108
  • jamborl
    #108
    Gratulalok physis, sze posszefogalas a fononokrol!

    Ne szerenykedjel kerlek, mas meg arra is lusta hogy rakeressen a wikipedian , de elvarja hogy megmagyarazzak neki...
    :)
  • physis
    #107
    Kedves Kukacos,

    Nem tudok válaszolni a felvetett kérdésre, mert hiányzik a hátterem a fononokról szóló cikk megértéséhez. Ezért csak annyit próbálok megtenni, hogy a cikkből szó szerint idézem azokat a részeket, amelyekről úgy sejtem, hogy éppen az Általad felvetett kérdésre válaszolnak. (Kiemelések általam.)

    Szóval miért is készítettek ilyen bonyolult berendezést? Miért nem elég bármilyen hangsebességgel mozgó közegben a ,,szembe-szélnek haladó'' hangok taulmányozása? Minek kell ehhez ilyen alacsony energia, ilyen különleges, drága közeg (Bose Einstein kondenzátum)? Azt remélem, hogy jó részeket idézek, és ezek választ adnak erre a kérdésre.

    ,,Láttuk, hogy az üres teret fotonok és más erőterek kvantumai népesítik be. Az anyaggal kitöltött térben új erők lépnek fel: a nyomás és a tenzió. Hatásuk hullámok révén terjedhet, ezek az általánosan ismert hanghullámok. A kvantumtörvények a hangokra is érvényesek. A hangfrekvencia azonban sokkal kisebb a fény frekvenciájánál, éppen ezért a hangkvantumot sokkal nehezebb ,,észrevenni''. A hang kvantált természetét csak akkor vehetjük észre, amikor az anyag egész energiakészlete rendkívül kicsiny, vagyis: igen alacsony hőmérsékleten. A hanghullám, is, a fényhullámhoz hasonlóan, a részecskeáram tulajdonságaival bír. Ezeket a hangrészecskéket nevezzük fononoknak'' (Frank-Kamenyenckij 1966: 136)


    ,,A kristályban levő hőmozgást tekinthetjük makroszkopikusan is, vagyis együttesen, de tekinthetjük mikroszkopikusan is, vagyis részleteiben. Mikroszkopikusan tekintve, ez a kristályrács atomjainak kollektív rezgése, az atomok tánca. Makroszkopikusan nézze viszont ugyanez a hőmozgás az álló hanghullámok együttese. A teljes szabatosság kedvéért jegyezzük meg, hogy a makroszkopikus leírás csupán kellően hosszú hullámokra érvényes, az annyira hosszú hullámokra, amelyek terjedését nem befolyásolja az anyag atomszerkezete. Másként kifejezve a hullámhossznak hatalmasnak kell lennie, nem csupán az atom méreteihez képest, hanem a szomszédos atomok közötti távolsághoz képest is.'' (Frank-Kamenyenckij 1966: 138)


    ,,Emlékezzük rá, hogy a hanghullámnak is vannak részecskeáram tulajdonságai. Az álló hanghullámok úgy viselkednek a szilárd testben, mint egy olyan gáz, amely hangkvantumokból, fononokból áll. Sok tekintetben hasonlít ez a vákuumban lévő fotongázra. Az alapvető különbség az, hogy amíg a fénykvantum frekvenciája (tehát energiája is) korlátlan, ugyanakkor a hangkvantumoknak van egy legnagyobb határfrekvenciája és -energiája. Meglepő, hogy a fononok segítségével mennyire könnyen és egyszerűen megmagyarázható a szilárd testek számos tulajdonsága. Igen alacsony hőmérsékleten a kristályok fajhője a hőmérséklet köbével arányosan csökken. Ez ugyanaz a törvény, amelynek a vákuum (a fotongáz) fajhője is engedelmeskedik. A fotongázra azonban ez minden hőmérsékleten, a fonongázra azonban csak igen alacsony hőmérsékleten érvényes. Az ok: a fononok határenergiája. A hőmozgás energiája annyival nagyobb lesz e határenergiánál, hogy a hang kvantált jellege többé már nem érvényesül. A szilárd test fajhője ezután már nem függ a hőmérséklettől.

    A hőenergia a szilárd testben a fonongáz energiája. Elfelejthetjük azt, hogy a test molekulákból és atomokból áll, és feltételezhetjük, hogy fononokból épül fel --- a test termikus tulajdonságai ettől nem változnak. Elméleti elemzésünk viszont nagyon is leegyszerűsödött. Hiszen a kristály minden molekulája és atomja összetett kölcsönhatások révén kapcsolódik egymáshoz. Mozgásuk: ez a sokféle kollektív tánc, amelyet szavakkal is nehéz leírni, nemhogy képletekkel. A fononok csak igen gyenge kölcsönhatásba lépnek egymással. A fonongáz alacsony hőmérsékleten, jó pontossággal, ideális gáznak tekinthető. Márpedig minden elméleti fizikus igazi álma --- az ideális gáz, vagyis egy olyan sok részecskéből álló rendszer, amely a véletlen törvényszerűségei szerint halad, és csupán ütközések során lép kölcsönhatásba.
    '' (Frank-Kamenyenckij 1966: 138-139)


    ______________

    Frank-Kamenyenckij, D. A. (1966) ,,Részecskék és kísérteteik'', in: A világegyetem kulcsa, pp. 133-145. Budapest: Kossuth.
  • physis
    #106
    Szívesen. Sajnos a matematikatudás hiánya engem is nagyon akadályoz a fizika megértésében.

    Igaz, észrevettem, hogy ez nálam fordítva is így van. A fizika tudás hiánya akadályozza nálam a matematika kellően motivált befogadását. Tudom, formálisan ez nem lenne szükségszerű (a matematika látszólag ,,önálló''), de nálam mégiscsak így van. Szóval az empirikus tudományokban való ismeretek bennem segítik a matematika tanulását is. Vagy azért, mert motivációt adnak hozzá, vagy pwdig még inkább azért, mert sokkal érdekesebbé válik egy matematikai tétel akkor, ha az ember kissé induktívabb szemlélettel gondol rá. Szóval nemcsak azt látva benne, hogy mivel ez tétel, úgyis levezethető valahogy az axiómákból, akkor meg valamilyen értelemben ,,triviális'' is, hanem meglátni benne azt hogy de különös, tulajdonképpen milyen is lenne, ha ez nem így lenne.

    Az ellentmondásos helyzetet úgy próbálom feloldani, hogy mindkettővel igyekszem foglalkozni.
  • KillerBee
    #105
    Szia, köszönöm a linkeket, a letölthetőt már elolvastam, a Gerthsen Physik könyvet most olvasgatom. Kár, hogy a matematikai tudásom (hiánya) sok mindenben korlátoz.
  • physis
    #104
    Kedves KillerBee,

    Nagyon köszönöm a biztatást. A bumeráng-analógiát a Gondolat Zsebkönyvek sorozat egyik tagjában olvastam, eredetileg még a 80-as évek végén. Sajnos, nem tudom, melyik volt már. Biztos, hogy nem az alábbiak:
    * Károlyházi Frigyes: Igaz varázslat
    * Florov, G. Ny & Iljinov, A. Sz.: Úton a szupernehéz elemek felé
    Azért vagyok biztos benne, hogy nem ezek, mert ezek megvannak nekem, megnéztem őket, ezekben biztosan nincsen szó erről. Sajnos a Gondolat Zsebkönyvek sorozatról nem találtam még összesített címjegyzéket sem, így nem tudok tippelni sem, melyik is lehetett az. Mindenesetre nincs olyan sok szóbajövő lehetőség, mert közvetlenül elemi részecskékkel a könyvsorozatnak csak kevés tagja foglalkozott, kettőt fennt kizártam, ezért immár legfeljeb csak egy-kettő jöhet még szóba.

    Megpróbáltam online is rákeresni a bumeráng-analógiára (,,boomerang + gluon'', ,,boomerang + virtual particle''. ...). Valaki azt említette, hogy a bumeráng-analógia Goronwy Tudor Jones egyik cikkéből származik eredetileg.
    A legrészletesebb online ismertetés, amit találtam eddig:
    The Exchange Model of Force
    A C. fejezetre érdemes rákeresni (,,The Exchange Model for the Nuclear Forces'').

    Német nyelven is megemlíti a hasonlatot egy szakkönyv (,,Bumerang''),
    Gerthsen Physik
    ez azonban ez a könyv még kevésbé tűnik ismeretterjesztő jellegűnek, mint az előző, és az analógia csak röviden van megemlítve.

    Viszont megtaláltam a másik cikket, ami a fononokról szól, vagyis mi köze lehet a hangjelenségek leírásának a részecske-szemlélethez.

    Frank-Kamenyenckij, D. A. (1966) ,,Részecskék és kísérteteik'', in: A világegyetem kulcsa, pp. 133-145. Budapest: Kossuth.

    A cikk fő témája valójában inkább általában a kvázirészecskék fogalma: hogyan vezették be őket, milyen indítékból, milyen példák vannak rájuk. A fonon a legrészletesebben kifejtett példa. Bár ismeretterjesztő stílusban van megírva, most még nem mernék vállalkozni az összefoglalására, nincs elég hátterem.
  • KillerBee
    #103
    A jégen bumerángozó emberkék példáját 1-2 éve olvastam én is, csak nem emlékszem, hol. Meg tudnád írni? Ez nekem azért is jobban tetszik a strandlabdás példánál, mert a strandlabdánál szükséges, hogy mindketten egyszerre cibálják a labdát. A bumerángnál még ilyen közvetett módon sem kell érintkezniök egymással.

    A phononról nekem is furcsa dolgok jutnak eszembe, hiszen a phonon nincs a fizikában ismert/tanult elemi részecskék között. Én magamban - komolyabb fizikai-matematikai képzettség nélkül - ezt úgy intéztem el, hogy a fizikában a hullámjelenség egy általános jelenség, amely nem korlátozódik az elektromágneses hullámokra. A hullámjelenségek pedig általános tulajdonságokkal rendelkeznek, leírásuk nagyon hasonló vagy azonos matematikával történik, ezért logikus, hogy pl. a hanghullámnál is meg kell jelennie pl. a részecske-hullám dualitásnak (noha az nem transzverzális, hanem longitudinális), még ha csak virtuális részecske formájában is. Ez egyébként számomra azt sugallja, hogy a "valódi" részecskék is csak valamiféle felszínes megnyilvánulásai egy mélyebb jelenségnek, és csak valami esetleges ok folytán látjuk az egyiket valósnak, a másikat virtuálisnak. De ez már inkább spekuláció, amit nem lenne érdemes folytatni.

    A természeti jelenségek ilyesfajta általános alapokon nyugvása nekem esztétikailag is nagyon vonzónak tűnik, lásd pl. a gravitomagnetizmust.

    "Sajnálom, hogy semmi tartalmi dolgot nem tudok mondani"

    Ez tévedés, tartalmi dolgot mondtál.

    lotsopa #100:
    Istenem, csak nem itt is kezdődik az elsőzés?
  • physis
    #102
    Sajnos nem tudom a választ, de a cikkben felfigyeltem a ,,fonon'' szóra.

    ,,Az akusztikus fekete lyukakban a Hawking-sugárzás részecskeszerű vibrációs energiacsomagok, vagyis fononok formájában jelenne meg.''
    (kiemelés itt hozzáadva)

    Egy régi népszerűsítő könyvből származó emlékeim alapján úgy tűnik nekem, hogy ez a fonon éppen valami kulcsfontosságú fogalom lehet itt, aminek megértése az egész cikk lényegének megértését segítheti. Vagyis annak meglátását, hogy egyáltalán miként segíthet egyáltalán valamiféle részecske-szemlélet olyan jelenségek megértésében (hang, rezgések), amelyekre sohasem gondolnánk részecskeként. Olyan emlékeim vannak, hogy ez a fonon-fogalom része egy számomra érdekes szemléletnek.

    Gyerekkoromban számomra ,,a részecske'' a proton, elektron, neutron volt, ezeket is afféle színes fagolyókként képzeletem el (emlékszem, a proton piros volt, az elektron kék, a neutron zöld, és még ma is zavar, ha valaki másképp színezi őket, ,,mert hát IGAZÁBÓL mégiscsak ilyenek'').

    Később aztán meglepődve olvastam mindenféle más, virtuális részecskéről. Szóval amikor erők, kölcsönhatások terjedését magyarázták meg mélyebben olyan szemlélettel, hogy valamiféle közvetítő részecskék révén érvényesül ez, az, amaz az erő. Úgy emlékszem, a magrészecskéket összetartó ,,erős kölcsönhatás''-t, és az elektromos erőteret hozták fel példának, szóval hogy mindkét hatás valamiféle közvetítő részecskék terjedése révén jelentkezik. A népszerűsítő szerző ezt még megpróbálta szemléletes képpel is közel hozni az olvasóhoz.

    Két fürdőző verekszik a vízben úszva: mindketten ugyanazt a strandlabdát tépegetik ki egymás kezéből. Ahogy húzgálják ki egymás kezéből a labdát, úgy az össze is húzza a két birkózót egymás felé a vízben, mert a kölcsönös húzgálás során egyben egymás felé is húzódnak.

    A fürdőzők voltak a magrészecskék, a strandlabda pedig az a részecske, amit az erős kölcsönhatás hordozó részecskéjének képzeltek.

    Két ember áll a jégen, egymásnak háttal, és egymásnak bumerángot dobálnak, kihasználva, hogy a bumeráng mindig rendre úgy fordul, hogy egymásnak háttal is lehet dobálni. És akkor ez a dobálás egyben egyre közelebb csúsztatja a két játékost egymáshoz, hiszen a dobáskor/elkapáskor pont így löki mindkettejük kezét a bumeráng.

    Itt is az emberek voltak a magrészecskék, a bumeráng pedig az őket a magban összekapcsoló ,,erős'' kölcsönhatás közvetítő részecskéje.

    Szóval ez az egész engem akkor meglepett, hiszen én ezek az erőket, kölcsönhatásokat csak afféle automatikusan érvényesülő, azonnali sebességgel terjedő vonzó- és taszítóerőknek képzeltem, amelyek hatását olyan időtlennek, pillanatszerűnek képzeltem el, mintha azokat egyszerűen csak beprogramozta volna az Isten a nagy számítógépébe automatizmusnak, alapszabálynak. Így gondoltam mindig is az elektromos, mágneses, gravitációs, erős, gyenge erőkre.

    Szóval engem meglepett, hogy ezekről a dolgokról bármiféle többletet lehet megtudni azáltal, hogy úgy szemléljük, mintha részecskék közvetítenék ezeket a hatásokat.

    Egy másik cikkben szintén efféle képzelt részecskéket emlegettek, mégcsak nem is ilyeneket, hanem még ezeknél is durvábbakat, és a példák serege egyre bővült, meg egyre szerteágazóbb területeket magyaráztak meg velük,szóval egyre durvább lett a dolog. Szóval úgy bővültek ezeknek a ,,képzelt'' részecskéknek a serege, jelentősége, mint valami demokratizálódási folyamatban a választópolgároké. Szóval úgy tűnt, hogy ezeket nem önkényesen vezették be, hanem azért, mert tényleg segítenek megérteni mindenféle mélyebb dolgot olyan jelenségek mögött, amiről először nem is gondolná az ember, hogy bármit is segítene ott a részecske-szemlélet.

    Persze, ezek a példák már végképp meglepőek voltak, ezek már végképp messze voltak gyerekkorom kék, piros és zöld fagolyójától, az elektrontól, protontól, neutrontól. Csak annyit sejtettem érteni itt már, hogy itt olyan szemléletről van szó, ami olyan dolgok között segít meg valami tényleg mély és valós összefüggést, amiről felületesen nem is sejtenénk.

    Úgy emlékszem, hogy a fonon is ilyesvalami fogalom volt, beleillett ebbe a részecskék furcsa demokráciájába, csak a fonon nem az elektromos erő vagy az ,,erős kölcsönhatás'', hanem a hang és rezgési jelenségek körében magyarázott meg szellemesen dolgokat.

    Sajnálom, hogy semmi tartalmi dolgot nem tudok mondani, ebben a pillanatban nem tudom elővenni ezeket a húsz éve olvasott népszerűsítő cikkeket. Csak azért említettem meg, hátha a ,,fonon'' (phonon) kulcsszavának megemlítése segít a továbbkeresésben, és ezáltal esetleg a kutatás egyik lényegi pontjának megragadásában. Én már sajnos nem emlékszem a fononokra, pedig a cikkek megvannak valahol.

    Angol Wikipédia, ezt most találtam, de egyelőre népszerűsítő jellegű írást nem találtam online.

    Virtual particles: Manifestations
  • lotsopa
    #101
    Amúgy ha már oda vagytok a görögökért, én inkább az egyiptomiakra szavazok.
  • lotsopa
    #100
    100.
  • Epikurosz
    #99
    Béla is tudja ezt. Ő csak kiegészített engem. :-)
  • Julius Caesar
    #98
    mindenesetre nem szabad tagadni, hogy a görögök a saját korukhoz képest nagyon okosak voltak. nagyon okosak. ők fekteteék le a mai tudományok alapjait. én imádom az ókort :)
  • Epikurosz
    #97
    Az Élet és Tudományban is vannak hibák. Meg szokták jelentetni a kiigazítást kérő olvasói leveleket, mint itt is.
  • who am I 7
    #96
    Azért a színvonal mint olyan, az is relative...mert egy ilyen hiba miatt, nem süllyed le egy csöcsmutogatós blikkcikk színvonalára, so nem ugyanaz...
  • Molnibalage
    #95
    Milyen jó, hogy áramlástechnikusként ezek a fogalmak nekem mindig paraméterektől függenek gondolkozás nélkül. :)
  • KillerBee
    #94
    "A munkád és az SG szerepvállalása az ilyesfajta ismeretterjesztésben így is elismerésre méltó, noha ezt inkább az ilyen témájú, aktualitásokat bemutató magyar nyelvű cikkek csekély száma indokolja, nem pedig azok szinvonala."

    Ezt a mondatodat tanítani kellene! Nagyon tetszett!
  • n3whous3
    #93
    érdekes dolog :)

    btw nem a gravitáció a lényeg tudtommal a fekete lyuknál, hanem a felület ÉS a gravitáció mértéke.
  • Epikurosz
    #92
    Itt azért már többet mondanak a jelenségről.
  • Epikurosz
    #91
    A W ezt elég sommásan elintézi: "Vortices in Bose–Einstein condensates are also currently the subject of analogue gravity research, studying the possibility of modeling black holes and their related phenomena in such environments in the lab."
  • kukacos
    #90
    Milyen mélyebbet vársz annál, mint hogy mindkét esetben "megfejjük" a virtuális hullámteret és sugárzást generálunk vele "kifelé"? Kicsit nyakatekertnek tűnik a kísérlet, talán egyszerűbb eszközökkel is lehetne generálni valami hasonlót - nem tűnik akkora kunsztnak a hullámterjedési sebességnél gyorsabban mozgatni a közeget. De lehet, hogy itt valami másra is szükség van.
  • Epikurosz
    #89
    Sőt, azt is tudom, hogy a BEK-et az anyag 5. halmazállapotának tekintik. Ez az ötödik elem!
  • Epikurosz
    #88
    Mielőtt nagyon fellelkesülnél, amit leírtál mind tudom, de egy gramm BEK-nak akkor is van ára.
  • Deus Ex
    #87
    Ez eddig oké, de én azt nem látom, miért lehet jó modellje egy fekete lyuknak a nevezett kísérleti modell. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy ez hülyeség, hanem némi magyarázatot várnék, amitől megértem és átlátom a dolgot.
  • kukacos
    #86
    Semmivel sem jobb vagy rosszabb ez annál, mint amikor kádakban maketthajóval, szélcsatornával vagy tökéletlen számítógépes programokkal modellezzünk más fizikai rendszereket, amelyek ilyen vagy olyan okokból tesztelhetetlenek. Az ilyen analógiák mindig csak megközelítőleg érvényesek, és nyilván csak abban a tartományban használják őket, ahol az analógia feltehetőleg fennáll, és a kétségek akkor is megmaradnak.

    Itt pl. az analógia az, hogy mind a hang, mind a virtuális részecskepárok hullámtermészetűek. Felfoghatod úgy, hogy a csend valójában virtuálisan folyamatosan jelen levő, de egymást kioltó hanghullámok együttese. Így fizikai rendszerben implementálva a természetet használod szuperszámítógépnek, és modellezheted egy fekete lyuk körüli bonyolult teret, és talán kapsz egy (gyenge) tippet, hogy a Hawking-sugárzás milyen formában hagyja el a lyukat. Ha ez a sugárzás valamennyire speciálisnak bizonyul, pl. csak az egyenlítő mentén, csak szakaszosan, csak adott frekcenciával, stb., akkor a detektorokat erre hangolva van esély, hogy megtalálják vagy kizárják a jóslatot. Ez persze megint nem végső szó, csak kaptál egy újabb darabkát a kirakóshoz, de hát ilyen a tudomány természete.
  • kukacos
    #85
    Maximálisan egyetértek. Azt sem értem, miért nem lehet a hozzászólások alapján pontosítani a fordítást. Számtalanszor előfordult már, hogy a cikket olvasók kiszúrtak valami értelmezési/fordítási szarvashibát, a szöveg pedig úgy maradt.

    Lehetne egy link is az eredeti cikkre - bár úgy tippelek, ezen hiánynak inkább szerzői jogi problémái vannak (kétlem, hogy az SG engedélyt kapott volna a külföldi cikkek fordítására, és a link alapján a nem magyar anyanyelvű copyright-tulajdonos is rátalálna az oldalra, aztán esetleg perelne).
  • kukacos
    #84
    Ja és tudomásom szerint legnagyobb is néhány tíz-százezer atomot tartalmaz, szóval egy gramm elég sokba kerülne :)
  • Deus Ex
    #83
    Talán nem kihagyni kellett volna, hanem megjelölt fordítói kiegészítésként tisztázni, hogy az a hangsebesség mely tartományra jellemző.
    Én értem, hogy nehéz az élete egy tudományos vonatkozású cikkeket író embernek, ha az illető nem gyakorló fizikus/informatikus/matematikus, stb., az utóbbi években jelentős szinvonalemelkedés volt tapasztalható a fordításaidban, de talán szerencsésebb volna nem fordítani, hanem honosítani a hírt, és ha valami nem tiszta, akkor magyarázatot írni mellé. Javaslom figyelmedbe pl. az Élet és Tudomány rövidhíreit, ott általában szánnak néhány sort a jelenség általános háttérmagyarázatára a kevésbé tájékozott olvasók, valamint az egyértelműség kedvéért.
    A munkád és az SG szerepvállalása az ilyesfajta ismeretterjesztésben így is elismerésre méltó, noha ezt inkább az ilyen témájú, aktualitásokat bemutató magyar nyelvű cikkek csekély száma indokolja, nem pedig azok szinvonala.
  • Deus Ex
    #82
    Nah, miután mindenki megvilágosult a hangsebességgel kapcsolatban, nem lehetne egy kicsit azzal az első látásra némileg meglepő ötlettel foglalkozni, hogy egy gázdinamikai jelenséget kvantumfizikai jelenség analógiájaként használjuk, s az elsőből levont következtetéseket a másodikra is érvényesnek tekintjük? Valami kimaradt az életemből, és már korábban arra jutottak, hogy a kettő ilyen szinten hasonló..?
  • chase
    #81
    "Az akusztikus fekete lyuk 8 milliszekundumig maradt fenn."

    Elképzelem a kutatókat a laborban:
    – Te, mondjuk nekik azt, hogy sikerült, 8 millisec az úgyis mérési hibahatáron belül van.

    :)
  • kukacos
    #80
    Ez nem anyag, hanem halmazállapot, valami olyasmi kategória, mint hogy "gáz", így kérdésed értelmetlen. Konkrétan alkáliföldfémeket szokás használni, de csináltak hidrogénből is, szóval az anyagköltség nem verne földhöz. De megvenni az alapanyagot a legkevesebb, a fenntartásához szükséges többszobányi méretű hűtőberendezés kerülne sokba.
  • Epikurosz
    #79
    szerintem ez még a folyékony nitrogénnél is jobb lenne...bizonyos célokra.
  • Epikurosz
    #78
    ...és otthon, a sufniban, tudnék-e ilyent gazdaságosan kutyulni?
  • Epikurosz
    #77
    Apropó, mennyibe kerülhet egy gramm Bose-Einstein kondenzátum?
  • KillerBee
    #76
    Nem is rád gondoltam. Ha megtetted volna, téged biztos név szerint említettelek volna. :P :D
  • Epikurosz
    #75
    Én - jellemzően - nem kötöttem bele. :-)
  • KillerBee
    #74
    Szerintem így is tökéletesen érthető volt. Figyeld meg, kik voltak azok, akik nagy boldogan belekötöttek, mert úgy érezték, hogy végre a mélyen átlag alatti műveltségükkel is mondhatnak valami - szerintük - okosat.
  • Cleawer
    #73
    az igaz hogy egy "abban a közegben" beférne oda.
    Pl:másodpercenkénti 3 milliméteres sebességgel, ami a hangsebesség több mint négyszerese abban a közegben.
  • Cleawer
    #72
    Ezt néhány általános- de inkább középiskoli tanárnak köszönhetjük akik azt mondják a diákoknak hogy a fény terjedési sebessége 300 000km/s,és a hang sebessége 340 m/s.Punktum véssétek kőtáblába,tanuljátok meg. Ez ugyan olyan ökörség mint az hogy a víz 100°C-on forr. Tanuljátok meg. Ja csak nyomást nem teszik hozzá.
    A diák meg az egyetemen hadakozik a fizikatanárral hogy hülyevagy ecsém nem tudod jól.
  • bvalek2
    #71
    Csak hiányzik belőle hogy "helyi" hangsebesség, páran boldogok voltak hogy megértették a mondatot, és rögtön belekötöttek. Egyébként nem olyan vészes a dolog, a fórumnak pont ez a célja, vita nélkül hozzászólás se lenne. Fogd fel úgy a dolgot mint Szekeres Viktor, hozzászólásokat generáltál vele. Újságírói szemszögből nagyon is megérte
  • toto66
    #70
    Erre akartam célozni, a kérdéssel. Tehát nem jó analógia: #54-ben írt dolog azzal a megfogalmazással ami ebben a cikkben van, és amit eredetileg kifogásoltam. Tehát nem a publikáció rossz, hanem eszerint a fordítás.
    Az abszolút nulla fokról ugyan azt állítottuk, csak fordított megközelítésben.
    Ezen a hőmérsékleten nincs hangsebesség, mert ha van már magasabb a hőmérséklet. Ezzel azt akartam mondani, nincs értelme olyan hangsebességéről beszélni ami nem jut el a-ból b-be. Tehát ha akusztikai feketelyukról beszélünk, nincs értelme hangsebességről beszélni. A jelenségről igen, de azt másként kellene megfogalmazni. Nem tudom pontosan hogyan, de nem úgy, hogy az állítás ellentmondásba kerüljön önnmagával.
  • Hun7eR
    #69
    Kedves fórumozók,

    Sajnálom ha megosztottuk az olvasókat ezzel a 3mm/sec adattal, ezt a Discovery News írta le: "...the gap creates a region of space with a very low density, allowing atoms to flow between the two clouds virtually unimpeded at nearly three millimeters per second. That's more than four times the speed of sound."

    Látva a vitákat jobb lett volna kihagyni ezt a részt, de ez így sikerül.

    Üdvözlettel,

    Balázs Richárd