Fórumozók által írt versek...
  • Sonja Susanna #289
    Négy strófa

    Langyos fény szökken, zsenge rügy zöldell. Kerekedő mező.
    Csendes lét éled, gyér remény réved. Lüktető erő.
    Halvány rózsaszín fakoronák.
    Fehéren derengő napsugár.
    Esővel, reménnyel áztatott táj.
    Csendben szikkadó várakozás.
    Ébredező mező.
    Ébredező mező reggele.

    Forró tűz kapál, száraz gazragály. Lángoló krumpliföld.
    Súlyos kapavas, nagy csapás szava. Sikoltó fájdalom.
    Perzselő, vörös lángkoronák.
    Fájdalmasan vonagló kiáltás.
    Vért bugyborékoló kapacsapás.
    Lázasan elterült gazragáncs.
    Vörös vérben úszó napsugár.
    Sósan síró forró izzadás.
    Lángoló krumpliföld.
    Lángoló krumpliföld fájdalma.

    Hűvös szél siet, réz levél zizeg. Haldokló erdő.
    Csendes kín sóhajt, holt remény dobban. Hallgató temető.
    Megőszült sárga koponyák.
    Lassú könnyekkel áztatott sár.
    Dühöt kiáltó hallgatás.
    Betegen pislogó napsugár.
    Rekedten zörgő avartaposás.
    Esteledő erdő.
    Esteledő haldoklás.

    Hideg hó vacog, zúz fagylalón. Fehéredő vidék.
    Nehéz fagy marja, alszik holt hantja. Fehéredő sírkő.
    Fehér, néma márványkoronák.
    Kéken csillogó jégvirág.
    Mélyen alvó némaság.
    Fehér koporsó.
    Fehér koporsóban alvó halál.