kukacos#86
Semmivel sem jobb vagy rosszabb ez annál, mint amikor kádakban maketthajóval, szélcsatornával vagy tökéletlen számítógépes programokkal modellezzünk más fizikai rendszereket, amelyek ilyen vagy olyan okokból tesztelhetetlenek. Az ilyen analógiák mindig csak megközelítőleg érvényesek, és nyilván csak abban a tartományban használják őket, ahol az analógia feltehetőleg fennáll, és a kétségek akkor is megmaradnak.
Itt pl. az analógia az, hogy mind a hang, mind a virtuális részecskepárok hullámtermészetűek. Felfoghatod úgy, hogy a csend valójában virtuálisan folyamatosan jelen levő, de egymást kioltó hanghullámok együttese. Így fizikai rendszerben implementálva a természetet használod szuperszámítógépnek, és modellezheted egy fekete lyuk körüli bonyolult teret, és talán kapsz egy (gyenge) tippet, hogy a Hawking-sugárzás milyen formában hagyja el a lyukat. Ha ez a sugárzás valamennyire speciálisnak bizonyul, pl. csak az egyenlítő mentén, csak szakaszosan, csak adott frekcenciával, stb., akkor a detektorokat erre hangolva van esély, hogy megtalálják vagy kizárják a jóslatot. Ez persze megint nem végső szó, csak kaptál egy újabb darabkát a kirakóshoz, de hát ilyen a tudomány természete.