cousin333#53
Amiről te beszélsz, az a delta modulátor. Itt viszont szogma-delta átalakítóról van szó. Ami azért szép, mert a kvantálás hibáját kiátlagolva sokkal kisebb túlmintavételezés mellett is lehetővé teszi a megfelelő jel-zaj arány elérését. 24 bithez durván 146dB kell, ezt egy másodrendű szigma-delta kb. 1024-szeres túlmintavételezéssel hozza is (http://www.beis.de/Elektronik/DeltaSigma/DeltaSigmaSNR.GIF), legalábbis elméletben. Viszont nagyobb rendszámmal a gyakorlatban is megvalósítható. Persze senki sem mondta, hogy ez tökéletes, mert például a 192kHz x 1024 sem kis frekvencia. Valamitn olyan trükkök is mindig lesznek, hogy egy 24bit/192kHz-es cucc tud 24 bitet, de csak 96kHz-en, és tud 192kHz-et, de csak 20 biten...
A másik, amiről beszélsz, arra példa a flash konverter. Előnye, hogy baromi gyors (akár GHz-es), viszont rengeteg alkatrész kell hozzá, kis tűréssel, ezért nehéz és nem gazdaságos a gyártásuk. Ugyanakkor ezek subranging elven kaszkádosíthatók, ami növekvő bitszám mellett kevesebb alkatrészt igényel, viszont értelemszerűen komolyabb követelményeket támaszt a komponensekkel szemben (pl. erősítők, zajszűrés). A hétköznapokban viszont ezeknek nem sok értelme van, mivel a többi eszköz képességei jóval korlátozottabbak.