physis#102
Sajnos nem tudom a választ, de a cikkben felfigyeltem a ,,fonon'' szóra.
,,Az akusztikus fekete lyukakban a Hawking-sugárzás részecskeszerű vibrációs energiacsomagok, vagyis fononok formájában jelenne meg.''
(kiemelés itt hozzáadva)
Egy régi népszerűsítő könyvből származó emlékeim alapján úgy tűnik nekem, hogy ez a fonon éppen valami kulcsfontosságú fogalom lehet itt, aminek megértése az egész cikk lényegének megértését segítheti. Vagyis annak meglátását, hogy egyáltalán miként segíthet egyáltalán valamiféle részecske-szemlélet olyan jelenségek megértésében (hang, rezgések), amelyekre sohasem gondolnánk részecskeként. Olyan emlékeim vannak, hogy ez a fonon-fogalom része egy számomra érdekes szemléletnek.
Gyerekkoromban számomra ,,a részecske'' a proton, elektron, neutron volt, ezeket is afféle színes fagolyókként képzeletem el (emlékszem, a proton piros volt, az elektron kék, a neutron zöld, és még ma is zavar, ha valaki másképp színezi őket, ,,mert hát IGAZÁBÓL mégiscsak ilyenek'').
Később aztán meglepődve olvastam mindenféle más, virtuális részecskéről. Szóval amikor erők, kölcsönhatások terjedését magyarázták meg mélyebben olyan szemlélettel, hogy valamiféle közvetítő részecskék révén érvényesül ez, az, amaz az erő. Úgy emlékszem, a magrészecskéket összetartó ,,erős kölcsönhatás''-t, és az elektromos erőteret hozták fel példának, szóval hogy mindkét hatás valamiféle közvetítő részecskék terjedése révén jelentkezik. A népszerűsítő szerző ezt még megpróbálta szemléletes képpel is közel hozni az olvasóhoz.
Két fürdőző verekszik a vízben úszva: mindketten ugyanazt a strandlabdát tépegetik ki egymás kezéből. Ahogy húzgálják ki egymás kezéből a labdát, úgy az össze is húzza a két birkózót egymás felé a vízben, mert a kölcsönös húzgálás során egyben egymás felé is húzódnak.
A fürdőzők voltak a magrészecskék, a strandlabda pedig az a részecske, amit az erős kölcsönhatás hordozó részecskéjének képzeltek.
Két ember áll a jégen, egymásnak háttal, és egymásnak bumerángot dobálnak, kihasználva, hogy a bumeráng mindig rendre úgy fordul, hogy egymásnak háttal is lehet dobálni. És akkor ez a dobálás egyben egyre közelebb csúsztatja a két játékost egymáshoz, hiszen a dobáskor/elkapáskor pont így löki mindkettejük kezét a bumeráng.
Itt is az emberek voltak a magrészecskék, a bumeráng pedig az őket a magban összekapcsoló ,,erős'' kölcsönhatás közvetítő részecskéje.
Szóval ez az egész engem akkor meglepett, hiszen én ezek az erőket, kölcsönhatásokat csak afféle automatikusan érvényesülő, azonnali sebességgel terjedő vonzó- és taszítóerőknek képzeltem, amelyek hatását olyan időtlennek, pillanatszerűnek képzeltem el, mintha azokat egyszerűen csak beprogramozta volna az Isten a nagy számítógépébe automatizmusnak, alapszabálynak. Így gondoltam mindig is az elektromos, mágneses, gravitációs, erős, gyenge erőkre.
Szóval engem meglepett, hogy ezekről a dolgokról bármiféle többletet lehet megtudni azáltal, hogy úgy szemléljük, mintha részecskék közvetítenék ezeket a hatásokat.
Egy másik cikkben szintén efféle képzelt részecskéket emlegettek, mégcsak nem is ilyeneket, hanem még ezeknél is durvábbakat, és a példák serege egyre bővült, meg egyre szerteágazóbb területeket magyaráztak meg velük,szóval egyre durvább lett a dolog. Szóval úgy bővültek ezeknek a ,,képzelt'' részecskéknek a serege, jelentősége, mint valami demokratizálódási folyamatban a választópolgároké. Szóval úgy tűnt, hogy ezeket nem önkényesen vezették be, hanem azért, mert tényleg segítenek megérteni mindenféle mélyebb dolgot olyan jelenségek mögött, amiről először nem is gondolná az ember, hogy bármit is segítene ott a részecske-szemlélet.
Persze, ezek a példák már végképp meglepőek voltak, ezek már végképp messze voltak gyerekkorom kék, piros és zöld fagolyójától, az elektrontól, protontól, neutrontól. Csak annyit sejtettem érteni itt már, hogy itt olyan szemléletről van szó, ami olyan dolgok között segít meg valami tényleg mély és valós összefüggést, amiről felületesen nem is sejtenénk.
Úgy emlékszem, hogy a fonon is ilyesvalami fogalom volt, beleillett ebbe a részecskék furcsa demokráciájába, csak a fonon nem az elektromos erő vagy az ,,erős kölcsönhatás'', hanem a hang és rezgési jelenségek körében magyarázott meg szellemesen dolgokat.
Sajnálom, hogy semmi tartalmi dolgot nem tudok mondani, ebben a pillanatban nem tudom elővenni ezeket a húsz éve olvasott népszerűsítő cikkeket. Csak azért említettem meg, hátha a ,,fonon'' (phonon) kulcsszavának megemlítése segít a továbbkeresésben, és ezáltal esetleg a kutatás egyik lényegi pontjának megragadásában. Én már sajnos nem emlékszem a fononokra, pedig a cikkek megvannak valahol.
Angol Wikipédia, ezt most találtam, de egyelőre népszerűsítő jellegű írást nem találtam online.