Gömbvillám a laborból

"Ahol "árnyéknak kéne lennie", most az interferenciakép sötét sávjaira gondolsz, vagy mire?"

Dehogy. Hanem a rések kivetített képére, és az így kialakuló árnyékra. Tehát arra az esetre, amirõl te írtál, tehát amikor a fény vagy az egyik résen megy át, vagy a másikon.

Erõsen fogalmaztam bocs.

Egy lehetséges tévedésre való rámutatás nem feltétlenül lehordás. És más sem utalt szerintem arra.

Új?

"de a becsapódási valószínûséget megadó hullámfüggvény úgy viselkedik, mintha igazi lenne"

Érdekes megfogalmazás. 😊

"tehát interferál, nem tudjuk ellenõrizni, mivel nem láthatjuk a fotont, anélkül, hogy ne hatnánk rá"

De tudjuk: a foton nem olyan helyekre érkezik, mint várható volna + olyan helyekre érkezik, ami csak akkor lehet, ha interferál.

De tényleg, inkábbtégy fel egy kérdést, mert elakadtam.

Ahol "árnyéknak kéne lennie", most az interferenciakép sötét sávjaira gondolsz, vagy mire?
Mert assszem az is egy alaptézis, hogy nincs lehetetlen, csak nagyon kis valószínûségû.
BiroAndras: szerintem a 10+ millió/milliárd az nem végtelen szerintem, de az, hogy elnyelõdik, keletkezik, eléggé behatárolja, tehát max. végtelenül lassú, tart a 0-hoz a "sebessége" az idõnek bla...bla...bla igazad van lényegtelen
Honnan tudják, hogy hány éves? Nem nyelõdött el közben, és keletkezett mondjuk egy tök ugyanolyan, csak másik?

Azt hittem, hogy csak lehordassz kicsit.

Melyik része új felvetés a #215-nek?

Vennéd esetleg a fáradtságot, és válaszolnál a #215-ös felvetésemre?

Az egyébként nem lehet, hogy a foton, vmiképpen (mint részecske) kölcsönhatásba lép a rések anagával????????????????????
<#falbav><#falbav><#falbav>már megint nem tok írni.

Az a megfogalmazás a rel. elm. elõtt született, és nem ad maradéktalan magyarázatot, de Einstein pl. a Lorentz-transzformációkat használta fel hozzá, csak módosított rajtuk, és asszem az idõre is kiterjesztette õket. Mivelhogy õ mondta ki elõször, hogy az idõ és a tér egységes tér-idõt alkot. Ha jól emlékszem az Isten egyenlete c. könyvben olvastam, ami pont errõl szól, a gyorsuló tágulás mellett persze.

Már elmondtam, hogy KÖZVETETTEN, és hogy hogyan következtették, ki. De mondjuk már Hawking is mondott vmi kvantumhatást a feketelyukban, ami miatt az pulzál. És sajna én nem az interneten tájékozódom túlnyomórészt, ezért nem tok linket mutatni, és már nem tom hol olvastam.

Sõt már tegnap is eszembejutott néhány dolog.
Tök jó a KFKI lézertechnológiai laborja, keveredik a 20-30 éves technika a maival, van egy kis különbség.
A kétfajta megközelítést addig nem tudjuk bizonyítani, amíg behatunk az érzékeléssel, tehát fennáll a határozatlansági reláció. szerintem.

A lézeresekre napközben rájöttem.

Reggel teljesen elveszett a konklúzióm.
megpróbálom most durván összefoglalni:
1. Tök ugyanarról a kísérletrõl beszélünk, tök ugyanazokról az eredményekrõl, csak két hipotetikus szemszögbõl, az egyik az, hogy:
foton keletkezik, átvált hullámüzemmódra, terjed, mint hullám, és elnyelõdéskor, teljesen véletlenszerûen megjelenik a hullám vmely pontján, mint részecske, aztán eltûnik.
A másik:
foton keletkezik, megy-megy, elnyelõdik, mint részecske, mivel molekulákkal is képesek megcsinálni, ezért nem mondható, hogy tömör golyókat lövünk, de a becsapódási valószínûséget megadó hullámfüggvény úgy viselkedik, mintha igazi lenne, tehát interferál, nem tudjuk ellenõrizni, mivel nem láthatjuk a fotont, anélkül, hogy ne hatnánk rá. Az egyébként nem lehet, hogy a foton, vmiképpen (mint részecske) kölcsönhatásba lép a rések anagával.
Én rés alatt egy üres teret értek, de rést nem tudsz keret nélkül elképzelni, tehát a keretét is beleértem, egyébként szerintem a foton vígan keresztülmegy néhány atomon, mert azok hozzá képest nagyok.

Az egy ötletes elmélet, de elég gyenge lábakon áll. Tulajdonképpen csak pár megfigyelés látszik alátámasztani, meg némileg maguk a gömbvillámok különös tulajdonságai (de ezeket is csak megfigyelésekbõl ismerjük). Viszont nem feltétlenül vonatkozik minden gömbvillámra.

Bocsi, picit visszakanyarodva az eredeti témához...
Amennyiben a laborban valóban gömbvillámot állitottak elõ, és Egely 4-térdimenziós tóruszelmélete mûködik, akkor valahol a laboron kívül is kellett, hogy egy pici gömbvillám is megjelenjen... nem? <#fejvakaras>

"Ja, hogy a fény elhajlása a rések mentén? És ha eltekintünk tõle???"

Nem tekinthetünk el attól, amit éppen vizsgálunk.

"HA eltekintünk mindenféle elhajlástól, visszaverõdéstõl és mindenféle egyéb behatástól, akkor a lézerfény nem koherens???"

De koherens. Csak nem 100%-ig, csak mondjuk 99%-ig. De ez igazából lényegtelen.
Ami számít az éppen az elhajlás meg a többi olyan jelenség, ami a hullámtermészettel együtt jár.

"Szerintem egyébként tök mindegy, ha ugyanolyan a kisérlet lefolyása, a berendezések, stb. ott is sok foton van, nagy számok törvénye.
pl. ha feldobsz egy 10 Ft-ost az 50-50% eséllyel esik vmelyik oldalára, ha 200 millió tízessel csinálod különbözõ helyeken mondjuk 400-szor, akkor is 50-50% lesz az eloszlás a fej és az írás közt."

Van egy olyan érzésem, hogy te alapvetõen félreérted a kísérlet lényegét.
Nem az a lényeg, hogy milyen eséllyel megy át a foton a réseken, hanem az, hogy az átmenõ fotonok milyen mintázatot rajzolnak ki a képernyõn. Ez a mintázat pedig alapvetõen különbözik a részecske és a hullám model esetén. A kísérlet éppen annak hullám tulajdonságok kimutatására született.

"Ugyanis tudtommal a lézer egy irányított fényt kibocsátó eszköz, én arra gondoltam, hogy beteszel egy lézert mondjuk a kétréses kísérlet fénygenerátosa helyér, akkor mi van, azon kívül, hogy a fény össze-vissza verõdve a falon, végül kirajzolja az interferenciaképet"

Teljesen rosszul képzeled el a dolgot. A lézerel úgy lövünk a résekre, hogy a sugáron belül legyen mindkét rés. És persze fényelnyelõ anyagból kell lennie a falnak, hogy a visszaverõdés ne kavarjon be. Minket csak azok a fotonok érdekelnek, amik egyenesen átmennek a résen.

"Ott csak egyidõben nincs több foton, de a kísérlet egészében több foton van, a nagy számok törvényeinek tök mindegy, hogy mekkora idõintervallumban számolsz."

De interferencia csak akkor jön ki, ha létezik egy hullám, ami egyszerre halad át a két résen. Attól, hogy golyókat lövünk át felváltva a kát résen nem lesz semmi interferencia.
Szóval ha csak a sok foton együtt alkotna hullámot, akkor az egyesével átlõt fotonoknál nem lenne interferencia.

"Egyébként honnan vesszük, hogy a fotonnak nem telik az idõ, én inkább azt mondanám végtelenül lassan múlik, mert ugye, ha nem telne, akkor ÖRÖKÉLETÛ lenne, ami egyebár nem igaz, mert elnyelõdik, keletkezik, ergo telnie kell vmennyire az idõnek."

A végtelen lassan telik az lényegében ugyanaz, mint a nem telik.
Látunk olyan fotonokat, amelyek 10+ milliárd évesek. Ez azért eléggé jó közelítése az örök életnek, nem?
Az elnyelés meg értelemszerûen véget vet a foton létezésének.

"Ha nem léteznének számára távolságok, és az univerzum minden pontját egyszerre érintené, akkor miért csak kb. 300 000 m/s a sebessége?"

Errõl szól a rel. elm. A foton számára más az idõ és a távolság, mint a külsõ szemlélõnek. Mi látjuk 300 000 km/s-nek a sebességét. A saját szemszögébõl õ végtelen gyors, illetve a távolságok végtelen kicsik.

"de pl. a fény mozgási energiája mekkora tömegnek felel meg?"

E=m*c^2 -> m=E/c^2

"Ja, a tachiont meg KÖZVETLENÜL mutatták ki, ergo feltételezték magyarázatképp, mivel a feketelyukak némelyike pulzál, és vmiféle mikrohullámú sugárzást is kibocsájt az elnyelt anyagból "keletkezett" gamma-fotonokon kívül, ebbõl arra következtettek, hogy a sugárzás eredetileg c feletti volt, mert ha nem, visszanyelte volna a feketelyuk, szerintük a befelé haladó anyag hatott rá így."

Én úgy tudom, hogy minden kibocsájtott sugárzás az eseményhorizonton kívül keletkezik. Megdobhatnál egy linkkel.

"egy foton nem interferál saját magával, erre ugyan nem tudod rávenni"

De hát pont arról beszélünk, hogy rávették. Kísérletileg ellenõrizve van, hogy megtörténik.

"A lézerfényt nem fogod tudni rávenni az interferenciaképre"

Ez azért vicces, mert az interferencia kísérleteket pont hogy lézerekkel végzik. Pont a normál fény az, aminél nem látsz interferenciaképet, mert ott annyi féle hullám keveredik, hogy az eredmény egy nagy maszat lesz.

"A rések egyébként mibõl vannak, mert szerintem atomokból"

A rések épp ott vannak, ahol nincs anyag.

A gyorsan rendszer sajátideje telik lassabban a labor rendszerhez képest. Ezt be is lehet bizonyítani, egyik alapvetõ bizonyított ilyen esemény a pion-probléma

lifshitz.ucdavis.edu/kiskis/phy9hb_04/pion.pdf

az a gond, hogy a pion a felsõ légkörben keletkezik a kozmikus sugárzás töltött részecskéinek levegõvel történõ ütközéseinek hatására, élettartama rövid, ezáltal (nem tom pontosan) néhány 10-100 métert tudna megtenni a klasszikus sebességképlet alapján. Viszont valahol sokkal mélyebben a középsõ (tán még az alsó) légkörben is detektálták. Ennek tökéletes magyarázata az, hogy tovább él. Mivel sajátideje lassabban telik.így messzebbre jut. De õ nem látja, hogy lassabban telik at idõ... õ ugyanannyi idõ alatt bomlik el, csak minden más telik gyorsabban körülötte.

Te viszont nem 😄
Mit csináljak, ha az SG-n még nincsenek görög betûk? <#help>

Oké, megyõztél <#vigyor0>

Tehetsz egy szívességet az idióta moderátorral együtt.
Olyan faszságot meg ne csinálj, hogy a v-t egyszer frekvenciaként, egyszer sebességként használod. Ostoba!

A különbség a gyorsításban/lassításban van, akkor történik a furcsaság.

"a fényt fotonként vizsgálva részecskejelleget mutat, hullámként vizsgálva meg hullámjelleget, (ez egyébként már lentebb elhangzott) a kvantummechanika egyik alaptétele"

Lejjebb írtam, hogy ezt erõsen vitatják mostanában.

A csoportsebességes kísérlet pl. itt van elmagyarázva:

http://physicsweb.org/articles/world/13/9/3

Úgy tudtam, hogy az információt ezzel sem lehet gyorsabban szállítani a fénynél, amiben a cikk megerõsített. Az egyébként is ugyanolyan paradoxonokra vezetne: üzengetni lehetne a múltba.

Azért megjegyezném, én úgy hallottam, létezik a speciális relativitás jelenségeinek egy olyan megfogalmazása az éter fogalmával, ami ugyanazokra az eredményekre vezet. Ez a Lorentz-kontrakciót teszi fel alapnak, tehát azt mondja, hogy az éterhez képest mozgó dolgok a mozgás irányába lerövidülnek. Miután a méterrúd is lerövidül, ezt az effektust elvileg sem lehet kimutatni, de minden jóslata megegyezik a speciális relativitás jóslataival.

lassabban mozog az óra mutatója? De ha nem is én haladok gyorsabban, hanem épp én vagyok a viszonyítási pont, ami szerint valami halad, akkor miért nem ott tellik lassabban az idõ?

ha gyorsabban haladunk, miért tellik lasabban az idõ???

Próbáld meg a "Back"-et! Hátha megjegyezte. (Én mindíg csinálok egy Ctrl+C-t.)

Fél órát írtam, erre ez meg elsz*rta? A jó ...

Kösz, így még nem hallottam a gondolatmenetet, de egyébként is világos volt, most egy kicsit más megközelítésben is hallottam végre.

Légyszives indokold meg témába vágó állításaidat valamilyen szinten, vagy kussolj.
Köszi.
<#shakehead>

Jaja, már a mozgó ponttöltés terének kiszámításából következik a relativitás. Lásd. retardált, avanzsált potenciálok.
De hogy jön a foton a képbe, ha nincs töltése? (és spinje sem)
Hát úgy, hogy a foton a másodkvantálás szerint az elektromágneses kölcsönhatás közvetítõrészecskéje.
Mivel tömege 0, elérheti a fénysebességet, és nem bomlik el (ezért az elektromágneses kölcsönhatás hatótávolsága végtelen)
Mivel bozonról van szó (spin = 0), ezért több fénykvantum is tartózkodhat egy helyen. Talán ezzel is lehet magyarázni, hogy:

"Pumpalézer egy fotonjából nemlineáris kristályban két foton keletkezik, melyek polarizációjának kvantumállapota éppen az Einstein-Podolsky-Rosen-féle összefonódott állapotban van. Ilyenkor a két fotonnak csak együttesen van állapota, külön-külön nincs. A pár egyik tagját detektálva a másik foton azonnal "elnyeri" identitását, és egyfotonos állapotba kerül, amelyben az összes jellemzõje (helye, polarizációja) meghatározottá válik. Megemlítjük, hogy bár az egyik foton detektálása során a másik foton állapota térben távol egyidejûleg megszületik, információt nem lehet ezen a módon a fénysebességnél gyorsabban továbbítani. " (http://www.matud.iif.hu/05dec/16.html)

Az pedig, hogy a fényt fotonként vizsgálva részecskejelleget mutat, hullámként vizsgálva meg hullámjelleget, (ez egyébként már lentebb elhangzott) a kvantummechanika egyik alaptétele. (ha egy rendszert vizsgálunk, akkor megváltozik annak állapota...blablabla) És ezzel magyarázódik az egyfoton-interferencia.

Egyébként egy foton energiája E = hv h: planck-állandó, v: frekvencia
ezt összetve az E = m*c*c képlettel azt kapjuk, hogy m = h*v/(c*c)
A c itt pedig az adott anyagra vonatkozó fénysebesség (fázissebesség)
Mivel a relativitáselméletben megengedett határsebesség a vákuumbeli (legyen most C), és a foton tudomásunk szerint anyagban ennél lassabb, így létezik olyan jelenség, ahol egy töltöttrészecske gyorsabb, mint az adott anyagbéli fénysebesség. (C>v>c)Ilyenkor az mozgó töltések Cserenkov-sugárzást bocsájtanak ki magukból (akár ezt is felfoghatjuk fénysebesség fölötti adatátvitelnek... ami nyilván nem az, amit szeretnénk).
VISZONT. Amivel elméletileg valóban túl lehet szárnyalni a fénysebességet (és most bocsi, lehet, hogy kamu, mert bizonyítás nélkül mondom, hogy hallottam már valahol, hogy megcsinálták), az a csoportsebesség. Ezzel anyagot nem lehet fénysebességnél gyorsabban továbbítani nyilván (hiszen fénysebesség elérésekor az anyag végtelen tömegûvé válik a relativisztikus tömegkorrekció szerint m = M/(1-v/c) ), de információt igen.


Tyû, de sokat pofáztam... ez nem teljesen snakekillernek ment, de errõl jutott eszembe 😊

Ha jól olvasom, te fikázol és te gyalázkodsz. Ja, én meg lola vagyok, örölök, hogy olyan szép képet festettél magadról. Mellesleg te kinek a másod/harmad nickje vagy? Vannak tippjeim.

Még annyit megjegyeznék, hogy a miértekre egy bizonyos szint alatt már SZVSZ nem lehet tudományos választ adni. Úgy látszik a tudomány sem lesz képes többre, mint hogy alapigazságokból kiindulva olyan logkai rendszert építsen fel, ami kielégítõ módon képes megamagyarázni a világban tapasztalható jelenségeket. Ebbõl a szempontból objektíve nem lesz sokkal jobb bármilyen vallásnál, hiszen az alapigazságok elfogadása is vmiféle hitet feltételez. Az alapigazságokat bebizonyítani csak anyira lehet, mint a geometriai axiómákat: SZVSZ valószínû, hogy a legjobb magyarázat amit például a fénysebesség határérték voltára adni tudunk lehetséges, hogy "mert ilyen a világ" (ateista verzió), vagy "mert Isten így teremtette" (hívõ verzió) szintû lesz; ami mennyiben jobb annál, mint hogy "Kezdetkor teremté Isten az eget és földet."?

Nekem persze szimpatikusabb, és szívesebben hiszek ebben, mint egy antropocentrikus világképben, de azért néha elgondolkodok nem-e ugyanoda lyukadunk ki csak iszonyatosan nagy kerülõvel?

uh, sajna sok a gépelési hibám, nagyon kéne egy szerkeszt gomb a fórumra 😞 vagy nekem egy figyelem-tuning 😊

Gondoljuk el a következõ kísérletet: van egy egyenes vonalban, állandó sebességgel mozgó vonat, rajta két, rögzített valamekkora pozitív elektromos töltéssel rendelkezõ testtel. A vonat, így a töltött testek ugyebár mozognak a földön lévõ megfigyelõhöz képest, de a vonaton lévõ emberekhez képest nem!
Nézzük mit mondanának erre a helyzetre a Maxwell-egyenletek, azaz az elektromágneses jelenségek ismeretében az egyes megfigyelõk! A földön lévõ emberek azt látnák, hogy a töltések mozognak, tehát értelemszerûen mágneses teret keltenek és közöttük, az elektromos taszításon kívül egy azt gyengítõ mágneses vonzás is fellép, tehát a köztük ható erõt, ha kiszámolják, azt kapják, hogy: F=F(e)-F(m). Azonbanan, a vonaton lévõ emberek azt állítják, hogy a töltés _nem mozog_, tehát a megszokott eletromos taszítást érézkelik közöttük, azaz a köztük ható erõt F=F(e)-nek veszik, és ennyinek is mérik!
Ez így ugyebár logikus nemde? NADE! Kísérletünk alanyai úgy gondolkoztak, hogy a Maxwell-egyenletek által megjósoltak maradéktalanul teljesülnek a saját vonatkoztatási rendszerükben.

Logikusan jön a kérdés, hogy miért, lehet máshogy is? Hát lehet, ugyanis évtízedekig azt mondták, hogy (ahogy azt gondolom már mindenki halotta vmilyen formában) a Maxwell-egyenletek, csak egy, teljesen nyugvó vonatkoztatási rendszerben (az un. éterhez) viszonyított mozgásra érvényesek, és ezt minden más, a Newtoni felfogás alapján inerciarendszernek tekinthetõ rendszerben figyelembe kell venni hogy ezzel megõrizzék a következetességet, és az egyes megfigyelések univerzális voltát, ami végülis az emberi gondolkodásmódot figyelembe véve teljesen logikus elvárás.

Tömören és röviden: az elektromágnese jelenségek szempontjából az egyedüli valós vonatkoztatási rendszernek az étert tekintették, minden más, az éterhez képest mozgó rendszerben nem lehet maradéktalanul megmagyarázni az EM jelenségeket, hanem figyelembe kell venni a test éterhez viszonyított mozgását. Magyarul az inerciarendszerket nem tekintették univerzálisan ekvivalensnek! Ebbõl logikusan következett az a feltevés, hogy a fény sebességét (amit Maxwell már meghatározott) az éterhez mérjük és természetesen nem állandó, hiszen, ha az éterhez képest v sebességgel mozgó rendszerbõl fényt bocsátunk ki c-vel az a sebességösszeadódás miatt valóban v+c sebességgel kéne,hogy rendelkezzen, ahogy ezt a józan ész is megkívánja.

Menjünk is vissza az elõzõ kísérletre! Az éter elmélet alapján, a vonat (a töltésekkel együtt) mozog az éterhez képest, így a töltések kisebb erõvel taszítják egymást, ahogy a világ rendje megkívánja... csakhogy _nem ez történik_!!!
A vonaton lévõk normális elektromos taszítóerõt mérnek, semmiféle mágneses erõhatást nem mérnek! Ezzel már egy cáfolatát adtuk az abszolút viszonyítási rendszer létezésének.

De nézzünk meg még egy problémás területet! A Föld mint tudjuk sokféle mozgást végez: forog a tengelye körül, kering a nNap körül, ami pedig a Tejút hatalmas spirálkarjának tagjaként mozog állandóan, és akkor még nem beszéltünk a csillagrendszerek, galaxisok, halmazok mozgásáról, az univerzum tágulásáról, stb. Ha az éternek a világûrt mindenhol kitöltõ láthatatlan anyagot vesszük, akkor most mi milyen mozgást is végzünk hozzá képest? Nem kéne eltérésnek lennie például a föld forgásának irányában és arra merõlegesen a fény sebességében? Nos, ezt az éter-hipotézis által megjósolt eltérést próbálták kimutatni a Michaelson-Morley kísérletben. Nem találtak eltérést. A fényt úgy tûnt nem érdekelte, milyen mozgást végzünk, õ akkor is 3*10^8-nal ment, bármilyen irányba, bárhol, bármikor.

Megállapíthatnánk az eddigiek alapján, hogy az EM jelenségek minden vonatkoztatási rendszerben ugyanúgy játszódnak le. Két egyenes vonalú, egyenletes mozgást végzõ, esetleg nyugalomban lévõ rendszerben, ugyanúgy ahogy egy, a saját rendszerkben ugyanolyan ívben elhajított labda pályájáról ugyanúgy számonának be; ugyanúgy két hozzájuk képest nyugvó elektromos töltés között ható erõt is ugyanannyinak mérnék mindketten, függetlenül attól, hogy egymáshoz, vagy a Földhöz, vagy akármihez képest milyen sebességgel mozognak. Persze egy, nem az õ rendszerükben tartózkodó, hozzájuk képest mozgó megfigyelõ már mást mondana minderrõl, ahogyan egy elhajított labda pályáját is másmilyennek írná le az õ szemszögébõl.

Ezzel tulajdonképpen eljutottunk Einstein elméletéhez, tehát az inerciarendszerek egyenértékûségéhéhez. Hogy hogy jön mindehhez a fénysebesség, mint állandó, stabil mennyiség? Az elõbbi gondolatmenetet azért vezettem le ilyen hosszan és szájbarágósan, hogy szépen logikusan letisztázzuk azokat a logikai lépéseket, amik a tudósokat és az érdeklõdõket, diákokat, vezérelték/vezérlik az elmélet megalkotásában és megértésében és így ne legyen vita a miérteken.

A továbblépéshez, megint gondolkodjunk: a fény, EM hullám, tehát EM-jelenség lévén a fennti gondolatmenet alapján minden inerciarendszerben ugyanúgy viselkedik, ugyanúgy figyelhetõ meg azonos körülmények között. Dehát az elõbb lehetséges volt az, hogy adott jelenséget egyik inerciarendszer_bõl_ figyelve mást láttunk mit a másik_ból_ nézve. Miért is nem lehetséges ez a fényél? Nos a legegyszerûbb talán úgy felfogni a dolgot, hogy a fény, mivel nem már, mint elektromos és mágneses terek egymás utáni folyamatos keletkezése, ami már független atól, hogy honnan, milyen módon indult, a lényeg, hogy tisztán EM jelenségként kell értelmezni és csak az adott tér EM-s tulajdonságaitól függ. És, mivel azonos körülmények között minden EM jelenség, minden VR-bwen ugyanúgy játszódik le; a fény adott közegben vett sebessége minden inerciarendszerben megegyezik.

Tudom szájbarágós, tudom, sokat ismétlek és sokat magyarázok tökegyértelmû dolgokat, de sztem még mindig jobb így elmagyarázni, mint utólag válaszolni a kismillió kérdéasre, vagy esetleg utólag kijavítani egy tévesen rögzült dolgokat.

Ha valami így sem világos, vagy vki ellenvéleményen van, nyugodtan kérdezzen inkább legyen érdemi vita, mint ész nélküli bólogatás. 😊

Ne húzd fel magad miatta. Egyszerûen csak leragadt a klasszikus, Newton-i fizikánál. És annak nem létezõ, de biztos talaján állva szánakozik az olyan fantazmagóriákban hívõkön, mint pl. relativitás-elmélet. A kísérleti bizonyítékok mi mások lennének, mint "kamu". Pedig sok kísérlet nem is olyan körmönfont, hogy az õ józan eszével ne kellene elismernie, hogy tévedett. Persze nem néz meg egy kísérletet sem. Minek, õ már tudja az eredményt: nem mûködhet. (Megjegyzem, néha mások is ezt csinálják, csak nem az elfogadás utáni 50 évekkel.)

Figyu Tiberius B! E hozzászólásod (és a #193) alapján úgy tûnik nekem, nem érted a kétréses kísérlet lényegét. Nem az van, hogy egyszer az egyik résen megy át a foton, egyszer a másikon, és a papíron kirajzolódik a két rés képe, stb. A becsapódás megtörténhet akár ott is, ahol "árnyéknak" kellene lennie, pl. mintha a két rés között haladt volna át, ahol természetesen nem tehette volna meg. Tehát "út közben" történik vele valami... És hogy mi, arra az utal, hogy az egymás utáni becsapódások által létrehozott kép egy szabályos interferencia-kép.

A lézerben meg épp az az érdekes, hogy a fény hullám-jellege által valósul meg.

Szánalmas kis pöcs vagy és valószínûleg az is maradsz már. De nem tudlak sajnálni. Indoklás, érv nélkül fikázol és személyeskedsz és még neked áll feljebb, ha jogosan visszaszólnak. Egy ilyen patkánynak csak a családját sajnálom. Egy buta ember, aki nem bírja elviselni, h vannak nála okosabbak, tájékozottabbak, az így érvel. Sehogy.

Igen nem vagyok fizikus, vannak nálam hozzáértõbb emberek itt a topikban (kukacos, BiroAndras), de azért rendelkezem némi általános mûveltséggel a természettudományokban. És tanultam fizikai kémiát, biofizikát biológus szakon és mellette csomó csillagászatot áltmûvnek. Valószínûleg te még egyetemre se bírtál menni, túl hülye vagy hozzá a lankadó színvonal ellenére is.
Ennyi betûpazarlás elég is volt neked.

Tehát elfogadod, hogy ebben a gondolatkísérletben mindig szigorúan egyetlen foton vesz részt (egyetlen berendezésben), és hogy a kísérlet eredménye interferenciakép. Hát, ha ez után továbbra is fenntartod, hogy egyetlen foton nem interferál, akkor megkérlek, hogy fejtsd ki, szerinted hogy definiálhatnánk azt, hogy "interferál" és "interferáló"...

Talán inkább a #202-esre lehetne válasz. Egyébként miután beleolvastam a diffrakcióba, meg elolvastam az interferencát, rájöttem, hogy tudom mint jelent, csak sajna nem olyan részletesen, mint az ott le van írva, de mint már mondtam ennyire nem vagyok jó angolos, de fõleg inkább nincs most éppen erre türelmem.

Nem arra válasz egyébként csak elkattintottam.

Vagy rosszul tudom?

Ja, hogy a fény elhajlása a rések mentén? És ha eltekintünk tõle???
Legalábbis ezt hozza a tk pl.-nek. HA eltekintünk mindenféle elhajlástól, visszaverõdéstõl és mindenféle egyéb behatástól, akkor a lézerfény nem koherens??? Akkor meg szerintem nem igazán fog szétterjedni egykönnyen, mondjuk vákuumban.