Pálcát törhetnek a húrelmélet felett

😉)))
Szerintem marha jó kérdések írtál!

Alaptörvény: az energia mennyisége zárt rendszerekben lezajló folyamatoknál állandó.
Csakhogy: nincsenek zárt rendszerek! Max jó megközelítéssel zártnak tekínthetõk.

És valóban, az energia (de akár az impulzus is) valójában egy abszrtrakt mennyiség, számoljuk, nem pedig mérjük, pláne ha relativisztikus viszonyok között vizsgáljuk.

Eközben a kisgyerköcnek a suliban szinte beleverik a fejébe, hogy ezt szinte látni kéne, mert az anyag legalapvetõbb tulajdonsága.

A legtöbb reális rendszer eközben nem tud 100%-ig elszámolni az energiával, azt mondjuk hõvé alakul, meg ilyenek.
Szerintem viszont van valaki, aki az így elszökött kis energiákat összegyûjti és elteszi magának hogy értelmes dolgokat csináljon belõlük. Valahogy úgy mint az a bizonyos programozó, aki a banki szoftvernér a kerekítések után kijövõ kis feleslegeket mindíg átutaltatta magának.
Valszeg ez is van annyira tudományos.

Más jellegû a problémám az energiával. Így önmagában el tudnám fogadni, mint pl a tömeget, az idõt, vagy a távolságot. Csak nem értem, hogyan jön ki ez az F*s vagy 1/2mv^2, meg hogyan következik ezekbõl az energia, és annak megmaradása. Nem értem honnan lehetne levezetni, ha pedig sehonnan nem lehet, miért nem úgy tanítják, mint pl. a tömeget meg az idõt, hogy van azt csá, elfogadjuk alapként. Ehelyett nekem mindig az jön le, hogy az erõvel és az úttal próbálják magyarázni, vagy mittomén, azt mondják, hogy munkavégzõ képesség.
Természetesen matematikai szempontból a dolgok világosak, tudok a képletekkel dolgozni; elfogadva a törvényszerûségeket, meg tudom oldani a feladatokat.
Inkább filozófiai jellegû az én bajom. Már az impulzusnál is problémám volt, hogy mi a fene az. Elsõ hallásra én is elfogadtam, ám ahogy jobban belemerültem, vagy elkezdtem rajta gondolkozni, rájöttem, hogy nem teljesen világos minden.
Lényegében talán az a bajom, hogy próbálom másra visszavezetni, a szavaidból pedig úgy tûnik, hogy nem kell. Lehet, ha azt mondják van távolság, idõ, sebesség, tömeg, impulzus és energia, nincs ilyen gondom, ehelyett nekem egy olyan érzésem van, mintha következne valamibõl. Ja, és ha nem következik semmibõl, ugyanakkor nem is olyan kézzelfogható dolog, mint pl a távolság, vagy akár az idõ, honnan lehet tudni, hogyan jöttek rá a tulajdonságaira?

Nexusnak igaza van én is ki akartam térni erre, de nem akartam túl hosszúra nyújtani. Igen a legnagyobb problémát én is ebben látom, jelenleg a világunk befele forduló, és kapitalista. Ha jó üzletnek tûnik, akkor tönkretesszük a földet is. Ezen kellene egy kicsit túllépni, önmagunk gyámoltalanságából újból kitörni. Ennek mindíg is voltak buktatói, az ember mindíg is tartott bizonyos dolgoktól, legyen az atombomba, intelligens számítógépek, meteorok, vagy olyan világháború amiben az egész világ elpusztul. Én csak azt próbáltam az alábbiakban alátámogatni hogy optimista vagyok ilyen szempontból, hosszú utat tettünk meg és képesek voltunk tanulni, szerintem ez a jövõben is így lesz.

Sajnos én is inkább csak filozófiai szinten (sem) nyilatkozhatok errõl a témáról igazán.

"Véleményem szerint, ha ezt ki merjük jelenteni, hogy egy tûszúrástól legalább olyan folyamatok jöhetnek létre mint egy szupernova robbanás, akkor kijelenthentnénk hogy elég instabil unibverzumban élünk ami nem garantálja az ember biztonságát."

Pont errõl van szó. És szerintem igazából csak a folyamatok idõtartamában van különbség.
A környezetszennyezés ehhez egy nagyon aktuális példa.
Az a technológia, amit használunk több évszázados technológiáknak a finomítása, a környezet szennyezés ugyanis nem most kezdõdött ugye, monnyuk 20 éve.
Az a mód, ahogy a környezetünkhöz viszonyolunk katasztrófához vezetett, és az emberiség pusztulásához vezethet.
Kisebb civilizációknál ilyen már megtörtént pl Húsvét sziget vagy a középamerikai indiánkultúrák.

Egy nagyon dúrva járvány is kitörhet.

De ugyan így egy aszteroida is a Földbe csapódhat.

Vagy lehet hogy az LHC-ban fog olyan bekövetkezni amit nem láttunk elõre. Bár valszeg télleg ennek a legkisebb az esélye.

A környezetünkkel való viszonyunk csak részben tudatos. Sokszor nem vagyunk tudatában azzal, hogy kis beavatkozásra nagyságrendekkel nagyobb reakciót is kaphatunk.
Mindegyik katasztrófa ellen lehet valamilyen szinten védekezni, bekövetkezését elkerülni, de az emberiség nem fog örökké létezni.
A káoszelmélet szerint nem egyensúlyok, kitüntetett állapotok vannak, csak egy összetett rendszer viselkedését leíró egyszerûbb és bonyolultab mintázatok.

Okostojás! A világegyetem - emberi léptékben - azért stabil, mert különben mi meg sem jelenhettünk volna benne és te azt a sok helyesírási hibát el sem tudtad volna követni, ha olyan gyorsan végbemennének a változások, vagy lenne egy, minden bûnért azonnal büntetõ, megtorló Isten. De úgy látszik, ha van, nagyon elnézõ, vagy az általunk érzékelt idõ szerint hosszú ideig enged vétkezni.

"Vajon hagyhatott e benne olyan hibát, ami végül a mi pusztulásunkhoz vezet?" - már eleve a születés magában hordozza a halált, vagyis a pusztulást. Ez elég nagy "hiba", nem? Isten meg nem volt soha.

lehetságes, de csak azért nem zárom ki teljesen ennek lehetõségét mert én lennék az utolsó ember aki be tudná bizonyítani az ellenkezõját. Ez már inkább filozófiai kérdés, valyon isten teremthetett e olyan világot, amelyben az ember önhibáján kívül is képes elpusztítani magát, szerintem nem. Gondoljatok csak bele milyen nehéz volt elõállítani az atombombát. Véleményem szerint, ha ezt ki merjük jelenteni, hogy egy tûszúrástól legalább olyan folyamatok jöhetnek létre mint egy szupernova robbanás, akkor kijelenthentnénk hogy elég instabil unibverzumban élünk ami nem garantálja az ember biztonságát. Itt meg kell jegyeznem, hogy valahol az univerzumnak meg van ez a rendje, noha nem a szó legszorossabb értelmében. Vagyis a fennt említett dolog szerint ezek szerint bármi elpusztíthat minket. Gondoljunk csak bele, az atombomba is természetes reakció, persze olyan környezetben mint a föld nem jöhet létre enberi beavatkozás nélkül, de ha már szupernovák nagyságában gondolkodunk akkor igen. Ha ez igaz tehát az alábbiakban említett módon létre jöhet a folyamat a földön is, de mégegyszer le kell szögeznem hogy nem hinném hogy ennyire durvák lennének azok a számok, amellyekel a képletet fel kellene írnunk. Azt hogy miért nem találtunk eddig földönkívüli életet sokfajta magyarázat létezik, szerintem ez is inkább filozofia kérdés, és nekem is csak sejtéseim lehetnek etéren, de én mindíg is azt gondoltam, hogy az univerzum nem olyan kegyetlen hely mint amilyennek elsõ látásra talán tûnik. Vegyük például az univerzum keletkezésének elméletét. Én sohasem értettem azzal egyet hogy az univerzum egyszer majd a gravitáció hatására összeroskad, az én szembemben (ameddig nem létezett más elmélet) valahogy mindíg is sántított. Valyon isten ilyennek képzelte az õ világát ??? Vajon hagyhatott e benne olyan hibát, ami végül a mi pusztulásunkhoz vezet? A nyitó mondatommal zárom a hozzászólásomat, és leszögezem mégegyszer szerintem nem. Természetesen mint az látszik én nem értek a gyenge antropikus elvel.

Tudom neked ajánlani ezt a cikket, amely a laborban okozható világvége témáját járja körül. Csakhogy megnyugodj egy ideig.

Ja értem mire gondolsz.

Csak azt ne felejtsd el, hogy valójában nem tudjuk pontosan, hogy mekkora energiájú részecskék, milyen intenzív részecskezáport váltanak ki, amikor a légkörbe érkeznek!

A részecske záport mérik és abból számolják ki a jelenlegi modellek segítségével, hogy mekkora volt a kozmikus részecske energiája.

Én inkább arra gondoltam, hogy ezek a bazi nagy energiájú részecskék olyan folyamatokból kapták az energiájukat, amit nem ismerünk.

Azért a gammakitörések a big-bang óta lezajló legnagyobb katasztrófákkal kapcsolhatók össze, pl jó pár fényévnyi körzetben maguk körül elpusztíthatnak minden életet.


"Érdekes lenne, ha minden gamma-kitörést egy-egy LHC felrobbanás okozná.
xDDDD"
Nem lenne ebben semmi újdonság, mivel az ûrben keringõ gamma obszervatóriumokat a hatvanas években éppen hogy értelmes lények tevékenységének megfigyelésére lötték fel, pontosabban a másik nagyhatalom kísérleti atomrobbantásainak detektálására😉))

"Ez olyan mintha tûvel próbálnánk megvizsgálni az univerzum szerkezetét."

Lufiét már próbáltam...<#idiota>

Pont ezt feszegettük lejjebb... Már akartam írni egy sci-fit, ahol egy civilizációban egy ritka pechszéria miatt a szupergyorsító több évszázados késést szenved, és hamarabb készül el az elsõ csillagközi ûrhajó, akik úton levõ utasai a közvetítést figyelik, amint bekapcsolják a gyorsítót, és eltûnik az anyabolygó... 😊 Ezek után pedig úgy döntenek, megpróbálják a figyelmeztetést eljuttatni a többi értelmes lényhez is.

Ilyenkor vissza szokás kérdezni, mégis milyen magyarázatot vársz? Az ebsztrakt fizikai fogalmak nem könnyû feladványok, nem lehet megnyalogatni, megszagolni õket. Lehet azt mondani, hogy a gravitációs tér olyan, mint egy gumilepedõ, de ezzel vajon megmagyaráztuk a gravitációs teret? Az energiát az definiálja, hogy viselkedik. Idõnként nem is létezik explicit formában, csak egy extra kényszerfeltétel a képletekben. A relativisztikus elméletekben tömege van, gravitál, egy speciális, tulajdonképpen ritkább formája az anyagnak, szóval ha az anyagot érted, az energiát is. Mélyebb okaként szokás említeni az idõdilatációra vett invarianciát, azaz azt, hogy a fizikai jelenségek nem tesznek különbséget aközött, hogy most vagy öt perc múlva játszódnak le. Ha ezt elfogadod, az energia létét "le lehet vezetni". Minden ilyen invariancához tartozik egy megmaradó mennyiség, az idõhöz az energia kapcsolható. De ízlés kérdése, hogy ez mélyebb magyarázat-e, vagy csak más szavakkal mondtuk el ugyanazt.

Az LHC-ben keringõ részecskecsomag energiája kb. 150 kg TNT-nek felel majd meg.

"The size of the LHC constitutes an exceptional engineering challenge with unique safety issues. While running, the total energy stored in the magnets is 10 GJ, and in the beam, 725 MJ. Loss of only 10−7 of the beam is sufficient to quench a superconducting magnet, while the beam dump must discharge an energy equivalent to a considerable quantity of explosives. For comparison, 725 MJ is equivalent to the detonation energy of approximately 157 kg (347 pounds) of TNT."

Az atombomba is csak egy fémdarab önmagában... a nukleáris robbanás azért tud lérejönni, mert a Természet rengeteg energiát tárol az atommagban. Ezt az ügyes emberi tervezés átugorja, pont úgy, hogy ezt a fémdarabot speciális elrendezésbe hozza. Senki sem garantálja, hogy nincsenek hasonló, nehezen átugorható energiagátak más szinteken is.

De elfelejted, hogy a nagyenergiás kozmikus sugárzásnak is ilyen hatása kellene legyen. Pusztán egyetlen ütközésbõl nem származhat vákuum-lebomlás, mert a természet rengetegszer lejátszotta már.

Gondok olyankor jelentkezhetnek, ha az ütközést alacsony entrópiás elrendezéssel (tehát emberi tervezéssel) párosítjuk.

Érdekes lenne, ha minden gamma-kitörést egy-egy LHC felrobbanás okozná.
xDDDD

Barkóbázzak? Õsrobbanás?

Mire gondolsz?

Nemtom, lemaradtam xD

Miért, nem következett be????

De ennek az esélye kicsi, mert akkor már valahol az univerzumban bekövetkezett volna.

Rejtett energia felszabadulásáról volt szó. Az atommagban is a kötési energiát szabadítjuk fel láncreakciószerûen. És a beindításához nem kell sok energia.
Ha a kvarkok is összetettek, és a kötési energiája láncreakciószerûen felszabadítható, akkor bekövetkezhet nem várt esemény.

Mi az az energia? Egy sg-s fizikus légyszi magyarázza el, mert a gimnáziumban csak tanuljuk, hogy energia így, munka úgy, de azt nem, hogy mi az.

Hát igen, valahol olvastam, hogy egy gyorsítóban keringõ részecskék energiája kb akkora, mint ami egy doboz gyufában van. Persze ha valakit eltalál egy ilyen sugár, annak azért baja lehet.

De ha így nézzük az atombombában is csak néhány deka TNT van, ami az uránium/plutonium töltetek implóziójára szolgál.

Amirõl itt kukacossal beszélünk, az valami olyasmi ami az atombombánál is van. Az atombombában levõ tnt mennyiségétõl pl nem függ az atombomba valódi hatóereje, mert az energiáját másból nyeri.

Szal a gyorsítókkal eddig eljátszogattunk, de most érünk el annak a határmezsgyéjére, amit anyagnak nevezünk.
Régebben mindíg úgy gondoltuk, hogy nem lehet bajunk, mert a nagy változások már lezajlottak, az univerzum egyfajta egyensúlyban van , lineáris folyamatok jellemzik, és nem történnek olyan megrázó változások, amilyen az õsrobbanás volt.

De azóta ismerjük pl a gammakitöréseket, az eszméletlen nagy energiájú kozmikus sugárzást és egyéb nyalánkságokat. Plusz rájöttünk, hogy nem vezethetõ minden vissza lineáris folyamatokra, ahogy azt a kaotikus folyamatok mutatják, kis változások a rendszerek alapvetõ, akár katasztrófális változásaihoz vezethetnek.

Igen is ki lehet engedni a szellemet a palackból. Ellene pedig az egyetlen ellenérv az, hogy eddig még nem tettük meg (azonkívül hogy szétbasztuk a légkört) és eddigi létünkre kivetítve ezért kicsi a valószínûsége, hogy megtesszük.

De vajon nem-e azért nem találtunk még értelmes lényeket magunkon kívül, mert nincsenek is, merthogy mindenki így gondolkodik, amíg nem lesz késõ?😉))

ha féltek a gyorsítótól akkor nem sok tudományos dolgot olvashattok, bár csak átfutottam a hozzászólásokat. A gyorsítónak épp azért a neve gyorsító, mert elemi részecskéket gyorsít fel. Ez olyan mintha tûvel próbálnánk megvizsgálni az univerzum szerkezetét. A tû ezesetben az a parányi részecske, amelybe rendkívül sok energiát fecolunk, hogy egy adott pillanatig hasonlítson valamely az univerzumban lejátszódó folyamathoz. Amint ez az energia elvész a folyamat megsemmisül. Vagyis képtelenek lennénk annyi energiát elõállítani ezzel, ami bármit is elpusztítana. Arra ott van az atombomba. Persze aki megpróbál józan ésszel gondolkodni könnyen rájöhet. A tudósok is csak ezt tehetik akkor, amikor olyan területre tévednek, amit már nem lehet kísérletekkel alátámasztani.

Akkor megegyeztunk 😊

"Gyakorlatilag ennyi a fontos: a kvantumgravitaciot mar most is lehetne szamolni, csak az a gond, hogy az egy nem renormalhato kolcsonhatas. Ilyen esetben pedig az osszes nemrenormalhato kolcsonhatast figyelembe kell venni, Xmillio kolcsonhatasi allandoval..."

Hát ez az!😉

Vagy éppen alátámasztja, úgy értem a lokális világvégéket.
Tegyük fel a szupernova robbanás, illetve a hozzákapcsolódó gamma kitörés annak eredménye, hogy az energia sûrûség a vákuumot deformálja. Az egész elindítója nem annyira az energia sûrûség, mint inkább a sûrûség grádiens! Vagy is nem a sok energia egy heylen, hanem az energia eloszlásának egyenetlensége, ami egyfajta nagyléptékû párkeltéshez vezet.
Létrejön egyfajta gravitációs doménfal, amin a részecskék kilépnek az egyik és a másik oldalon is. Az egész folyamatot nem ezek az egyes reakciók jellemzik, hanem sokkal inkább a terület/térrész topológiája és geometriája, amit egyfajta szimmetriasértés jellemez.
A folyamat egészen addig tart, amíg egy új egyensúlyi állapotnem alakul ki.

Ha a lényeges paraméter az energia sûrûség grádiens, akkor nem kell nagy energia, elég rettentõ kevés is, csak rövid idõ alatt nagyon kis helyre kell koncentrálódnia, úgy hogy a környezetével se legyen egyensúlyban.
Pl mikor a részecskéket ütköztetik, vagy amikor valami tranzens folyamat játszódik le.

" Ha beindítunk egy nagy gyorsítót, meghalunk.
Tegyük fel az ellenkezõjét. "
<#hehe>

A vákuum lebomlásáról szóló elméletek, ha jól tudom, mind kizárólag az energiasûrûségtõl függnek. Az ebbõl fakadó világvége-forgatókönyvet valóban cáfolja a nagyenergiájú kozmikus sugárzás léte.

Annak ellenére, hogy valszeg a legtöbb fizikus nem tartja reálisnak ezeket, mégiscsak lehet bennük valami szerintem is.

A standard kozmológiai modell legalább egy helyen kölcsönveszi a vákuumenergiát, nevezetesen a korai univerzum felfúvódásánál. Azonkívül azt se lehet mondani, hogy 1000%-osan ismerjük a gamma kitörések, vagy a kvazárok energia termelési folyamatait.
Szal a vákuumenergiával a normál anyag normál körülmények között egyfajta békés egyensúlyban van, és max olyan éppen a méréshatárt elérõ dolgokat tud produkálni, mint a Casimir vagy a Davies-Unruh effektus.

Viszont ugye azért kell ilyen gyorsítókat építenünk, mert a jelenlegi elméletek bizonyos paramétereknél már ellentmondásokhoz vezetnek.
De vajon nem érünk-e el egy pontot, amikor a normál anyag és a vákuum egyensúlyát megbontjuk és egyfajta fázisátalakulást hozunk létre, ami sokkal nagyobb energiát szabadít fel, mint amit befektettünk? Mert ekkor már lehetséges az amit leírtál, hogy láncreakció szerûen létrejön egy pozítv visszacsatolási folyamat, ami fenn is marad addig, amíg sajnos elég energia jön ki ami elég egy nagyobb katasztrófához.

Ha létezik ilyen fázis átalakulás, akkor valszeg amellett, hogy a fél földgolyó lakhatatlanná válhat, 1-2 nagyon fontos tudományos felfedezést is teszük. Pl a olcsó és kifogyhatatlan energia kérdése megoldódik. Aztán valszeg az is kiderül mitörténik egy szupernova robbanás közepében. De ha ilyen fázis átalakulás bekövetkezik, az is lehetséges, hogy azok a közkedvelt objektumok amiket mi fekete lyukaknak nevezünk valójában nem léteznek.
És végül de nem utolsó sorban valszeg a kvantum-gravitáció problémája is megoldódna.
😉))

Egelyt nem veletlenul nem szeretik a fizikusok... Lehet neha mond ertelmeset, de azt is csak azert teszi hogy meg nagyobbat hazudjon es penzt kaszalhasson belole. O a modern idok fokuruzsloja, az En szememben. Elmeleteket barki tud gyartani, de aki nem kepes felfogni egy masik elmelet szerkezetet, hogy vitatkozni tudjon rola, az csak egy sarlatan.
A fizikusok meg nyilvan nem ismerik az anyag alapveto szerkezetet, hisz ahhoz nagyon nagy energiak kellenek. Epp ezert epitenek ra kiserleteket. Ellenben nagyon jo modelljeik vannak az anyag alapveto szerkezetere. Lasd: Standard modell. A kvantum elektrodinamika a hetkoznapi energiakon 20 jegy pontossaggal mukodik.

Nexus6, weinberg eleg jol leirja, mi is kell a kvantumgravitaciohoz (ez a pasas talalta ki a gyenge kolcsonhatas elmeletet). Gyakorlatilag ennyi a fontos: a kvantumgravitaciot mar most is lehetne szamolni, csak az a gond, hogy az egy nem renormalhato kolcsonhatas. Ilyen esetben pedig az osszes nemrenormalhato kolcsonhatast figyelembe kell venni, Xmillio kolcsonhatasi allandoval... De vannak ebbol kiutak, pl ha bebizonyosodik, hogy az ismert vakuum tulkeppen csak egy kikondenzalodott folyadek, es a reszecskek pedig csak ebben levo gerjesztesek. Ez megmagyarazna pl a fenysebesseg hatarsebesseg jelleget (persze tul is lehetne ezek szerint lepni valahogy).
De hogy a hurelmelethez hozzaszoljak: azok meg azt sem tudjak, mi az alapallapota a vakuumnak... 10^100 fajta stabil vakuum lehetne, amennyire en tudom. Rohogni fogok ha vegre a cern megcafolja oket, mert az amcsik nagyon hypeoljak ezt a hurelmeletet. (gyakorlatilag el akarjak hitetni, hogy ok neveltek ki a nagy egyesitett elmelet szuloatyait) Politika van az egesz mogott

"A relativitás és a kvantummechanika köszönik, jól elvannak."

Úgy érted nem zárják ki egymást, csak éppen egyik sem magyarázza meg azt a másikban ami hiányzik belõle. A relativisztikus kvantummechanika ugyanis nem egyenlõ a kvantum gravitációt leíró valamilyen elmélettel, márpedig ez az ami alapvetõen hiányzik a mostani standard modellbõl.

Szerintem

Tudom, hogy a nagyenergiájú kozmikus sugárzással próbálják igazolni, hogy a gyorsítók semmilyen veszélyt nem jelentenek, de bezony már most is vannak olyan jelenségek, amelyeket alighanem csak a Földön és csak emberi tevékenység következtében lehet megfigyelni az egész Univerzumban. Például egy számítógép anyagi konfigurációja például tipikusan ilyen, de akár csak egy szimpla gõzgép is.

A gyorsító az a természetben sosem elõforduló helyzet, ahol a kivételesen alacsony entrópiák extrém energiákkal találkoznak. A használt energiák valóban nem túl erõsek, de a kísérletek speciális konfigurációban fognak zajlani. Tegyük fel, hogy például sikerül egy ütközésbõl kiszökõ speciális részecskéket valamilyen extrém pozitív visszacsatolásra kényszeríteni egy tudatos elrendezéssel. Mondjuk tegyük fel, hogy ki lehet számítani, merre repül ki A részecske, és az útjába elhelyezünk egy másik részecskenyalábot, ami mondjuk újabb 10 A részecskét termel, és így tovább, ami idõvel elég sûrûn termeli a részecskéket ahhoz, hogy azok keletkezése a földi sûrû barionos közegben önnfenntartóakká váljanak. Erõltetettnek látszik, de ezernyi hasonló lehetõség adódik egy gyorsítóban, esetleg olyan módon, amirõl a tervezõk még csak nem is álmodtak és senki sem látta elõre. Mindez azért, mert a berendezés valami olyan alacsony valószínûségû állapotot hoz létre, amit pontosan ugyanolyan konfigurációban a természet nem képes létrehozni. Pontosan úgy, mint egy számítógépet.

Természetesen senkinek sem tûnik túlságosan valószínûnek, hogy az intelligens tárgymanipuláló tevékenység valaha is katasztrófához vezethet. Én sem gondolom, hogy hirtelen valami speciális kvantummechanikai hatás oldódhatna ki az LHC-ben. Viszont szem elõtt kellene tartani, hogy

1) a kincstári optimizmus ("úgysem lesz semmi baj") megengedhetetlen, ha az egész Föld forog kockán. Nem lesz második dobás, nem lesz javítási lehetõség. epszilon > 0 extrém kics valószínûségû esemény várható kára végtelen, ha az esemény költsége végtelen. Ilyen feltételek mellett nincs az a biztosító, ami vállalná a kockázatot. Minden kísérlet elõtt bizonyítékokat kellene szerezni, hogy pontosan ugyanez már lejátszódott a Föld légkörében is vagy máshol a közelünkben. Egy Martin Reeves nevû fickó írt ebben a témában egy hosszabb könyvet mostanában, ha jól emlékszem a nevére.

2) senki sem tudja pontosan, mi történik majd. Megismétlem, hogy nem kell az Univerzum végét elõidézni, elég csak valami olyat, aminek nem jó a közelében lenni, például egy stabil fekete lyuk vagy gammasugár-kitörés. Ilyenbõl naponta tucatnyit látunk, léteznek, elméletben itt is elõidézhetõk.

3) a Fermi-paradoxon, azazhogy nem figyelünk meg más értelmes lényt, szerintem legalábbis maximális óvatosságra int a tudományos haladással kapcsolatban. A legegyszerûbb magyarázat volna, ha a Természetnek létezne egy ilyen technológiai gátja. Elég magyarázat, ha nagy gyorsítót olcsóbb építeni, mint csillagközi ûrhajót.

Azért azt kétlem, hogy akármi is lesz az eredmény ,majd csak simán kidobják az egész elméletet, nem így mûködik a fizika. 😊
Majd módosítanak rajta kicsit és újra cáfolható lesz...

Nana, azért az a általad "semmi"-nek titulált dolgo azért az elég sok. Mellesleg hogy jön ide Egely?

Hu de sok fizikus van az SG-n.
Na mindegy, nekem az egészbõl annyi jött le, hogy sok fizikus fikázza az Egely meg a társait, és most meg kiderül, a nagy fizikus urak sem tudnak semmit az anyag szerkezetérõl, de ezzel a semmivel erõsen cáfolják a kézzel fogható valamit!
Ez igen!
Megyem meg is nézem az Egely oldalát

az emberi tudás alapjait, vagy legalábbis túlnyomó részét a megfigyelt, kézzelfogható tények, események vizsgálata és létük miértjeire adott válaszpróbálkozások sokaságaiból a leginkább helytálló elméletek alkotják. a húrelmélet és egyébként az elméleti fizika -mint ahogy a neve is mutatja- meg elméleti és nem a megfigyelhetõ világban van, ezért akár sötétben tapogatózásnak is hívhatnánk.
az elméleti fizika létét is pusztán elméletileg helyes megfigyelések igazolják, olyan megfigyelések amelyek általában nem kézzel foghatóak.
egyáltalán ebben a tudományágban szerintem a kérdések sem biztos, hogy helytállóak.
...bár én nem értek hozzá... 😊

Lehet, de az egyenletek megszületésekor Tesla 8 éves volt. 😊 Lehet, hogy a tudományos világot megelõzte a találmánnyal; de Maxwellt a felfedezéssel nem és a vita errõl folyt.

Rendben én nem erõltetem; csak kíváncsi lettem volna, milyen alternatív, alapjaiban más magyarázatod van a mikrovilágra. Ha a megjegyzéseddel a kvantummechanikát kívántad bírálni, nem voltál túl meggyõzõ. A makroszinten érvényes megfigyelésekrõl semmi sem írja elõ, hogy alacsonyabb szinten is érvényesek legyenek.

Nana! Jóval elötte Tesla már csinált pl távirányítású ...valami vizi járgányt! http://www.tesla.hu

Nem vitatkozom veled, mert elvakult vagy. Egy megjegyzésem azért lenne. Tudod, a 2+2 nem valószínûleg négy, hanem mindig négy. Alapvetõen más a felfogásunk, és távol áll tõlem az, hogy bárkit, akár téged is meggyõzzelek.

Bocsánat, a lézerben részben igazad van; a kvantummechanika csak magyarázatát adta nem elõrejelezte.

1. Maxwell az egyenleteket elõször 1864-ben vetette papírra; az elsõ rádiók a 80-as, 90-es években készültek.
2. Tömören: a XX. században az elméleti fizika elõbbre tart, mint annak gyakorlati megvalósításai. Ezt nem tagadom, de nem látom mi ezzel a baj. Amúgy tudtommal az szilárdtestfizika elméletét kõkeményen alkalmazzák, de javíts ki ha tévedek (érvekkel, bizonyítékokkal, ne ex catedra).
3. Ezt fejtsd ki bõvebben, légyszíves. A tömegdefektus jelenségét hogyan magyarázod, ha nem azzal, hogy a tömeg energiává (foton) alakul? Mik azok a másfajta modellek?
4. Nem szenvedek én semmiben, a stimulált emissziót Einstein fedezte fel, a fotoelektromos effektus kutatásakor; leírása a kvantummechanika segítségével lehetséges és ez adta a lézerfizika alapját.
5. Bõvebben?
6. Aha, akkor a már alkalmazott kvantumtitkosítás kamu, a kvantumkémia meg puszta véletlenségbõl jósolja meg a kémiai kötések tulajdonságait...

1. lapozd fel a törtélemkönyvet. Elõbb volt rádió, mint azok az egyenletek.
2. szerintem nem vagy tisztában a dolgokkal. Szó sincs arról, hogy elõveszik az egyenleteket, és azok alapján feltalálnának bármit is. Pont fordítva van. Feltalálnak valamit, és azt próbálják magyarázgatni.
3. az atomszerkezetnek van más modellje is. Az atombomba és az atomreaktorok nem bizonyíték az anyag-energia ekvivalenciára. Arra max. anyag-antianyag lehet bizonyíték. Az, hogy maga az anyag energiát hordoz, azt már az õsember is tudta, legfeljebb nem vetette papírra 😊
4. szerintem ok-okozati téveszmében szenvedsz.
5. nekem errõl más a véleményem.
6. távlatok helyett inkább képzelgéseket írnék...

"a Föld pedig lapos" - ostoba vagy. Soha ilyet nem állítottam. Ha szerinted mégis, akkor mutasd meg, hogy hol. Amíg ilyet nem tudsz felmutatni, addig csak egy ostoba szajkó maradsz.

Nem értem mi a probléma; két különbözõ dolgot bizonyítottál, nincs ellentmondás.

Írtam neked oda. 😊