290
Fórumozók által írt versek...
  • shandorkan #290
    Címe nincs...

    Egy nyirkos rongy vagy,
    Amit megszállt a por.
    Melyet sikítva hajítja el,
    Aki és ahol
    Megtalálja.

    És te vagy megsértőde,
    Pedig te gyűrted meg magad.
    Beismered, vagy nem:
    Ezt egykor te akartad.

    Szerinted te vagy az áldozat,
    És én vagyok a gyilkos.
    Ne feledd el soha:
    Magadtól vagy nyirkos.
  • Sonja Susanna #289
    Négy strófa

    Langyos fény szökken, zsenge rügy zöldell. Kerekedő mező.
    Csendes lét éled, gyér remény réved. Lüktető erő.
    Halvány rózsaszín fakoronák.
    Fehéren derengő napsugár.
    Esővel, reménnyel áztatott táj.
    Csendben szikkadó várakozás.
    Ébredező mező.
    Ébredező mező reggele.

    Forró tűz kapál, száraz gazragály. Lángoló krumpliföld.
    Súlyos kapavas, nagy csapás szava. Sikoltó fájdalom.
    Perzselő, vörös lángkoronák.
    Fájdalmasan vonagló kiáltás.
    Vért bugyborékoló kapacsapás.
    Lázasan elterült gazragáncs.
    Vörös vérben úszó napsugár.
    Sósan síró forró izzadás.
    Lángoló krumpliföld.
    Lángoló krumpliföld fájdalma.

    Hűvös szél siet, réz levél zizeg. Haldokló erdő.
    Csendes kín sóhajt, holt remény dobban. Hallgató temető.
    Megőszült sárga koponyák.
    Lassú könnyekkel áztatott sár.
    Dühöt kiáltó hallgatás.
    Betegen pislogó napsugár.
    Rekedten zörgő avartaposás.
    Esteledő erdő.
    Esteledő haldoklás.

    Hideg hó vacog, zúz fagylalón. Fehéredő vidék.
    Nehéz fagy marja, alszik holt hantja. Fehéredő sírkő.
    Fehér, néma márványkoronák.
    Kéken csillogó jégvirág.
    Mélyen alvó némaság.
    Fehér koporsó.
    Fehér koporsóban alvó halál.
  • Sonja Susanna #288
    Töviskirály

    Szúró töviskirály hegye bök, hegye szúr;
    Vad ágak kócos ágbogán sűrűn, szerte telepedve
    Vadul ágazva szét ezer tövist egy csúcs.
    Egy tövisből ágazik ezer vagy talán millió.
    Ő a töviskirály millió hegye szúr.
    Millió hegye köp zillió méregtust.

    Szúr a töviskirály, megszúrt engem és fáj,
    Pedig kicsi szúrás, csak egy pont, annyi seb.
    De mégis egyre fáj, ahogy mérge átjár,
    Mert mérge gyilkos, egy tövisben millió.
    Érzem egyre, hogy fáj, torkomban szorulás,
    Tüdőm fullad bele, szívem pedig megáll.

    Miért nyúltam bele hát, óh miért volt ez az ostoba játék?!
    Miért hittem el azt, mint megannyi balga képzetet,
    Hogy ez nem szúr, ez nem fáj, ez csupán csak egy tövis, nem több,
    Csak egy szúrás, egy fullánk, egy pont, és belőle méreg milliója folyt?!

    Miért fáj ennyire, miért ilyen kegyetlen halálos e kín,
    Mint földre rogyva vonagló, ronggyá verdesett félholt,
    Kibe még akkor is belerúg, fejbe rúgja még egy támadó,
    Egy olyan támadó, aki maga is széjjelverdesett rongy?!

    Szúrt a töviskirály, ledöfött s mérge jár,
    Én már nem látok, hallok, érzek többé semmit,
    Csak a méreg kínját, mely már mindig átjár,
    Csak a halál sötétjének hörgő, hideg ölelését.
    Ez ragad magával, mint éjfekete ár,
    Éjfekete méreg, gyilkos töviskirály.

    Néha még remélem, néha még elhiszem,
    Hogy még visszatérek, legyőzöm a mérget,
    Ámbár balga képzet, halálból visszatérés nincsen!
  • tigeroo #287
    Oroszlán frakkban

    Az Életem robogva teper, ó jaj!
    Gyeplőre van szüksége hogy lassítson,
    mert az idő az álmok sírhantja, nem pedig a múlás.
    Az nem is létezik.
    Mintha egy oroszlánt tanítanál zongorázni,
    annyit sem ér az egész estés téveszménk, s színház a világ.
    Kajtatni kajtatsz, na de ki Dávid és Góliát?
    Ezt a szép csendéletet igazán megfesthetnék már!
    Legyen ez "Picasso láss!" szabadsága?
    A két X-Aktás a jelenségre ráparázna!
    Ha kimondani nem is mered, ezt még azért elültetem,
    hogy majd virágot dobálgassak a színpadra neked.
    Ez még nem a fenevad! De nem ám...!
    Ő annál békésebb, de figyelj csak, na mostmár vicsorít rád!
    Ööööö.... Tisztelt publikum!
    Az életem romokban hever! Mit hever, már szinte henyél!
    Kész cirkusz, hallatlan, ez teljesen hallatlan!
    ....
    A dalnak vége, az oroszlán pedig meghajol a frakkban.
    Vastaps.
  • tigeroo #286
    Kavar-kavar, a kávém szemes.
    Kiskanalam barna ciklont vág bele.
    A reggeli pára már nem kezdetleges.
    Kinézek az ablakon, szerelmes
    affér itt lennt a kis padon.
    A tér mint egy paralellepipedon
    úgy körülölelve,
    hogy az ősz is megirigyelte.
    Szerettek, talán el sem engednék egymást,
    de hozzájuk is elér a tél, majd meglásd.
  • Sonja Susanna #285
    Idővonat

    Hogy fut az idő, csattog a szél,
    Robog a vonat, kattog a kerék,
    Sok megálló mind elrohan,
    Zárul az ajtó mindegyre gyorsan,
    Nem tudom, hova visz, hol a vége,
    Az újabb állomáson mi száll fel éppen.

    Feleletet várva szegezem tekintetem utazótársakra
    Segítséget keresve nagy teher poggyásszal.

    Nem felel senki, választ nem adnak,
    Ők se tudják, hova, merre tart a vonat,
    Ők is engem kérdnek, ők is választ várnak,
    Tudnom kéne talán, de ki hogy találjam?
    Ők is nekem adják cipelni a poggyászt,
    Sajátom se bírom, s viszem más csomagját,
    Addig, amíg el nem esem az összessel,
    Ahogy a vonat zakatolva repeszt.

    Zakatol, zakatol, rohan egyre-másra,
    Nagy a baj, nagy a baj, rossz vonatra szálltam!

    Rossz volt az irány, vakvágányra tévedt,
    Át kellett szállnom másik szerelvényre,
    Nem tudom, hogy ez elvisz -e a célig,
    Vagy pedig kisiklik rövidesen épp így,
    Azt tudom, hogy nehéz, nehéz zötyögés lesz,
    Vagy célba ér, vagy vakvágányra téved.

    Zakatol, zakatol, robaja vág,
    Felelet, segítség sehol sincs talán.

    Zakatol, zakatol, nem tudom, mi vár,
    Szerteszed egyre e keserves utazás,
    Túl soká szálltam fel talán a vonatra,
    Túl sok elrobogott a messzi távolba,
    Attól tartok, hogy én már lekéstem,
    Ki fogok siklani, s eltűnök a végbe.
    Kattog a vonat, jön még egy állomás,
    Kísértettel teli pályaudvarán.
  • Napibenji #284
    A gyarló elgondolásokhoz

    Baktató üresség járja lelkemet,
    Érzem a szelídség úgyis eltemet.

    Nincs helye a világban jámbor eszmék
    Örökbecsű, daliás hírnökének.
    Az emberi tudatot egy járvány,
    A pusztítás vírusa fertőzé meg.

    Lázadó elvek fűtik elmémet,
    Érzem terveim darabokra szedének.

    Hiába is szeretném, úgysem tehetném,
    Igém világunkat nem járhatja!
    Nem téphetem le a fojtást a nyakakról,
    Míg az igazak útját vérünk áthatja!

    Fejemben fegyverek zúgnak, zörögnek,
    még az ördögök is rajtam röhögnek.

    Oly szívesen széttörném, porrá őrölném
    Mindazt, mihez ártatlan vér tapad,
    Mindazt mi a hosszú évaszázadok alatt,
    Leölte Az Embert hiába is szaladt.

    Tükröm már széttörik, ha belenézek.
    Ma is kísértenek a bűnös emlékek.

    Kegyetlen csaták egykori színhelyén
    Háborodott lelkek bandája vert tanyát.
    Ma is küzdenek egy gyarló szerzetért,
    Ki népe fiaira szórta rá a halált.

    Akár a szentek útján is járhatnék,
    Igaz emberré akkor sem válhatnék.

    ha tetszett támogass és olvasd a blogom: http://napibenji.blogspot.hu/
  • tigeroo #283
    A sötétbe fényt ültettél, így kivirágoztam
    Már nem vagy velem, de ezt köszönöm neked

    Erős lettem.

    A sok emléket ma már nem adnám, s túl mindenen
    Három év az életemből, hisz már csak egy arc vagy nekem
    Nemtudom most holvagy, de legutóbb azt mondtad hiányzom
    Nekem ez fájt a legjobban, nem voltam képes veled lenni úgy
    Mint csak barát, mint akire számíthatsz
    Tudom önző voltam, ez volt az én döntésem
    Pár év majd eldönti, ez az én vétkem, amit tettem
    Vagy csak az élet ilyen rohadék, s bár volt egy erős kötelék
    Végül én téptem azt fel... én adtam ezt el...

    A sötétbe fényt te tettél, így megváltoztam
    Már nem vagy velem, de ezt köszönöm neked

    Megbecsülöm. Erős leszek.
  • tigeroo #282
    Jobbleszek ígérem. Ígérem jobbleszek.
    S ígérem hogy minden nap valami jót teszek

    Jobb leszek hidd el. Hidd el jobb leszek.
    Kérlek hidd el hogy minden perccel csak jobb leszek...
    ..mint aki voltam, mint aki vagyok, s mint aki majd veled lehet,
    Ezért megteszek mindent amit csak lehet
    Ha malom lennék, mostmár csak magamnak őrölnék
    Mondták is sokan "Ádám, te megőrültél..!"
    Önző vagyok, de enélkül nem élhetek
    Az ördög sem venné már meg az én lelkemet
    Nehezen hiszem el azt amit nem látok
    De látom hogy talán rád érdemes volt várnom

    Jobbleszek ígérem, ígérem jobbleszek
    Ha velem vagy a világgal nap mint nap megküzdhetek...
  • IXEMGabeo #281
    Tavaszi locs-pocs

    Eljő a tavasz, kezdődik a Húsvét,
    Locsolunk mindennel a lányok már tudják,
    Tojások százai nyugodnak, mint a rét,
    Már a nyulak is sejtik, de ingyen nem adják.

    Zúg a szél, zajonganak a fák,
    Kikele hóvirág a szeszélyes áprilisban,
    Hol felkél a nap, hol esik a szemcsés mák,
    Húsvét napján elvész a locsolkodásban.
  • IXEMGabeo #280
    Még mindig tart e rémálom,
    Keresem az élet értelmét,
    de nem találom.
    Hová is tűntek a régi jó világ,
    Melyben volt ész, érzelem,
    S melyben minden sarkon,
    Ott tündökölt egy perzselő virág.
    Hová is lett az értelem,
    Mi behálózta a Földet,
    Mert ez mostmár egy fertelem,
    Ami itt megy, szíjjel-szerte e világon.

    (nem adtam neki címet)



    Születésnapi ajándék


    Jó régen születtem már,
    Ismerem a határaim, habár,
    Nem vágytam én semmire se,
    Mégis sok mindent kaptam izibe.

    Mégis, mi az, ami hiányzik?
    Tán valami mégis hibádzik,
    Ah, kezdetem sejteni mostmár,
    Születésnapom van, mégsem kell a homár.

    Lelkem mélyén egy darabka,
    Nem marad meg sokáig egy darabba.
    Csakmert olcsó húsnak híg a leve,
    A lelki boldogulás, fontosabb eleve.

    Már nem vágyom én kézi dologra,
    Hol van a szeretet? komolyra fordítva,
    Mi behálózná sziklás útjaim,
    Ez lenne, hát az én ajándékom uraim.

    Jó régen születtem már,
    Ismerem a határaim, habár,
    Születésnapom alkalmából,
    Részesednék egy színes darabkából...
  • szinba #279
    Kedves verskedvelők!


    Szeretném figyelmetekbe ajánlani személyes munkásságom és októberben megjelenő verseskötetemet. A kötetről bővebb információ a www.paramparatl.gportal.hu oldalon szerezhető, ahol egyes szerzemények is elérhetőek. Bemutatkozásképpen az alábbiakat mondanám.

    A könyv célközönsége:

    A mély érzések, az építő jellegű gondolatok, a filozófiai eszmefuttatások és az ezotéria iránt érdeklődők, serdülőkortól egészen a középkorosztályig, akiket érdekelnek a keleti filozófia hatásával, pszichológiával és vallással átitatott szerzemények. Ha szerzők alapján kéne kijelölnöm a célközönséget, azt mondanám az olyan műkedvelők, akik a következők műveit olvassák szívesen: Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, William Blake, Poe, Jack London, Oscar Wilde, József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós, Jim Morrison stb…

    Általános tudnivalók:

    A kötet egy 6 kötetnyi versből álló gyűjteményből lett összeválogatva. Ezek közül csak az első kötet jelent meg nyomtatásban, azonban az sem került kereskedelmi forgalomba, csupán ismerősi körben terjedt el.
    Az egyes művek 2001 és 2004 között születtek. A vers szót e kötet esetében tágabb értelemben használom. A versek között szerepelnek formai szempontból tényleg a klasszikus verselés körébe sorolható művek, ugyanakkor helyet kaptak olyan jellegű irományok (főként azok) amelyeket leginkább a szabad vers kategóriába sorolnék (ha már mindenképpen versről kell beszélnünk), tekintve, hogy inkább gondolatfuttatások és a spontaneitás, a gondolatiság, az érzésvilág és a hangulat kap főszerepet a formaisággal szemben.
    A kötet úgymond felépített szerkezetű. Elejétől a végéig olvasva bontakoznak ki az olvasó előtt a mind szélesedő és mélyebben kibontakozó témakör típusok. A könyv a szerelem témakörétől vezet el a lélek és a lét mélyebb kérdéseit érintő témakörök felé. Hogy kiknek ajánlom a könyvet? Egyrészt azoknak, akik gondolatiságra vágynak. Írásaim egyik célja a gondolatébresztés. Másrészről azoknak javasolnám olvasását, akik hasonló érzésvilággal bírnak, és egyszerűen szeretnének belehelyezkedni hangulatokba, érzésekbe. Megítélésem szerint a kötet mindkettőre alkalmas. Úgy gondolom a kötetben nem állítok univerzális igazságokat, inkább csak közlöm megsejtéseimet és leírom a dolgokat, ahogy én látom, érzem.

    Üdvözlettel

    Szinay Balázs
  • Stickee #278
    Sziasztok!
    Minden látogatónak örülök!
    Versek
  • Aquir - VIP
    #277
    Magyar Író Akadémia 2009. Országos Diákíró versenyének győztese (egyetemista ketegóriában)

    Varga Richárd: Lélektranszplantáció

    L akatlan szívben szoba kiadó.
    É rzésmentes, csendes környezet.
    L eégett nemrég, de helyrehozható.
    E rkélyéről magad nézheted.
    K aució nincs. Rezsit sem kérek.
    T e csak gyere és hozd a lelked is!
    R iasztó van és nem jut be méreg.
    A szeme jól lát. Nem hamis.
    N éha-néha naplementekor
    S írógörcsöt kaphat a táj, de
    Z eneszóra megnyugszik hamar, mint
    P elenkás ki bőgve jelzi: fáj.
    L ágy szó kell csak, szelíd simítás,
    A rca máris ragyog, mint a Nap.
    N evet, s a lakó nevet vele.
    T áncra perdül, dúdol és mulat.
    Á rát kérded? Nincs ár. Vidd el ingyen!
    C sak azt kérem cserébe én, hogy
    I nged, bőröd, csontod alatt,
    Ó , a szobád, hadd legyen enyém.
  • Aquir - VIP
    #276
    asszem a lényeg átjött:)
  • tigeroo #275
    Hello, hm hol is kezdjem...
    Remélem egyszer majd megértesz ebben
    A ködös évszámban, mint embert
    Akit zavar az átok,
    A köztünk lévő árok,
    Ahol zavarnak az arcok,
    Kiket nap mint nap látok.

    Mióta élek, egyre jobban félek,
    Hová tart a világ,hát senki sem ért meg,
    Feszengtek a kamura, a médiára,
    Legyek Uraként repültök a fekáliára,
    Tudom hogy nehéz, sok a problémátok,
    De reményt csak az igaz jellemben látok.

    Ha épp a mélyben vagy se puszi se pá,
    Elkopik a sok barát mint a teremcsukám,
    Majd elszalad a magas ló a pajtársakkal,
    Az életedből kivágtatnak, mert nem bajtársak,
    csak lelkileg kasztráltak
    Szívük csak annyira forró, mint egy lávalámpa,
    Csak hátsó szándék van minden szavukban,
    Vagy talán másra tippeltél az itt lefestett szavakban?

    Mit is mondhatnék még, csak valami fontosat,
    Rövidre fogom mondandóm, hagyok időt magadnak,
    Lassan elfogy a rímem, nincs miről reppelnem,
    Ha hasonlóan vélekedsz, a sorokon gondolkodj el, s ígérem:
    Mikor tükörbe nézel, majd más embert fogsz látni
    Aki egy érthetetlen világban próbált ember maradni.
  • Aquir - VIP
    #274
    a forma nekem kicsit váltakozónak tűnik, a téma tetszik, csak így tovább
  • derwin #273
    Az eddigi legjobb versem :


    Csak egy ártatlan kacagás a szélben,
    Szivembe markol mélyen.
    Mint arcodat ellepő kétség,
    Meglátszik kezemen a vétség.

    Rideg,olykor már tépázó angyali gondolat
    Csak úgy jő' S elfújja minden gondodat.
    Mindent,mindazt 'mi arra gondol,
    Mikor elborult elméd szivedbe tombol.

    Árva,mélabús kiöntött patak,
    Lassan már csak csermely,de józanul dagad.
    Sok gonosz kisértette már őt,
    de legbelül örjöngve várja már az üdvözítőt.

    Egyetlen érzésre vár,
    melyet haraggal teli lélek már nem ád.
    Elborult lélek tud csak ilyet nyujtani,
    Szivedbe újra tüzet gyújtani.
  • Aquir - VIP
    #272
    de nem érted? épp az a nagyszerű a végén, hogy ott éppen az nyújt kikapcsolódást, amiért egész addig szenvedtem :) a vége nagyon jóra sikerült

    a halálról meg eleget írtam
  • zsolesz92 #271
    Ez nagyon tetszik, de a végén valami szomórút vártam, nem egy ilyen lájtos befejezést.
    Szóval valami halállal kapcsolatos dolgot, az egész versnek megvan ez a szomorú feelingje, azt hittem a vége arról fog szólni, hogy a nagy munka után(élet), megpihenhetsz, áldod a napot amikor csenben elalszol, szóval érted...

    Lehet hogy kicsit morbid, de ezt érzem :)
  • zsolesz92 #270
    Éjfél körül járhat az idő most,
    Szememimben a könnycsepp ragyog.
    Lefeküdnék, de aludni nem tudnék
    Csak egész éjjel Róla álmodoznék.

    Ki áltatott engem egy hétig,
    S azután szó nélkül otthagyott.
    Azt sem mondta, hogy vége,
    Csak tovább vágtatott.

    Napokig kerestem, de nyomát
    Nem leltem se égen, se földön.
    Az utcákat jártam, kerestem,
    Hátha egyszer csak előjön.

    Nagysokára aztán megláttam
    Őt egy másik fiú karjában.
    Odamenni persze nem mertem,
    Inkább csak néztem meredten.

    Boldognak tűnt, nem várt rám
    Talán elfelejtett mindent már.
    És nem az fáj, hogy otthagyott,
    Hanem hogy egy hétig áltatott!


    Tudom hogy a rímek nem szabályosan vannak benne elhelyezve, hol 1.2. sor rímel, hol az 1. 3., de inkább arra figyeltem amit érzek nem arra hogy hogy hangzik jól.

    Véleményt elfogadok :)
  • zsolesz92 #269
    Őszi éjen a levél
    Lehullott a Fáról,
    Elbúcsúzott végleg
    A Nagyvilágtól.

    Szeretettel tekint
    Az élők világára,
    Csak a jóra gondol,
    Nem a hibákra.

    Szerettei várják vissza,
    De tudják, hogy nem mehet,
    Nem kerülhet vissza többé,
    Elérte őt a végzete!

    Sziasztok, ez lenne a bemutatkozóversem itt a topikban, ezentúl rendszeres látogatója vagyok...

  • Aquir - VIP
    #268
    Adott a nap, a perc is adott.
    Nincs más hátra, most előtte vagyok
    egy problémának, mi előttem áll,
    Ha megvan az akarat, nincs akadály.

    No de, hogy lehet, hogy mégsem találom?
    Látnom kéne azt amit nem kéne látnom?
    Egy láthatatlan falat mi eltakarja végleg
    az akarat érzetét, s pihenésre késztet?

    De hogy is tudnám lerombolni hiszen bennem van,
    Egy csipetnyi én, egy kicsi önmagam.
    Fáj, hisz mindannak ellenére részem,
    hogy mindig is a magam ellenének véltem

    Engemet táplál, közben én táplálom őt,
    És megismétlődik, mi mindig azelőtt.
    Hátráztat, míg végül a végén félreáll,
    S mit maga után hagyott: egy nagyobb akadály,

    egy dolog minek léte szóba sem jött volna,
    most mégis őmiatta fogok elszenvedni sorba
    csomó kisebb dolgot amelyet ő maga szült,
    Most mindegyik megnőtt és a lelkemre ült.

    Pedig hányszor űztem én már el őket rólam,
    Ámde ami szól, az most ugyanaz a szólam
    mely eredete régen ködbe veszett mára,
    S amit maga után hagy annak mindig nagy az ára

    Ennyi erőm maradt.. még befejezem végleg, mit
    Eredetileg elkezdtem, és ha végigérek,
    A befejezett munka után áldom a napot,
    Hogy végre megint kicsit lustálkodhatok...
  • Mirk #267
    Tündértánc


    Láng villan a fák között,
    Szikra pattan a parázs fölött.
    Holdfény csillan a szemünk alatt,
    S mi táncot járunk az ég alatt.

    Mosoly fénylik ajkadon,
    Együtt vagyunk ezen az alkonyon.
    Léptünk könnyű mint a szél,
    S helyettünk testünk beszél.

    Táncunk a mennyekbe repít,
    S a tűz melyet két kezed hevít,
    Mitől neved a szívembe ég,
    Örökké ég, nem oltja ki sötétség.

    Így járjuk a lélek táncát,
    S vívjuk a szívek harcát,
    Tápláljuk az élet lángját,
    S megismerjük a szerelem arcát.
  • MJosephin #266
    Szerelem

    Csak porszemek a végtelen nyomán,
    a mindent elsöprő, ahogy bárki
    néz
    ilyenkor minden szív gyorsabban dobog.
    A görcs a gyomrában millió éve hagy nyomot.
    Rizsporos és képtelen, az elvesztéstől való félelem,
    a szépség csapda összecsapva.
    A másik szemében fény, a miénkben a
    kény-kéj remény, levegő nélküle
    már nem vehető.
    Tündér-Boszorkány, álnok látnokok,
    a játszma elkopott.
    Az újdonsággal berobbanó, minket égig
    magasztaló zene, képekben csendül a
    hamis harmónia.
    A hibák erények, magasztalása a létnek,
    vergődve, hányva a tegnapokra,
    máson áttaposva rohanunk az alkotásunk után.
    S, hogy megmaradjon díszdobozban, szempillánk lassan lecsukva,
    már Istenhez is imádkozunk.
    Csak még egy esélyt!
    De tudjuk, ugyanúgy tapossuk mocskos
    lábunkkal a szépet újra, sötét félelmeinkbe bújva,
    az emberiség eredendő bűne súlyt...
    minden mozdulatba hullva.
  • MJosephin #265
    ez nagyon szép!!!
  • MJosephin #264
    Főnix

    Én freskó leszek egy templom falán...egy műalkotás az élet oldalán, egy kép ami lassan halványodik talán...
    én tűz leszek, a villám gyermeke magam fény lesz a fáklya, midőn az utat megtalálja, míg végleg kiég, az újraszületés halála
    és még leszek, bármi, a semmiség a lápba, a közöny és a magány, a test és a máglya, hol elég a szív, ahol Főnix lobban lángba, felemelkedve, úszva a vágyba...és megremeg minden halállal... hol saját porából éled újra ugyanolyan szépen, mint halálába zúgva...
    és fémdarab. a létbe vágó, melyet magas hőfokon megolvaszt az élet, de csak átalakul, és hidegen éget.
    És kőeső. Mely porig zúzza, a követ, magával együtt.
    Tehetetlenségében csak zuhan....nem kíméli a fákat, a húsokat,
    míg nagy csattanással a földre ér és felfogja ütését a tér...
  • Arch #263
    Ez hasonlít az "Erdő fohászára". Csak nem a fáról, hanem kőről szól, de jó! :)
  • Aquir - VIP
    #262
    ezek már jobbak
  • tigeroo #261
    Megfáradt utazó a végzet színpadán,
    Sóhajt egyet, már nem bírja tovább,
    Éltében nem meri, holtában ellenzi,
    Most mégis elérkeztek a szükség percei,
    Egy bölcs öreg dönt sorsáról,
    "Barátaid hol vannak?" - Hangzik a szájából -
    "Megtévesztett lelkek, kiket magukra hagytál,
    Ők szerettek, és mégis elvágyódtál,
    Hogy örökre bolyonghassál,
    Új kalandok, nagyszerű eszmények,
    Erősebbé lett a vak hited,
    Hiszen most egyedül állsz ott,
    Nincsen senki, hogy vigasztaljon,
    Sóhajts csak; mostmár ne menekülj!
    Ezen úgysem kerekedhetsz felül."




  • tigeroo #260
    jaj...de loláma vagyok
    na ezért "engesztelésül" (éshogy ne offoljak) összedobtam egy kicsit komolyabb versikét:


    Egy sötét szobában élek,
    Ahol kialszanak lassan a fények,
    Mi régen szín volt már csak halvány árnyék,
    Az olvadó gyertya már nem sokáig ég,
    Múltam regénye lassan bezáródik,
    Az idő siet, tán ő is elvágyódik,
    Oda, hol a jövőnk nem homályos,
    Hanem tiszta, kerek,és világos,
    Még látom a betűket, olvasom a szavakat,
    De ki tudja hogy még meddig írhatom e sorokat.
  • Aquir - VIP
    #259
    ilyet az aranyketrec topikba a gumiba, htx:)
  • tigeroo #258
    ilyet még te nem láttál
    csernobili faszfejbál
    ha szmoking rádmegy
    és fasz van a füled helyett
    nekedis ott a helyed!


    topic up:DDDd
  • halimba #257
    Alabástrom kezeidből eliramlik az erő
    te sem érted, aki szenvedsz, sem a téged szerető.
    Nagyerősen süt a nap rád, szemedet hát lecsukod,
    Elegánsan lehanyatlik gyönyörűszép alakod.
    Belegondolsz, tovalibbensz, kiszaladsz és lemerülsz,
    No de mindegy, sose számít, tudod is te - menekülsz.
  • dienesoft #256
    Szia! A "Hambi" című alkotásod a maga komolytalanaságával nagyon találó és ötletes, sőt, mondanivalója is van, ami az ilyen verseknél azért nem mindig fordul elő. Gratulálok a többihez is, igazából szerintem a rímfaragáson kell még alkotnod egy kicsit, mert a kifejezéssel nincs is gond, csak a sorok végén a rím nem mindig akar passzolni. Az utolsó vers pedig gyakorlatilag megmagyarázza mindazt, hogy miért csinálod ezt az egész versírást.:]
  • Mirk #255
    Távoli sóhaj, megrekedt hangok,
    Kifacsart szív kiált;
    Bosszút óhajt a becsapott,
    Az egyszer volt király;

    Ki se mondd a kérdést,
    Nincs válasz a miértre;
    A szerelem ördöge mérgét,
    Gondosan kimérte;

    Érzelmek vihara, vagy a harag tengere?
    Mi lehetne jó szó;
    A megbocsátás embere,
    Ritka mint a fehér holló;

    Ne is várj békét,
    Itt ahol seb ejtetett;
    Heg marad a végén,
    S mi egykor kincset rejtett,
    Romokban áll,
    Te tetted.
  • ALIENwoods #254
    Remélem meg engedidek ha 1-2 saját alkotással "szpemmelem" eme topikot :). A vélemények érdekelnek, mivel így nagyából be tudom lőni magam, hogy mennyire és mire kell még edzenem :):

    Sunny

    Jött s új napot hozott a zéletemben
    Fene se gondolta íly hirtelen
    Minden megváltozik bennem
    Öröm támad körülöttem.

    Mindezt neki köszönhetem
    Ki lüke helyettem
    S elfogadja hülyeségem
    Elég csak feljelentkeznem.

    Küldtem neki egyet s mást
    Nem maradt el a kívánt hatás
    Mosolygott s nevetett
    Tána székről is leesett.

    -* Nembaj, felállítottam egyszer *-

    Mutatott s sokat fotózott
    Egyszer egymagába zárkózott
    Nem mutatott semmit csak bízott
    Hülyeságe ellenére magára hagyatkozott.

    Ekkor jöttem én és zargattam:
    "Elég legyen már ott egymagadban
    Kint szebb világ van" - mondottam
    Azóta ismét fotózgat boldogan.

    :)


    -*-

    Juli

    Megismerni kevés egy élet
    Az első ki szívemen tépett
    Örzöm sebét s éget
    Belegondolni hogy azóta mi lett.

    Égett a szerelmem
    Pörkölt fájt
    Mindennel kínzott
    amit csak talált.

    Elég lett a hiába valóságból
    Jön nekem egy új ámor
    Vártam és szerencsém lett
    Ő pedig elfeledett.

    Harcoltunk az élet mezején
    Külön. Ő meg én
    Az idő lassan változott
    Noha bennem mitsem csalódott.

    Mókásabb lettem mint egykor vala
    Mikor megcsapott a szerelem illata
    Most is szexi és gyönyörű nő
    -* Pedig ugyan az a nő *-
    Büszke kora csak most jő :P


    ######################

    Elhagytál magamban egyedül
    Fejembe fel sem merül
    fogni már két kezed
    Hova lett az a szeretet?

    Vagy csak ígéret volt csupán
    Játszani velem oly csúnyán?
    Ígérni s játszani velem
    Egy sötét önző helyen.

    Szívem volt s fogyott
    Próbált felejteni sok gondott
    Kettőnknek leáldozott
    Másikunk másra vágyott.

    Kikapcsoltam végre a mesét
    Egyszer nem volt elég?
    Szeretni és szenvedni egy lány miatt
    Ki igaz szóval már nem borogat.

    Elég volt egyszer megtörni és rájönni
    Nem akarok veled együtt élni
    Fiatal vagyok tele akarattal
    Szenvedéllyel és humorral.

    Lehet van ki mindezt megveti
    Mást nagyon is érdekli
    Nem kell neki szeretni
    Elég csak velem lenni.

    Nem ígérni lehetetlent
    Mit más sose tett
    Csak nyújtani biztosat, meleget
    Amit szíved velem megtett.

    Játszottunk játékunk s látod
    Gondolatod mit sem változott
    Neked olyan pasi kell ki szeret
    S nem vár el mint hitvesed.

    Hagyja amit megteszel
    Nem érdekli tőle mi leszel
    Én írtam már neked eleget
    Most véget vetek ennek

    Huszonhét napja együtt, kit érdekelhet?
    Elég ha véget vetel képzelgésednek
    Két szó: szeretlek téged
    Elég hogy véged.

    Hullj más karjaiba s érzed
    Valóban ez kellett neked
    Vagy csak az akartad, hogy belül érezd
    Legyen aki szeret téged?

    ##########x

    Hambi

    Ülök egy ültő helyemben
    Kezemben hamburgerem
    Érzem ahogy zsírja csöpög
    Ízetlen egy húsos dög.

    Rajta a szezám mit hullám se kíván
    Alatta zsömle, nem egyszer esett le
    Étel színezékes saláta
    Teleszínezékkel pumpálva.

    Hagymakarikák... hmmm. már csak voltak
    Amit tudtak feldaraboltak
    Így gyors lett és fasza
    Nade hol az alja?

    Rágom tovább percnyi élvezetem
    Kezd már sok lenni nekem
    Zsírja kezdi ellepni erem
    Készül már a végzetem.

    Szenvedj Te is amíg csak érzed
    Olajban sült szenessé mérged
    Nyomja szele már végbeled?
    Lehet nem ettél még eleget!

    XDD

    #########

    Néma mosoly

    Láthatatlan alkotás
    Papíron egy néma hallgatás
    Egy szenvedély és elnyomás,
    Papíron csak néma sikoltás.
    Sok szenvedélyes megbánás
    Nyugalom, oltalmazás
    Láthatatlan kilátás
    Vezet tovább a tanulás
    Mint oly sok megannyi más.

    Szerelemmel a szívben
    Együtt egy hosszú éjjelen
    Fogod a kezem s érzem
    Jövőnk már nem elérhetetlen.
    Eszünk a Szívünk
    Bennük mélyen hiszünk
    Tudjuk és tesszük
    Ez már nem csak képzeletünk.

    Egymást öleli testünk
    Nevetve kacag lelkünk
    Élünk s remélünk
    Nem kell egyedül végeznünk.
    Élünk akárcsak a lélek a semmiben
    Hiszünk fent, egyvalakiben
    S tudjuk itt benn
    Miénk a Szerelem.


    #########

    Otthon

    Szia Édesem megjöttem
    Te kellesz nekem döntöttem
    Veled maradok én Szívem
    Csak légy a Szerelmem.

    Sokat kószáltunk egeydül,
    Talán legjobban belül
    Hiányoltuk ki szeret
    Most nekd adom mi szent.

    Versem írom, kötészkedem
    Talán túl jól megy nekem
    Hiába ihlet, remény
    Ha nem lenne égi fény.

    Versem neked szánom
    Bár sokszor bánom
    Rímeim egyszerűek tiszták
    Mint a zenei kották.

    Remélem Szíved dalra fakasztja
    S nem fogy ki tollam "lantja"
    Sok szépet írok, még neked Kedvesem
    Csak olvasd el őket szépen, kedvesen

    ##################

    Túl, a szivárványon {Emlék #1}

    Túl a szivárványon,
    Rideg rémálom
    Dönti romba a szíveket
    Egyszerű mint az 1x1.

    Minden oly szép csodás
    Mint valami családi ajándékozás
    Hull a móka kacagás szívekbe,
    Van ki nem győz betelni vele.

    Számára ez kész rémálom
    Itt áll kétlábon
    Dacolva nevet, önzőn mosolyog
    Közben erősen csábított.

    Van itt minden mi embernek kell
    Szerelem, csók mint égi jel.
    Ki gondolta akkor még
    Szívünk tiszta mint az ég.

    Boldogok voltunk s igen hamar
    Keztünk bele mit a takaró takar
    Szerelmesek voltunk mint a felnőttek (egykoron)
    S végzetünk lett a könnyed unalom.

    Nem kellett volna sok csak leülni,
    Egyszer úgy igazán elbeszélni
    Megtudni mi a rossz s mégis miért
    Ugyanis kapcsolatunk itt a tét.

    Gondtalan szeretni játszani, nem mindig elég
    S aztán vársz jutalmat attól ki nem ért?
    Hibáztam tán vagy puszta aggodalom,
    Miért nem vagyunk együtt mint egykoron?

    Szívedbe más költözött, ezzel meghalt a remény
    Hogy lesz jó mit ígértem én
    Hibázok tán ami nem erény.
    Vagy talán hiányzól Égi Lény...

    #####################################

    Miért Angyal? {Emlék #2}

    Lejött, hogy szárnyaival betakarjon
    Minnél hamarabb múljon a fájdalom
    Ölelet szorosan selymesen,
    közben nézett selytelmesen
    Nem hiszed hogy létezem - kérdezte
    S felrepített a mennyekbe.

    Íme a jó - mutatott a fény felé
    Kezdett világosodni már a rejtély
    Egész életem melyt Földön éltem
    Most már végtelen mindenségem.

    Nyitotta a kaput csendben előttem
    Megállj ! - förmedt rám mérgesen
    Ez a határ, mely közt létezem
    Ébredj fel, s higgy bennem.

    ###################################

    I'm looking into dark
    Finding One love,
    That fly me away
    Just for another day...

    ################################

    Egy esős délután,
    Otthon puszta magány
    Öreg vén bosszantgat,
    Várja, hogy rídd el magad.
    Nem vagy egyedül hisz ki olvassa ÉN !
    Mosolyt csal arcodra melyben ott a remény
    Szeret téged és szíve majd meg szakad,
    Mikor egyszer elfelejtesz főzni valami finomat.

    ##########################

    Egy este magával a reménnyel
    Azt húzom most magamra, mint az új ruhát,
    S próbálom elfelejteni, a múlt gondját.
    Rengeteg perc, öröm, mámor
    Vágyom, hogy üdvözöljön ámor
    Hasítsa fel szívem nyilával
    Távozzon minden gondjával.
    Reméltem s ím maradok,
    Egyedül este, verset irogatok.
    Szívemnek elég csak egy szó: Szeretlek!
    De én márt nem tudok mást csak szenvedek.
    Jöjj holnap hozzad ki Szeret
    Hogy tudjad van még kiért élned.

    ########################################

    Én versem

    Váá nem hiszem el
    Költészettel mit szerez az ember
    Papírra firkant spontán
    Tintát fogyaszt gusztán.

    Írja mi egyszerűnek magas
    Mint egy égi kas
    Fejáben rímek zümmögnek
    Na de kik értik meg?

    Kezdek olyan lenni mint Frédi és Béni
    Folyamatosan hosszan verset írni
    Pedig nem akarok mást
    Olvassátok eme alkotást.

    Pajzsom a papír, fegyverema tollam
    Rímet írtam, nem is oly gyorsan
    Lehet egyszer elapadok
    S mosolyogva néznek a nagyok.

    Fegyverem a vers mögötti akarat
    Mely fogalmazza eme gondolatokat
    Lehet én értem de más nem
    Elvégre magamnak írtam eme versem.
  • Aquir - VIP
    #253
    tetszik :) bár a követ rugdosni kell
  • bens #252
    bár úgy látom senki sem olvassa ezt a topicot, azért hátha... :)





    Szürke kő vagyok az úton
    Ki ábrándozik a múlton
    Ha nagy léptekkel jössz felém
    Vándor, kérlek ne rúgj belém

    Otthonod belőlem készül
    Fehér fala kőből épül
    Ne dobj el ha kézbe veszel
    Vándor, kérlek ne hajíts el

    Barátod és társad vagyok
    A Nap mindkettőnkért ragyog
    Kő vagyok a szürke porban
    Vándor, a becsület hol van?

    2007, szept. 6. Szeged
  • bens #251
    semmi kritika? :)