157
  • dilofekete
    #77
    Igen a csoki jobb :)
    Anyu meg azt mondta ,hogy drága és azért ne a csokin nőjjek fel. Ezt volt az eggyszerűbb megértetni az emberrel, hogy a gazdaság irányítson és ne az érzéseim, mert csokival jól lakni többe kerül, mint innycsiklandó tökfőzeléket enni, ami már annyira csikiz, hogy mégeggyszer megegyem, de akkor már jobb a csoki. Eggy gyereket nehéz kikupálni, megmagyarázni neki, hogy a othoni játék nem olyan jó játék, mint az ovis játék.
    A végén még kiderül, hogy a szülők saját maguk ellen nevelik a gyereket, mégha nem is így igaz.
  • Balumann
    #76
    Őő, egy kicsit nehezen tudom követni amit írsz :I
    Géneket manipulálni? :D Ezek már annyira logikátlan dolgok.

    "Szóval ez is típusfüggő, de a gyerekekbe ne keljen már belenevelni már ovis korában, hogy a pia jobb a víznél"
    Ez aranyos. :)) Egyébként az, hogy milyen ételeket szeretünk, az is egyértelműen körülményektől alakul. Az ember kicsi korában mindent megkóstol, ami ehető azt megeszi. Én pl. oviban tanultam meg, hogy a tökfőzeléket és karfiollevest, és még sok mindent utálni kell (korábban simán megettem), és hogy a cukrok, csokik a jók. Alapvetően az ember sem olyan finnyás és sok mindent képes normálisan megenni (lásd Bear Grylls), csak egymástól átvesszük ezeket is :D Hozzájárul persze a megszokás, szervezet alkalmazkodása is, ill. az ösztönök hogy mikor mit kívánunk.
  • dilofekete
    #75
    Szóval eggy normális ember is képzelhet mindenfélét és mégsem drogos, de mégis mert a génjei rákényszerítik, hogy képzelegjen. A neveldékben még a halovány láccatot is kiírtanák, hogy olyan legyen a gondolkodása az alanynak, mint a könyvekben, hogy könnyen kezelhető legyen, közben csak függőt csinálnak belőlük és ezt néhányan szokták kompenzálni eggyes anyagokkal, hátha jobb lesz. A régi kémiai működésben látják a megoldást, de ez is akkor működik, ha az alany átlagosan érzi magát a bajok előtti időszakokhoz viszonyítva. A hülyék is így élnek vágom én.
  • dilofekete
    #74
    A neveléssel a géneket is lehet manipulálni csak nem addig tart míg elmond valaki eggy mondatot, mert akarni is kell. Szóval ez is típusfüggő, de a gyerekekbe ne keljen már belenevelni már ovis korában, hogy a pia jobb a víznél, meg hogy mi felnőttek gyökerek lettünk és neked jobb lehet ha még most változol. Én nem így állok hozzá és olyan a viselkedésem mint eggy drogosnak(talán túl sokat halgattam ezt mindenhol), de nem olyan, mint eggy bűnözőé vagy eggy pszihopatáé, habár az emberek az utóbbival hajlamosak eggy csoportba sorolni a drogosokat is. A drogos is azért függő(általában), mert hülye és nem bír pont ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni, mert ő mástól függ(kék helyett piros víz).
    Na mindeggy nem kell hinni nekem csak megemlítettem.
  • Balumann
    #73
    "Az íráshoz való tehetség kérlek szépen 80-90 százalékban (szerény magánvéleményem szerint) a tehetségen múlik, és nem a szorgalmon vagy egyebeken[...] Ugye azt azért nem akarod bemesélni nekem, hogy pl. Petőfi azért lett nagy költő, mert egy überatomfasza iskolában megtanították neki a lényeget professzorok???"

    Nagyon leegyszerűsíted és ferdítesz. Valóban, inkább tehetségen múlik mint szorgalmon. És mitől lesz valaki tehetséges valamiben? Nem tudom jól megfogalmazni, de az a sokmilió körülmény miatt, ami születése után (illetve előtte is) van. Minden tulajdonságunkat sokmilió hatás alakítja ki, mint írtam, kezdve a ránkadott ruhánk színéről.
    Olvasd el csak Petőfi életrajzát (ha van minél részletesebbet). Kicsikorában beteges (még ezt sem hiszem el, hogy ez a genetika miatt, inkább az akkori körülmények!), 9 iskolába járt és legjobb tanulók között volt. Te elhiszed, hogy az ő génjeibe már bele volt kódolva 50%-ban, hogy íráshoz lesz tehetsége?

    Tudjátok egyébként mi a vicces. Hogy majdnem ugyan ez a vita lezajlott kb. másfél, 2 évvel ezelőtt valahol másik topikban, csak akkor a gének helyett a lélek volt a felelős az egyéniség nagyobb részéért :D

    Tehát visszatérve, ne egyszerűsítsd le a dolgokat csak az iskolára, meg szülőkre. Ezek 1-1 okok amik mindenkinél más százalékban érvényesülnek a másik többmillió vagy milliárd, egyéniséget, tehetséget és sok mindent befolyásoló hatások közül.

    A téma nagyon összefügg azzal a kérdéssel, hogy van-e szabad akarat.
  • Epikurosz
    #72
    Még jó, hogy nem kezdett neki.
  • droidka
    #71
    ''Öröklünk egy testet, de hogy később kövér hájas disznók leszünk, vagy izompacsírták, esetleg sovány emberek, nem genetikától függ (természetesen egészséges emberekről van szó). Hogy valakiből sportoló, vagy szoftverfejlesztő, vagy ÍRÓ lesz, az sem.''

    -Mi van??? Az utolsón példádon kiakadtam.:) Az íráshoz való tehetség kérlek szépen 80-90 százalékban (szerény magánvéleményem szerint) a tehetségen múlik, és nem a szorgalmon vagy egyebeken.Ugye azt azért nem akarod bemesélni nekem, hogy pl. Petőfi azért lett nagy költő, mert egy überatomfasza iskolában megtanították neki a lényeget professzorok???
  • droidka
    #70
    ''A csúcs dilemma az atombombát/fegyvereket kreáló tudósok felelőssége. Általában hajlamosak vagyunk őket felmenteni, pedig valójában nem olyan eszközt alkottak, amit esetleg rosszul is fel lehet használni. Nem ők olyan eszközt alkottak, amit csak egyféle módon, nagyon sok ember kivégzésére lehet felhasználni.''

    -Tellernek asszem' volt egy olyan terve, hogy nem sugárzó hidrogénbombákkal ki akarta szélesíteni a Panama-csatornát.
  • Epikurosz
    #69
    Kösz az ábrát!
  • Epikurosz
    #68
    Igen, ez elég nyilvánvaló volt, legalábbis nekem. A "békés természeti népek" egy mítosz. Európai őslakói sem voltak angyalok sehol. A kereszténységnek nagy szerepe volt abban, hogy civilizálódtunk. Nesze neked! :-)
  • Balumann
    #67
    Sajnos annyira jól angolul nem tudok, hogy könyvet kiolvassak angolul. Én 3 forrást ismerek, egyik az egyik tanárom gyűjteménye (természetben élő népekről sok történet, feljegyzés), akkor egy könyv; Richard Rudgley: A kőkor elveszett civilizációi , és néhány dokumentumfilm, pl. a Túlélés törvényei amiben természeti népekkel találkozik.
  • Balumann
    #66
    Már ne is haragudj, de a kőkemény hívő itt te vagy, én gondolkodok. Persze valószínűleg azért gondolom így, mert nekem így jobban tetszik... ilyen hülye érveket, jaj! :D
    Milyne tényekről beszélsz te, majd ha gének alapján meg fogják mondani, hogy bűnőző, félős, barátkozó egyéniség lesz valaki, akkor majd elhiszem...
    Javaslom neked is a gondolkodást, néha hasznos.
  • kukacos
    #65
    Jujj, ez a másik kedvencem:

    "Ha olvasol természetben élő népekről, ők olyan szellemben nevelkednek, hogy tisztelni kell az életet, egymást, a legtöbb ismert természetben élő népeknél (legtöbbről már csak korai feljegyzések alapján lehet tudni) ismeretlen az, hogy ún, nincs olyan hogy "enyém", csak a "törzsé"."

    Erre csak egy ábrával válaszolnék:



    A pirosak az ún. "békés" természeti népek. A legalsóban benne van az első-második világháború is.

    Nagyon javaslom neked Pinkertől a Blank Slate c. könyvet, ez az ábra is abban volt.
  • Epikurosz
    #64
    Felesleges a százalékokkal zsonglőrködni. A szülők szerepe biztos több, mint 10%.

    De, a lényege érintve, a testi tulajdonságoknál én régebben írtam hogy nagyjából a "szentháromság elve" érvényesül: 1/3 genetika, 1/3 táplálkozás, 1/3 életmód többi része (környezeti hatások is). Ha belegondolok, ez sem igaz teljesen, mert az arányok egyénről egyénre eltérhetnek.

    A lelki tulajdonságok már sokkal érdekesebbek, bár ott is megvan ez a hármas tényezőcsoport, de a dinamikájuk még erősebb. Egyébként, van ugye ott is a genetika (DNS), ami megad egy alaphangot sok mindenhez, a táplálkozás szerepe kisebb, míg a kultúra szerepe nagyobb. Különben nem cska genetikai örökség létezik. Valaki cukornajt, de örökölhet házat, kocsit, sőt hazudozós természetet és bűnözői hajlamokat is. Nem biztos, hogy a vér szerinti szüleitől, hanem attól aki felneveli. Ezek a hajlamok apró gyerekkorban kialakulnak és rögzülnek. Bármennyire kegyetlenül hangzik, a legjobb az lenne, ha a bűnöző családoktól elvennék a gyereküket már kiskorban, persze ennek is csak akkor lenne értelme, ha az árvák felnevelése jobb lenne, mint most. Különben nem kell megdöbbenni ezen a kijelentésen, a börtönbe kerülő szülőktől ténylegesen elveszik a gyerekeket és gyámság alá helyezik. Van olyan hülye bíró, amelyik a kiskorú gyerek(ek)re tekintettel enyhébb büntetést szab ki, és ezzel épp a gyereknek árt. (Szándékos bűnelkövetők esetéről beszélek.)
  • kukacos
    #63
    Öregem, én elhiszem, hogy te ezt szeretnéd, de attól még nem lesz így. Én például csípem a sárkányokat, de sajnos nem léteznek, és meg kell tanulnom együttélni az igazsággal. Az, hogy neked milyen verzió lenne tetszetős, sajnos alapból beszélőviszonyban sincs a tényekkel.

    Egyébként se velem vitatkozz, hanem mondjuk azzal az ezer kutatóval, akinek a munkájából pl. ezt összerakták:

    http://www.unil.ch/webdav/site/determinismes/shared/document2004/sem1/Bouchard___McGue_2003.pdf

    (Genetic and environmental influences on human psychological differences
    TJ Bouchard Jr., M McGue - Journal of Neurobiology, 2003)

    Tessék, ott van benne kétszázötven cikk behivatkozva, menj végig rajta, és cáfold tételesen a metodológiát, az eredményeket, bizonyítsd be, hogy mind a tízezer kutató hülye volt.

    Alternatíva: elhiszed, hogy a Föld forog a Nap körül.
  • kukacos
    #62
    Mivel a szülőket is a környezet részének lehet tekinteni, egyértelműbb, ha úgy írom, hogy <10% a közös család, 40% az egyedi környezet (élmények, tapasztalatok, barátok, szocializáció). Tehát ha valaki a családot osztja egy másik emberrel, a személyiségjegyeik emiatt csak <10%-ban korrelálnak, tehát két testvér csak ennyire kell hasonlítson a közös szülők miatt. Magyarán a gyerek személyiségére a szülőnek nem sok hatása van. Tehát az, hogy nyugodt szülőnek nyugodt gyereke van, az nem a nevelése következménye, hanem az örökölt géneké.
  • Balumann
    #61
    Hát én pedig megcáfolom, sokat gondolkoztam már ezen, és mindig arra jutok, hogy ez az 50% abszolut baromság.
    Pl. egy külső tulajdonság, adva van egy átlagos nemtomhány kilós kisbaba, hogy az felnőtt korában egy vékony ember (mondjuk táncos, vagy ilyesmi), vagy izompacsirta, vagy hájas disznó lesz az az életmódján múlik (ha nincs valami betegsége).
    Egyszerű logikával gondolj bele, megszületik egy gyerek, hogy milyen emberi tulajdonságai, egyénisége lesz, minden attól függ, hogy hogyan nevelik, milyen körülmények hatása alatt nő fel. Az 50% akkor lehetne igaz, ha már kisbabaként a később is létező tulajdonságainak felét mutatná, de ezt te is tudod, hogy hülyeség.
    Kicsiként alapból mindenki félős, ez örökölt tulajdonság, ösztön, valahogy túl kell élnie az élőlényeknek a gyermekkort. Hogy milyen hamar növik ki (ha kinövik), ill. hogy milyen "fokozatban" jelenik meg náluk, már körülményektől függ (biztonságérzet, erőteljesen a szülőktől függ)

    Megpróbálom letisztázni, én azt állítom, hogy csak alapvető ösztönökkel születünk (ami viszonylag kevéssé különbözőek), tehát ez az alap, és a körülmények során alakul ki, hogy ki mennyire lesz félős, barátkozó, visszahúzódó, stb. A te példáidat nézve, a barátkozásnál alapból hülyeség az 50%, teljes mértékben attól függ, hogy milyen környezetben van (csak gondold végig a különböző lehetőségeket, és rájössz).

    Vagy azt bizonyítsa be a kutatás, hogy az az 50% nagy része pl. nem az anya hasában alakul ki, azok alapján amiket hall, vagy érez (pl. valaki énekel, simogatja, valaki ordibál a férjével, nyugtalankodik, stb.). Pár szóval, mindent a többi embertől veszünk át, és tanulunk meg.

    "A rasszizmust nem itt lehet megfogni, hanem abban az állításban, hogy bizonyos népcsoportokban egyes gének gyakorisága eltérő, ami igazoltan nem áll. Magyarán nagyjából hasonló arányú "bűnöző hajlamú" cigány van, mint bűnöző hajlamú koreai, de ettől a bűnöző hajlamot egyedileg igenis lehet örökölni."

    Én ennél megint csak azt állítom, hogy bűnözési hajlam nem örökölhető. Bárki lehet bűnöző, és tisztességes, normális ember is. Aki olyan környezetben nő fel, ahol csak a szeretetet, pozitív gondolkodást tanulja el, nem lesz bűnöző. Aki úgy nő fel, hogy a környékén állandóan verekednek, a szülők nem törődnek vele eleget és csak veszekednek, nem nyújtanak neki elég szeretet, nem fog megtanulni szeretni, és nem lesz normális ember. Nem kell génkülönbségeket keresni, ez az egész ott hülyeség ahol van.

    A gondolkodásmóddal meg változhat valakinek szinte teljesen az egyénisége, világszemlélete. Ez az egyik tény, ami nálam alapból lehetetlenné teszi azt az 50%-os genetikai okot.

    Az én verzióm szerint valakinél lehet 60% -os a szülők hatása és 30% egyéb (+ 10 a genetikai alapú, örökölt eltérések, egyéniségre hatással levő tulajdonságok), és fordítva is akár (30% szülő és többi egyéb). Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy magunktól is fejlődünk, tapasztalunk, következtetéseket vonunk le, és ez is alakítja pl. egyéniségünket. Rengeteg összefüggés, rengeteg hatás, rengeteg ember alakítja ki egyéniségünket, ami már a hasban elkezdődik.

    Érdemes egyébként pl abba belegondolni, hogy lopni csak akkor lehet, ha van egyéni tulajdon, eleve mi az, hogy bűn és hol lehetséges bűnt elkövetni? Ha olvasol természetben élő népekről, ők olyan szellemben nevelkednek, hogy tisztelni kell az életet, egymást, a legtöbb ismert természetben élő népeknél (legtöbbről már csak korai feljegyzések alapján lehet tudni) ismeretlen az, hogy űn, nincs olyan hogy "enyém", csak a "törzsé".

    Amúgy nagyon sok külső tulajdonságra is igaz. Öröklünk egy testet, de hogy később kövér hájas disznók leszünk, vagy izompacsírták, esetleg sovány emberek, nem genetikától függ (természetesen egészséges emberekről van szó). Hogy valakiből sportoló, vagy szoftverfejlesztő, vagy író lesz, az sem. Van egy alap (egészséges gyermekek) akiknél kb. 10-20 % eltérés van (de ez is lehet hülyeség), és a különbségek már később alakulnak ki, és ezek az egyéniségre is hatással vannak.

    A 10% szülői hatás és 50% genetikai örököltség egyértelműen nem lehet helyes.
  • kukacos
    #60
    Ha egy rohadt nagy aszteroida fenyegetné a Földet, úgy néz ki, egyedül az atombomba tud minket megmenteni. Szóval ez sem olyan egyértelmű. A bombát történetesen erkölcsös emberek csinálták, akik attól féltek, hogy az erkölcstelenek hamarabb készítik el. Az vitatható, hogy ez a veszély kisebb volt-e, mint az, hogy később az erkölcsös emberektől erkölcstelenekhez kerül, de az is igaz, hogy ha az erkölcsös emberek nem csinálják meg, előbb-utóbb megcsinálják az erkölcstelenek, és akkor már jobb, ha az erkölcsöseknek is van. Erkölcserkölcserkölcs. Hibáztasd a természetet, hogy ilyen fegyvert lehetővé tesznek a törvényei.

    Az orvostudomány tudtommal opcionális.
  • kukacos
    #59
    Zavaros, mit akarsz mondani, talán mert nem teljesen érted az állítást. Azt látom, hogy tagadod, amit írok.

    Röviden az állítás az, hogy egypetéjű ikerpárok mérhető természetjegyei *átlagosan* legalább 50%-ban azonosak, minden mástól függetlenül, nevelje őket akár cigánycsalád vagy benszülött, és hogy ez genetikai hasonlóságuk következménye. Természetesen lehetnek az átlagostól kiugróan eltérő esetek (amikor mondjuk az ikerpár egyik tagja mondjuk jehovás lesz, a másik nem), ezért beszélünk az átlagról, de ezek nem befolyásolják a következtetést.

    Más szóval az olyan minőségek, hogy okosak vagy buták, félősek vagy agresszívek, nyitottak, barátkozók vagy visszahúzódók vagyunk, 50%-ban a genetikánkon múlik, <10%-ban a szüleinken, 40%-ban pedig a környezetünkön (főleg az embereken, akik körbevesznek). Ennyit igazoltak a tanulmányok és nem többet. Ezzel kár bármilyen alapon vitatkoznod, mert kőkemény kutatás igazolja.

    Persze vitatható, hogy ezek a jegyek mennyire számítanak egy felnőtt személyiségben. Lehet, hogy valaki alapból félős, de a szülei megtanítják neki, hogyan kezelheti a félelmét, míg másnak nem. Így végsősoron azonos személyiségjegy külső szemlélő számára különbözőnek észlelt emberhez vezethet.

    "Cigányok sem genetikailag olyanok amilyenek, a körülmények teszik őket olyanokká." Egyedi cigányok örökölnek bizonyos viselkedésjegyeket, míg mások nem. A rasszizmust nem itt lehet megfogni, hanem abban az állításban, hogy bizonyos népcsoportokban egyes gének gyakorisága eltérő, ami igazoltan nem áll. Magyarán nagyjából hasonló arányú "bűnöző hajlamú" cigány van, mint bűnöző hajlamú koreai, de ettől a bűnöző hajlamot egyedileg igenis lehet örökölni. A kulturális jegyek viszont valóban függnek a népcsoporttól (definíció szerint), és a kultúra bizonyos elemei valóban elősegíthetnek egyes viselkedésmintákat. A kulturális elemeket viszont meg lehet változtatni, de ezt az illető csoportnak is akarnia kell.

    "Az egyéniség még nagyon sok mindentől változik, ezért sem lehet szülőkre meg környezetre elosztani, már a gyerekre ráadott ruhák színe, falak színe, és még milió hatástól alakul."

    Hogyne lehetne. Meg kell változtatni a falak színét, minden mást változatlanul hagyni, és megnézni, mi lesz az eredmény. Pontosan ezt csinálják a tanulmányokban. Pusztán egy falat kicserélni nehéz, mert kevés példa lenne, ahol a feltételek állnak, de csak a géneket vagy csak a szülőket lehetséges, mert elég sok minta van, hogy átlagolni lehessen.
  • kukacos
    #58
    Igazából Balumann azon mondatára írtam, hogy "az összes többi csak a gondolkodás (nevelés és eltanulás) által jön létre", amire te helyeseltél.
  • NEXUS6
    #57
    Az a gáz, hogy mióta van tudomány azóta az emberek egy csomó felelősséget elhárítanak magukról

    A csúcs dilemma az atombombát/fegyvereket kreáló tudósok felelőssége. Általában hajlamosak vagyunk őket felmenteni, pedig valójában nem olyan eszközt alkottak, amit esetleg rosszul is fel lehet használni. Nem ők olyan eszközt alkottak, amit csak egyféle módon, nagyon sok ember kivégzésére lehet felhasználni. Átlagos erkölcsiérzékkel rendelkező ember ilyet nem csinál ennek létrehozásában nem vesz részt, talán még háborúban sem.

    Az orvostudomány meg az egyén válláról veszi le a felelősséget a saját életét illetően, sőt nem csak leveszi, hanem az orvosok kifejezetten megvannak sértve, ha ah embernek a saját életével kapcsolatban más véleménye van.

    Ez azért ciki mert kb 5-10 évenként kurzusváltozás következik be pl az étkezéstudomány tekintetében, ez az 5 év nem biztos hogy elég arra, hogy valami súlyos betegségben szenvedő ember a megfelelő diétázással maradéktalanul egészségessé váljon, de arra igen, hogy egy egészségesből beteget csináljon.
  • NEXUS6
    #56
    És a genetikai kódoltság jó része is lehet, hogy úgy működik mint az ahogy az is genetikailag kódolt, hogy a fiúk kisvasúttal, a lányok meg babával játszanak.
    Ha látják a rokonok, hogy kukija van a gyereknek, akkor úgy is kisvasutat kap karácsonyra. A kuki meg erősen kódolt genetikailag ugye.



    Szal van pl. egy rohangálós akármilyen gyerek, akit csak neveletlennek neveznek, az csak mert jobban idegesíti a szülőket egyszerűen kevesebb figyelmet kap. Aztán szépen nem veszik észre (vagy észreveszik de lexarják) azokat a kis devianciáit, amikből aztán szép kövér lelkibetegség lesz.
  • Balumann
    #55
    Ráadásul, valakinek az egyénisége felnőtt korban is megváltozhat szinte teljesen. Sport, harcművészet, vallások, és még sok dolog van, ami nagy hatással lehet egy emberre, és akár felismerhetetlenségig megváltozik az egyénisége.
  • Balumann
    #54
    Használd a saját tapasztalataidat, logikádat, gondolkozz el ezen, és rájössz hogy ez hülyeség. Ha egy egészséges embert veszünk alapul, abban 10% sem lehet az öröklődés miatt. Vegyünk egy egypetéjü ikerpárokat, az egyiket cigányok nevelik, a másikat meg bennszülöttek. Akkor kijönne az a 10% egyezés (vagy még az sem) egyéniségben. Ha hasonló típusu szülők, hasonló helyen nevelnek fel valakit, akkor persze lehet találni 50% -nyi egyezést.

    Az, hogy mennyire függ a szülőtől és mennyire környezettől, más emberektől, nem lehet körülbelülre sem meghatározni, mert mindenkinél más. Nem az örökölt egyéniségtől függ az sem, hanem a szülőkétől, mennyit foglalkoznak a gyerekkel. Ha jól nevelnek valakit, akkor bűnözők között is felnőhet úgy, hogy nem azoktól tanul.

    Cigányok sem genetikailag olyanok amilyenek, a körülmények teszik őket olyanokká. Nem akkor ha jó nevelő szülőkhöz kerül, mindenkinek az igazi szüleire van szüksége. A zeneművészeti ahova jártam legalább 10 cigányt ismerek, 1-2-nek van is olyan rokona akiket az emberek nagy része "cigánybűnözőnek" hív, mégis vannak rendes szülei akiknek (akik becsületesen dolgoznak), és ő is olyan.

    Az egyéniség még nagyon sok mindentől változik, ezért sem lehet szülőkre meg környezetre elosztani, már a gyerekre ráadott ruhák színe, falak színe, és még milió hatástól alakul. Az 50% -os öröklés egy nagy baromság.
  • Epikurosz
    #53
    Mi nem igaz?
    Nem cáfoltál meg engem, mert én is nagyjából azt mondom, csak lehet nem fejtettem ki részletesen.
    Én sem állítom, hogy minden genetikailag öröklődik, épp ezért beszéltem a kulturális háttérről, amelynek egy része - ugye, ugye? - "öröklődik" úgy, hogy a szülő és a szűkebb (vagy inkább: mérvadó) környezet beleülteti a gyerekekbe.
  • kukacos
    #52
    Ő lehet, hogy nem tehet róla, de ez nem jelent felmentést. Egy hibásan működő autó sem felelős azért, hogy nem működik, de ettől még nem járunk vele, mert veszélyezteti a forgalmat. Egy gyilkost is azért teszünk rács mögé, mert ha kiengedjük, öl; ettől még megnyugtathatjuk, hogy ez nem ellene szól, hanem a többiek védelmében tesszük. Na meg azon a potenciális gyilkosok miatt, akiknek esetleg jól működik a félelemmodulja, és a büntetés példája képes őket elrettenteni a gyilkolástól. Egy racionális szociopata is belátja, hogy már csak azért sem érdemes feltűnően sokat gyilkolni, mert akkor elzárnak hosszú időre. A fenyegetést azonban hihetően fenn kell tartani.
  • kukacos
    #51
    Ez egyszerűen nem igaz. A személyiség örökléstana genetikai rokonsági fokon keresztül, elsősorban külön nevelt egypetéjű ikerpárokkal vizsgálható. A tudományos konszenzus az elmúlt negyven évben egybehangzó eredményre jutott: a személyiség főbb jegyei kb 50%-ban genetikai eredetűek. Ami még meglepőbb, hogy a maradékból kb. <10% a közös környezet (pl. szülők) hatása, a maradék 40% az egyedi élettörténet, feltehetőleg a szociális környezet hatására változik.

    Bővebben:

    http://en.wikipedia.org/wiki/Big_Five_personality_traits
  • dilofekete
    #50
    Lemaradt eggy mondat:
    Mint amikor valaki rákos és fél a segítségtől, mert megszokta, hogy a segítség számára bűnt jelent.
  • dilofekete
    #49
    Azért eggy bűnöző is máshogyan viszonyul eggy betegséghez, mint eggy orvos. Az orvos a betegségeket elpusztítja, a bűnöző meg a rákkal is eggyut akar élni. Nem csoda, hogy a sarjai nem normális hajlamokra is képes, ha még a nevelést is megkapja mellé. Ennek a párja amikor az ember rossz körülmények között koldulja életét és hiába nem bűnöző, mégis ebbe a kategóriába tartozik, mert náluk az élet bája többet ér, minthogy feladják a nyomorúságukat, mivel nem tudnak ellene tenni semmit, mert nem bűnözők, de azért betegek, hogy nem tesznek semmit a saját épségükért. Ezek az emberek nem feltétlenül hajléktalanok. Lehet igencsak előkelő család tagja is, ebben a társadalomban.
  • Epikurosz
    #48
    Picit zavaros, amit írtál, de nagyjából sejtem, hogy mit akarsz mondani: a problémákat néha súlyosbítja, hogy a gyógyítónak mondott intézményben a beteg állapota a nem megfelelő környezet, no meg a megszokott otthoni környezetből való kiszakítás miatt súlyosbodik.
    Megint csak a saját példámmal kell előhozakodnom, hisz mindenki saját dolgait ismeri a legjobban: én utoljára kb. öt éve voltam kórházban, műtéten. Nem kívánom vissza, ami természetes is, és igyekszem úgy élni, hogy soha többé ne legyen szükségem kórházi kezelésre. Ami jó, hogy a sebészet az utóbbi években gyakorlatilag ráállt arra a módszerre, hogy minél kisebb sérüléssel oldja meg a problémát minél gyorsabban, és amint lehet küldjenek haza, lábadozni. Az persze más kérdés, hogy nem igazán látni a költségek csökkenését emiatt. Biztos azért, mert drágábbak a berendezések.

    Visszatérve a lelki problémákra, szerintem ők különleges esetet képeznek, mert vannak olyanok, amelyek az otthoni környezetben nem gyógyíthatók. A példák triviálisak, csak egyet mondok: bűnöző családban született gyereket, ill. kiskorút otthoni környezetében nem lehet jó irányba terelni. Emiatt van ugye, amikor hatósági gyámság alá veszik őket, és vagy sikerül javítani, vagy nem.
  • dilofekete
    #47
    Na ebben az esetban mondhatjuk azt, hogy cigi!
  • dilofekete
    #46
    Az előbb magamnak mutogattam, nehogy félre értsétek!
  • dilofekete
    #45
    Ha eggy dohányos, mint most pont én is, amikor le akar szokni a cigiről azt pszihotikus élménynek is felfoghatja, de ha közben játszik eggy alacsony fps értékű játékkal akkor a pszihotikus élmények kihatással lehetnek eggymásra(tipusfüggő) és a játékba vetett élménye ezt felerősíti és ha én jobban játszok, mint gyilkolászok, mert lassú a játék akkor én győzök a pszihopata énem felett. Az élményemet fokozza, hogy most kaptam kölcsön eggy gagyi Lcd monitort. Persze nem a pszihopata énem kiírtásáról van szó, hanem, hogy az igazi pszihopata énem legyőzze a függőséget. Ezért is mondják a drogosokra, hogy pszihopaták, hogy a saját érdekükben leszokjanak a drogokról. Tudom voltam már diliben és nagyon nem érdekelt, hogy mit akarnak nekem nyújtani segítségnek, amikor 2 hónapig náthás voltam azért, mert odaráncigáltak, mert magamtól akartam leszokni itthon egyedül. Igen a szakértelem meg a higénia többet ér és ezt csak a saját othonomban kaphatom meg. Elnézést kérek tévedtem, a pszihopatáknak nem a börtönben a helyük, ha normálisak.

  • Epikurosz
    #44
    nem fejeztem be az utolsó zárójeles mondtatot: ...az adott társadalom által felépített szociális, infraktrukturális és más javakat kihasználnak, de ők maguk semit nem tesznek ezekhez.
  • Epikurosz
    #43
    Rám os mondta valaki egy másik fórumon, hogy Asperger-szindrómás vagyok. Csak? - gondoltam magamban, lehetett volna rosszabb is. :-) Az igazság az, hogy lehetnek az embernek olyan nyavalyái, természetesen lelkiek is, amelyekről nem tud, vagy amelyekről tud, de meg kell tanulni együttélni velük.

    Nekem kb. 5 éve fedezték fel, nem a brit, hanem a magyar tudósok (=doktorok), hogy egy nem túl vészes, de azért nem is előnyös anyagcserezavarban szenvedek. (Írtam erről valamelyik másik, témába vágó fórumban, ha valaki kíváncsi keresse meg, nem fogok itt magánéletről vallani.) Emiatt minden nap be kell vennem egy - szerencsémre roppant olcsó, havonta kb. 130 ft-ba kerülő - tablettát. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy az életminőségemen olyan nagyon nem változtatott. Ugyanis, előtte ösztönszerűen úgy éltem, úgy táplálkoztam, hogy azt a bizonyos anyaghiányt ellensúlyozzam. Mert azért éreztem, hogy valami nincs rendben, de elkönyveltem, mint egyéni genetikai sajátosságot. Egy dolog rájönni a problémára, és más dolog akarni javítani rajta. Na, ez utóbbi az, ami nagyon nehéz. Pláne, ha beidegződött mentalitásról vagy lelki bajról van szó.

    Ezzel kapcsolatban nem, nem az intoleranciát fogom előhozni példaként, hanem azoknak a viselkedését, akikre az intolerancia irányul. Mert ők is felelősek az intolerancia kialakulásában. Különben, van kívánatos intolerancia is: a bűnözéssel, a parazitizmussal szemben nem is lenne normális dolog toleránsnak lenni. Sőt, a mai nyugati kultúra - furcsa, de megmagyarázható okokból - túlzottan is toleráns olyan jelenségekkel szemben, amelyek ma már a létét fenyyegetik. Gondolok itt elsősorban a bűnözésre (ebben különösen a kábítószerterjesztésre és -fogyasztásra, a magukat hátrányos helyzetűnek feltüntető csoportok által elkövetett bűncselekményekre) és a parazitizmusra (amikor valakik, főleg szintén az előbb említett magukat hátrányos helyzetűnek feltüntető csoportok és bevándorlók).
  • Balumann
    #42
    Hát, szerintem inkább az agy fejledtségén múlik mint az élettartam hosszúságán múlik :D Legjobb pl. azt megfigyelni, hogy az állatokra milyen hatással tudunk lenni, pl kutyára, lóra. [vadállat vagy szelíd, okos]
  • Epikurosz
    #41
    Bibliográfia:
    Jeffrey A. Kottler & Jon Carlson: The Mummy At The Dining Room Table. Eminent therapists reveal their most unusual cases and what they teach us about human behavior, Jossey-Bass, San Francisco, 2003
  • A1274815
    #40
    Látom sokat lettek politikusok emlegetteve, és nem, nem mind pszichopata de van köztük sok.

    Hitler: borderline és nárcisztikus személyiség zavara (NPD) volt.
    Mussolini: magas funkciónalitású autista (HFA) (5 éves koráig abszolút nem beszélt), NPD zavara volt.
    Lenin: paranoid és pszichopatikus személyiség zavra (PPD vagy csak P) volt.
    Stálin: elmebeteg volt (születéskor problémák merültek fel nálla és oxigén hiánytól sérült az agya), de a mellett paranóiás is volt.
    Churchill: pszichopata (esetleg szub-klinikai)
    Kenedy: NPD és esetleg még hisztriónikus (HPD)

    Néhány egyébb hires ember:
    Eistein: bipolar (nem depresszió, hanem mániás-depresszió)
    Tesla: Asperger színdróma (AS)
    Newton: AS
    Edison: P
    Beetowen: skizóid személyiség zavar (SPD) (nem skizófrénia) és pszichopátia

    Madonna: NPD

    Szekta vezetők általában NPD-ések.
  • Epikurosz
    #39
    Igen, hajlok erre.
    Én alapvetően kulturális problémának tartom ezt is.
    Vannak olyan magatartásminták, amelyek évszázadok alatt halmozódnak fel. Vagy mondjam inkább úgy, hogy generációkon át. Jók is, rosszak is. (A muslicáknál ez - mármint a tulajdonságok felhalmozódása - rövid idő alatt megy végbe, mert rövid az élettartamuk, így jól tanulmányozható.) Az embereknél ez annyira nem evidens, mert a saját életünket sem látjuk át a maga egészében, hát még több generációét.
    Egyébként ezzel a kérdéssel Eric Berne (az emberi játszmák híres leírója) foglalkozott a Sorskönyv c. művében, roppant tanulságos, ajánlom mindenkinek. Az ember saját maga és családja sorsára vonatkozóan is érdekes dolgokat ismerhet meg. Az meg más téma, hogy mennyibe befolyásolható ez az egész.


  • RealPhoenixx
    #38
    Nexus6: Kis gondolkodassal rajohetnel talan, de nesze, itt van papi, ad egy kis eloemesztett szellemi termeket, vagyis a kerdesedre:
    "A brit tudósok végre kitalálhatnák, hogy mitől olyan bűn rondák a brit nők és ennek ellenére hogyan képesek szaporodni!?"
    a valaszt megkapod: szocialis tamogatas!

    PL: nezz utana neten, hogy egy 5 gyermekes csalad mennyi penzt kap havonta az angol allamtol, illetve nezz utana a 7 gyermekesnek is!