Arizonában börtön járhat a netes trolloknak

Nem úgy értem, és nem tudom mi az oka, de gondolom van valami. Nem ítélkezek, tulajdonképpen nekem is mindegy hogy mit gondolsz, pont annyira, amennyire neked is mindegy az, hogy én mit gondolok.

http://tarfor.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=24:az-eretnekmozgalmak-a-k-kkorban&catid=14:egyetemes&Itemid=32
Konkrétan erre gondoltam.
(A felvilágosodást nem "A Felvilágosodás" értelemben írtam)

"Nyilván meg van annak az oka, ha a saját nemzeted, akár nem létezõ hibáját is mindenképpen meg akarod magyarázni. "

Nyilvánvalóan hazaáruló, véresszájú kommunista és mocskos zsidó vagyok, ha így érted. Nekem mindegy, konkrétan lesz@rom.

Egyébként úgy gondolom, õseink tisztában voltak azzal, hogy mit képvisel róma. Elég ezt a két képet megnézni...

Magyarországon a feudalizmus betokozódása, a termelés többlet hiánya, polgárosodás elmaradása és a felvilágosodás késlekedése miatt nem alakultak ki saját eretnek mozgalmak. Ezért nem voltak ilyen típusú perek.

Feudalizmus betokozódása, meg polgárosodás? Te most konkrétan melyik századra gondolsz? Nyilván meg van annak az oka, ha a saját nemzeted, akár nem létezõ hibáját is mindenképpen meg akarod magyarázni.

Én sem vagyok kutató, csak egy lelkes amatõr, de az azért nem azt jelenti, hogy mindenkinek mindent elhiszek. A könyvet egyébként régebben olvastam, és ha igaznak fogadom el, akkor is azt kell mondjam, hogy ég és föld a különbség a többi keresztény ország inkvizíciójához képest.

A Kassai kódex hamisítására visszatérve:
A hisztis picsa kutatók két legellenszevesebb érve:
- a személyeskedés
- a személyeskedéssel megvádolás
Sosem tudod meg melyik kezdte és melyik melyiknek irigye, lemosni lehetetlen.
Borsa személyisége és történelmi szerepe önmaga sem tiszta (szerintem).
A Borsa válaszával citált szöveg nem támasztja alá a nem dolgozott a hagyatékkal állítást.
Fehér sosem állította, hogy az általa használt több kézen átment másolat hiteles.
Az eredeti másolat megsemmisülésének vagy megsemmisítésének valószínûsége nagyobb, mint a meghamisításának (szerintem), törvény garantálta az összes könyvtár átválogatását.
A hivatkozott pontatlanságok egy részének semmilyen köze nincs másolathoz, azok Fehér sajátjai, ráadásul nem is igazán lényegbevágó részeken.
A kronológiai, névbeli, ismétlésbeli tévedések emberi tévedések.
Szerintem végleg elvesztette az anyagot, de a tartalmát meg akarta védeni.
És végül, nem látom mi lenne Fehét motivációja a csalásra. Mert a Kovács Béla által hivatkozott – a könyv elõszavából való! - idézet nem a források hamisítására, hanem a források szándékolt egyirányú keresésére utal. Miért pont egy Domonkos rendi pap akarná a táltosok és sámánok égetését bizonyítani?
Javaslom, hogy a cáfolatok és védések mellett az eredeti mûvet is olvasd el, mielõtt végsõ – „vagy igaz, vagy hamis” – ítéletet kimondanád.

Magyarországon a feudalizmus betokozódása, a termelés többlet hiánya, polgárosodás elmaradása és a felvilágosodás késlekedése miatt nem alakultak ki saját eretnek mozgalmak. Ezért nem voltak ilyen típusú perek. De hogy ez erény-e?

"úgy néz ki az egyház nem is tagad"
Nézd! Azért tartom viccesnek, mert az említett szimpózium 2000-ben volt és ahogy azt a "tudjuk milyen vádak" cáfolásában és leplezésében használt stratégiájukban látjuk, mindig csak annyit ismernek el, amit épp sikerül rájuk bizonyítani, miközben a források hozzáférését maguk korlátozzák. És csak gondolj arra, hogy ennek kapcsán Németországból még a héten is jöttek hírek magas rangú egyházi személyrõl és akár az utolsó 12 év alatt mennyit változott a kép.

Belátom, mivel én nem vagyok kutató és csak töredék információk jutnak el hozzám, azokra vagyok kénytelen hagyatkozni, ráadásul ilyen-olyan megfontolások alapján azok is egymást támadják. De azért léteznek pl eredeti jegyzõkönyv kópiák (Domenico Orano: Liberi pensatori, Bruciati inRoma, Dal XVI al XVIII Secolo), amik nem igazolják az egyház jelenlegi állításait.

Lehet hogy vicc, annyira nem érdekel. Csak az idõintervallum miatt linkeltem be, amit úgy néz ki az egyház nem is tagad. De ha ez vicc, akkor mutass valami kevésbé vicceset.
Engem egyébként a Magyarországon történtek érdekelnek elsõsorban, de mindent szívesen megnézek.

http://www.c3.hu/~klio/klio992/klio076.html
Ez inkább vicc, mint forrás.

Amennyire tudom igenis volt védõje a vádlottnak. Az inkvizíció embere.
A tanúknak csak a korszak elején kellett szavahihetõnek vagy egyáltalan büntetlen elõéletûnek lenni, késõbb a fizetett spiclik is megfeleltek.
A vádlottnak az inkvizítorok kiskátéja szerint nem volt szabad megmondani mivel vádolják, tehát kínzás nélkül nem is ismerhetett be semmit. Amúgy volt, hogy a tanúkat is megkínozták.

Pont a római „puha” inkvizícióban kötelezõvé tették az eretnekek feljelentését, a tanító papok pedig megfigyelték a gyerekeket és puhatoplóztak a rokonokkal kapcsolatban. Az eretnekség beismerésének ütõ érve, hogy a családot is perlik hetedíziglen, ha nem vall.

"A boszorkányperekben a római inkvizíció különösen nagy körültekintéssel járt el, és bírókat is elítélt, mert túl könnyen hoztak ítéletet boszorkánysággal vádolt nõk ügyében. "
Felmentõt, olvastam.

Eretnek, aki nem fogadja el, hogy vannak akik hisznek a boszorkányságban. (ugye a boszorkányokban nem lehetett hinni, ezt már Könyves Kálmán is megmondta, de abban hinni kell, hogy vannak akik hisznek benne brrrr)

"Nagy valószínûséggel az eretnekeknek csak mintegy 0,5–1,8 százaléka végezte máglyán."
Ehhez tudjuk, hogy az õrület éveiben mikor a településre megérkezett az inkvizíció embere, az összlakosság egy az egyben ismert be valami könnyebb eretnekséget, mert akkor valszeg csak penintencia volt, de ha ellenlábas mószerolta be õket, akkor biztos volt az életfogyt vagy a máglya és a vagyonelkobzás, ami miatt a család is éhenhalt. Ez így már elég nagy számnak az alacsony százaléka.

Könyörületességbõl némelyik "eretnek" papot elõbb felakasztották, csak utána égették szénné. Még azzal is szórakoztak, hogy volt akinek lassabban égõ fából építették a máglyát, de a szerencsések már egy óra alatt meghaltak.

Visszaesõ? Na az tényleg ritka volt.

Én szeretem azt a végsõ egyházi védekezést is, hogy azért volt sokkal kisebb az inkvizíció jelentõsége, mert a szabadkõmûvesek nagyítják.

Az elsõ linket elrontottam:/

http://www.c3.hu/~klio/klio992/klio076.html

Amirõl bebizonyosodik hogy nem hamisítvány, azt gondolom illik hitelesnek elfogadni. Bár jó kérdés, mert Heribert Illig háromszáz kitalált évet fedezett fel a nyugateurópai történelemírásban. A mi szempontunkból csak azért érdekes ez, mert a krónikáink alátámasztani látszanak az elméletét. Hogy mi az igazság? Jó kérdés.

Bár azt nem tudom eldönteni, hogy a plébáliákon tárolt és sok munkával feltalált iratokat és másolatokat milyen történelmi tárgyban kell perdöntõnek és mikor kétes hitelességûeknek tartani.

Az inkvizíció problémái

Az inkvizíció története

...

Kassai Kódex: egy modern hamisítvány?

Amíg elõ nem kerül az eredeti kódex, amrõl Fehér M Jenõ képeket közölt, addig nekem ez csak egy "talán igaz, talán nem".

Hát persze...

"De ha összevetjük a többi keresztény országban az inkvizíció munkáját a Magyarországival, akkor azt látjuk hogy ég és föld a különbség."

Ugye szándékosan kerüljük azt a tényt, hogy amikor Európában igazán tombolt az inkvizíció, akkor Magyarországon épp török hódoltság volt. Se nem az egyház, se nem a magyar királyok érdeme, hogy mi errõl ilyenformán majdnem lemaradtunk, pedig milyen hû követõi voltunk kezdetektõl az egyháznak...

"Egy könyvrõl tudok, amit Fehér Mátyás Jenõ írt, de annak a hitelességét kétségbe vonják."
Miután a forrást eltüntették. Azért ez az ember nem egy egykönyves ponyvaíró. Miután szerzetesként végigkutatta a fél világ egyházi archívumait, a írói hitelességét (egyházi szempontból) a kugrással és nõsüléssel nullázta le.

Lehet hogy nem, de források hiányában nem tudhatjuk pontosan mi miért történt. Azt nem szabad elfelejteni, hogy rómával kapcsolatban Géza és István döntése inkább volt szövetség, mint behódolás. Arról nem beszélve, ha nem köttetik meg ez a szövetség, nem tudjuk meddig létezhetett volna Magyarország. Szerintem hogy még mindig itt vagyunk, az nagymértékben köszönhetõ Istvánnak.
Mellesleg ha megnézed a törvénykönyvet, azért közel sem olyan szörnyû, mint ahogy beállítják nekünk. Na mindegy, én elsõsorban nem elítélni szeretném, hanem megérteni. Valamiért Istvánt nagyon be akarják feketíteni, ugyanúgy ahogy Atillát is gyûlölik.

Attila magyar király volt, csak a ferdítések miatt aggatták rá hogy HUN de olyan HUn aminek semmi köze a Magyar HUN-okhoz neki csak valami más HUN-okhoz van köze....

Nem állítottam ennek ellenkezõjét. Sõt még csak azt sem mondtam sehol, hogy nem volt szükséges lépés. Én csak azt vitatom, hogy Magyarország akkor keresztény ország lett volna, és mindenki ugyanazt szerette volna tiszta szívébõl mint amit a király. Hát nem.

Na meg ugye Atilla története (akit a krónikáink magyar királynak tekintenek) is érdekes, akinek lábai elõtt hevert róma, de egy látomás miatt nem rombolta le? Vajon mi a magyarázat erre?

Atilla Róma falainál

Ezt a képet egyébként X. Leó pápa alias Giovanni di Lorenzo de’ Medici festtette Rafaelloval annak örömére, hogy Bakócz Tamás ellenében õ lett a pápa, ezzel párhuzamot vonva, hogy másodszor menekült meg róma a hunoktól.

Az egyébként meg sem fordul a fejedben, hogy nem azért akart keresztény hitre téríteni, mert akkor majd jól manipulálhat, hanem tényleg hitt tiszta szívébõl?

Ja, ok.

Kösz, nem kell bemásolni, magam is tudok keresgéltem a témában, írd le légyszives summázva, te mit tartasz igaznak.

Most tekintsünk el attól, hogy az elsõ eredeti példány 1584-ben jelent meg, erre gondolsz?

8. FEJEZET.
Hogy vasárnap mindenki templomba járjon.

Ugyan a papok meg az ispánok hagyják meg, mindenfelé a falusbiráknak, hogy vasárnaponként az õ felszólitásokra minden ember, nagyja és apraja, férfia s asszonya, mind templomba menjen, kivéve azokat, a kik a tûzhelyét õrzik.

4. §. Valaki pedig konokul hátramarad, csapják meg és kopaszszák meg.

Abban nincs vita köztünk, hogy István keresztény király volt, de azt ebben sehol nem látom, hogy azt aki az õsvallást gyakorolja, az le kell mészárolni. Egyébként csak átfutottam, lehet hogy benne van. Ebben sehol nincs, hogy elötte nem lehettek ezek, vagy ehhez hasonló törvények, amit István írásba foglalt. Mert egyébként úgy tudom, Géza fejedelem volt az, aki a kereszténység terjesztését elkezdte, és elõkészítette Istvánnak.

Bocs véletlen másoltam be az egészet. Hülye sG nem engedi szerkeszteni :(

AZ ÕSMAGYAROK HITVILÁGA



Az õsmagyarok vallása, a kereszténység elõtti hitvilága nagyrészt ismeretlen, csak egységet nem alkotó mozaikokban maradt fenn. Az õsi belsõ-ázsiai vallási világkép a magyar nép mentalitásában még ma is ott él, töredékei megtalálhatók a néphit, a népmese és a népszokások körében. Maga a "mitológia" szó eredeti jelentése "titkos beszéd" volt, olyan dolgokra vonatkozott, amelyeket az ember nem tudott kifejezni. Származtatott jelentése "hitrege", amely a hajdanvolt hitvilágába enged bepillantani; az Isten, az ember, a lét kérdéseire keres magyarázatot. Soha nem légbõl kapott dolgok ezek, hanem egy titokzatos ismeretanyag, amelyet beláthatatlan idõkön keresztül a generációk egymásnak adtak át. A rokonnépeknél való analógiák kutatása azért olyan fontos, mert a mitológia olyan, mint egy nyelv, melynek hasonlósága minden különbözõsége ellenére is rokon eredetre mutat. Õseink hitvilágába némi bepillantást engednek a régészeti feltárások, a korabeli auktorok és a huszonnegyedik óra után itt-ott fennmaradt hiedelem-töredékek, de õsi, immár elveszett csodálatos vallásunk és hitvilágunk egészét már senki sem tudja rekonstruálni, megismerni. Csak mozaikokból következtethetünk arra, ami elveszett, de ma is ott él a magyar nép mentalitásában és a legfelsõ lényhez való sajátos viszonyában. Úgy szokták mondani, hogy "mi magyarul vagyunk keresztények".

Az õsmagyarok vallásáról

Felvetõdik a kérdés, hogy miért nem maradtak fenn õsi magyar istennevek? Azért, mert ilyenek soha nem voltak. A magyarok õsei egyistenhívõk voltak, egy Istent imádtak, a világegyetem teremtõjét, vagy ahogyan azt Anonymus nevezi: "a mindenek Urát". Egyedül hozzá fohászkodtak és csak neki mutattak be áldozatokat. Theophylaktosznál ezt olvassuk: "A turkok (magyarok) csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette". Ibn Fadlan pedig azt írja, hogy "a magyarok az égben lakozó Istent mindeneknél feljebbvalónak tartják". Ugyancsak Anonymusnál olvassuk, hogy "Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a vezetõje…Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy az Isten gyõzelmet adott nekik… az isteni kegyelem volt velük". Kézai Simonnál írta le, hogy hadbahíváskor "Isten és a magyar nép szava" szólt a kikiáltók hangján. A Lehel-mondában pedig azt találjuk, hogy "Mi a nagy Isten bosszúja vagyunk". A Képes Krónika, a Budai Krónika és Thuróczy János krónikája a magyar honfoglalást így kezdi: "Árpád a mindenható Isten kegyelmét kérte…" A kereszt jelét ott találjuk a honfoglaláskori bezdédi tarsolylemezen, a honfoglaláskori nõk nyakában bizánci kereszt formájában és a szabadkai magyar temetõbõl származó öv csatján áldást osztó aggastyán alakjában. Õseink akár közép-ázsiai, akár késõbbi, fõleg kaukázusi tartózkodási helyén megismerkedtek a kereszténységgel, hiszen kaukázusi szomszédjuk, az örmények 285-ben vették fel a kereszténységet; püspökeik az onogurok között is térítettek. Prümwart püspök 926 táján Sankt Gallenben, Szent Wikbert pedig 954-ben a kalandozó magyarok között térített. A Cyrill és Metód-legendákban 860-ban a magyarok a keresztény vallás ismeretérõl tettek tanúságot. A történeti források feljegyezték, hogy 945-948 táján Bulcsú és Tormás (Termacsu), majd 953-ban Gyula törzsfõ Konstantinápolyban megkeresztelkedett, Ajtony, Géza és István pedig Vidinben vették fel a keresztséget.


A pusztában élõ népek egyistenhívõk, de az Istennel a szellemi világ lényeinek személyén vagy a táltosokon keresztül tartják a kapcsolatot. Tudják, hogy a Teremtõ "ott van" közöttük, szertartásaik egy része mégis a szellemi világ lényeihez kötõdnek. Ott élnek szoros kapcsolatban a természettel és tisztelettel adóznak a természet elemeinek anélkül, hogy azokat bármilyen módon imádnák. A menny, az égitestek és a természeti erõket megszemélyesítõ világkép ott él hitvilágukban, de az Isten messze kimagaslik közülük. Isten hírnökei a vadászmadarak. Vallásuk fontos szerepet töltött be a társadalom felépítésében és a hadviselésben. A honfoglaló magyarok vallásában a teremtõ Isten az egek ura volt és az õ akaratából uralkodott népén a fõfejedelem. Õsi egyistenhitünk bizonyítéka, hogy összes hittel kapcsolatos szavunk török, belsõ-ázsiai eredetû (Isten, lélek, imád, menny, is , ül, megszentel, boldog, böjt, vétek, bûn, bocsát, búcsú, hisz, hit, teremt, örök stb.). Úgyszólván az egész Bibliát le lehetne fordítani a honfoglalás kori magyarságunk nyelvével. "Pogány kori" szókincsünkbõl jóformán csak a "Fiúistenre" vonatkozó hit emlékei hiányoznak. A magyarok õsvallása sem volt más, mint mindazon belsõ-ázsiai népeké, akik ugyanazokon a területeken mozogtak, ahol õseink. A vallások története tanúsítja, hogy egyazon éghajlat alatt, hasonló természeti benyomások közepette, egyforma életmód mellett, a mûveltség egyazon fokán hasonlóképpen alakul a népek vallásos szemlélete. Ezért is keverik össze az európai auktorok a szkítákról, a hunokról, az avarokról, a "türkökrõl" és a magyarokról kialakított képüket.

A magyar õsi hitvilágával szemben a finnugor népek vallásában ott szerepel Numio-Tórum, Num, Senke, az Embernevelõ isten, Orr-iki, a világfelügyelõ férfi, a Nahracsi bálvány, Nadim szent helyei, a halotti báb, a medve-kultusz és még megannyi olyan vallási elem, amely õseinknél sohasem volt jelen; népmûvészetünkben és hitvilágunkban még csak nyomokban sem lelhetõ fel.

A belsõ-ázsiai nagyállattartó lovas népek vallása

A nagy nyájak és csordák együtt-tartása, a legelõk kiszemelése és védelme nem annyira testi munkát, mint szemlélõdést és elõrelátást követel; az embert irányításra, parancsolásra és uralkodásra neveli. Míg a vadásznépek babonás félelemmel tekintenek a táplálékul kiszemelt állatra és benne természetfeletti erõk letéteményeseit vélik felfedezni, addig a pásztornak a gondozott nyájhoz való viszonyát a hasznosság és az ésszerûség szempontjai szabályozzák. A nagyállattartó népekre jellemzõ a biztos kezû átgondolt életirányítás, ugyanakkor vallásos szemlélete a világnak. A végtelen rónákon való barangolás, a teljes fenségében kibontakozó égbolt látványa a nagy kozmikus összefüggések felé irányítják az ember tekintetét. Minthogy a pásztorok szemében a szelídített állat minden rejtélyességét elvesztette, a vadmadarak válnak számára olyan lényekké, hírnökökké, melyeknek életmódját még nem ismeri. A turulmonda ugyanazokból a totemisztikus hiedelmekbõl táplálkozik, melyek a többi türk nép eredethagyománya alapjául szolgál. A magyar uralkodóház e mondára való utalással, mint turulnemzetség élt az emberek tudatában, s a magyarok egészen Géza fejedelem idejéig a turult ugyanúgy vezéri jelvényként használták, mint a szkíták a szarvast. A fejedelmi háznak ez a mitikus származása rendkívüli képességeket, bölcsességet, vitézséget és elõkelõséget biztosított, melynek hatása alól a magyarság még a keresztény korban sem tudott szabadulni. Ez a gondolatvilág jól illusztrálja az eurázsiai lovasnépek uralomfelfogását. A belsõ-ázsiai lovasnépeknek eredetükre vonatkozó hagyománya a mítosz és a vallásos képzeletvilág ködébe burkolja népük és birodalmuk megalakulásának valóságos folyamatát, e mítoszokból pedig a dinasztiaalapító fejedelem alakja lép elõ természetfeletti képességekkel felruházott hõsként. "Midõn fent a kék ég és lent a fekete föld megteremtettek, a kettõ közé születtek az emberek, s emberek felett pedig úrrá lettek õsapáim, Bumin kagán és Istemi kagán." olvassuk az egyik Kr. utáni VIII. századból származó orhoni feliraton. A belsõ-ázsiai uralkodó valamilyen módon az Istent képviseli a földön, hiszen annak "kegyelmébõl" uralkodik.

Miként az állami szervezet, úgy a hadrendszer is vallásos értelmû. Ahogyan a fejedelem uralma a világmindenséggel való harmónián, az "ég akaratán" alapul, ugyanúgy kívánják ezt az üdvöthozó összhangot hadvezetésükben is biztosítani. A hunok csak telihold idején támadtak és mitológiájukban fontos szerephez jutott a négy égtáj, melyeket meghatározott színekkel szimbolizáltak. A hunok hadseregük bizonyos szárnyaiba csak bizonyos színû lovakat állítottak. A belsõ-ázsiai állattartó népek minden életmegnyilvánulása meghatározott vallási rítusokhoz kapcsolódott; ezek egész életüket átitatta. Ezt a keresztény Európa nem értette meg, hiszen ezen népek életfelfogása, vallása távol állt Európától. A magaskultúrájú nagyállattartó lovas népeket Góg és Magóg ószövetségi hordáival mosták össze, kiket büntetésbõl az Úr küldött választott népére. Az új lovasnép, amely az elsõ évezredben tûnt fel a "keleti határon" európai megítélés szerint pogány volt és megítélésük szerint szemben állt a keresztény kultúrkörrel és vallással. Márpedig a magyarság olyan kultúrkörbõl szakadt Európába, amelynek népei magasrendû istenélménnyel, egyszerû és tiszta hitvilággal rendelkeztek. Az õsi magyar hitvilágban világos rend van; az égi hatalmak és az evilági élet rendje ugyanaz. Miként az emberpiramis csúcsán a korlátlan hatalmú fejedelem áll, akként trónol az ég legmagasabb szférájában a (fõ)isten. Ahogy a földi élet alapja a család, a nemzetség, a törzs és az egész nép termékenysége a szent fejedelemben testesül meg, ugyanúgy népesül be az emberfeletti erõk birodalma is. A földi rendben folytatja az egész nép a halállal kezdõdõ új életet.

Sámán vagy táltos?

Irányított õstörténetünk egyik legnagyobb csúsztatása az, hogy Szibériában és másutt valóban létezõ sámánokat önkényesen összemosták õseink tudós gyógyító embereivel a táltosokkal, márpedig õseink soha olyan területen nem tartózkodtak, ahol sámánok éltek volna. Jogos a "sámánkutatás" Szibériában, csakhogy a magyarok õsei sohasem jártak ott. Ezen összemosás gyökereit abban kereshetjük, hogy õseink papjainál valóban voltak olyan tulajdonságok - kiválasztottság, "szakmabeli" ismeretek tudatos megszerzése stb, - amelyek a sámánoknál is megvoltak, a kettõjük közötti különbség azonban igen nagy. A marxista õstörténet azt hirdette, hogy a magyarok õseinek a vallása a sámánizmus volt, holott az nem tekinthetõ vallásnak. A vallásokra ugyanis bizonyos strukturális jegyek a jellemzõek, legfontosabb a vallási tudat, az istenhit (ideológia) és a mitológia. Emellett, de csak másodikként említendõ a kultusz, azaz rítus, majd a függõségi érzések és a szociális szervezet. A sámánizmusnak azonban nincs egységes ideológiája, különbözõ mitológiákkal rendelkezõ népeknél fordul elõ, nincs dogmatikája és teológiája. Leglátványosabb és kiemelkedõ része a szertartás (a rítus, a "sámánkodás"), mely összefonódik a törzsi kultuszokkal és nem önálló, azaz a kultusznak nincs társadalmi szervezete. A szibériai sámán az a személy, aki - jelképesen - közvetít az emberek világa és a szellemek vagy lelkek elképzelt világa között. Legfontosabb jellemzõje, hogy elõ tudja idézni az extázist, melynek során megváltozott tudatállapotba került. A sámán extázisa elõidézésére narkotikumokat, kenderfüstöt vagy gombákat használ, "sámánkodásait" szaggatott szarvasbõrruhában végzi, fején sámánkoronát visel és sajátos hangszerén dobol. Sámánjai voltak a lappoknak, az obi-ugoroknak, a madzsu-tunguz népeknek, a paleo-szibériai keteknek, korjákoknak, csukcsoknak, jukagíroknak, de sem az iráni népeknél, sem a belsõ-ázsiai hunoknál, ujguroknál és türk népeknél ilyenek létezésérõl nincs tudomásunk.

Ezzel szemben õseinknek a természettudományokban járatos, tudós, gyógyító papjaik - táltosaik - voltak. A gyógyítást végzõ tudós és a varázslatot ûzni akaró sámán között óriási a különbség. A táltoshoz hozzátartozik a tudás, a másikról való gondoskodás (tehát a gyógyítás), a természetfölötti erõk (gyógyfüvek, sugárzások stb.) felismerése és használata. Õsvallásunk papjairól Theophylaktosz írja, hogy "a türköknek papjaik vannak". 1046-ban Péter király ellen fellázadt Vata fia János "táltosokat gyûjtött maga köré, akik éneket zengtek az új hit ellen". Honfoglaló õseink táltosai rendkívül nagy tudás birtokában voltak; mint a törzs legszûkebb vezetõrétegéhez szorosan hozzátartozóknak módjukban állt más kultúrák vallásaiból, papjaik tudásából a lehetõ legtöbbet eltanulva magukévá tenniük. Talán úgy is mondhatnánk, hogy a táltosok azok a nagy tudású emberek, akik a magyarság "kusza és véletlenszerû" szellemvilágát a Magyarok Istene alá rendezik. Õseink táltosai Belsõ-Ázsiától a Kárpát-medencéig megtartva õsi feladataikat sokat változtak, ma úgy mondanánk "modernizálódtak". A táltosok szerepe Európába érve fokozatosan halványodott, de a hagyomány gyökerei olyan mélyek, hogy bizonyos formában a máig fennmaradtak; füvesasszonyok, javasasszonyok és jövendõmondók személyében; a táltosok egy-egy részfeladatát õk viszik tovább, asztrológiai ismereteiket az Alföld pásztorai hasznosították, termékenység-rítusuk pedig néphagyománnyá vált. Tevékenységükbõl sokat megõrzött a néphagyomány; legmarkánsabban a regõsök ritmikus ütemû éneklésében vagy a busó-táncokban és a sokáig élõ garabonciás diák személyében lelhetõk fel nyomai, de szokásaink, nyelvi fordulataink, sõt néhány régi helyneveink is õrzik személyüket. Ez a hitvilág semmiképpen sem nevezhetõ "primitívnek", hanem a valóságnak az adott körülményekhez való alkalmazkodásának tekinthetõ, mely a természettel, az ismeretlennel való szoros kapcsolatból ered. Az eltûnt táltos szerepe egy õsi hitvilág pusztulásának tragikus jele. A magyarság táltosai is arra a sorsra jutottak, mint a magyarok közül sokszor annyian. Egy részük abbahagyta az õsi gyakorlatot és a kereszténységet fölvéve igyekezett beilleszkedni az új, számára idegen társadalomba, más részük, aki ellenállt, kivégeztetett. Nem jelent meg többé "táltosló" és természetes okokkal magyarázták a lidérceket és a sokat jelentõ szimbólumokból "díszítõelemek" váltak. A halottakat keresztény módon útravaló nélkül temették el, nem adtak melléjük útravalót és nem tették mellé használati tárgyait, fegyvereit. Az sem lett fontos, hogy a halott a felkelõ Nap felé tekintsen. Az õsi hagyomány a civilizált Európában "babonává" minõsült.

A totemizmus

Õseink társadalma vérségi kapcsolatokra épült; a vérrokonságot tartották a létezõ legszorosabb kapcsolatnak ember és ember között. A rokonok úgy érezték, hogy a vér titokzatos ereje fûzi össze õket eltéphetetlen szálakkal. Összetartozásuk tudatát a közös õs tartotta ébren, akit ezért tiszteletben részesítettek. Amikor a pontos leszármazás már elhomályosodott, az õs jelképpé, totemmé változott. A leszármazottak valamennyien ugyanazon nemzetség tagjainak tekintették magukat és egész életüket az ebbõl fakadó parancsok és tilalmak szegélyezték. Az a tény, hogy a magyar csodaszarvas új hazába vezeti népünk õseit azt mutatja, hogy régmúlt idõkben az õsanya és a vezetõ állat jelképe elmosódott.

A "totemizmus" ismérvei a következõk: egy embercsoport és egy másik természeti lény áll kapcsolatban egymással, az emberek maguktól szimbolikusan totemektõl származtatják, a totemeket õsüknek, rokonuknak és védelmezõjüknek tekintik és az embercsoportok és a totem között rituális kapcsolat van, a totemeket tisztelni (de nem imádni!) kell, végül a totem egy embercsoport címerévé vagy szimbólumává válik, az emberek magukat a totem segítségével nevezik meg, illetve különítik el. Totemisztikus elképzelések bontakoznak ki a régi magyar többnyire török eredetû férfi személynevekbõl, melyek egyúttal nemzetségeket is jelölnek. A honfoglaló magyar a totemizmus két formáját ismerte: a nemzetségtotemizmust és a családtotemizmust, azaz egy nemzetségen belül az egyes családoknak is megvoltak a külön totemjeik és totemállataik. Jellegzetessége a magyar totemizmusnak a madártotem (sólyom, keselyû, sas, ölyv, fõnix, turul stb.), amely régen is gyakori volt és ma is az a belsõ-ázsiai török népeknél. "Az õsi magyar totemvilágban olyan motívumokra lelhetünk, amelyek gerincei a mai belsõ-ázsiai hitvilágnak is " (Gunda Béla).

A magyarok õsvallásának kutatásáról

Õstörténetünk egyetlen részével sem foglalkoztak annyit, mint õsi hiedelemvilágunkkal és õsvallásunkkal. Vallásunk nyomait megtaláljuk Szent István, Szent László, Könyves Kálmán dekrétumaiban; megismerjük a boszorkányvilágot, a gonosznak körülszántását és a kolompolással való távoltartását, az állatok betegségének elûzését, a betegséget-megelõzõ tûzgyújtást, a szerelmi- és termésvarázslatokat és a madarak hangjaiból való következtetést. A XVI. században Bornemissza Péter (1535-1585) Ördögi kísértetek címmel ír a Luca-napi dorgálásokról és az óvónevek használatáról, Félegyházi Tamás (1540-1586) a halotti torról és a lelkek megváltásáról értekezik, Méliusz Juhász Péter (1536-1572) írásaiban a babona és a kuruzslás kerül említésre, majd Ilosvai Selymes Péter (1548-1574), Beythe András (1564-?) Comenius János Ámos (1592-1670) írnak a garabonciásokról, bûbájosokról és a kuruzslásokról. Nadányi János (1643-1707) a vérállító colonokról és a családi élet babonáiról, Apáczai Csere János (1625-1659) a mágikus varázslatokról, Esterházy Ferenc a békakõrõl és Bod Péter (1712-1769) a gazdasági élet praktikáiról tudósít. Összefoglaló munkát Otrokocsi Fóris Ferenc (1648-1718) és Cornides Dániel (1732-1787) írnak; ez utóbbinál olvassuk: "Semmi kétségem afelõl, hogy a magyarok csak egy istent imádtak". A Kisfaludy Társaság pályázati felhívására Kállay Ferenc (1790-1861), Ipolyi Arnold (1823-1886), Csengery Antal (1822-1880), Kálmány Lajos (1852-1919) és Kandra Kabos (1843-1905) nyújtanak be pályamunkákat. A legjelentõsebb Ipolyi Arnold 1854-ben megjelent Magyar mitológiája, amelyben "megmentette" az õ korában még található õsvallásunk nyomait.

Ezután a magyarság õsvallásának kutatása tévútra tért, mivel "hivatalos" kutatóink (Munkácsi Bernát, Vikár Béla stb.) a finnugorok - amúgy igen értékes és érdekes - Kalevala-problematikájával kezdtek el foglalkozni, ehhez azonban a magyar õsvallásnak semmi köze sem volt. Diószegi Vilmos (1923-1972) a szibériai sámánkutatásban elévülhetetlen magyar- és nemzetközi érdemeket szerzett, kisebb képességû utódai azonban a sámánkutatást kritika nélkül az õsmagyarok vallásává téve hosszabb idõre tévútra vitték õseink vallásának kutatását. A kitérõ idején a hagyományos gyûjtõmunka is tovább folyt; Zlinszky Aladár (1864-1941), Róheim Géza (1891-1953), Marót Károly (18855-1963), Szendrey Zsigmond (1879-1943), Szendrey Ákos (1902-1965), Dömötör Sándor, Manga János, László Gyula, ifj. Kodolányi János, Vajda László, Dienes István és sokan mások értékes rész-munkákat közöltek és egy részük folyamatosan közölnek.

A honfoglaló magyarság istenhite

- "A magyarok istene". Az õsi magyar mitologikus istenhitnek fõalakja a többféleképpen megnevezett Teremtõ, az Isten vagy az Úr, a népi szóhasználatban az Úristen, az Öregisten vagy Atyaisten. Õ a világ ura, a legfõbb irányító lény, aki kézben tartja az ember és minden élõlény sorsát, segítõ és igazságos, de büntet is. Mitológiáinkból, meséinkbõl, az írott forrásokból és a népszokásokból összeállított õsi istenfogalmunk szerint a magyarok istene az égben lakozik, ahonnan figyeli a világ folyását, noha néha neki tulajdonítják villámszóró funkcióját "istennyila", "mennykõ" formájában. Az ázsiai népek istenüket férfi formában testesítik meg. Bár a kereszténységet népünkre ráerõltetõk õsi vallásunk elemeit igyekeztek eltörölni, annak egy része a keresztény ünnepekben és liturgiában tovább élt. Középkori templomainkban nyomára bukkanunk a fény és árnyék, a jó és a gonosz küzdelmének. Szent László (a fény) és a kun (a sötétség) keresztény köntösben folytatják harcukat templomaink északi falán. A haláltalan hõsök küzdelmébe belekerül a nõi elem (Boldogasszony szerepe). A kereszténység ünnepeit szinte kivétel nélkül visszavezethetjük és megtalálhatjuk a természeti népek mûveltségében. Krisztus feltámadásának elõképe a sumer Innin, a világ teremtése az ugyancsak sumer Enkinek ember-gyúrása, de õsi jelkép a piros tojás, a húsvéti locsolkodás, a körmenetek stb. Ami még õsi hitvilágunkból megmaradt, azt népmeséink, mondavilágunk és népmûvészetünk õrzi. Népi hagyatékunkban megjelenik az ördög mint teremtõ (demiurgos, a világ teremtése a tengerbõl felhozott homokból, a Nap és a Hold elrablása és megszerzése, a pünkösdi király, a bikafékezés, a táltosparipa, a sokfejû sárkány, a vashegy a világ tetején, az égig érõ fa, a kancatejfürdõ, a kacsalábon forgó kastély stb.). A honfoglalás elõtti magyar hitvilág a honfoglalást követõ változások (az új társadalmi-gazdasági rend, a kereszténység felvétele) következtében elvesztette azt az erõt, ami egységben tartotta. Egyrészük nyomtalanul elpusztult, másrészük megmaradt és/vagy "babonává" süllyedt, vagy teljesen elvesztette jelentõségét. Mivel Európa háborúban nem tudta legyõzni a magyarságot, azt az erõt kellett elpusztítania, ami összetartotta; múltját és õsi hitét (vallását). A magyarság megnyerése vagy elvesztése a katolikus egyház számára létkérdés volt. Egy olyan erõs nép, mint a honfoglaló magyar, mindenképpen térképformáló erõvel rendelkezett. A nagy magyar térítések ellenére mégis egyetlen európai uralkodócsalád sem volt olyan független a pápától, mint Emese unokái: az Árpád-háziak.

A végtelen rónákon való barangolás, a teljes fenségében kibontakozó égbolt-látvány a nagy kozmikus összefüggések felé irányítják az ember figyelmét, s hitéletében a menny, az égitestek, valamint a természet erõit megszemélyesítõ szellemvilág képzeteinek juttatják a fõhelyet. Felfogásuk szerint ez a szellemvilág, melybõl meglepõ tisztasággal egy fõisten, "az Isten" alakja emelkedik ki, aki a legkülönbözõbb jelek által a természeti jelenségekben vagy akár az állatvilág révén nyilvánítja ki akaratát az ember elõtt. E vallásos háttérnek megfelelõen mondavilágunkban és mûvészetünkben mitikus jelentõségû állatalakzatok jutnak fontos szerephez. Ilyenként kell értelmeznünk a magyar mondavilágban szereplõ turul alakját, mely a nép születésének homályba veszõ történelmi tényeit a mítosz világába emeli. A magyar uralkodóház e mondával való utalással az Eurázsia lovas népeire jellemzõ felfogást mutatja, miszerint az uralkodóház hatalma természetfölötti természetû. A dinasztiaalapító fejedelem természetfölötti képességekkel felruházott hõs, aki az istenséget képviseli a földön, mint olyan, aki "az ég akaratából" uralkodik. Ennek nyomán vallásos értelmet nyer az állami szervezet, és benne a hadrendszer is. A Gesta Hungarorumban olvassuk, hogy "Árpád a mindenható Isten kegyelmét kérte, hogy az Úr azt a földet engedje nekik örökre". "Isten" szavunk ótörök eredetû ("Õsök Istene"=Es-Ten, ami egyes török népeknél osten változatban fordul elõ).

- Boldogasszony. Õsi hitvilágunkban megjelenik egy talányos rendeltetésû nagy tiszteletnek örvendõ istenanya, akinek neve Boldogasszony vagy Boldoganya. Fogalma Belsõ-Ázsiába nyúlik vissza. Szent István azért tudta az országát Szûz Máriának felajánlani és ezt a felajánlást a magyarokkal elfogadtatni, mert a hitvilágunkban szereplõ Boldogasszony - Babba - fogalma közel állt a katolikus Szûz Mária fogalmához. Mindkettõnél nem egyszerûen asszonyról van szó, hanem egy életet adó személyrõl. A szeplõtelen fogantatáshoz igen hasonló mitológiánk Emeséje is, éppen ezért mi magyarok Máriát Szûz Máriának nevezzük, holott õt az európai kereszténység Szent Máriának (Heilige Marianak, Santa Marianak stb.) nevezi. Õseink istenanyja nem az európaiak által ábrázolt Holdon, hanem a Napon, illetve a Napot szimbolizáló kereszten áll. Szent Gellért térítõ törekvései során találkozott egy jóságos, fenséges mennyei asszony kultuszával, akiben mintegy Szûz Mária elõképét láthatta, akinek tisztelete nagyobb akadály nélkül válhatott Mária-kultusszá és akinek költõi neve sem látszott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. Ekkor választotta ki Szent Gellért a "Napba öltözött asszony" bibliai idézetét az udvar elõtt tartott prédikációjának témájául.

A kereszténység ünnepeit szinte kivétel nélkül visszavezethetjük és megtalálhatjuk a természeti népek mûveltségében. Krisztus feltámadásának elõképe a sumer Innin, a világ teremtése az ugyancsak sumer Enkinek ember-gyúrása, de õsi jelkép a piros tojás, a húsvéti locsolkodás, a körmenetek stb. Ami még õsi hitvilágunkból megmaradt, azt népmeséink, mondavilágunk és népmûvészetünk õrzi. Népi hagyatékunkban megjelenik az ördög mint teremtõ (demiurgos, a világ teremtése a tengerbõl felhozott homokból, a Nap és a Hold elrablása és megszerzése, a pünkösdi király, a bikafékezés, a táltosparipa, a sokfejû sárkány, a vashegy a világ tetején, az égig érõ fa, a kancatejfürdõ, a kacsalábon forgó kastély stb.). A honfoglalás elõtti magyar hitvilág a honfoglalást követõ változások (az új társadalmi-gazdasági rend, a kereszténység felvétele) következtében elvesztette azt az erõt, ami egységben tartotta. Egyrészük nyomtalanul elpusztult, másrészük megmaradt és/vagy "babonává" süllyedt, vagy teljesen elvesztette jelentõségét. Mivel Európa háborúban nem tudta legyõzni a magyarságot, azt az erõt kellett elpusztítania, ami összetartotta; múltját és õsi hitét (vallását).

- "A magyarok istene". Az õsi magyar mitologikus istenhitnek fõalakja a többféleképpen megnevezett Teremtõ, az Isten vagy az Úr, a népi szóhasználatban az Úristen, az Öregisten vagy Atyaisten. Õ a világ ura, a legfõbb irányító lény, aki kézben tartja az ember és minden élõlény sorsát, segítõ és igazságos, de büntet is. Mitológiáinkból, meséinkbõl, az írott forrásokból és a népszokásokból összeállított õsi istenfogalmunk szerint a magyarok istene az égben lakozik, ahonnan figyeli a világ folyását, noha néha neki tulajdonítják villámszóró funkcióját "istennyila", "mennykõ" formájában.

Felvetõdik a kérdés, hogy miért nem maradtak fenn õsi magyar istennevek? Azért, mert ilyenek soha nem voltak. A magyarok õsei egyistenhívõk voltak, egy Istent imádtak, a világegyetem teremtõjét, vagy ahogyan azt Anonymus nevezi: "a mindenek Urát". Egyedül hozzá fohászkodtak és csak neki mutattak be áldozatokat. Theophylaktosznál ezt olvassuk: "A turkok (magyarok) csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette". Ibn Fadlan pedig azt írja, hogy "a magyarok az égben lakozó Istent mindeneknél feljebbvalónak tartják".

Te hoztad fel Boldogasszonyt. Õ nem volt istenség?

Nincs arra bizonyíték hogy Krisztus halála után 300-évig keresztények használták a keresztet az imádatukban.A 4-ik században aztán Konstantin, a pogány császár felvette a hitehagyott keresztény vallást, és a keresztet tette annak szimbólumává. A kereszt valójában pogány eredetû, és a katolikus enciklopédia szerint a természetimádattal és különbözõ rítusokkal volt kapcsolatban már a kereszténykor elõtt.

„Szokatlan, de tagadhatatlan tény, hogy a kereszt már jóval a Krisztus születése elõtti korokban szent jelképül szolgált, és azóta olyan országokban is ez a helyzet, amelyeket az egyház tanítása érintetlenül hagyott . . . A görög Bakkhoszt, a tíruszi Tammúzt, a káldeus Bélt és a germán—skandináv Odint a híveik elõtt mind egy kereszt formájú eszközzel ábrázolták” (The Cross in Ritual, Architecture, and Art

„ Az ókori világnak szinte valamennyi részén találtak a keresztény kort messze megelõzõ idõkbõl származó tárgyakat, melyek különbözõ típusú keresztekkel voltak díszítve. Számtalan példa van erre Indiában, Szíriában, Perzsiában és Egyiptomban . . . A kereszténységet megelõzõ idõben és a nem keresztény népeknél valószínûleg majdhogynem általánosnak tekintették a kereszt vallásos jelképként való használatát, és igen sok esetben a természetimádat valamilyen formájához kapcsolódott” (Encyclopædia Britannica. <1946> 6. köt., 753. o.).

"És Most akkor melyik volt az EGY ISten amiben az õsmagyarok hittek? Az nekem nem elég, hogy azt mondod "kvázi istenük" :D"

Nos ezt nem tudom értelmezni. Mi az, hogy melik volt az egy isten amiben hittek? Az õs vallásuknak megfelelõ isten. Õs-ten egyébként.

Bocs, bizonyára végeztek ki jó pár embert, de nem feltétlenül azért, mert az õsvallásukat gyakorolták. Abban az idõben a halálbüntetés nem volt betiltva, úgyhogy ez a középkor egyik jellemzõje volt. De ha összevetjük a többi keresztény országban az inkvizíció munkáját a Magyarországival, akkor azt látjuk hogy ég és föld a különbség.

Meg ugye Könyves Kálmán elõtt is, mint említetted

Nem említettem, de ha tudsz róla, minden infót szívesen fogadok. Egy könyvrõl tudok, amit Fehér Mátyás Jenõ írt, de annak a hitelességét kétségbe vonják.

Én is azt érzem, hogy nagyon nem akarod érteni. Nem ez nem egyiptomi kereszt, nem is errõl állítottam. Sõt nem is állítottam, hogy mindegyik az.
Van egy kurva nagy bizonyíték ami mellett folyamatosan elsikkadsz vagy nem akarod érteni, pedig írásos, elfogadott.
Szent István király törvénye; törvényben szabályozta, hogy kötelesek templomot építeni, papot eltartani és KÖTELEZÕ TEMPLOMBA JÁRNI.
Ugye azt még te sem gondolod komolyan, hogy ha az ország nagy része ezt akarta volna akkor ezt törvénybe kellett volna iktatnia?

"itt nem nagyon végeztek ki senkit"

"Az lehet hogy a Habsburg ház uralkodása alatt volt, de ugye ezt nem akarod Szent István nyakába varrni?"

(Meg ugye Könyves Kálmán elõtt is, mint említetted)
Ezek szerint volt, de sem a királyok, sem az egyház nem felelõs érte? Hát akkor ki marad?

Ez aztán totál egyiptomi kereszt:



Tehát a honfoglaló magyarok temetkezési leletek nagy százalékában találnak kereszteket, (szerinted egyiptomi kereszteket) de keresztények nem lehettek, mert Te azt mondod. Akkor milyen hitük volt? Ankh-ot tisztelték? Boldogasszony hit valóban szerepelt az õsi hitvilágban, de ott van a szkíta Csodaszarvas legenda, vagy az általad említett Tengrizmus. És Most akkor melyik volt az EGY ISten amiben az õsmagyarok hittek? Az nekem nem elég, hogy azt mondod "kvázi istenük" :D

Hol vannak a másik változatról régészeti leletek? Ugye bírtad értelmezni amiket korábban írtam

NBa éppen ez az, arra szeretnélek megkérni, hogy Te is mutass valamit, valami bizonyítékot, az õsmagyarok vallására vonatkozóan. Már ha bírod értelmezni amit írtam.. Kösz

Tudtommal ennek ellenkezõjérõl sincs korabeli leírás.

Bocs, de ezt tényleg nem tudom értelmezni. Minek az ellenkezõjérõl? Amit Hartvik írt, azt elfogadom, mert az írásos bizonyítékokat el kell fogadni, ha tetszik ha nem. Persze csak akkor, ha eredeti. Mivel viszont tudjuk hogy ki írta, ezért sejthetjük, hogy István döntései közül a számukra kedvezõket kidomborítja, míg a hátrányosabb elemeket elhallgathatja...

Az a baj, hogy a másik oldal pont ugyanígy áll a bizonyítással.

Ha van bármilyen írott, vagy régészeti lelet, akkor már nem, mert azon lehet filózgatni. De leírni bizonyíték nélkül bármit lehet.

Bizony, hogy nem igaz, már sokkal korábban magyarok lakta hely volt a kárpát medence

Ezzel egyetértek, de ez nem bizonyítja azt, hogy István ezerszámra gyilkolt mindenkit, aki nem akarta elfogadni a keresztény vallást.

"Egyébként meg amennyit hazudnak nekünk történelemtanítás címén, én már minden hivatalos állásfoglalással kapcsolatban szkeptikus vagyok. Nekünk például még azt tanították, hogy az Árpád féle honfoglalás volt az elsõ és egyetlen, holott ez nem igaz!"

Nahát errõl beszélek én is.
Bizony, hogy nem igaz, már sokkal korábban magyarok lakta hely volt a kárpát medence, csak a mindenkori ellenségek úgynevezett barátok kényük kedvük szerint alakították a törénelem könyveket. Akik meg beszóltak, hogy ez most hogy, azok eltûntek vagy a nemzet hülyéi lettek.

"A másik változatról vannak régészeti leletek. Honfoglaláskori mellkeresztek."

Hol vannak a másik változatról régészeti leletek? Ugye bírtad értelmezni amiket korábban írtam. A magyarok soha nem voltak "pogányok" csak nem keresztény hitûek voltak. A linken megadott keresztek sem keresztény keresztek. Ugye azzal azért tisztában van történelembõl pl, hogy a kereszt nem a keresztény térhóditáskor alakult ki, õk ezt szintén csak átvették. Az általad linkelt képen pl a legtöbbet az egyiptomi kereszt szerepel ami krisztus születése elõtt 1-2e évvel is már jelkép volt. Azon kívül a honfoglalás környékén is voltak keresztények az országban is, csak éppen még az ezredforduló táján sem õk voltak többségben (SÕT). Egyébként az õsmagyar vallás egyik jelképe éppen az egyenlõ szárú kereszt (azaz a matematikából ismert plusz jel).

"Na igen, a wiki szerint... A korabeli forrás nem áll rendelkezésünkre, ami mégis, a legelsõ, István halála után harminc évvel késöbb készült, a Hartvik féle un. "Nagyobb legenda", ami egy külföldi pap tollából maradt ránk."

Tudtommal ennek ellenkezõjérõl sincs korabeli leírás.

"Õsvallás. Na arról meg végképp nincs olyan, amit 100%-ra elhiszek. Sok mindent lehet ezekrõl olvasni, de azt is lehet olvasni, hogy a Szíriuszról származunk. Persze nem mondom hogy nem onnan származunk, csak amíg nincs bizonyítva, addig ezt a fantázia kategóriába sorolom."

Az a baj, hogy a másik oldal pont ugyanígy áll a bizonyítással. Addig csak vaktában lövöldözünk. Ugye mint már korábban is írtam a történelmet mindig a gyõztesek írják. Elég csak megnézni mit tanítottak a kommunizmusban és mit most. Persze azt is lehet hinni, hogy finn nyelvi rokonaink vannak, de ennél azért a Lolka Bolka is jobb mese.

Az lehet hogy a Habsburg ház uralkodása alatt volt, de ugye ezt nem akarod Szent István nyakába varrni?

Ehhez képest Mária Teréziáig voltak boszorkányégetések Magyarországon és ha Kövér Lászlón múlik még manapság is strigákat üldözünk.

Majd el felejtettem, arról meg végképp nincs semmi konkrét, hogy István ezerszámra öletett volna meg táltosokat, de amikor nyugat-európában a legsötétebb inkvizíció tombolt, itt nem nagyon végeztek ki senkit, ha valakit megvádoltak, a király akkor is fellebbezhetett! Már Könyves Kálmán is megmondta: "De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat", miszerint boszorkányok pedig nincsenek.

Egyébként meg amennyit hazudnak nekünk történelemtanítás címén, én már minden hivatalos állásfoglalással kapcsolatban szkeptikus vagyok. Nekünk például még azt tanították, hogy az Árpád féle honfoglalás volt az elsõ és egyetlen, holott ez nem igaz!

A másik változatról vannak régészeti leletek. Honfoglaláskori mellkeresztek.

Egyébként meg elég ha rákeresel a magyar õsvallásra, istván királyra, stb, kb milliónyi találatot kapsz, wiki szerint:

Na igen, a wiki szerint... A korabeli forrás nem áll rendelkezésünkre, ami mégis, a legelsõ, István halála után harminc évvel késöbb készült, a Hartvik féle un. "Nagyobb legenda", ami egy külföldi pap tollából maradt ránk. Bizonyos, hogy jöttek lovagok és papok Gizellával, de ez azért még távol áll attól, hogy István idegenekkel gyõzte le a pogány magyarokat. Már csak azért is, mert Istvánnak nem volt egy vesztes csatája sem, egy idézet a wikibõl:

Uralkodása során két fõ ellenséggel kellett szembenéznie: a besenyõkkel és a németekkel. A nomád besenyõk Erdélybe zúdultak be, de a (gyula)fehérvári ispán csapatai elûzték õket. A másik, sokkal nagyobb veszélyt jelentõ ellenség a németek voltak. István sógorával, II. Henrikkel a bajor uralkodócsalád fiágon kihalt (1024), ezután a Német-római Birodalommal ideiglenesen megromlott a viszony, 1029 környékén német és fõleg bajor csapatok többször fosztogatták a Fischa és a Lajta közét, amire válaszul a magyar csapatok is a bajor területekre való betörésekkel reagáltak. Erre való hivatkozással II. Konrád német-római császár 1030-ban megtámadta Magyarországot, azonban István a felperzselt föld taktikáját alkalmazva kiéheztette az ellenséget, majd Bécsnél be is kerítette a visszavonuló német sereget. A gyõzelemnek külön jelentõsége az volt, hogy István országa bizonyította: képes megvédeni magát a külsõ ellenségekkel szemben is.

Tehát annyira azért nem voltak puszipajtások azok az idegenek...
Õsvallás. Na arról meg végképp nincs olyan, amit 100%-ra elhiszek. Sok mindent lehet ezekrõl olvasni, de azt is lehet olvasni, hogy a Szíriuszról származunk. Persze nem mondom hogy nem onnan származunk, csak amíg nincs bizonyítva, addig ezt a fantázia kategóriába sorolom.

Neked lehet hogy többet szimbolizál én momentán el is felejtettem, most hogy linkelted rémlett fel, hogy volt valami ilyesmi suliban.

Ugyanolyan és ugyanannyi bizonyíték mint a másik változatról.
Egyébként meg elég ha rákeresel a magyar õsvallásra, istván királyra, stb, kb milliónyi találatot kapsz, wiki szerint:

"A kereszténység elõtti magyar vallás jelenlegi tudásunk szerint valószínûleg egy, a sámánizmus és a tengrizmus néven ismert jelenségekkel kapcsolatba hozható vallás saját elemekkel kiegészült változata. A magyar mitológia központi, teremtõ istensége az Isten, Öregisten, Atyaisten, Jóisten, vagy Aranyatyácska. Nevei a neki tulajdonított jellemzõket mutatják. Eredeti formájában nem azonos a kereszténység istenfogalmával."

István király wiki:
" Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülõ törzseket (klánokat) fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, a lázadásokat leverte." törvényekkel tette kötelezõvé az új vallást: "arról rendelkezik, hogy minden 10 falunak egy templomot kell építenie és papját eltartani. De kötelezõvé tette a misére járást is vasárnaponként."

Ebben mi lenne az Istenkáromlás?

Az kicsit többet szimbolizál, mint egy dal.

õsi magyar hitvallást vallta ami a sámánizmus egyik formája. A lakosság túlnyomó része ebben hitt, kivéve a királyok által külföldrõl behívott vigécek. A magyarság már akkor is egyistenhívõ volt csak éppen nem a keresztény istent imádta, hanem kvázi saját istenét. ...
(végül ugye külföldi sereggel verték le a magyar "lázadókat"), mindenféle régi hitvilágra utaló jegyet, tárgyat, embert üldözött. Így tettek tönkre szent helyeket, semmisítettek meg leírásokat és kegytárgyakat és öltek meg több ezer táltost és sámánt

Ezekre egészen pontosan milyen bizonyítékok vannak?

A probléma csak az, hogy a ma élõ állampolgárok 4/5-e (ugye a nem hívõ rész) nem élte végig azt az 1100 évet (sem a még hosszabb pogány-sámánkultuszt) és karácsonykor a karácsonyfa illatát, a bejglit és az újabb tudfürdõt, húsvétkor meg az alufóliás tojást tojó nyuszit és a berúgást ünnepli, esetleg segít idõs szüleinek a kertet rendbetenni. Nem beszélve arról, hogy magukat mélyen hívõ kereszténynek valló emberek karácsonykor az ablakba zsibvásárban beszerzett villanymenórát tesznek. Azt pedig még mindig tartom, hogy az állampolgárok 90 százalékának még a legvékonyabb rémképe sincs róla, mit a fenét ünnepel az állam pünkösdkor.
Szóval szerintem jócskán túl van értékelve a keresztény mítosz és legalábbis furcsa, hogy miért kellene a többségi társadalomnak az elfogadáson kívül különösképpen tekintettel lenni egy szûk réteg gondolatiságára és egyre abuzatívabb pénzügyi és hatalmi törekvéseire, ami nélkül ugye normális ember magától nem háborgatná õket.
Valószínûleg az arizónai törvénytervezet szerint most istenkáromlást követtem el.

Akkor ez a példa nagyon sántít, mert ott nem engedsz annak, hogy egy régi dologgal kössék össze karácsonykor meg igen? Nagyon zavaros. Felõlem mindenki azt ünnepel aki akar, csak ne akard megmagyarázni, hogy én azért nem ünnepelhetem a karácsonyt mert én nem vagyok keresztény. (Mert ugye ezzel kezdted)

"Hogyan lennenk ma ugy keresztenyek, mint annakelotte? :S"

Hogyan nem?

"A kommunistak megjeleneseig Magyarorszag az allamisagaban is kereszteny orszag volt, a magyarok pedig tenylegesen hivok voltak. Mondjuk ez nagyjabol Europara is jellemzo volt."

Ott is megjelentek a kommunisták és kiverték mindenkibõl a hívõséget?

"A legujabb es a legregibb kutatasok szerint pedig a magyarok az allamalapitas elott is Jezus ill. Maria hivok voltak, de ez a terulet nincs meg rendesen feltarva (szerintem mar nem is lesz)."

A keresztény világba való beterelés elõtt az ország lakosságának túlnyomó része az õsi magyar hitvallást vallta ami a sámánizmus egyik formája. A lakosság túlnyomó része ebben hitt, kivéve a királyok által külföldrõl behívott vigécek. A magyarság már akkor is egyistenhívõ volt csak éppen nem a keresztény istent imádta, hanem kvázi saját istenét.
Amit te Mária hívõnek hívsz az nem más mint a Magyarok õs vallásából származó nagyboldogasszony (Babba) összemosása Máriával ami a keresztény egyház ügyeskedése szintén az általad is megfogalmazott a dolgok megkönnyítése érdekében.
Szent István király, hogy megkönnyítse az átmenetet ami elég erõszakosra sikerült (végül ugye külföldi sereggel verték le a magyar "lázadókat"), mindenféle régi hitvilágra utaló jegyet, tárgyat, embert üldözött. Így tettek tönkre szent helyeket, semmisítettek meg leírásokat és kegytárgyakat és öltek meg több ezer táltost és sámánt. Ezért is hiányos ez a része a történelmünknek nagyon.

"Pogany unnepek datumait es celebritasat vett at a katolikus egyhaz? Igy van. Ezt nemcsak teologian, hanem egyszeru hittanorakon is tanitjak. A konnyebb hitterites celjabol beepitettek az osi pogany hagyomanyokat, amit eltorolni nem tudtak."

Így van. Lásd még a fenti boldogasszony is.

He? Most nem mondod, hogy egy "dalt" nyomatsz történelem óra részeként?
Akkor komoly gondok vannak.