energia anyagi forrás nélkül. Az ilyen tévedések a köztudatba a rossz tájékoztatás és a nem stabil filozófiai tudás alapok miatt vannak.
Utoljára szerkesztette: mizar1, 2015.05.12. 22:06:45

Én pl. nem vagyok teljesen ellene a filozófiának. Annak vagyok ellene, hogy lesarkítjuk a kérdést. Olyan nincs hogy egy fizikus ne próbálna filozófiai magyaráztot adni (hisz ő is ember) Egyáltalán értelmes dolog ketté bontani a kettót ?

"A kétrés kísérletnél az a gond, hogy rossz a modell, majd széttárjuk a kezünket, hogy így kell elfogadni, ilyen a világ.
Ilyenkor gyökeresen másképp kell gondolkodni." Aha persze és erre te kitalálsz valami csak úgy hasból. Ami egyébként csak megjegyezném, hogy szöges ellentétben van a megfigyelésekkel. A gond a kettősrés kísérlettel tök más. A fő gond az, hogyha megfigyeljük akkor összeomlik a hullámforma tökmindegy, hogy fotonokról, elektronokról vagy nagyobb atommagokról van szó. Ha meg nem figyeljük meg az áthaladást akkor nem omlik össze. Szóval szép az amit mondasz csak épp pont nem ez a lényege a kísérletben rejlő problémának. És ezt nem magyarázza a te "Tegyük azt föl, hogy nem a fotonok röpködnek, hanem mindenütt fotonok vannak" elméleted sem.
Utoljára szerkesztette: gforce9, 2015.05.12. 21:52:43

Pl. két foton "összekoccan", hiszen a világűrben is minden pontban ott vannak. Kialakul két állóhullám, az egyik elektron, a másik ellentétes hullám, a pozitron. A pozitron felbomlik és új folyamatokat generál. Az elektron környezete megváltozik, kialakulnak a protont fölépítő kvarkok és hopp, már van is egy hidrogén atomunk. Sokból hidrogén felhők képzódnek, majd azokból csillagok.

Még az is lehet, hogy ilyen egyszerű...

A filozófia a megértés tudománya. Eldobni a filozófiát azt jelenti, hogy nem akarunk megérteni. Hawking összes ismeretterjesztő munkája természetfilozófia, még ha ő maga nem is tud róla esetleg.

A Világ megismerhető. Ezalatt az összefüggések feltárását értem.
A kétrés kísérletnél az a gond, hogy rossz a modell, majd széttárjuk a kezünket, hogy így kell elfogadni, ilyen a Világ.
Ilyenkor gyökeresen másképp kell gondolkodni.
Tegyük azt föl, hogy nem a fotonok röpködnek, hanem mindenütt fotonok vannak, és egymásnak adják át az impulzust, melyek összességükben periodikus hullámfrontokat alkotnak. Így működik a hullám természet, a részecske természet, a kétrés kísérlet, és a fénynyomás jelensége is. Megmagyarázza, hogy miért van minden atom számára kéznél minden pillanatban egy foton, megmagyarázza, hogy a nmiért nincs gyorsulása, hanem üvegből kilépve azonnal ~300 ezerrel terjed, gyorsan haladó lámpából kibocsájtott fény miért 300 ezerrel terjed egy külső megfigyelőnek is, stb., stb.
Sok egyéb dolgot is megmagyaráz.
Utoljára szerkesztette: mizar1, 2015.05.12. 21:45:30

Te egy filozófus vagy, egy ókori és egy mai hablaty keveréke. talán ha egy matematikai összefüggést leírnál, amit kísérletileg igazolni lehet, akkor lehet komolyan vennének. (de, kérlek ne cseréld ki a neveket egy már működőben)

Fizikai objektumot akarsz összehasonlítani egy matematikaival? Na ezért tartasz még mindig ott ahol.

Meg tudod különböztetni a matematikai pontot egy anyagi objektumtól ?

Nem gondolom, hogy ez kifejezetten filozófiai kérdés.

Pont ez az. Nagyon úgy tűnik, hogy a világ nem úgy működik, hogy mi fel tudjuk fogni. Le lehet írni matematikailag, lehet számolgatni és jó eredményekre jutni, de elgondolni, hogy pontosan miért is? Na ez nem fog menni. Sem a térgörbületet, sem a kvantummechanikát nem tudja elképzelni az emberi agy. Ebből kifolyólag filozofálgatásnak sem sok értelmét látom. A jelenségeket le kell írni, számolni velük és ebből a tudásból később lesz gps műhold meg kvantumalagút Filozofálnak már majd 100 éve azon, hogy mégis miafrancért működik úgy a kettősrés kísérlet úgy ahogy. Semmi eredménye. Van aki elfogadja, hogy ez nem az emberi agy felfogóképessége számára "készült", továbblép és halad tovább a megismerés útján, van aki meg 100 év után is vitatja a nyilvánvaló igazolt sziklaszilárd tényeket, csakis azért, mert az ő személyes világképébe nem fér bele.

Honnan tudjuk, hogy a filozofálgatás a valóság magyarázata ?

És akkor az eddigi igazolt, elfogadott ismereteinkből vezessük le, vizsgáljuk meg a téridőt alaposabban, mi az ami ezt létrehozza? Csak egy kis gondolatkísérlet következik. 😉
Az ősrobbanáskor (ha van értelme időbeliséget kapcsolni ehhez) az univerzum egy valami iszonyat forró/sűrű, kvantumosan összefonódott energia csomó volt (pontosan valami olyasmi, mint ahogy egyesek a vákuumot látják manapság, ami már is elgondolkodtató).
Ez az ősuniverzum aztán elkezdett felfúvódni, energiát kapott a vákuumból létrejött a tér. De álljunk is meg. Egy összefonódott kvantumcsomóban mi lehet a tér? Valójában ez egy idővel sokkal kényelmesebben kifejezhető dolog: amig a korábbi hatások azonnal jelentkeztek a különböző részek között, addig most beiktatódott valami késleltetés sőt ez a késleltetés a részek között fokozatosan nő. Ez maga adja meg az idő folyását és ennek értelmezéseként teret is hoz létre. Tegyük fel, hogy a vákuumból ehhez a rendszerhez további részecskék is kapcsolódhatnak, olyan ez, mint ahogy dominósort építesz, de nem sorba rakod őket, hzanem az első és az utolsó dominót széthúzod és közé újab dominókat rakhatsz be, ezzel az ok okozati viszonyt nem sérted meg, de az egész egyre gazdagodik komplexebbé válik. Mi a kapcsolódási kritérium, amivel új részecskék léphetnek be? Valójában ezt is tudjuk: amelyik részecske az "őskáoszból" a Planck-állandónak megfelelő energiával/jellemzőkkel bírt az valós részecskeként csatlakozott a rendszerhez, az univerzumhoz, a többi pedig maradt úgynevezett virtuális. A valós részecskék valahogy stabilizálják magukat, növelik a létezési valószínűségüket, ha a rendszerhez csatlakoznak, mert nem tudnak virtuális részecskévé bomlani.
Namost a szépség az, hogy valójában bármilyen további részecske bármikor csatlakozhat a rendszerhez, ha talál megfelelő "helyet" a téridőben és kielégíti a csatlakozási kritériumot. Ezért a téridő számunkra úgy tűnik, hogy rendelkezik egy jelentős múltbeliséggel és jövőbeliséggel is, amit a kauzalitás köt össze, ez azonban csak látszat. Valójában csak az örök most létezik, amelyik egyre inkább gazdagodik, kiegészül, mert mint írtam, nem csak a dominósor végére, hanem közbe is csatlakozhatnak a részecskék és válhatnak a "valóvilág" részévé. 😊
Úgyan is lehet, hogy ahhoz hasonló szitu van, ami a Gömb c. sci-fi végén is volt, a tudósok benn a vészhelyzetben minden dolgot csináltak, mire rájöttek, hogy csak benn űlnek a mentőkapszulában és szinte mindent csak képzelnek.
Szóval valójában lehet, hogy az ősrobbanás meg sem történt, vagy pontosabban most ebben a pillanatban zajlik és minden koncepció a múltról és a jövőről egy pillanat alatt állt össze a fejünkben, a tudatunkban.
A világegyetem továbbra is csak egy picinyke pont a mostban, ha térben és időben akarjuk értelmezni.

De valójában ahhoz, hogy a teret és időt reálisan értelmezzük, nem kell sem graviton, sem a téridőt befolyásoló más egzotikus részecske. Mindent ismerünk, az egyetlen, ha úgy tetszik tudományos, ha úgy tetsszik erkölcsi nehézséget az okozza, hogy túllépjünk azon a szeretett délibábon, amit talán mi magunk alkottunk.
Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2015.05.12. 09:56:35

ja, hogy tér, mint vonatkoztatási rendszer...a "tér"-t, azt mi fogalmaztuk meg ja...én most ennél az anyagi világra gondoltam, mint "tér" az egész...nem úgy gondoltam rá, mint valami poziciót/kat meghatározó rendszer.

más :

space and time illusion
Utoljára szerkesztette: who am I 7, 2015.05.11. 22:53:45

Azért itt pontosítanék. Az elektromágnesességet értették a relativitás elmélet előtt is, csak ha bizonyos aspektusaira a klasszikus fizika szabályait alkalmazták (ami egyébként szintén jól működött) akkor hülyeségek jöttek ki. A klasszikus mechanikát és az elektrodinamikát össze kellett békíteni. No ezt tette meg a relativisztikus fizika. Ebből a szempontból ez is egy egyesítő elméletnek tekinthető.

Mar reg ota azon dolgoznak a tudosok, hogy egy olyan egyesitett elmeletet alkossanak, ami nem csak a gravitaciot magyarazza meg, hanem mast is. Amint meg van ez az elmelet, elmondhatjuk, hogy ertjuk a gravitaciot. De ez mar regota folyik, es regota nem azt szamolgatja senki h mi milyen gyorsan fog leesni.

Hasonlo pelda: ahogy az elektromagnesesseget sem ertettuk onmagaban, amig egy altalanosabb elmelet, a relativitaselmelet segitsegevel meg nem sikerult magyarazni.

Egy ember nem is erthet mindent. Ezert is van a tudos szakmai kozosseg. Barmi ujdonsag eseten az uj felfedezest/elmeletet publikaljak, es akkor mindenki a sajat kis szemszogebol elemezheti azt. Amennyiben van egy uj elmelet, ami egyreszt megmagyaraz egy uj jelenseget/problemat, masreszt viszont konzisztens marad MINDEN eddigi elmelettel is, akkor ez az elmelet elfogadotta valhat.

"Nem értek egyet. Maga a fizikus is meg akar érteni. Legalábbis a jobbak. A filozófia a megértés tudománya."
Vizsgálhatjuk a gravitációt, és kiszámolhatjuk mekkora sebességgel fog becsapódni egy tárgy. És érteni is fogjuk, hogy most eltörik vagy sem. De ebből nem fogunk rájönni, hogy miért van gravitáció. Azt tudjuk, hogy mikor van és mekkora, de az okát azt nem. Tudjuk mi váltja ki, de azt nem, hogy miért.

Nem értek egyet. Maga a fizikus is meg akar érteni. Legalábbis a jobbak. A filozófia a megértés tudománya.
Egyáltalán nem maradt le a filozófia, hiszen a feltárt törvényszerűségeket értelmezni kell.
Azok a fizikusok vannak lemaradva, akik csak mérnek, de nem értelmeznek, tehát nem értenek.
Magyarán nem elég megállapítani, hogy a termés egy mázsa, ez a kereskedőnek elég. De a termelőnek, vagy a biológusnak ki kell derítenie és meg kell értenie, hogy miért egy mázsa termett, és miért nem kettő?
Szóval még a fizika sem csak mér és elfogad, hanem összefüggéseket keres.
Vannak egyébként tájékozott filozófusok, még honunkban is, olvass például egy kis Székely Lászlót.

Amit én feszegetek, hogy alap dolgokat nem lehet felrúgni. Hiába filozófus mondja ki: -ha egy két eltévelyedő fizikus, aki csak mér de esetleg nem ért, a filozófusnak van igaza abban, hogy bizony a semmiből nem lesz valami. Ez még akkor is így van, és a filozófusnak van igaza, ha a fizikus műszere azt méri, hogy az előbb itt nem volt semmi, most meg hopp, itt egy részecske. Elnevezheti virtuális részecskének, de olyan mítoszt nem teremthet, hogy a semmiből lesz az anyag.
Komoly fizikus egyébként, ha nekiszegezed a kérdést, ha hadovál is egy darabig, mindig beismeri, hogy bizony a semmiből nem lesz valami.
Persze az emberek nagy részére nyomtatott ismeretterjesztő irodalomban nagyon meghökkentő, hogy a semmiből termett hopp az anyag. Így nem csak az ateisták, de még a teisták is megveszik a könyvet.
De maradjunk csak annyiban, hogy anyagot, energiát nem lehet teremteni, az nem teremtődik, csak elvenni lehet máshonnan.
Akármekkora fizikus mondaná az ellenkezőjét, ne higgy neki.
Szóval kell az a természetfilotófia, nagyon fontos dolog.
Ha Hawking komolyabban vette volna például, akkor az egyenletének "-t" tagját nem értelmezte volna úgy, hogy az azt jelenti, hogy visszafelé telik az idő.

Régebben a filozófia úgy működött, hogyha volt egy új felfedezés, azt a filozófusok megismerték, elemezték és gondolkodtak, hogy akkor most ez mit is jelent pontosan. Manapság egy filozófusnak esélye sincs mélységében megérteni a jelen felfedezéseket, mert ahhoz nem elég pár órát vagy napot rászánni az életéből. Mélységében kellene érteni a dolgokat, mint korábban. De ez jelenleg lehetetlen már. A jelen tudásanyag nem egy szem ember agyához van méretezve. Egy ember teljességében meg sem ismerheti pl. a kvantumfizikát. Azon belül is specializált területek vannak. Össze kellene terelni vagy 1-2000 fizikus, akik együttesen azt tudnák mondani, hogy igen ők együttesen képben vannak az eddigi fizika egészével. A filozófia már rég lemaradt a fizika mögött. Ezért írta Hawking azt amit. A többi felvetésre meg nem tudok mit mondani. Te csak úgy tudod elképzelni a világot. Nekem meg nem esik nehezemre elfogadni azt, hogy a világ működhet úgy, hogy nem tudjuk szemléletesen elképzelni. Te ezt filozófiai alapon teszed. Köszönöm én pedig maradok a fizika újdonságainál.

Azért kérdeztem, hogy szerinted mi a tér, mert ugye ha azt mondod görbe vagy egyenes, akkor tudnod kell mi a görbe, illetve mi az egyenes?
Azt helyesen látod, hogy ezek bevezetett fogalmak a környezet leírására. Na de mi az a környezet, amit leírsz ezekkel a fogalmakkal?
Bizony az anyagot írod le ezekkel a fogalmakkal!

Az abszolut tér elvetésével óvatos lennék, mert ugye az anyag az szubsztancia, a kiterjedés és a mozgás semmilyen anyagtól nem vehető el, tehát abszolute léteznek, csak a mozgásuk viszonylagos egymáshoz képest. Az anyag ott van és kész. Nem viszonylagosan van ott mindenhol, hanem ott van.
A forgást azonnal érzékeled, és nem viszonylagosan.

Legutolsó mondatoddal pedig azért nem értek egyet, mert ugye van a kofa meg a vásárló, akik csak eladni és megenni akarják az almát.
Én viszont platonista vagyok, meg akarom érteni, mi az alma, mik a piac törvényei és még kismillió dolgot.
A fizikus sem szakbarbár, nem csak mérni akar, illetve nem csak ahhoz van joga, hanem meg is akarja érteni a Világ működését.
Tehát filozófikus gondolkodásra szüksége van.

Hawking téved, azzal a kijelentésével, hogy a "filozófia halott", hiszen ő maga is meg akarja érteni, tehát ő maga is filozofál.
Utoljára szerkesztette: mizar1, 2015.05.11. 13:57:46

Pont ez a lényege a relativisztikus fizikának. Számodra megmondható hogy mi egyenes és mi görbe. Egy másik inerciarendszerben lévő is meg tudja mondani magának. Csak épp a két inerciarendszer egyenesei egymáshoz képest nem lesznek egyenesek. Mert nincs abszolút tér és nincs egy nagy egyetemes globális inerciarendszer. Pont erről szól az egész relativisztikus fizika. Ami mellékesen megjegyezném 100 éve működik és köszöni szépen jól érzi magát.

Az meg hogy mi a tér mi az idő? Mégis azt is mondja meg, hogy mi a kilogramm? Ezek bevezetett fogalmak, hogy le tudjuk írni a környezetet, mert ugye valahogy le kéne írni és számolni vele.. Mégis mi lenne a tér meg az idő? A térrel helyeket és távolságokat tudunk definiálni az idővel meg változást. Ilyen kérdésekre mégis mit lehet válaszolni? Ezeken nem filozofálni kell és azt vitatni hogy van e vagy nincs, hanem számolni kell velük.

A piacon ha veszel egy kg akármit, nem kezdesz el vitatkozni azon hogy a kilogrammal le lehet e írni az anyagmennyiséget helyesen, hiszen az csak kitalált fogalom. Hanem kifizeted és kész.

"Tudod a téridő leírásában az, hogy mit jelent az egyenes vonal az full relatív. Attól függ ki nézi."

Ja. A görbe is. És mihez képest görbe, és mi görbe? Az üres tér?
Utoljára szerkesztette: mizar1, 2015.05.11. 12:30:31

Csak az állócsillagokhoz, vagy az ún. "éterhez" képest nem mehet semmi fénysebességnél gyorsabban. Egymáshoz képest két tárgy viszont igen, egy harmadik megfigyelő szerint. A két távolodó nem láthatja egymást gyorsabban távolodni a fény sebességénél.
Információ viszont 2C-vel is távolodhat egymástól.

Nam a matematikájával van baj, hanem az értelmezésével. Magyarán más a fizikai tartalma.
Erő midenképpen van. Ha nem hiszed, emelj a fejed fölé egy autót.

De fordítsuk meg a bivalyt az alagútban. Eddig kijelentéseket tettem, főleg filozófiai kijelentéseket.

Átmegyek kérdezőbe akkor, talán könnyebben észreveszed a lényegét mindannak amiket írtam.
Mi a tér?
Mi az idő?

Várom a válaszodat...

A relativitás elmélet, ami azért a mai napig a makrovilágot a legjobban leíró elmélet nem annyira stabil X-Y tulajdonságú anyagokkal, ezek kölcsönhatásával írja le a világot, hanem sokkal inkább esemményeket kapcsol egymáshoz. Jellemzi azok sorrendjét, sokszor inkább csak az események korlátait a téridőnek nevezett valamin belül.

Ilyen nézőpontból jogos a kiindulópontja annak, amit írsz, hogy a tér (és az idő) az ember fejében kialakuló képzet a világról. És kb itt talán vége is az általad hangoztatott dolgok igazságának. Ugyanis ebből marhára nem következik, hogy a világot graviton, meg valami általad meg nem nevezett elektromos törltést hordozó részecske alkotja (amúgy ezen belül lepton, hadron, vagy mi fene?, elektron, kvark, proton, vagy valami még elemibb? Ehhez hogy kapcsolódik pl. az erős kölcsönhatás? Stb). Szóval az a gond azzal amit írsz, hogy van egy pongyolán megfogalmazott nézőpontod, majd egy óriási logikai bakugrással már is a fizika más szintjeiről teszel kijelentéseket, annélkül, hogy azokat alátámasztanád. Csak mert pl a 2C fénysebességet nemhogy más elmélet, de még a gyakorlat sem támasztja alá!

OK én nyitott vagyok az új gondolatokra, a valóság újszerű értelmezésére, de nem olyan téveszmékre, amiknek a valósághoz (mérésekhez) semmi köze. Sajnos az a nyilvánvaló kritika, amivel az elfogadott elméleteket illeted nem igazán tükröződik az általad hangoztatott verzióval szemben. A kritika, a dolgok megkérdőjelezése fontos eleme a megismerésnek, mert a merő spekulációk nem állják ki a kritika, a valósággal történő összevetés próbáját. Ha te ezt a saját elméletednél sem kockáztatod meg, akkor önmagadat csapod be elsősorban, és nem az elméleted helyességét bizonyítod másnak!

Dehogynem értettem meg amit írtál.

"Az erőterek lehetnek görbék, amelyek az anyagnak valamilyen megjelenési formái. Magyarán az anyagnak vannak formái, torzulásai, az üres térnek ilyen nem lehet." Ismét. Szerinted, És ezt csakis filozófifai alapon jelented ki. Tudod a téridő leírásában az, hogy mit jelent az egyenes vonal az full relatív. Attól függ ki nézi.

És ez a leírás működik. Teljesen felesleges erőlködni azon hogy tehetetlenség, gravitációs erő stb. Ezekkel csak hibás eredmények jönnek ki. A relativisztikussal meg jó eredmények. A newtoni fizika tökéletesen elégséges pontosságú, ha egy ágyúgolyót kell leírni. De ha 2 egymás körül keringő csillagot akkor pedig pontatlan. A relativisztikus fizika meg mindkettőre jó eredményt ad, mégpedig úgy, hogy nincs szükség benne se gravitációs erőre, se gravitonra. Elég könnyen eldönthető, melyik is a helyes leírás.

Ja tér nem létezik... a gravitonjaid meg igen. 😄 Többzer fizikus az hülye, te meg megmondod a tutit. köszi 😊

Nagyon slampos a biztonsági személyzet a pszhihiáteiai osztályon, hogy ilyen intenzotással tudsz kisurranni a nővérszoba számítógépe mögé internetgarázdálkodni!

Amint egy ellentmondást kellene feloldani a saját elméletedben, akkor becitálasz egy a témához csak halványan kapcsolható megállapítást. Most is elkezdesz a szingularitás méretén rugózni(amit valójában senki nem tud tutira leírni), és vannak szép számmal elméletek/modellek amik a véges tömeghez, véges sűrűséget társítanak, gugliban a finite-density singularities a kereső kifejezés. Ez egyébként szerintem jobban passzol az univerzum természetéhez, ami tele van nagyon kicsi és nagyon nagy számokkal is, a nulla és a végtelen az inkább a matematika világa.
De ebbe nem menjünk bele, ahogy mondod legyen 0 a véges tömegű szingularitás kiterjedése és a tér sem görbült. Akkor mi az ami árnyékolja a gravitonszelet? Mekkora a gravitonszél erőssége és milyen irányból fúj?

Hát nem sokat értettél meg abból, amit írtam.

A te, és általában az emberek elképzelése az, hogy van az üres tér, amelyben itt-ott anyagi részecskék vannak. Nos ilyen üres teret nem lehet meghajlítani, az nem lehet görbe.
Az erőterek lehetnek görbék, amelyek az anyagnak valamilyen megjelenési formái. Magyarán az anyagnak vannak formái, torzulásai, az üres térnek ilyen nem lehet.
Erre tesz még egy lapáttal, hogy olyan, hogy üres tér, nem létezik. Astrojan ezt úgy fejezi ki, hogy tér nem létezik. Ő is téved, mert ez így pontatlan. A kiterjedés és a szüntelen mozgás ugyanis az anyagnak alaptulajdonságai. Azaz, ha teljesen lebontunk bármely anyagi rendszert ez a két tulajdonsága megmarad. Arra a kérdésre, hogy mi az anyag, válaszolhatnánk úgy is, hogy kiterjedés és mozgás. Minden, ami kiterjed és mozog, az anyag. Viszont nem létezik olyan, ami nem terjed ki semerre és nem mozog. Ezért szoktam azt írni, hogy a Világmindenség=anyag. Nos, a távolság, tér és idő fogalmainkat az anyagnak erre a két tulajdonságára építettük föl. Szerintem elég egyszerű amit írtam, és vicces lenne, ha bárki meg tudná cáfolni. De próbáld meg. Aki valós üres tereket görbít, meg háromnál több valós térdimenzióról beszél, az valójában nincs tisztában az alapfogalmakkal. Ha gondolod, írd meg ezt bármely fizikusnak vagy akár magának, Hawkingnak, kíváncsi lennék, bárkinek is sikerülne e megcáfolnia mindazt, amit itt írtam?
Utoljára szerkesztette: mizar1, 2015.05.11. 06:28:15

Nem gondolom. Teljesen biztos lehetsz benne, hogy tér nem létezik. Az emberek általában rosszul gondolkodnak, ha gondolkodnak egyáltalán.

A helyzet ez: létezik az Univerzum, az összes anyagával együtt, ami nem más mint a gravitonok és az elektromos töltések. semmi más nem létezik.

Ezek az elemi részecskék felépítik a többi részecskét, atomokat, molekulákat, szervetlen és szerves anyagokat. A szerves anyagok élő anyaggá szerveződnek aztán egyesek elkezdenek gondolkodni.

Kitalálják, hogy jó lenne randizni a csajokkal. Jó de hogyan ? Hiszen csak véletlenül találkozhatnak mint a muslincák.

Aztán az okosabbja kitalálja a teret. Megtanítja a többiekkel csecsemőkorban, hogy mi az. Definiál távolságokat, aztán térképeket rajzol.

Ez még nem teljesen elég, mert kiállhatsz a Kossuth térre de nem biztos, hogy arra jönnek a csajok. Igaz, hogy a Rákóczi tér sokkal biztosabb, de ez nem tetszik mindenkinek. Így aztán valaki kitalálta az időt. Definiálták is, legyen az idő amíg lepereg a homok. Ez sem tetszett. Legyen inkább az a ciklusos mozgás amíg a Föld körbeér a Nap körül. Ez már jobb, még ma is ezt használjuk.

Osztónak meg azt, amíg a föld körbefordul. Persze ezt sem tíz felé osztottuk hanem tucatra, kétszer is, talán mert két kezünk van.

Így most már szaporodhatunk a végtelenségig (na jó, csak még egy darabig), mert mindenki odaérhet a randira, mert megvannak a definícióink és ezt mindenki ismeri, megtanulja.

Remélem segít ez a kis mese, nem a nyúl viszi a puskát, vagyis az idő téridő NEM az ősrobbanással keletkezett, hanem mi, emberek találtuk ki, csak a gondolatainkban létezik.

Mert a gondolataink nélkül csak az anyagi világ létezik. A fogalmakat pedig mi találtuk ki. Az összeset.

idő a szó szoros értelmében nem létezik...csak mi találtuk ki, mint vonatkoztatási rendszer...ellenben a térben nem lennék biztos, ha nem létezne tér, akkor mi sem léteznénk...nem gondolod?

Nem tudom képes lehetsz e valaha is felfogni: görbülhet a tér, ha létezik. Ha nem létezik akkor nem görbülhet.

Tehát, ki és mikor mutatta ki a létező teret. Ha netalán senki, akkor az álláspontod ostobaság. Közlemény?

Ha a golyók forgása megváltozik az nem a tér kimutatása ám. Mert a golyókra valamiféle anyag / sugárzás / részecskeáram / éter képes hatni. Matematikai objektumok meg definíció szerint nem, mivel ezek idealizált, képzeletbeli dolgok.

Nem hinném, hogy érted.

" Csak nincs görbült tér." Pontosítsunk. Szerinted nincs. A mérések szerint pedig van. Az meg hogy a filozófiáddal ez ütközik, mondjuk pont mindegy, mert az univerzum nem az ember filozófiai hozzáállása szerint működik úgy ahogy.

A tehetetlenség az tömegtől függ. A térgörbületben haladó test vagy részecske pályája meg, akkor is görbült, ha nulla a tömege. Ez mérésekkel is igazolt. Persze egyszerűbb filozófiai alapon kijelenteni, hogy márpedig így van és kész, mint esetleg utánanézni. Kényelmes álláspont és egyben ostobaság is.