337
Ernesto Rafael Che Guevara de la Serna
-
#17
Jó ember volt, bírom a fejét 
Csak a kapzsi imperialisták árucikket csináltak belőle. Ettől függetlenül respect him
-
#16
erosen ott a pont 
-
Thanatos #15 ott a pont, msot ez a divat, ergo énis hülyét kapok tőle :P -
#14
énis úgy tudtam azé nem vágtam elsőre 
-
Dave John #13 Biztos jó munkásember :/ -
#12
gratulálok, lehetek a barátod? -
#11
hát engem személy szerint rohadtul irritál, hogy egyre több kis gyökeren ott feszít ennek a túlhájpolt baromnak a pofája, pedig csak egy túlbuzgó komcsi volt...úgy volt vele, hogy ő most jól "felszabadítja" az országokat, csakhát valamelyik sokadik országban nem kértek belőle, és jól legyilkolták...sok idióta meg hősként ünnepli, aki mártírhalált halt...érdekes, az afgán gerillaharcosokról nemlátok sok pólót, pedig legalább ekkora "érdemeik" nekik is vannak :D -
#10
haev sum delicious coppypasta :-x -
RiM #9 Az argentin születésű marxista forradalmár és kubai gerillavezér kultusza ma is eleven. Legutóbb A motoros naplója címmel a magyarországi mozikban is vetített film mutatja be eszmei ébredését. De ki volt ő, s milyen élettörténet tette alkalmassá, hogy az antikapitalista politikai ikonból a fogyasztói kapitalizmus legismertebb áruvédjegyévé váljon?
A felső-középosztályból a latin-amerikai nyomorba
Che Guevara az argentínai Rosarioban egy spanyol-ír származású családban 1928. május 14-én Ernesto Rafael Guevara de la Serna néven látta meg a napvilágot. Bár születési bizonyítványán hivatalos dátumként június 14-e szerepel, a valódi időpont május 14-e. A dátumváltoztatás hátterében az a törekvés állt, hogy elfedjék, anyja három hónapos terhesként kötött házasságot. A baloldali hagyományokkal rendelkező felső-középosztálybeli családban a szülőknek, Ernesto Guevara Lynch-nek és Celia de la Sernának Ernesto után még négy gyermeke született. Che gyermekkorát egy különösen nehéz típusú asztma nehezítette meg, végül mégis kiváló atlétaként tűnt ki kortársai közül.
1948-ban beiratkozott a Buenos Aires-i Egyetemre orvostanhallgatónak, ahol 1953-ban orvosként diplomázott. Szabadideje nagy részét utazásokkal töltötte Latin-Amerikában. 1951-ben idősebb barátjával, Alberto Granadoval, a radikális politikai nézetekkel rendelkező biokémikussal nagy utazást terveztek. La Poderosa nevű 500 köbcentis motorjukon indultak el a kontinens átszelésére Alta Graciaból. Guevara az utazást az "Egy motoros naplójá"-ban örökítette meg, melyet 1996-ban fordítottak le angolra, és most 2004-ben elkészült belőle a filmes verzió is.
Az utazás során látott tömeges szegénység megerősítette benne a hitet, hogy a latin-amerikai nyomor és kiszolgáltatottság felszámolása az egész kontinens jövőjének legmeghatározóbb momentuma lehet. Hamarosan Guatemalába utazott, ahol Jacobo Arbenz Guzmán szocialista kormányzata átfogó szociális reformok megvalósításán dolgozott. Az 1954-ben a CIA által pénzelt államcsínyben megbuktatott kormányzat sorsát látva Guevara csatlakozott az önkéntes ellenállókhoz, majd az argentin konzulátusra menekült. Innen azonban nem tudott visszatérni Argentinába, így életének következő helyszíne Mexikó lett.
wikipédia:
Ernesto Rafael Guevara de la Serna (Rosario, Argentína, 1928. június 14. - La Higuera, Bolívia, 1967. október 9.), ismertebb nevén Che Guevara, vagy egyszerűen Che orvos, politikus, marxista forradalmár, gerillavezér, kubai miniszter. Bár Argentínában látta meg a napvilágot, Fidel Castro 1959-ben „született” kubai állampolgárnak nyilvánította.
Tartalomjegyzék
[elrejt]
* 1 Fiatalkora
o 1.1 A motoros naplója
o 1.2 Guatemala
* 2 A forradalmár
o 2.1 A Granma és Kuba
o 2.2 A csúcson
* 3 Végjáték
* 4 Élet a halál után
* 5 Becenevek, álnevek
* 6 Jegyzetek
* 7 Külső hivatkozások
[szerkesztés] Fiatalkora
A kis Teté szamárháton
A kis Teté szamárháton
Apja, Ernesto Guevara Lynch és anyja, Celia de la Serna öt gyermeke közül a legidősebb volt. Három éves korától kezdve egész életében asztmában szenvedett, emiatt a család Alta Gracia-ba költözött, az ottani szárazabb klíma kedvéért. Szülei nagy súlyt fektettek taníttatására, kezdetben anyja tanította, középiskolai tanulmányait az ország második legnagyobb városában, a közeli Córdoba-ban, a Colegio Nacional Deán Funes-ben folytatta, ahol főképp az irodalom és – betegsége dacára – a sport területén jeleskedett.
Orvosnak készült, 1947-től a Buenos Aires-i egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott. Annak ellenére, hogy szülei – elsősorban anyja – anti-perónista aktivisták voltak, ő maga ekkoriban nem mutatott érdeklődést a politika iránt, az egyetemi politikai életben sem vett részt.
[szerkesztés] A motoros naplója
1951-ben barátja, Alberto Granado, biokémikus és politikai radikális ösztönzésére egy évet halasztott az egyetemen, hogy megvalósítsák régen eltervezett utazásukat Dél-Amerikán keresztül egy öreg Norton 500-as motorkerékpáron („La Poderosa”). Guevara ennek történetét Diarios de motocicleta: Notas de viaje por América Latina című naplójában meséli el. Az itt szerzett élmények nagy hatással voltak rá, ekkor körvonalazódott benne az a gondolat, hogy az egész Dél-Amerikára jellemző tömeges szegénységet és kiáltó társadalmi egyenlőtlenségeket csakis fegyveres forradalommal lehet orvosolni. Az is világossá vált számára, hogy Latin-Amerika nem különálló nemzetek összessége, hanem gazdasági és kulturális egységet képez, felszabadítása tehát az egész földrészre kiterjedő stratégiát követel. Visszatért Argentínába, sietve befejezte tanulmányait[1] (dermatológus lett), hogy folytathassa utazásait.
[szerkesztés] Guatemala
1953-ban Bolívia, Peru, Ecuador, Panama, Costa Rica, Nicaragua, Honduras és El Salvador érintésével az ekkor baloldali vezetés alatt álló Guatemalába érkezett, itt ismerkedett meg Hilda Gadea Ontalia-val, egy perui indián származású marxista közgazdásszal, akit később, 1955. augusztus 18-án feleségül vett, és akitől 1956. február 15-én megszületett első gyermeke, Hildita Beatriz Guevara. Hilda Gadea vezette be őt a helyi baloldali politikai körökbe, itt ismerkedett meg Fidel Castróval kapcsolatban álló száműzött kubaiakkal. Guatemalai tartózkodása idején ragadt rá híres beceneve, a „Che”, az argentin köznyelv e kedvelt töltelékszava, ami kb. annyit tesz, mint „Hé!” vagy „Ember!”. 1954-ben egy jobboldali államcsíny következtében a politikai klíma hirtelen megváltozott, sürgősen el kellett hagynia az országot.
[szerkesztés] A forradalmár
Mexikóvárosban telepedett le, egy kórházban dolgozott. 1955-ben itt ismerkedett meg Raúl és Fidel Castróval, és csatlakozott a Fulgencio Batista kubai diktátor megdöntésére szervezkedő csoporthoz. A csoport tagjaival együtt Jalisco államban, egy ranchon katonai tanfolyamon és kiképzésen vett részt, ahol a gerillaháború elméletét és gyakorlatát sajátította el Alberto Bayo ezredestől, a spanyol polgárháborúban részt vett katonatiszttől. Che kiváló tanítványnak bizonyult, de az éles lőszerrel és robbanóanyaggal folytatott hadijátékok felkeltették a mexikói rendőrség figyelmét, a csoportot letartóztatták, csak 1956 júniusában kerültek újra szabadlábra.
[szerkesztés] A Granma és Kuba
Che az ENSZ-ben
Che az ENSZ-ben
81 társával együtt a Granma (nagymama) nevű jachton Kuba partjainál Los Cayelos környékén, a sziget keleti részén szálltak partra 1956. december 2-án, hogy forradalmi gerillaharcot indítsanak a Sierra Maestra-ban. Kezdetben jelentős veszteségeket szenvedtek, az eredeti létszám 22-re apadt. Che az akciókban eleinte orvosként vett részt, később fokozatosan egyre nagyobb szerepet vállalt a katonai vezetésben, és a kubai forradalom később legendássá vált alakjai közé emelkedett. Harcostársai magabiztos, vakmerő, önmagával és másokkal szemben is könyörtelen[2] parancsnoknak tartották. Ő vezette 1958. december 31-én a gerillaháború egyik legsikeresebb, talán döntő hadműveletét, Santa Clara bevételét. 1959. január 1-jén Batista elmenekült, győzött a forradalom, Che elsőként vonulhatott be diadalmasan Havannába. De mindig nagyon ügyelt arra, hogy Castro mögött maradjon.
[szerkesztés] A csúcson
A győzelem utáni első hónapokban a havannai La Cabaña börtön-erőd parancsnokaként sok ember elítélését és kivégzését irányította, ezek között voltak a Batista-hadsereg egyes parancsnokai, a BRAC (Buró de Represión de Actividades Comunistas, „Kommunista Tevékenységet Visszaszorító Hivatal”) emberei, a titkosrendőrség tagjai, háborús bűnösök.
1959 májusában elvált feleségétől, hogy törvényesíthesse kapcsolatát Aleida March Torres-szel, akivel még a harcok idején Las Villas tartományban ismerkedett meg.
Júliusban Fidel Castro kinevezte a Nemzeti Földreform Intézet, később a Kubai Nemzeti Bank elnökévé, majd 1961-ben ipari miniszterré. Feladata a kubai gazdaság szocialista átalakítása volt. Az új kubai állam egyik legfontosabb vezetője, utazó nagykövete lett, sorra látogatta a harmadik világ legjelentősebb vezetőit, találkozott Hruscsovval, Mao Ce-tunggal, felszólalt az ENSZ-ben, és más nemzetközi szervezetekben. Fontos szerepe volt a keleti blokk országaival való gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, hogy Kuba hozzájuthasson a számára létfontosságú nyersanyagokhoz.
[szerkesztés] Végjáték
1965-ben hirtelen eltűnt a közéletből, Fidel Castro egy általa írt üzenetet[3] olvasott fel nyilvánosan, melyben lemondott minden tisztségéről[4], sőt, kubai állampolgárságáról is. Titokban Prágába utazott, onnan több afrikai országba: Guineába, Angolába, végül Kongóba. Itt kubai önkéntesekkel együtt Laurent-Désiré Kabila lázadó Simba csapatait segítve próbálkozott a forradalom „exportjával”, de tevékenységét teljes kudarc kísérte. Fidelhez írt levelében így fakadt ki: „...nem lehet felszabadítani egy országot, ha az nem hajlandó ezért küzdeni.”
Ramón parancsnok szamárháton, Bolívia
Ramón parancsnok szamárháton, Bolívia
1966-ban, fél évi titokban tartott Dar es Salaam-i, prágai és NDK-beli tartózkodás után rövid időre visszatért Kubába, majd útnak indult Bolíviába, mivel megítélése szerint ez az ország rendelkezett az adott pillanatban a legmegfelelőbb feltételekkel a szocialista forradalomra, melyet reményei szerint a gerillaharc révén később az egész dél-amerikai kontinensre ki lehetett volna terjeszteni. Kubai önkéntesekből és helybeli aktivistákból létrehozta a Bolíviai Nemzeti Felszabadítási Hadsereget, de a kongói kudarcból tanulva a parancsnoki posztot magának tartotta fenn. Katonai akciókat kezdeményezett a kelet-bolíviai Andok hegyeinek gerillaharcra alkalmas terepén, de kezdeti apróbb sikerek után egyre nyilvánvalóbb lett, hogy szinte semmilyen támogatást, együttműködést sem sikerül kicsikarnia sem a lakosságtól, sem a helyi politikai mozgalmaktól.
1967. október 8-án Quebrada del Yuro-nál több társával együtt bolíviai rangerek fogságába esett, és másnap La Higuera faluban René Barrientos bolíviai elnök személyes utasítására kivégezték. [5]
[szerkesztés] Élet a halál után
Che a pesti utcán
Che a pesti utcán
Legendává válása szinte halálának pillanatában megkezdődött. Világszerte tüntetéseket tartottak tiltakozásul meggyilkolása ellen. Versek születtek életéről és haláláról olyan költők tollából, mint Pablo Neruda vagy Csoóri Sándor. Jean-Paul Sartre „korunk legteljesebb emberi lényének” nevezte őt. Alberto Korda kubai fényképész híres képének „grafikásított” változata a teáscsészéktől a pólókig szinte minden felületen megtalálható, korunknak talán világszerte legismertebb ikonjai közé tartozik.
Állítólag ma halálának helyén egy kápolna áll, ahol a mélyen vallásos helybeliek egy bizonyos San Ernesto de La Higuera nevű szentet tisztelnek.
[szerkesztés] Becenevek, álnevek
* Gyermekkor, családi kör: Teté
* Középiskolai, egyetemi évek: Fuser (Furibundo, dühöngő + Serna, anyai neve)
* Forradalmárként, politikusként: Che
* Kongó: Tatu ('három', 'hármas' szuahéli nyelven, megtévesztésül)
* Bolívia: Ramón, Mongo, később Fernando, Fernando el sacamuelas (sarlatán Fernando)
-
#8
mindenki úgy isteníti ezt az embert, meg hordják az ő fejével díszített pólót, közben meg azt sem tudják ki volt. olyan jókat szoktam kacagni az ilyen kis 14 éves fütyiken. annyit tudnak, hogy vmi lázadó lehetett. az, hogy előtte börtönben dolgozott, és kínozta a rabokat már nem tudják. mind1, ő keményen, mert csegevarás pólójuk van. -
Crazy Mate #7 Ő az. -
#6
Nem Jouan Manolo Oliveirá del Castillio Huanaz Ernandez Hozé Leonszió don Diego Alvárádó Szilviéró Fefulszító álá Roderszia von Szerdzsónió Moharasz Bútósz Fercsílióne don Hose Emanuel Ricardo Della Coronia Ias Vedo Migel Huánitosz Oliveira Szanchez Szerráno Zsusztó Alvaradó Mendez Delavéga volt az eredeti neve? 
-
#5
emmegkiafaszom?
vmi infót stb... -
#4
ez ki ? -
#3
Petőfi! -
#2
Castrot jobban bírom :o -
Crazy Mate #1 Azért nyitottam ezt a fórumot,hogy itt beszéljünk róla,életéről stb.