290
Fórumozók által írt versek...
-
shandorkan #290 Címe nincs...
Egy nyirkos rongy vagy,
Amit megszállt a por.
Melyet sikítva hajítja el,
Aki és ahol
Megtalálja.
És te vagy megsértőde,
Pedig te gyűrted meg magad.
Beismered, vagy nem:
Ezt egykor te akartad.
Szerinted te vagy az áldozat,
És én vagyok a gyilkos.
Ne feledd el soha:
Magadtól vagy nyirkos. -
Sonja Susanna #289 Négy strófa
Langyos fény szökken, zsenge rügy zöldell. Kerekedő mező.
Csendes lét éled, gyér remény réved. Lüktető erő.
Halvány rózsaszín fakoronák.
Fehéren derengő napsugár.
Esővel, reménnyel áztatott táj.
Csendben szikkadó várakozás.
Ébredező mező.
Ébredező mező reggele.
Forró tűz kapál, száraz gazragály. Lángoló krumpliföld.
Súlyos kapavas, nagy csapás szava. Sikoltó fájdalom.
Perzselő, vörös lángkoronák.
Fájdalmasan vonagló kiáltás.
Vért bugyborékoló kapacsapás.
Lázasan elterült gazragáncs.
Vörös vérben úszó napsugár.
Sósan síró forró izzadás.
Lángoló krumpliföld.
Lángoló krumpliföld fájdalma.
Hűvös szél siet, réz levél zizeg. Haldokló erdő.
Csendes kín sóhajt, holt remény dobban. Hallgató temető.
Megőszült sárga koponyák.
Lassú könnyekkel áztatott sár.
Dühöt kiáltó hallgatás.
Betegen pislogó napsugár.
Rekedten zörgő avartaposás.
Esteledő erdő.
Esteledő haldoklás.
Hideg hó vacog, zúz fagylalón. Fehéredő vidék.
Nehéz fagy marja, alszik holt hantja. Fehéredő sírkő.
Fehér, néma márványkoronák.
Kéken csillogó jégvirág.
Mélyen alvó némaság.
Fehér koporsó.
Fehér koporsóban alvó halál.
-
Sonja Susanna #288 Töviskirály
Szúró töviskirály hegye bök, hegye szúr;
Vad ágak kócos ágbogán sűrűn, szerte telepedve
Vadul ágazva szét ezer tövist egy csúcs.
Egy tövisből ágazik ezer vagy talán millió.
Ő a töviskirály millió hegye szúr.
Millió hegye köp zillió méregtust.
Szúr a töviskirály, megszúrt engem és fáj,
Pedig kicsi szúrás, csak egy pont, annyi seb.
De mégis egyre fáj, ahogy mérge átjár,
Mert mérge gyilkos, egy tövisben millió.
Érzem egyre, hogy fáj, torkomban szorulás,
Tüdőm fullad bele, szívem pedig megáll.
Miért nyúltam bele hát, óh miért volt ez az ostoba játék?!
Miért hittem el azt, mint megannyi balga képzetet,
Hogy ez nem szúr, ez nem fáj, ez csupán csak egy tövis, nem több,
Csak egy szúrás, egy fullánk, egy pont, és belőle méreg milliója folyt?!
Miért fáj ennyire, miért ilyen kegyetlen halálos e kín,
Mint földre rogyva vonagló, ronggyá verdesett félholt,
Kibe még akkor is belerúg, fejbe rúgja még egy támadó,
Egy olyan támadó, aki maga is széjjelverdesett rongy?!
Szúrt a töviskirály, ledöfött s mérge jár,
Én már nem látok, hallok, érzek többé semmit,
Csak a méreg kínját, mely már mindig átjár,
Csak a halál sötétjének hörgő, hideg ölelését.
Ez ragad magával, mint éjfekete ár,
Éjfekete méreg, gyilkos töviskirály.
Néha még remélem, néha még elhiszem,
Hogy még visszatérek, legyőzöm a mérget,
Ámbár balga képzet, halálból visszatérés nincsen! -
#287 Oroszlán frakkban
Az Életem robogva teper, ó jaj!
Gyeplőre van szüksége hogy lassítson,
mert az idő az álmok sírhantja, nem pedig a múlás.
Az nem is létezik.
Mintha egy oroszlánt tanítanál zongorázni,
annyit sem ér az egész estés téveszménk, s színház a világ.
Kajtatni kajtatsz, na de ki Dávid és Góliát?
Ezt a szép csendéletet igazán megfesthetnék már!
Legyen ez "Picasso láss!" szabadsága?
A két X-Aktás a jelenségre ráparázna!
Ha kimondani nem is mered, ezt még azért elültetem,
hogy majd virágot dobálgassak a színpadra neked.
Ez még nem a fenevad! De nem ám...!
Ő annál békésebb, de figyelj csak, na mostmár vicsorít rád!
Ööööö.... Tisztelt publikum!
Az életem romokban hever! Mit hever, már szinte henyél!
Kész cirkusz, hallatlan, ez teljesen hallatlan!
....
A dalnak vége, az oroszlán pedig meghajol a frakkban.
Vastaps. -
#286 Kavar-kavar, a kávém szemes.
Kiskanalam barna ciklont vág bele.
A reggeli pára már nem kezdetleges.
Kinézek az ablakon, szerelmes
affér itt lennt a kis padon.
A tér mint egy paralellepipedon
úgy körülölelve,
hogy az ősz is megirigyelte.
Szerettek, talán el sem engednék egymást,
de hozzájuk is elér a tél, majd meglásd. -
Sonja Susanna #285 Idővonat
Hogy fut az idő, csattog a szél,
Robog a vonat, kattog a kerék,
Sok megálló mind elrohan,
Zárul az ajtó mindegyre gyorsan,
Nem tudom, hova visz, hol a vége,
Az újabb állomáson mi száll fel éppen.
Feleletet várva szegezem tekintetem utazótársakra
Segítséget keresve nagy teher poggyásszal.
Nem felel senki, választ nem adnak,
Ők se tudják, hova, merre tart a vonat,
Ők is engem kérdnek, ők is választ várnak,
Tudnom kéne talán, de ki hogy találjam?
Ők is nekem adják cipelni a poggyászt,
Sajátom se bírom, s viszem más csomagját,
Addig, amíg el nem esem az összessel,
Ahogy a vonat zakatolva repeszt.
Zakatol, zakatol, rohan egyre-másra,
Nagy a baj, nagy a baj, rossz vonatra szálltam!
Rossz volt az irány, vakvágányra tévedt,
Át kellett szállnom másik szerelvényre,
Nem tudom, hogy ez elvisz -e a célig,
Vagy pedig kisiklik rövidesen épp így,
Azt tudom, hogy nehéz, nehéz zötyögés lesz,
Vagy célba ér, vagy vakvágányra téved.
Zakatol, zakatol, robaja vág,
Felelet, segítség sehol sincs talán.
Zakatol, zakatol, nem tudom, mi vár,
Szerteszed egyre e keserves utazás,
Túl soká szálltam fel talán a vonatra,
Túl sok elrobogott a messzi távolba,
Attól tartok, hogy én már lekéstem,
Ki fogok siklani, s eltűnök a végbe.
Kattog a vonat, jön még egy állomás,
Kísértettel teli pályaudvarán.
-
Napibenji #284 A gyarló elgondolásokhoz
Baktató üresség járja lelkemet,
Érzem a szelídség úgyis eltemet.
Nincs helye a világban jámbor eszmék
Örökbecsű, daliás hírnökének.
Az emberi tudatot egy járvány,
A pusztítás vírusa fertőzé meg.
Lázadó elvek fűtik elmémet,
Érzem terveim darabokra szedének.
Hiába is szeretném, úgysem tehetném,
Igém világunkat nem járhatja!
Nem téphetem le a fojtást a nyakakról,
Míg az igazak útját vérünk áthatja!
Fejemben fegyverek zúgnak, zörögnek,
még az ördögök is rajtam röhögnek.
Oly szívesen széttörném, porrá őrölném
Mindazt, mihez ártatlan vér tapad,
Mindazt mi a hosszú évaszázadok alatt,
Leölte Az Embert hiába is szaladt.
Tükröm már széttörik, ha belenézek.
Ma is kísértenek a bűnös emlékek.
Kegyetlen csaták egykori színhelyén
Háborodott lelkek bandája vert tanyát.
Ma is küzdenek egy gyarló szerzetért,
Ki népe fiaira szórta rá a halált.
Akár a szentek útján is járhatnék,
Igaz emberré akkor sem válhatnék.
ha tetszett támogass és olvasd a blogom: http://napibenji.blogspot.hu/
-
#283 A sötétbe fényt ültettél, így kivirágoztam
Már nem vagy velem, de ezt köszönöm neked
Erős lettem.
A sok emléket ma már nem adnám, s túl mindenen
Három év az életemből, hisz már csak egy arc vagy nekem
Nemtudom most holvagy, de legutóbb azt mondtad hiányzom
Nekem ez fájt a legjobban, nem voltam képes veled lenni úgy
Mint csak barát, mint akire számíthatsz
Tudom önző voltam, ez volt az én döntésem
Pár év majd eldönti, ez az én vétkem, amit tettem
Vagy csak az élet ilyen rohadék, s bár volt egy erős kötelék
Végül én téptem azt fel... én adtam ezt el...
A sötétbe fényt te tettél, így megváltoztam
Már nem vagy velem, de ezt köszönöm neked
Megbecsülöm. Erős leszek. -
#282 Jobbleszek ígérem. Ígérem jobbleszek.
S ígérem hogy minden nap valami jót teszek
Jobb leszek hidd el. Hidd el jobb leszek.
Kérlek hidd el hogy minden perccel csak jobb leszek...
..mint aki voltam, mint aki vagyok, s mint aki majd veled lehet,
Ezért megteszek mindent amit csak lehet
Ha malom lennék, mostmár csak magamnak őrölnék
Mondták is sokan "Ádám, te megőrültél..!"
Önző vagyok, de enélkül nem élhetek
Az ördög sem venné már meg az én lelkemet
Nehezen hiszem el azt amit nem látok
De látom hogy talán rád érdemes volt várnom
Jobbleszek ígérem, ígérem jobbleszek
Ha velem vagy a világgal nap mint nap megküzdhetek... -
IXEMGabeo #281 Tavaszi locs-pocs
Eljő a tavasz, kezdődik a Húsvét,
Locsolunk mindennel a lányok már tudják,
Tojások százai nyugodnak, mint a rét,
Már a nyulak is sejtik, de ingyen nem adják.
Zúg a szél, zajonganak a fák,
Kikele hóvirág a szeszélyes áprilisban,
Hol felkél a nap, hol esik a szemcsés mák,
Húsvét napján elvész a locsolkodásban. -
IXEMGabeo #280 Még mindig tart e rémálom,
Keresem az élet értelmét,
de nem találom.
Hová is tűntek a régi jó világ,
Melyben volt ész, érzelem,
S melyben minden sarkon,
Ott tündökölt egy perzselő virág.
Hová is lett az értelem,
Mi behálózta a Földet,
Mert ez mostmár egy fertelem,
Ami itt megy, szíjjel-szerte e világon.
(nem adtam neki címet)
Születésnapi ajándék
Jó régen születtem már,
Ismerem a határaim, habár,
Nem vágytam én semmire se,
Mégis sok mindent kaptam izibe.
Mégis, mi az, ami hiányzik?
Tán valami mégis hibádzik,
Ah, kezdetem sejteni mostmár,
Születésnapom van, mégsem kell a homár.
Lelkem mélyén egy darabka,
Nem marad meg sokáig egy darabba.
Csakmert olcsó húsnak híg a leve,
A lelki boldogulás, fontosabb eleve.
Már nem vágyom én kézi dologra,
Hol van a szeretet? komolyra fordítva,
Mi behálózná sziklás útjaim,
Ez lenne, hát az én ajándékom uraim.
Jó régen születtem már,
Ismerem a határaim, habár,
Születésnapom alkalmából,
Részesednék egy színes darabkából... -
szinba #279 Kedves verskedvelők!
Szeretném figyelmetekbe ajánlani személyes munkásságom és októberben megjelenő verseskötetemet. A kötetről bővebb információ a www.paramparatl.gportal.hu oldalon szerezhető, ahol egyes szerzemények is elérhetőek. Bemutatkozásképpen az alábbiakat mondanám.
A könyv célközönsége:
A mély érzések, az építő jellegű gondolatok, a filozófiai eszmefuttatások és az ezotéria iránt érdeklődők, serdülőkortól egészen a középkorosztályig, akiket érdekelnek a keleti filozófia hatásával, pszichológiával és vallással átitatott szerzemények. Ha szerzők alapján kéne kijelölnöm a célközönséget, azt mondanám az olyan műkedvelők, akik a következők műveit olvassák szívesen: Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, William Blake, Poe, Jack London, Oscar Wilde, József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós, Jim Morrison stb…
Általános tudnivalók:
A kötet egy 6 kötetnyi versből álló gyűjteményből lett összeválogatva. Ezek közül csak az első kötet jelent meg nyomtatásban, azonban az sem került kereskedelmi forgalomba, csupán ismerősi körben terjedt el.
Az egyes művek 2001 és 2004 között születtek. A vers szót e kötet esetében tágabb értelemben használom. A versek között szerepelnek formai szempontból tényleg a klasszikus verselés körébe sorolható művek, ugyanakkor helyet kaptak olyan jellegű irományok (főként azok) amelyeket leginkább a szabad vers kategóriába sorolnék (ha már mindenképpen versről kell beszélnünk), tekintve, hogy inkább gondolatfuttatások és a spontaneitás, a gondolatiság, az érzésvilág és a hangulat kap főszerepet a formaisággal szemben.
A kötet úgymond felépített szerkezetű. Elejétől a végéig olvasva bontakoznak ki az olvasó előtt a mind szélesedő és mélyebben kibontakozó témakör típusok. A könyv a szerelem témakörétől vezet el a lélek és a lét mélyebb kérdéseit érintő témakörök felé. Hogy kiknek ajánlom a könyvet? Egyrészt azoknak, akik gondolatiságra vágynak. Írásaim egyik célja a gondolatébresztés. Másrészről azoknak javasolnám olvasását, akik hasonló érzésvilággal bírnak, és egyszerűen szeretnének belehelyezkedni hangulatokba, érzésekbe. Megítélésem szerint a kötet mindkettőre alkalmas. Úgy gondolom a kötetben nem állítok univerzális igazságokat, inkább csak közlöm megsejtéseimet és leírom a dolgokat, ahogy én látom, érzem.
Üdvözlettel
Szinay Balázs -
Stickee #278 Sziasztok!
Minden látogatónak örülök!
Versek -
#277 Magyar Író Akadémia 2009. Országos Diákíró versenyének győztese (egyetemista ketegóriában)
Varga Richárd: Lélektranszplantáció
L akatlan szívben szoba kiadó.
É rzésmentes, csendes környezet.
L eégett nemrég, de helyrehozható.
E rkélyéről magad nézheted.
K aució nincs. Rezsit sem kérek.
T e csak gyere és hozd a lelked is!
R iasztó van és nem jut be méreg.
A szeme jól lát. Nem hamis.
N éha-néha naplementekor
S írógörcsöt kaphat a táj, de
Z eneszóra megnyugszik hamar, mint
P elenkás ki bőgve jelzi: fáj.
L ágy szó kell csak, szelíd simítás,
A rca máris ragyog, mint a Nap.
N evet, s a lakó nevet vele.
T áncra perdül, dúdol és mulat.
Á rát kérded? Nincs ár. Vidd el ingyen!
C sak azt kérem cserébe én, hogy
I nged, bőröd, csontod alatt,
Ó , a szobád, hadd legyen enyém. -
#276 asszem a lényeg átjött:) -
#275 Hello, hm hol is kezdjem...
Remélem egyszer majd megértesz ebben
A ködös évszámban, mint embert
Akit zavar az átok,
A köztünk lévő árok,
Ahol zavarnak az arcok,
Kiket nap mint nap látok.
Mióta élek, egyre jobban félek,
Hová tart a világ,hát senki sem ért meg,
Feszengtek a kamura, a médiára,
Legyek Uraként repültök a fekáliára,
Tudom hogy nehéz, sok a problémátok,
De reményt csak az igaz jellemben látok.
Ha épp a mélyben vagy se puszi se pá,
Elkopik a sok barát mint a teremcsukám,
Majd elszalad a magas ló a pajtársakkal,
Az életedből kivágtatnak, mert nem bajtársak,
csak lelkileg kasztráltak
Szívük csak annyira forró, mint egy lávalámpa,
Csak hátsó szándék van minden szavukban,
Vagy talán másra tippeltél az itt lefestett szavakban?
Mit is mondhatnék még, csak valami fontosat,
Rövidre fogom mondandóm, hagyok időt magadnak,
Lassan elfogy a rímem, nincs miről reppelnem,
Ha hasonlóan vélekedsz, a sorokon gondolkodj el, s ígérem:
Mikor tükörbe nézel, majd más embert fogsz látni
Aki egy érthetetlen világban próbált ember maradni. -
#274 a forma nekem kicsit váltakozónak tűnik, a téma tetszik, csak így tovább -
derwin #273 Az eddigi legjobb versem :
Csak egy ártatlan kacagás a szélben,
Szivembe markol mélyen.
Mint arcodat ellepő kétség,
Meglátszik kezemen a vétség.
Rideg,olykor már tépázó angyali gondolat
Csak úgy jő' S elfújja minden gondodat.
Mindent,mindazt 'mi arra gondol,
Mikor elborult elméd szivedbe tombol.
Árva,mélabús kiöntött patak,
Lassan már csak csermely,de józanul dagad.
Sok gonosz kisértette már őt,
de legbelül örjöngve várja már az üdvözítőt.
Egyetlen érzésre vár,
melyet haraggal teli lélek már nem ád.
Elborult lélek tud csak ilyet nyujtani,
Szivedbe újra tüzet gyújtani. -
#272 de nem érted? épp az a nagyszerű a végén, hogy ott éppen az nyújt kikapcsolódást, amiért egész addig szenvedtem :) a vége nagyon jóra sikerült
a halálról meg eleget írtam -
#271 Ez nagyon tetszik, de a végén valami szomórút vártam, nem egy ilyen lájtos befejezést.
Szóval valami halállal kapcsolatos dolgot, az egész versnek megvan ez a szomorú feelingje, azt hittem a vége arról fog szólni, hogy a nagy munka után(élet), megpihenhetsz, áldod a napot amikor csenben elalszol, szóval érted...
Lehet hogy kicsit morbid, de ezt érzem :) -
#270 Éjfél körül járhat az idő most,
Szememimben a könnycsepp ragyog.
Lefeküdnék, de aludni nem tudnék
Csak egész éjjel Róla álmodoznék.
Ki áltatott engem egy hétig,
S azután szó nélkül otthagyott.
Azt sem mondta, hogy vége,
Csak tovább vágtatott.
Napokig kerestem, de nyomát
Nem leltem se égen, se földön.
Az utcákat jártam, kerestem,
Hátha egyszer csak előjön.
Nagysokára aztán megláttam
Őt egy másik fiú karjában.
Odamenni persze nem mertem,
Inkább csak néztem meredten.
Boldognak tűnt, nem várt rám
Talán elfelejtett mindent már.
És nem az fáj, hogy otthagyott,
Hanem hogy egy hétig áltatott!
Tudom hogy a rímek nem szabályosan vannak benne elhelyezve, hol 1.2. sor rímel, hol az 1. 3., de inkább arra figyeltem amit érzek nem arra hogy hogy hangzik jól.
Véleményt elfogadok :) -
#269 Őszi éjen a levél
Lehullott a Fáról,
Elbúcsúzott végleg
A Nagyvilágtól.
Szeretettel tekint
Az élők világára,
Csak a jóra gondol,
Nem a hibákra.
Szerettei várják vissza,
De tudják, hogy nem mehet,
Nem kerülhet vissza többé,
Elérte őt a végzete!
Sziasztok, ez lenne a bemutatkozóversem itt a topikban, ezentúl rendszeres látogatója vagyok...
-
#268 Adott a nap, a perc is adott.
Nincs más hátra, most előtte vagyok
egy problémának, mi előttem áll,
Ha megvan az akarat, nincs akadály.
No de, hogy lehet, hogy mégsem találom?
Látnom kéne azt amit nem kéne látnom?
Egy láthatatlan falat mi eltakarja végleg
az akarat érzetét, s pihenésre késztet?
De hogy is tudnám lerombolni hiszen bennem van,
Egy csipetnyi én, egy kicsi önmagam.
Fáj, hisz mindannak ellenére részem,
hogy mindig is a magam ellenének véltem
Engemet táplál, közben én táplálom őt,
És megismétlődik, mi mindig azelőtt.
Hátráztat, míg végül a végén félreáll,
S mit maga után hagyott: egy nagyobb akadály,
egy dolog minek léte szóba sem jött volna,
most mégis őmiatta fogok elszenvedni sorba
csomó kisebb dolgot amelyet ő maga szült,
Most mindegyik megnőtt és a lelkemre ült.
Pedig hányszor űztem én már el őket rólam,
Ámde ami szól, az most ugyanaz a szólam
mely eredete régen ködbe veszett mára,
S amit maga után hagy annak mindig nagy az ára
Ennyi erőm maradt.. még befejezem végleg, mit
Eredetileg elkezdtem, és ha végigérek,
A befejezett munka után áldom a napot,
Hogy végre megint kicsit lustálkodhatok... -
Mirk #267 Tündértánc
Láng villan a fák között,
Szikra pattan a parázs fölött.
Holdfény csillan a szemünk alatt,
S mi táncot járunk az ég alatt.
Mosoly fénylik ajkadon,
Együtt vagyunk ezen az alkonyon.
Léptünk könnyű mint a szél,
S helyettünk testünk beszél.
Táncunk a mennyekbe repít,
S a tűz melyet két kezed hevít,
Mitől neved a szívembe ég,
Örökké ég, nem oltja ki sötétség.
Így járjuk a lélek táncát,
S vívjuk a szívek harcát,
Tápláljuk az élet lángját,
S megismerjük a szerelem arcát. -
MJosephin #266 Szerelem
Csak porszemek a végtelen nyomán,
a mindent elsöprő, ahogy bárki
néz
ilyenkor minden szív gyorsabban dobog.
A görcs a gyomrában millió éve hagy nyomot.
Rizsporos és képtelen, az elvesztéstől való félelem,
a szépség csapda összecsapva.
A másik szemében fény, a miénkben a
kény-kéj remény, levegő nélküle
már nem vehető.
Tündér-Boszorkány, álnok látnokok,
a játszma elkopott.
Az újdonsággal berobbanó, minket égig
magasztaló zene, képekben csendül a
hamis harmónia.
A hibák erények, magasztalása a létnek,
vergődve, hányva a tegnapokra,
máson áttaposva rohanunk az alkotásunk után.
S, hogy megmaradjon díszdobozban, szempillánk lassan lecsukva,
már Istenhez is imádkozunk.
Csak még egy esélyt!
De tudjuk, ugyanúgy tapossuk mocskos
lábunkkal a szépet újra, sötét félelmeinkbe bújva,
az emberiség eredendő bűne súlyt...
minden mozdulatba hullva.
-
MJosephin #265 ez nagyon szép!!! -
MJosephin #264 Főnix
Én freskó leszek egy templom falán...egy műalkotás az élet oldalán, egy kép ami lassan halványodik talán...
én tűz leszek, a villám gyermeke magam fény lesz a fáklya, midőn az utat megtalálja, míg végleg kiég, az újraszületés halála
és még leszek, bármi, a semmiség a lápba, a közöny és a magány, a test és a máglya, hol elég a szív, ahol Főnix lobban lángba, felemelkedve, úszva a vágyba...és megremeg minden halállal... hol saját porából éled újra ugyanolyan szépen, mint halálába zúgva...
és fémdarab. a létbe vágó, melyet magas hőfokon megolvaszt az élet, de csak átalakul, és hidegen éget.
És kőeső. Mely porig zúzza, a követ, magával együtt.
Tehetetlenségében csak zuhan....nem kíméli a fákat, a húsokat,
míg nagy csattanással a földre ér és felfogja ütését a tér... -
#263 Ez hasonlít az "Erdő fohászára". Csak nem a fáról, hanem kőről szól, de jó! :) -
#262 ezek már jobbak -
#261 Megfáradt utazó a végzet színpadán,
Sóhajt egyet, már nem bírja tovább,
Éltében nem meri, holtában ellenzi,
Most mégis elérkeztek a szükség percei,
Egy bölcs öreg dönt sorsáról,
"Barátaid hol vannak?" - Hangzik a szájából -
"Megtévesztett lelkek, kiket magukra hagytál,
Ők szerettek, és mégis elvágyódtál,
Hogy örökre bolyonghassál,
Új kalandok, nagyszerű eszmények,
Erősebbé lett a vak hited,
Hiszen most egyedül állsz ott,
Nincsen senki, hogy vigasztaljon,
Sóhajts csak; mostmár ne menekülj!
Ezen úgysem kerekedhetsz felül."
-
#260 jaj...de loláma vagyok
na ezért "engesztelésül" (éshogy ne offoljak) összedobtam egy kicsit komolyabb versikét:
Egy sötét szobában élek,
Ahol kialszanak lassan a fények,
Mi régen szín volt már csak halvány árnyék,
Az olvadó gyertya már nem sokáig ég,
Múltam regénye lassan bezáródik,
Az idő siet, tán ő is elvágyódik,
Oda, hol a jövőnk nem homályos,
Hanem tiszta, kerek,és világos,
Még látom a betűket, olvasom a szavakat,
De ki tudja hogy még meddig írhatom e sorokat.
-
#259 ilyet az aranyketrec topikba a gumiba, htx:) -
#258 ilyet még te nem láttál
csernobili faszfejbál
ha szmoking rádmegy
és fasz van a füled helyett
nekedis ott a helyed!
topic up:DDDd -
halimba #257 Alabástrom kezeidből eliramlik az erő
te sem érted, aki szenvedsz, sem a téged szerető.
Nagyerősen süt a nap rád, szemedet hát lecsukod,
Elegánsan lehanyatlik gyönyörűszép alakod.
Belegondolsz, tovalibbensz, kiszaladsz és lemerülsz,
No de mindegy, sose számít, tudod is te - menekülsz. -
#256 Szia! A "Hambi" című alkotásod a maga komolytalanaságával nagyon találó és ötletes, sőt, mondanivalója is van, ami az ilyen verseknél azért nem mindig fordul elő. Gratulálok a többihez is, igazából szerintem a rímfaragáson kell még alkotnod egy kicsit, mert a kifejezéssel nincs is gond, csak a sorok végén a rím nem mindig akar passzolni. Az utolsó vers pedig gyakorlatilag megmagyarázza mindazt, hogy miért csinálod ezt az egész versírást.:] -
Mirk #255 Távoli sóhaj, megrekedt hangok,
Kifacsart szív kiált;
Bosszút óhajt a becsapott,
Az egyszer volt király;
Ki se mondd a kérdést,
Nincs válasz a miértre;
A szerelem ördöge mérgét,
Gondosan kimérte;
Érzelmek vihara, vagy a harag tengere?
Mi lehetne jó szó;
A megbocsátás embere,
Ritka mint a fehér holló;
Ne is várj békét,
Itt ahol seb ejtetett;
Heg marad a végén,
S mi egykor kincset rejtett,
Romokban áll,
Te tetted. -
#254 Remélem meg engedidek ha 1-2 saját alkotással "szpemmelem" eme topikot :). A vélemények érdekelnek, mivel így nagyából be tudom lőni magam, hogy mennyire és mire kell még edzenem :):
Sunny
Jött s új napot hozott a zéletemben
Fene se gondolta íly hirtelen
Minden megváltozik bennem
Öröm támad körülöttem.
Mindezt neki köszönhetem
Ki lüke helyettem
S elfogadja hülyeségem
Elég csak feljelentkeznem.
Küldtem neki egyet s mást
Nem maradt el a kívánt hatás
Mosolygott s nevetett
Tána székről is leesett.
-* Nembaj, felállítottam egyszer *-
Mutatott s sokat fotózott
Egyszer egymagába zárkózott
Nem mutatott semmit csak bízott
Hülyeságe ellenére magára hagyatkozott.
Ekkor jöttem én és zargattam:
"Elég legyen már ott egymagadban
Kint szebb világ van" - mondottam
Azóta ismét fotózgat boldogan.
:)
-*-
Juli
Megismerni kevés egy élet
Az első ki szívemen tépett
Örzöm sebét s éget
Belegondolni hogy azóta mi lett.
Égett a szerelmem
Pörkölt fájt
Mindennel kínzott
amit csak talált.
Elég lett a hiába valóságból
Jön nekem egy új ámor
Vártam és szerencsém lett
Ő pedig elfeledett.
Harcoltunk az élet mezején
Külön. Ő meg én
Az idő lassan változott
Noha bennem mitsem csalódott.
Mókásabb lettem mint egykor vala
Mikor megcsapott a szerelem illata
Most is szexi és gyönyörű nő
-* Pedig ugyan az a nő *-
Büszke kora csak most jő :P
######################
Elhagytál magamban egyedül
Fejembe fel sem merül
fogni már két kezed
Hova lett az a szeretet?
Vagy csak ígéret volt csupán
Játszani velem oly csúnyán?
Ígérni s játszani velem
Egy sötét önző helyen.
Szívem volt s fogyott
Próbált felejteni sok gondott
Kettőnknek leáldozott
Másikunk másra vágyott.
Kikapcsoltam végre a mesét
Egyszer nem volt elég?
Szeretni és szenvedni egy lány miatt
Ki igaz szóval már nem borogat.
Elég volt egyszer megtörni és rájönni
Nem akarok veled együtt élni
Fiatal vagyok tele akarattal
Szenvedéllyel és humorral.
Lehet van ki mindezt megveti
Mást nagyon is érdekli
Nem kell neki szeretni
Elég csak velem lenni.
Nem ígérni lehetetlent
Mit más sose tett
Csak nyújtani biztosat, meleget
Amit szíved velem megtett.
Játszottunk játékunk s látod
Gondolatod mit sem változott
Neked olyan pasi kell ki szeret
S nem vár el mint hitvesed.
Hagyja amit megteszel
Nem érdekli tőle mi leszel
Én írtam már neked eleget
Most véget vetek ennek
Huszonhét napja együtt, kit érdekelhet?
Elég ha véget vetel képzelgésednek
Két szó: szeretlek téged
Elég hogy véged.
Hullj más karjaiba s érzed
Valóban ez kellett neked
Vagy csak az akartad, hogy belül érezd
Legyen aki szeret téged?
##########x
Hambi
Ülök egy ültő helyemben
Kezemben hamburgerem
Érzem ahogy zsírja csöpög
Ízetlen egy húsos dög.
Rajta a szezám mit hullám se kíván
Alatta zsömle, nem egyszer esett le
Étel színezékes saláta
Teleszínezékkel pumpálva.
Hagymakarikák... hmmm. már csak voltak
Amit tudtak feldaraboltak
Így gyors lett és fasza
Nade hol az alja?
Rágom tovább percnyi élvezetem
Kezd már sok lenni nekem
Zsírja kezdi ellepni erem
Készül már a végzetem.
Szenvedj Te is amíg csak érzed
Olajban sült szenessé mérged
Nyomja szele már végbeled?
Lehet nem ettél még eleget!
XDD
#########
Néma mosoly
Láthatatlan alkotás
Papíron egy néma hallgatás
Egy szenvedély és elnyomás,
Papíron csak néma sikoltás.
Sok szenvedélyes megbánás
Nyugalom, oltalmazás
Láthatatlan kilátás
Vezet tovább a tanulás
Mint oly sok megannyi más.
Szerelemmel a szívben
Együtt egy hosszú éjjelen
Fogod a kezem s érzem
Jövőnk már nem elérhetetlen.
Eszünk a Szívünk
Bennük mélyen hiszünk
Tudjuk és tesszük
Ez már nem csak képzeletünk.
Egymást öleli testünk
Nevetve kacag lelkünk
Élünk s remélünk
Nem kell egyedül végeznünk.
Élünk akárcsak a lélek a semmiben
Hiszünk fent, egyvalakiben
S tudjuk itt benn
Miénk a Szerelem.
#########
Otthon
Szia Édesem megjöttem
Te kellesz nekem döntöttem
Veled maradok én Szívem
Csak légy a Szerelmem.
Sokat kószáltunk egeydül,
Talán legjobban belül
Hiányoltuk ki szeret
Most nekd adom mi szent.
Versem írom, kötészkedem
Talán túl jól megy nekem
Hiába ihlet, remény
Ha nem lenne égi fény.
Versem neked szánom
Bár sokszor bánom
Rímeim egyszerűek tiszták
Mint a zenei kották.
Remélem Szíved dalra fakasztja
S nem fogy ki tollam "lantja"
Sok szépet írok, még neked Kedvesem
Csak olvasd el őket szépen, kedvesen
##################
Túl, a szivárványon {Emlék #1}
Túl a szivárványon,
Rideg rémálom
Dönti romba a szíveket
Egyszerű mint az 1x1.
Minden oly szép csodás
Mint valami családi ajándékozás
Hull a móka kacagás szívekbe,
Van ki nem győz betelni vele.
Számára ez kész rémálom
Itt áll kétlábon
Dacolva nevet, önzőn mosolyog
Közben erősen csábított.
Van itt minden mi embernek kell
Szerelem, csók mint égi jel.
Ki gondolta akkor még
Szívünk tiszta mint az ég.
Boldogok voltunk s igen hamar
Keztünk bele mit a takaró takar
Szerelmesek voltunk mint a felnőttek (egykoron)
S végzetünk lett a könnyed unalom.
Nem kellett volna sok csak leülni,
Egyszer úgy igazán elbeszélni
Megtudni mi a rossz s mégis miért
Ugyanis kapcsolatunk itt a tét.
Gondtalan szeretni játszani, nem mindig elég
S aztán vársz jutalmat attól ki nem ért?
Hibáztam tán vagy puszta aggodalom,
Miért nem vagyunk együtt mint egykoron?
Szívedbe más költözött, ezzel meghalt a remény
Hogy lesz jó mit ígértem én
Hibázok tán ami nem erény.
Vagy talán hiányzól Égi Lény...
#####################################
Miért Angyal? {Emlék #2}
Lejött, hogy szárnyaival betakarjon
Minnél hamarabb múljon a fájdalom
Ölelet szorosan selymesen,
közben nézett selytelmesen
Nem hiszed hogy létezem - kérdezte
S felrepített a mennyekbe.
Íme a jó - mutatott a fény felé
Kezdett világosodni már a rejtély
Egész életem melyt Földön éltem
Most már végtelen mindenségem.
Nyitotta a kaput csendben előttem
Megállj ! - förmedt rám mérgesen
Ez a határ, mely közt létezem
Ébredj fel, s higgy bennem.
###################################
I'm looking into dark
Finding One love,
That fly me away
Just for another day...
################################
Egy esős délután,
Otthon puszta magány
Öreg vén bosszantgat,
Várja, hogy rídd el magad.
Nem vagy egyedül hisz ki olvassa ÉN !
Mosolyt csal arcodra melyben ott a remény
Szeret téged és szíve majd meg szakad,
Mikor egyszer elfelejtesz főzni valami finomat.
##########################
Egy este magával a reménnyel
Azt húzom most magamra, mint az új ruhát,
S próbálom elfelejteni, a múlt gondját.
Rengeteg perc, öröm, mámor
Vágyom, hogy üdvözöljön ámor
Hasítsa fel szívem nyilával
Távozzon minden gondjával.
Reméltem s ím maradok,
Egyedül este, verset irogatok.
Szívemnek elég csak egy szó: Szeretlek!
De én márt nem tudok mást csak szenvedek.
Jöjj holnap hozzad ki Szeret
Hogy tudjad van még kiért élned.
########################################
Én versem
Váá nem hiszem el
Költészettel mit szerez az ember
Papírra firkant spontán
Tintát fogyaszt gusztán.
Írja mi egyszerűnek magas
Mint egy égi kas
Fejáben rímek zümmögnek
Na de kik értik meg?
Kezdek olyan lenni mint Frédi és Béni
Folyamatosan hosszan verset írni
Pedig nem akarok mást
Olvassátok eme alkotást.
Pajzsom a papír, fegyverema tollam
Rímet írtam, nem is oly gyorsan
Lehet egyszer elapadok
S mosolyogva néznek a nagyok.
Fegyverem a vers mögötti akarat
Mely fogalmazza eme gondolatokat
Lehet én értem de más nem
Elvégre magamnak írtam eme versem.
-
#253 tetszik :) bár a követ rugdosni kell -
#252 bár úgy látom senki sem olvassa ezt a topicot, azért hátha... :)
Kő
Szürke kő vagyok az úton
Ki ábrándozik a múlton
Ha nagy léptekkel jössz felém
Vándor, kérlek ne rúgj belém
Otthonod belőlem készül
Fehér fala kőből épül
Ne dobj el ha kézbe veszel
Vándor, kérlek ne hajíts el
Barátod és társad vagyok
A Nap mindkettőnkért ragyog
Kő vagyok a szürke porban
Vándor, a becsület hol van?
2007, szept. 6. Szeged
-
#251 semmi kritika? :)