57
-
bakagaijin #57 Nemrégen még úgyszintén pár jól megfizetett szakértő azt hozta ki, hogy az extrák a CD/DVD-ken senkit nem érdekelnek, csak pár gyűjtőt de ők meg a mindenféle rendezői, gyűjtői meg egyéb "nem a pórnépnek szánt" változatokat keresik. Szakértők ruley!
De az is vicces, hogy a kalózt tüntetik fel mint követendő példa. Magyarul: nem tuggyuk mi kell a népnek bár baromi sok pénzt nyomunk a marketingbe, de a zecserin ez fogyik, csináljuk mi is úgy. Ezt tanítani kéne az egyetemeken :). -
dez #56 Ja, "egy 24bit/192kHz-es cucc tud 24 bitet, de csak 96kHz-en"
Már úgy érted, tud fogadni, mert ki nem jön belőle (mármint még a maga szintjén sem). -
dez #55 Basszus, kimaradt egy /. -
dez #54 Szerintem én pontosan a delta-sigmáról beszélek. Akkor lenne delta, ha a különbséget "kódolná" (aminek lennének előnyei és hátrányai), de nem azt teszi.
A túlmintavételezés szorzójának csökkentését a fejlett (vagy inkább cseles) noise shaping teszi lehetővé:
"[b]Oversampling alone is an ineffcient way to obtain extra
bits of resolution.[b] A gain of even a few bits would require
astronomical oversampling ratios! We must use the additional
technique of noise-shaping to make a 1-bit converter feasible." innen (Nézd meg a 12. oldalon látható grafikont is.)
Azaz, megmarad a "bitfogyatkozás", csak ennek hatását, zaját megpróbálják minnél jobban kiküszöbölni. Eközben jön létre a műhang.
Az SNR mérések egyszerű hullámformákon alapulnak, és a noise shaping azokra van "optimalizálva", hogy minnél jobb képet fessen a termékről. A zenei hangok ennél sokkal összetettebbek, és jelenleg sincs olyan mérés, ami képes lenne pontosan megállapítani, valami mennyire "jó". Csak az emberi fül.
"A hétköznapokban viszont ezeknek nem sok értelme van, mivel a többi eszköz képességei jóval korlátozottabbak."
Hú, ez a jó hozzáállás, mondhatom... Ezért aztán az a bizonyos többi eszköz is megakad egy bizonyos, nem túl magas szinten. Legalábbis ami a hétköznapi márkák bolti termékeit illeti.
Egyébként nincs szükség űrtechinkára! Egy 15 éves, jobb fajta full multibit D/A sokkal jobban tud szólni, mint a mai jobb delta-sigmák! Egy (valódi) hi-fi rendszeren is. -
cousin333 #53 Amiről te beszélsz, az a delta modulátor. Itt viszont szogma-delta átalakítóról van szó. Ami azért szép, mert a kvantálás hibáját kiátlagolva sokkal kisebb túlmintavételezés mellett is lehetővé teszi a megfelelő jel-zaj arány elérését. 24 bithez durván 146dB kell, ezt egy másodrendű szigma-delta kb. 1024-szeres túlmintavételezéssel hozza is (http://www.beis.de/Elektronik/DeltaSigma/DeltaSigmaSNR.GIF), legalábbis elméletben. Viszont nagyobb rendszámmal a gyakorlatban is megvalósítható. Persze senki sem mondta, hogy ez tökéletes, mert például a 192kHz x 1024 sem kis frekvencia. Valamitn olyan trükkök is mindig lesznek, hogy egy 24bit/192kHz-es cucc tud 24 bitet, de csak 96kHz-en, és tud 192kHz-et, de csak 20 biten...
A másik, amiről beszélsz, arra példa a flash konverter. Előnye, hogy baromi gyors (akár GHz-es), viszont rengeteg alkatrész kell hozzá, kis tűréssel, ezért nehéz és nem gazdaságos a gyártásuk. Ugyanakkor ezek subranging elven kaszkádosíthatók, ami növekvő bitszám mellett kevesebb alkatrészt igényel, viszont értelemszerűen komolyabb követelményeket támaszt a komponensekkel szemben (pl. erősítők, zajszűrés). A hétköznapokban viszont ezeknek nem sok értelme van, mivel a többi eszköz képességei jóval korlátozottabbak. -
dez #52 (Hozzátenném, ezek a multibitesek jóval háklisabbak a tápellátásra és az órajel jóságára is, ezért jóval nehezebb dolgozni velük - már ha jó eredményeket akarunk. Az ipar meg ugye olyan, mint a folyadék: a kisebb ellenállás irányába folyik.) -
dez #51 Na pl. nem tudom, ismeritek-e a delta-sigma kifejezést. Ezt a technikát alkalmazza ma szinte az összes D/A és A/D, mert olcsón gyártható, és viszonylag(!) jó a minősége. Vagy inkább úgy mondhatnánk, látszatra az.
1 egységnyi amplitúdó szintkülönbségből próbálja összerakni az x bitnyi eredeti értéket. (Ezért hívják 1-bites konverternek is.) Úgy, hogy azt sokszor egymás után egymásra pakolja. Eddig még ez szép és jó. Csakhogy, pl. egy 16 bites szám 65536 különböző értéket adhat meg, így egy ilyen audio anyag minta-értékeinek visszaadásához 2^16, azaz 65536x kellene ezt elvégezni mintánként. Ez eddig érthető?
Ezzel szemben a legjobbak ilyen 1000-es nagyságrendben teszik ezt meg. Mi történik ezáltal? A mély hangok esetén nagyjából megvan a 16 bit (mert olyan lassú a változás, hogy van idő az elemi egységből kirakni a kellő értéket), de ahogy növekszik a visszaadni kívánt jel frekvenciája, úgy vesznek el rohamosan az alsóbb bitek. És vele együtt rengeteg információ.
Persze a hang ettől még jónak tűnik, hiszen nem recseg, sziszeg, nem tompa, zajos, stb. Csak épp egy jellegtelen műhang.
És akkor ilyen konverterek tudnak fogadni 24 bitet, meg magasabb samplerátákat. Csak éppen minek... Éppen csak kimérhető a különbség a végeredményben. De azért villogtatják, hogy 24 bit, meg 192kHz... Ez egy jó nagy átverés az ipar részéről.
Ezért a (becsületesebb) high-end gyártók, illetve a hobbisták full multi bites, más néven lineáris konvertereket használnak. Persze a legjobbakat, mert ebből a megoldásból könnyű gyengét csinálni, és nehéz jót. (Ezért fejlesztették ki a delta-sigmákat, mert az olcsón viszonylag jó, ill. jónak tűnik.) Azért nehéz ebből igazán jót csinálni, mert ez az összes bitet párhuzamosan kapcsolja, azaz adja be a közösbe (így nem vész el semmi), és hogy ez a kívánt amplitútó értéket, azaz feszültségszintet adja vissza, az egyes lépcsőknek pontosan a felettük lévő szintkülönbségének felét kell kapcsolnia.
Ebből a legtöbb bites egyébként máig 18 bites. De az "igazi" 18 bit! Nem ilyen ámításos 24. De még egy igazán jó 16 bites is úgy tud szólni, hogy ketté áll az ember füle. -
dez #50 Ahhoz azért nagyon vacaknak kell lennie annak az erősítőnek és hangfalnak, hogy egy jó és egy rossz digitális technika (nem a hangtárolás önmagában) közötti különbség egyátalán ne jőjjön ki.
Az igazán jó erősítő és hangfal "ahhoz kell", hogy a jó és a még jobb technika közötti különbség is kijőjjön, azaz legyen értelme a jobbat használni. Persze a lényeg az élmény, amit ezek együtt adnak.
Egyéb hátrány: a digitális technika - főleg ami a hétköznapi megvalósítást illeti - tökéletlenségei. Vacak D/A-k és A/D-k, és jitter a rendszerben.
Az LP recseg, pattog, sziszeg - de mégis, valami olyan jön át rajta, ami a digitálison nem nagyon, esetleg extrém körülmények között. -
dez #49 Azért ne felejtsd el, hogy a digitális és digitális között is igen nagy különbségek lehetnek, és többnyire amivel a hétköznapokban találkozunk, annak nem valami magas a színvonala. -
cousin333 #48 Hát ez az. Ahhoz, hogy egyáltalán különbséget keresgélj analóg és digitális között, kellene egy olyan körítés, ami technikailag hozza a megfelelő szintet. -
cousin333 #47 "Elképzelhető, de ez roppant nehéz. Főleg a hétköznapokban."
Egy hétköznapi hangcuccban valószínűleg nem az analóg, vagy a digitális hangtárolás lesz a szűk keresztmetszet, hanem mondjuk az erősítő/hangfal. Persze, hogy elképzelhető, ezt mondom én is!
"Ja, a fő hátrányt leszámítva... :)"
Fő hátrány? Miért tudsz másikról is? Na jó, talán a mintatartás lehet hibaok, de szerintem minden más probléma közös a két technikában (mert mindkét esetben analóg), a tárolás/lejátszás viszont egyértelműen a digitális technika mellett szól. Elhiszem, hogy az agyon ajnározott metál szalag vagy az LP lemez másképp szól, mint a CD, de attól még nem feltétlenül az a jobb. -
cousin333 #46 "Ha a mérnöknek jó hallása lenne, zenész lenne."
A kettő nem zárja ki egymást. A következő veretes bekezdésre nem válaszolnék, mert elég szánalmas...
"Te találgathatsz, tudósok meg megvizsgálták a problémát."
Akkor homályosíts fel, légyszíves, hogy miért is van ez így. Mondani sok mindent tudok én is...
"Felhívnám a figyelmedet, hogy a füllyukaid előtt az égadta világon semmi nem csökkenti a becsapódó hullámok hatását, a fülkagyló sem azért van, hogy tompítsa a hallásodat,"
Nem kell a nagy arc, nem áll jól neked. Azért elég nehéz direktben eltalálni a dobhártyát, nem? A fülkagyló is pontosan emiatt van ott, hogy tölcsérként összegyűjtse a hangokat. Mellesleg a fülcima a füllyukam előtt van, ha hátulról nézem magam :P.
"Valóban nem teljesen függőleges a dobhártya, de nem is tér el attól sokban, és a merőlegeshez minél közelebb álló hullámok is roncsolják, de erre tényleg fölösleges kitérni."
Roncsolják? Én azt hittem, azért van a dobhártya, hogy felfogja őket... A TÚLZOTT intenzitás persze roncsol, de akkor sem látom bizonyítottnak, hogy ez összefügg a merőlegességgel. Ha nem merőleges, akkor is a merőleges komponenssel kell számolni, ami nyilván kisebb, mint a teljes intenzitás. Ezért mondtam, hogy ha halkabb a hangfal, az is jó...
"Hangminőségről annyit, hogy hallgass meg egy szimfónikus zenekart élőben, aztán analóg, majd digitális felvételről (tömörítettet el is hagyhatod), és ha nem hallod a különbséget, akkor ne vitázz a hangok érzékeléséről."
Lehet, hogy valóban nem hallanám, sosem állítottam, hogy jó a fülem. De nem kell ahhoz Detroitba lennem, hogy tudjam, hogy bűzlik (by Dr. House). Szóval miért vitatod el a jogomat, hogy véleményem legyen? Atomot sem látott még senki, mégsem kételkednek a létezésükben. -
katt777 #45 Ha a mérnöknek jó hallása lenne, zenész lenne. 
Örülök, hogy van, aki hasonlóan látja a problémát, mint én, és nem a saját igénytelenségét harsogja folyamatosan. A vak is világgá kiálthatja, hogy nincsenek színek, csak sötétség és halvány fény, attól a látok legföljebb elnézően mosolyognak kitartó vakhitén. Úgysem fog egy szót sem elhinni a színekről, ha elég erős a hite.
cousin333: Te találgathatsz, tudósok meg megvizsgálták a problémát. Felhívnám a figyelmedet, hogy a füllyukaid előtt az égadta világon semmi nem csökkenti a becsapódó hullámok hatását, a fülkagyló sem azért van, hogy tompítsa a hallásodat, ezt valahol ált. isk. biológia órán tanítják. Azt is, hogy a fülcimpa merre található. Ha neked a füllyukad előtt van, akkor érdekesen nézhetsz ki. Valóban nem teljesen függőleges a dobhártya, de nem is tér el attól sokban, és a merőlegeshez minél közelebb álló hullámok is roncsolják, de erre tényleg fölösleges kitérni.
Hangminőségről annyit, hogy hallgass meg egy szimfónikus zenekart élőben, aztán analóg, majd digitális felvételről (tömörítettet el is hagyhatod), és ha nem hallod a különbséget, akkor ne vitázz a hangok érzékeléséről. -
dez #44 Csak nem mindegy, hogy azt a bizonyos határt elméletileg véljük megtalálni, vagy gyakorlatilag. A fül sokkal érzékenyebb, mint ahogy azt a mérnökök hiszik. Sajnos az igazán jó hallású mérnök meg kevés. :)
De - mint már próbáltam felhívni erre a figyelmet - nem tudom, minek ostromoljátok itt az éteri magasságokat, amikor a hétköznapokban sokkal komolyabb hibák vannak, csak aki még nem hallott igazán jót (csak esetleg elhitették vele), az nem tud mihez viszonyítani. (És balga módon elhiszi, hogy addig jó neki.) -
dez #43 A tudás tekintetében viszont fordítva áll a helyzet: az a progmémás, ha valaki nem akar több (hasznos) tudást, mint ami éppen van neki...
"Én azt állítom neked, hogy elérhető olyan digitális technika, ahol csak és kizárólag az analóg(!) felvevő és lejátszó eszközök jelentik a korlátot. Na meg persze a DAC-ok és ADC-k, de mindezek bőven a (meg)hallhatóság alá szoríthatók."
Elképzelhető, de ez roppant nehéz. Főleg a hétköznapokban.
Egyébként miben méred a hallhatóságot, dB-ben? Mert hogy az nem az igazi.
"a kvantálást leszámítva."
Ja, a fő hátrányt leszámítva... :) -
cousin333 #42 Arra kívántam rámutatni, hogy technikai szempontból szép kihívás az egyre pontosabb hangrögzítés (ergo a tökéletességre törekedni kell), csak gyakorlati értelme nem nagyon van egy bizonyos szint fölött. -
cousin333 #41 Te kevered az igényességet az értelmességgel. Ha egyszer egy adott minőségnél többet képtelen vagy hallani, akkor felesleges a jobb minőség. Nem vagy igénytelen attól, ha ezt belátod.
"Sznobság valamit pl. egy márkanévért megvenni,"
Pontosabban: valamit egy nem igazán létező előnyért előnyben részesíteni.
"feltéve, hogy az a valami nem egy Ferrari."
"Te állíthatod nekem, hogy az analóg rögzítés korlátoltabb, mint a digitális, attól azonban ez az állítás még nem válik igazzá."
Valóban nem, de ezt nem is állítottam. Csupán azt, hogy elérhető az a szint, ahol nem tudsz különbséget tenni az analóg és a digitális FELVÉTEL között. (az élőben hallgatás más lapra tartozik). Illetve azt, hogy az analóg technika sem mindenható.
"Hangerő-szabályozás kevesebbet nyom a latban, mivel kisebb hangerőn is jobban roncsol a merőleges hanghullám. A vízszintes elhelyezés azért jó, mert így pontosan a legveszélyesebb, a merőleges hanghullámok nem érik el a dobhártyádat, még nagyobb hangerőn sem, a többi viszont igen, tehát a zene élvezetéről sem kell lemondani."
Szerintem meg ez így hülyeség. Eleve a dobhártyád nem merőlegesen áll, plusz a hanghullámnak jó eséllyel bekavar előtte a fülcimpád...:) -
katt777 #40 Én pontosan tisztában vagyok azzal, mit jelent a tökéletességre törekvés. A képzelőerőt, az igényességet, a jobbítás állandó vágyát, nem pedig azt, hogy az a tökéletes létezne, és elérhető lenne (ez a legszebb az egészben). A már megfelelő, a valamihez képest legjobb a pragmatikus igénytelenek privilégiuma, akik képtelenek még csak elképzelni is mindazt, amit a maximalizmus jelent, aztán igénytelenségükben tobzódva mindenre rámondják, hogy sznobság, ami számukra nem jelent értelmet, egy magasabb rendű létforma számára viszont éppen a különbséget testesíti meg kettejük, illetve életfelfogásuk és világlátásuk között.
Sznobság valamit pl. egy márkanévért megvenni, feltéve, hogy az a valami nem egy Ferrari.
Te állíthatod nekem, hogy az analóg rögzítés korlátoltabb, mint a digitális, attól azonban ez az állítás még nem válik igazzá. Magad is leírod, hogy miért nem kapod ugyanazt a két különböző rögzítési móddal.
A tömörítést eleve a veszteségmentesre értettem, viszont analóg hangjelet veszteségmentesen megint csak nem tudsz tömöríteni, csak digitális felvételt.
Hangerő-szabályozás kevesebbet nyom a latban, mivel kisebb hangerőn is jobban roncsol a merőleges hanghullám. A vízszintes elhelyezés azért jó, mert így pontosan a legveszélyesebb, a merőleges hanghullámok nem érik el a dobhártyádat, még nagyobb hangerőn sem, a többi viszont igen, tehát a zene élvezetéről sem kell lemondani.
cousin333: Digitális sem, viszont az analóg közelebb áll ahhoz. -
cousin333 #39 "A matematikailag veszteségmentesen tömörített formátum a tökéletes (analóg) felvételhez képest csökkent értékű."
Ezzel az a baj, hogy tökéletes analóg felvétel egyszerűen nem létezik.
-
cousin333 #38 "Ehhez elég tudni az analóg és a digitális rögzítés közti különbséget."
Nekem is úgy tűnik, hogy te ezzel nem vagy tisztában. Olyan vagy, mint az ember, akinek van 1 milliárd dollárja, de ő 1,001 milliárdot akar. Értelme? Nincs neki. Félreértés ne essék, én nem azt mondtam, hogy a CD minden hangfelvételek legjobbabbika :). A tökéletesség kereséséről meg le kellene tenned, mert olyan nem létezik. Legfeljebb "már megfelelő", vagy a "korlátaimat meghaladó". Minden, ami afölött van, értelmetlen sznobság.
"Az analóg hangból a digitális rögzítés miatt kimaradt hangok"
És mi van azokkal a hangokkal, amik az analóg rögzítés miatt esnek ki? Én azt állítom neked, hogy elérhető olyan digitális technika, ahol csak és kizárólag az analóg(!) felvevő és lejátszó eszközök jelentik a korlátot. Na meg persze a DAC-ok és ADC-k, de mindezek bőven a (meg)hallhatóság alá szoríthatók. Vagy másképpen: az analóg technológia ugyanúgy tökéletlen, megfejelve azzal, hogy minden egyes módosításkor, a tárolás minden másodpercében torzító hatásoknak van kitéve.
"Ugyanis nem maga a lejátszó állítja elő (értsd: nem a magnó szüli meg)a nem rögzített hangokat, ezeket a rögzített hangok képezik a hanghullámok tulajdonságai alapján)"
Hanghullámok a hangszóró membránjától kezdve vannak. Addig elektronika van, akár analóg, akár digitális (kivétel gramofon). Tehát minden, ami a hanghullámok törvényei alapján "keletkezik" (törik, elnyelődik, interferál...), az már csak attól függ, hogy a hanghullámot milyen pontosan reprodukáltad. Ez meg a már említett tökéletlen analóg és digitális technika függvénye. Ha analóg módon rögzítesz 20 kHz-ig, akkor ugyanazt kapod, mintha digitálisan tennéd ugyanezt, a kvantálást leszámítva.
"Tömörített formátumoknál ezért csökken hatványozódva a rögzített zene minősége"
Ez így legfeljebb a veszteséges tömörítésre igaz, de létezik veszteségmentes is.
"Függőlegesbe állított hangfalakból merőlegesen érik a hanghullámok a dobhártyáidat, ezért roncsolnak."
A dobhártya síkjában érkezőket meg nem is hallod :). Persze roncsolhatnak kevésbé, de valószínűleg nem is fogo olyan hangerővel hallani őket. Ergo csak annyit kellene tenni, hogy a függőleges hangfalak hangerejét kissé lejjebb tekerik... szerintem -
katt777 #37 Ehhez elég tudni az analóg és a digitális rögzítés közti különbséget. És piszkosul nem érdekel, mekkora a különbség, ha van. Értsd: totál mindegy, hogy a második mennyivel marad le, nem ő nyer. Én is maximalista vagyok, és totál szimpi nekem bárki, aki akár éveket áldoz arra, hogy elérje a tökéletességet, vagy keresi akár egész életében. Nem bolond, hanem igényes.
Az analóg hangból a digitális rögzítés miatt kimaradt hangok al- és felhangjai sem szólalnak meg digitális lejátszó segítségével. Ugyanis nem maga a lejátszó állítja elő (értsd: nem a magnó szüli meg)a nem rögzített hangokat, ezeket a rögzített hangok képezik a hanghullámok tulajdonságai alapján). És ami nincs rögzítve, ugye, az nem is képezhet semmit. (Tömörített formátumoknál ezért csökken hatványozódva a rögzített zene minősége, ami egy rádiós telefonból nem hallható, egy akár csak közepes minőségű hi-fi rendszeren viszont már igen.) Természetesen megfelelő lejátszó eszköz és hangsugárzók nélkül jóval kevesebbet jelent az egész.
Akárcsak egy hangot leütve egy zongorán, vagy megpengetve egy gitáron, bármilyen hangszeren, nem egy hang szólal meg, hanem az emberi fül által érzékelhetőnél jóval nagyobb tartományban szinte végtelen hang, és összhangzat.
Függőlegesbe állított hangfalakból merőlegesen érik a hanghullámok a dobhártyáidat, ezért roncsolnak. Nem én találtam ki, ezt orvosi vizsgálatok igazolták. Ez elég racionális. -
cousin333 #36 Azt készséggel elhiszem, hogy élőben máshogy szólnak a dolgok, mint felvételről, de hogy az analóg és digitális technológia között ekkora differencia volna, azt enyhén szólva kétlem. A magyarázatodat kezdheted annál a résznél, hogy a nem rögzített frekvenciákat honnan szüli meg a lejátszásnál mondjuk a magnó. Amivel szerintem a CD simán partiban van hangminőséget tekintve. -
cousin333 #35 Ennek a magyarázata engem is érdekelne. Csak mert nem látszik benne a ráció... -
dez #34 Mielőtt még a tökéletességet célozzuk, érdemes lenne pl. a "bárki számára elfogadhatót" elérni... Audio téren egy nagy káosz van jelenleg. -
dez #33 Már hogy érted ezt a vízszintesbe/függőlegesbe állítottat? A tengelyük? És miért? -
dez #32 "bárki hallhatja, aki nem kimondottan félsüket" -> na persze nem a gagyi házimozirendszernek eladott PC-speakereken. -
dez #31 Izé, DIY (do-it-yourself). -
dez #30 A te hozzászálásod meg semmit sem ért. Tipukus konformista közhelyszórás, önálló gondolat és tapasztalat nuku.
Nos ha már majdnem úgy szól, mint a megcélzott szint, akkor miért is hiányzik a lényeg? Csak arról van szó, hogy a srác totál maximalista.
Én speciel még nem hallottam konkrétan azt a DAC-ot, mert amikor 1-2x arra jártam, szét volt szedve (az idő jó részében ez a helyzet), de néhány közös barátunk hallotta már.
Mellesleg egy netről levadászott, DIJ DAC is sokkal jobban tud szólni, mint sok agyonhype-olt audiofil márka, nem beszélve az egyszerű bolti holmiról. És a különbség megállapításához KURVÁRA NEM KELL szuperfül, bárki hallhatja, aki nem kimondottan félsüket.
Amúgy meg hova siessen a sárc? Ma senkit sem érdekel egy névtelen cégecske akármilyen jó cucca... Olcsón azért nem kell, mert olcsó, drágábban meg azért nem, mert akkor már legyen neve, amivel lehet villogni. Még ha csak egy sima kommersz márja is, középárfolyam esetén. Ez a LOL. -
dez #29 Attól függ, mik között, nem gondolod? -
katt777 #28 Nem hangérzetben játszik szerepet a hallásküszöbön túli érzékelés (nem csak ultra, hanem infrahangok is), mert azt nem is a füleddel érzékeled, hanem a tested különböző részeivel (a rezgéshullámokat). Így lehet pl. félelmet kelteni, tudatot és hangulatot különböző frekvenciákkal befolyásolni (vagy megfelelő frekvencián szívinfarktust, agyvérzést okozni, mint kifinomultabb politikai gyilkosságoknál szokás, esetleg a testedet szétrobbantani, de építményeket ledönteni is), de ennek csak a hangkibocsátáshoz van köze, a halláshoz nincs.
Egyébiránt az zenében is megvannak az al- és felhangok, a hallásküszöbökön túl is, amelyek rezgését érzékelheted (a testeddel, nem a füleiddel) kellemesnek, vagy kellemetlennek, no és ez aztán tényleg nincs benne egy digitális felvételben, persze nem a digitális rögzítést értve, ahol eleve hiányzik, hanem mondjuk egy élő koncert felvételét. Ezért teljesebb egy analóg felvétel "érzete", mert ha a rögzítőanyag bizonyos frekvenciákat nem is rögzít, az előadás közben képződő hangokat, és lejátszódó folyamatokat igen, így visszahallgatáskor előállítódhatnak a hallásküszöbön túli, ill. az alatti frekvenciák is. Így lehet érzékelhető a különbség más akusztikájú helyeken felvett azonos zenék között is, és amit egy stúdiólemezen nem fogsz hallani (ill. ott a studió csendje a "módosító" tényező. Stúdiófelvételnél persze a környezet hiányát pótolhatja, hogy milyen akusztikájú helyen halgatod, de az analóg felvétel hatása ekkor is teljesebb lesz.
A digitális felvételek felbontását persze lehet a végtelenség -1-ig növelni, de a tökéletes felvétel akkor is analóg lehet csak. -
katt777 #27 Már azoknak, akik 150 db-n dübörgő techno-basszuson nőnek fel, és 16 évesen már félsüketek. Erre céloztam finomabban, megkímélendő a botfülűek önérzetét. Hogy hallod-e, és mennyire, az egyrészt születési adottság (ezért írtam, hogy akik nem hallják, azok úgysem hiszik el), másrészt annak függvénye, hogy mekkor zajban élsz, milyen mulatóhelyekre jársz. Azt tudod pl., hogy a függőlegesbe állított hangszórók totál roncsolják a dobhártyáidat, a vízszintesen elfektetettek viszont nem? Na, annyira érdekli a hallásod a diszkók és a mozik üzemeltetőit, ahány így beépített hangszórókkal működő hely létezik. -
virs lee #26 Napersze, itt Magyarországon mindenki csak fejleszti a "már majdnem kész van, csak épp a lényeg hiányzik" rendszerét, ez olyan mint a Szalacsi Árpi atombunkere. Annyit is ér. ^^ -
virs lee #25 Ez a "hallom a különbséget" duma csak divatbuzi sznobság, semmi más. -
virs lee #24 Ez hülyeség, ki a faszt érdekel egy beszélgetés vagy screener? Ha zenét akar az ember, akkor zene kell neki, nem más. Az ingyenmegoldásnak csak 1 oka van: az irreálisan magas árak. Még az USA-ban is warezolnak, pedig ott 10x annyit keresnek mint mi, szal lehet számolni... -
dez #23 Pontosítok: egy igazán jó táp megoldás azért elég jól kiszűri (és más hasznos tulajdonságai is vannak persze). Nos, ez az, ami a hype-olt high-end márkákban sincs feltétlenül. És akkor jönnek az ilyen hókuszpókuszok. (Már amikor éppen nem szimpla ámítás.) -
dez #22 Egy ismerősöm 10 éve fejleszt (ebből is látszik, hogy nem másokat akar vele ámítani, és jól levenni őket) egy hipiszupi DAC-ot, azt mondja, még nincs kész, de már elég jó. :) Nos, szal azt mondja, már kezdi megközelíteni a bakelitet. (Azért tegyük hozzá, bakelit alatt itt nem a régi Keravillos cucc értendő, és a Pepitás lemezek. Bár azok sem voltak olyan rosszak, de azért mégsem.) Szóval azért meg tudja közelíteni a digitális az analógot - csak minek, ha a legtöbb állítólagos audiofil tényleg inkább csak sznob. -
dez #21 Az tényleg nagyon szomorú, hogy sokan hülyeségekre költik a pénzt, közben a rendszerük hemzseg a szarvashibáktól, amit bezzeg nem vesznek észre.
Viszont, a hálózat felől azért igen széles spektrumban érkeznek zajok a rendszerbe, amit nem igazán tud kiszűrni egy jobb stabilizálás sem, jobb valami módon még előtte kiküszöbölni. Nem tudom, amit írtál, erre szolgál-e, vagy valami más.
A CD elég jó (főleg hogy a legjobb DAC-ok is hiába fogadnak 24 bitet, ha csak alig több jön ki belőlük, mint 16 - a legelterjedtebb delta-sigmáknál az is igen megtépázva), viszont a mintavételi freki lehetne magasabb. Ugye 20kHz-en már csak négyszögjel van, 10kHz-nél is csak háromszög. Aztán ott van a jitter, ami csak ritkán van kiküszöbölve. (SPDIF-en simán átmegy, mert hogy szabadonfutó a clock.)
De azért még így is elég jó a CD. Viszont nem az emberi fülhöz képest, hanem a használatban lévő audio berendezések 99%-hoz képest. Magyarán a lejátszók, erősítők, hangfalak nem egészen adják vissza maradéktalanul, de legalább jól belerondítanak. -
cousin333 #20 "az minimális különbséget is érzékel"
A kérdés csak az, hogy mekkora ez a minimális különbség...
"A CD nem előzött meg semmit, a hangrögzítés csúcsa a bakelit lemez (pedig nem is bakelit), és a metal hangszalag. Utóbbi a hangszalagok közül egyedül képes a teljes emberi hallástartományban minden hangot rögzíteni (legalábbis mezei felhasználó számára)."
Ezzel nagyjából egyet lehet érteni. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a CD is alkalmas az ember által hallható frekvenciatartomány teljes lefedésére. Probléma elsősorban a kvantálásból van. Az említett eszközöknél a fő probléma a felvételek minőségromlásából adódik, ami minden használattal egyre rosszabb lesz az eredetihez képest, sőt "álló helyzetben" is romlik.
"nehezen hihető, hogy a CD többet tudna, mint az emberi fül."
A CD nem is, hiszen az egy tárolóeszköz :). Igazából a CD elég jó hangminőséget produkál (az átlag hallgatónak), szerintem sokkal problémásabb a megfelelő felvevő és lejátszó eszközök minősége.
ui: Állítólag az emberek "hangérzetében" az általuk nem hallott, 20 kHz-nél magasabb frekvenciák is szerepet játszanak. Erről nem tudsz esetleg valamit? -
cousin333 #19 Egyértelmű volt a megfogalmazásod, nem kell fáradnod. Amit te láthatóan féreértesz: a (matematikailag) veszteségmentes tömörítés a DIGITÁLIS jelfolyam VALÓBAN veszteségmentes tömörítésére vonatkozik. Amiről te beszélsz, nevezetesen az ANALÓG jel (matematikailag) veszteségmentes tömörítése, az meg nem létezik, illetve sehol sem volt róla szó. Azaz létezhet, de csak speciális (tehát nem valós) feltételek mellett.
"A matematikailag veszteségmentesen tömörített formátum a tökéletes (analóg) felvételhez képest csökkent értékű."
Ez természetesen igaz, viszont a matematikailag veszteségmentes tömörítés bitre pontosan UGYANOLYAN analóg hangminőséget ad, mint az általad említett WAV, csak kisebb méretben. Más szóval a Wav ugyanúgy veszteséges, ezért feleslegesen foglalná a sávszélességet és a tárhelyet mondjuk egy APE-hez vagy FLAC-hez képest. -
katt777 #18 "analóg jelet nem lehet veszteségmentesen digitalizálni"
Ezt nem egyértelműen fogalmaztam, úgy látszik (vagy csak nekem volt az). A matematikailag veszteségmentesen tömörített formátum a tökéletes (analóg) felvételhez képest csökkent értékű.