290
Fórumozók által írt versek...
-
malkavian #170 Én itt vagyok
kedvesem,
gyere ide kérlek,
nem vagy egyedül,
s csak téged
kereslek.. -
#169
-
#168
Aki fösvény felnevet
s ha mind utálják
tovább nevet
és mindnek élve szép,
s veszik a semmiért!
Aki lusta kétkedik,
de ezer barát jut neki!
Aki fázik meg didereg,
ahhoz az emberek is hidegek
melegség helyett!
Aki fél, abba belerúgnak
s ha ronda vagy, kigúnyolnak
s nem a kezük adják
mint vérbeli igazság!
Ha sírsz, csak odaszólnak,
várd meg mit hoz a holnap,
úgy is tudják, övék a reggel,
mit vesz el egy szomorú este?
Segítség helyett!
Aki magányos? Azt hagyják lukba
éhezve és félve bújni!
Aki buta? Azt de jó kigúnyolni!
De még jobb szemet hunyni!
Ez a világ teteje is, hogy vágja
az ember tekintetét
Mégse tesz semmit!
Aki rút az az is marad,
jaj akkor annak
élni se szabad!
Aki nem lát, az már gyenge
s nem ember ember felett
ugye??
Nekem a vak az gondolat
és a tánc az arany fonal
s barátságban azt kívánom,
mindig szóljon zongora
s ne hegedű sikolya
Nekem a rút csak szép ember
szerető szívvel és reménnyel,
a magányost kihúzom barlangjából
s nem hagyom reszketni örökké
nekem nem kék az ég
de látom mások szemét!
Mért vak a többi
s nem lát létezni???
Rúgj belém ha fáradok,
s a pofámba hányjatok!
De ne mögöttem!
Ide ni! A szemembe!
Ennyit merjetek,
ha szeretni féltek!!!!!!!!!!!!
Rúgj belém ha fáradok,
s a pofámba hányjatok!
De ne mögöttem!
Ide ni! A SZEMEMBE!
Ennyit merjetek,
ha szeretni féltek!!!!!!!!!!!! -
#167
Nem baj, nagyon jó ez így is :) -
#166
.. a tagolás nem ment át jól.. 
-
#165
igazából dalszöveg..
reggel
lassú léptedet
nézem
két kezed
hűvös
bőrömön
érzem ébredek
fagyosan izzó
lágyan ringó
hajnali fényben tűzzé vágyó
puha fűben talál minket a reggel
fájó létemet
ámulom
két szemed
hűvös
tükrén
látom a végtelent
napban izzó
lágyan ringó
hajnali fényben égbe vágyó
puha fűben ringat minket a reggel
(dalszöveg .. nem én éneklem
)
-
#164
Két alak az ég alatt szétfoszlik
csendben és halkan, türelmetlenül
láttam és nem hittem életük
semmi percét sohasem,
szívük ösztönösen megnevettem
hogy mért dobog
Nem értem hogy tudtam ebben
egy percig is kedvemet
többé nem nevetem, hogy
egy pillanat lét lehet -
#163
íííírjon má ide valaki :D
már rég én vagyok az utolsó, már talán két napja hogy ide írtam -
#162
-
#161
Írj, a lélek és ész harca bár,
legyen testvér,
csak harcba szállj!
Mert a lélek vasból van,
ha a szíved tiszta,
a víz úgy se folyik vissza,
csak előre halad nyomodban. -
Bájital #160 ...lélek és ész harca ez... -
Agyrém #159
megcsalák a lángok,
megcsalák a szempárok
és sajog
szívem,
nem kell várnom,
megcsalák
virágom -
Analízis #158 Légy szerelmem!vetem ágyunk
egyszer teljesülhet az álmunk
érted ide is utánad jöttem
már márom hónapja csak kísérgetlek
úgyhogy nem érdekelsz,megfogom kezed
húzlak magammal,s magammal viszlek
írtam verseket,nem is tudom mennyit
nem érdekel tovább!!!!!!!!!gyere privibe!!!!!!!!! -
Bájital #157 Tudom én mindezt,
csak 9.-dik szintem túl erős,
lelkiismeretem benne túlnő,
mindig csak a másikat nézem,
s ő érte a legtöbbet mit tehetek,
ez sem jó,de talán így a helyes,
hisz életünk így tökéletes!
Nem vagyok önző,sosem voltam,
mindig mások érdekeit pártoltam,
így kaptam én szeretet,
melyet sok napon tehettem emlékbe,
de mit tegyek,ha lelkiismeretem ilyen?
inkább magamat bántom,de másokat nem!!!!! -
Analízis #156 Nem vagy te vak,s hite vesztett?
a te világod ki érti meg?
8.-dik réteged nem látom!
agyad mivel varázsolod?
nem vagy te Isten pásztora!
fejed felett nincs glória!
burkodban nics Isten arany fonala! -
Bájital #155 Nem,nem akarom! én 6.-dik és 7.-dik szintemet fejlesztem,
tudod a 6.-dik szint!s most figyelj!
"csak azt visszük magunkkal a másvilágra,amit másoknak nyújtunk"
te hiszed?....én igen!
....ha szeretet adok...magammal vihetem
....ha Istent féltem...vigyáz rám
tudod ott....a messzi határon át...
azt egyszer mindnyájan átlépjük,
s tudom mindnyájan abban a pillanatban féljük. -
Analízis #154 Nem tűnnek el édes,azt én nem hagyom
aurádban minden éjjel egyre csak tágítom
legyen körötted sávja a legszélesebb
hisz ott leszek veled minden éjjelen
lelkemet adom lelkedért
hisz ez minden kincsnél többet ér
hát vágyaid teljesüljenek
igérem én álmaid teljesítem. -
Bájital #153 Szixtusi-rétegem,el sem hiszem,
tartománya,mind homályba vesznek,
be nem teljesült vágyaim,
hajnalra eltünnek. -
Analízis #152 Fényes fényeid látom,ragyog szememben
mint akarataid képe,visszahangzik fejemben
kapitális réteged egyesül velem
légy nyugodt,itt leszek minden éjjelen
eltüntetjük a vörös és fekete színeket. -
Bájital #151 Nyugtass engem,lelkem keserűség járja,
légy velem minden éjszakában,
lelked,s vele együtt karjaid elfogadom,
fessük át morális feketeségem,
legyenek helyette rózsaszín rózsaszirmok. -
Analízis #150 Lelkem szírmaiból ágyat vetek
feküdj mellém,s karom átölel
add lelked,s enyém én is adom
érzed a rózsa illatot? -
Bájital #149 Járd ma éjjel végig szintemet,
melyet a mindenségből merítettem,
s lelkem által fejlesztettem:
itt állok előtted,hát figyelj,
mit látsz?
látod?...körülölel egy színkavalkád. -
Agyrém #148 Megunott ébredés.
Elviszed, mert itt maradt,
és a távol messze szalad
Ördögfészek kopott hangjaiban
Hajnalmámor Tündérek,
üvegálom kalitkában tűzbe
lázadt lepkerémek.
Ébredek.
-
#147
nos, hallgassátok meg ezt:
globalizáció
Eltüntek az Alföldről a kondák,
Helyükön dubörgó Hondák.
Kis szekér helyett Audik
Visznek el kicsiny faludig.
Kisrigó hangját ne keresd a réten,
A brókerek ott vadásznap éppen,
Ahol a szent bux-index
Épp az ő szándékuk szerint tesz.
A kis piac, azt hitted kiirthatatlan,
Tévedtél, helyén most Macdonald's van,
És ahogy régen a papó a kocsmába
Úgy ül ki most a mekis tornácra.
Búsan lengedez az eperfa lombja,
Erste bank, Erste bank, ki-ki nyugalomba... -
Agyrém #146 Igen, egyetértek, már alig vannak ott egy páran... Bájital is sokat volt ott, most meg már nem találom sorait azon a topicon. Nem akarok senkit elcsábítani innen :D, én is becsapódom ide, de azé a Rímfaragás is ott van még na :)
Boldog Új Esztendőt Mindenkinek!
Több szerencsét és kitartást, több mosolyt és kacagást!
Több erőt és igaz boldogságot!
-
#145 Verspatika -
#144
Életünk
Pusztákon megpihen magasan életünk,
Lelkünkből létezünk,lelkünkből élhetünk.
Pusztákon változunk,más földre vándorlunk,
Világtól elzártan magunkba zárkózunk.
Messze az út,vége nem szakad,
Minden,mi bú,belőlünk fakad.
Egymástól kérünk,egymástól kapunk,
Kedves szót úgy,keveset adunk.
Testünkben érezzük fájdalom kínjait,
Fejünkön érezzük egymásnak szíjait.
Megkötött kezeink magasba tárjuk,
Pusztában vergődve magunkat látjuk.
Puha a föld,elmegyünk előle,
Magunknak életet nem szántunk belőle.
Megyünk hát másfele,mindig csak előre,
Életünk aljában fényt látunk felőle.
Afelé fordulunk,sóvárgunk utána,
Elérni nem tudjuk,nincs erőnk,hiába.
Gátol a kárhozat,mindenkor vétkezünk,
Ez vagyunk mi,és ez a mi életünk.
-
Bájital #143 Fekete karácsony
Egy gyertya láng elalszik az éjszakában,
a szeretet ünnepén a magaslatba szállva,
egy anyai szív fájdalmában meghasad,
rokoni lelkeket darabokra szakítva.
Hol vagy Isten,hozzánk miért nem szólsz?
nem látod a két koporsót?
vigasz szavad merre száll?
hol vagy fekete katrácsony éjszakán? -
Bájital #142 Most idejöttem...írok ide is:
Szent Este varázsos éjszakáján
...ó,csendes éj
Halld mit mormol utak verejtékeinek ajka
...kísérd lépteit
Hagyd megpihenni őket legalább egy pillanatra
...hosszú útján
Mind elfárad,hozzád tér megpihenni a vándor
...vigyázz rá
Angyali énekekkel,sok búbánó feledéssel
...öleld karoddal
Fenyő illatában had legyen gyarlók lelke szabad
...óvd melegeddel
Gyermekeid ők, mi utak fáradt teste
...békességét megtalálja
Oltalmadhoz térjen suttogva könyörgő éneke
...vigyázz rá
Ne csak most,hanem minden éjjelen
...ó,csendes éj -
Bájital #141 FÁJDALOM
Fájdalom mardossa szívem,
könnyem nem gyógyítja sebem,
mi tévő legyek?
Istenem, oly nehéz elviselnem!
Szaladnék ki a világból,
ordítanék torkom szakadtából,
miért nem tehetem?
Istenem, segíts nekem!
Bújnék életem jajától,
ne lássa senki az én világom,
mi tévő legyek?
Istenem, oly nehéz elviselnem!
Lelkemet adományként adtam,
hiánya sajgó fájdalmam,
mi tévő legyek?
Istenem, segíts nekem!
Angyalok énekével küld el,
tartsd össze szétszórt életem,
mi tévő legyek?
Istenem, oly nehéz elviselnem!
Istenem segíts nekem!
Semmit ne érezzek!
Könnyíts létemen!
Istenem, oly nehéz elviselnem! -
HUmanEmber41st #140 Bazz a rímfaragás topic meg alig él..írjatok már oda is plíz:) -
urbangaby #139 gratulálok a versedhez, nagyon de nagyon csodálatos, felkavaró, és megmutat minket embereket, köszönöm, hogy részesülhettem ebben az élményben üdvözlettel:gaby -
Bájital #138 HAJNAL
Hajnal arcomon
megpihen...
fényét szórja
lelkemen...
Hömpölygő sodrása
életem...
utat mutatva
élhetem...
Baráti kéz
átölel...
vigaszt nyújtva
ébredem...
Hajnal arcomon
mosolyom...
köszönöm neked
álmodom...
Remény ajkamon
elrejtem...
holnap belsejében
ölelem...
Vigyázó szavaid
életem...
szellő simogatás
szívemen...
...hajnal arcodon
megpihen...
...fényét szórja
lelkeden...
-
urbangaby #137 Védj meg emgem néma igaz öleléssel
N féljek, ne teljenek a percek rettegéssel,
Elbújok benned e csúf világ elől
Védj meg engem a tengernyi könnytől.
Melletted erős, bátor tudok lenni
Nincs rögös út, melyen ne tudnék végig menni,
Neked s veled hiszem a holnapom
Védd meg bennem a boldogságot.
Óvó tekinteted, védő kezed mindig adod
Ha bántanának elém állsz, nem hagyod,
Védelmezően körbefonsz engem
S azzal mi a legjobban véd - szeretettel.
Szép vagy bennem, szép vagy körülöttem
S ha velem vagy tavasz van szívemben,
De most magam vagyok a rettegő sikollyal
Jőjj, védj meg hiteddel, erős akaratoddal.
Neked, egyedül neked hiszem el
Hogy az élet szép,s reménnyel töltesz fel,
Hogy a szeretettel legyőzhető a rossz
Életünk fölött nem győz a gonosz.
Védj meg engem néma igaz öleléssel
Védj meg engem igaz szerelmeddel,
Gyenge vagyok, fárdt és kiégett
Téged akarlak, egyre csak várlak téged.
Az élet viharában megtörtem
Nem maradt más hitem csak a szerelmed,
Zokogásom küldöm hozzád a széllel
Zokogásom küldöm hozzád a széllel
Védj meg engem néma igaz öleléssel!
-
#136
napok…
A napjaim, mint homokszemek kiperegnek a kezeim közül. Egyik a másik után, mintha olajos testű üveges szemű élőhalott szerető lenne, akinek hideg érintése mindig elborzaszt, s meghalni kívánok én!
Életem értelme marcangol engem, belém döfött szavai elborítják testemet, s rajtuk keresztül elszivárog életem, melyről azt gondoltam, hogy végtelen, mint a gyűrű melyet már nem hordok kezemen. A gyűrű, mely az összetartozásunk jelképezi. Hisz hazugság minden. Nincs élet, nincs halál, se pokol, se mennyország, csak a bús néma sajgó fájdalom. Ó a fájdalom, benned nem csalódom soha, mindig elkísérsz az utamon, s szívemben otthonra leltél. Nem bántasz soha, velem vagy mindig, néha szorítod a torkom. Tudod, hogy mindig velem fogsz maradni, ha én is akarom.
Élet mire való vagy te? Megunt szertő vagy, kit nem tudok eldobni magamtól. Púp a hátamon de szükségem van rád, mert még el kell rendeznem egy pár dolgot, s jobbá kell válnom. Ölelj magadhoz, szeress engem, kit nemzettél, s hűtlen akart lenni hozzád, hisz úgyis eljő majd az idő, mikor már nem marasztalhatsz, hisz porhüvelyem nem tarthatja soká vissza örök lelkemet a szabadságtól.
-
Mirk #135 Búcsú az élettől
Viszlát barátom,
Viszlát te hazug barát,
Viszlát kedvesem,
Viszlát te álszent társ,
Viszlát te érdektelen világ.
Megválok e helytől,
E pokoli helytől, melyben nincs helyem,
Elindultam az úton, s nem nézek vissza,
Elmegyek, búcsút int kezem,
Csizmám már az út porát issza.
Könnyű a búcsú,
Mi lehetne könnyebb,
Nincs semmi, mi idekötne,
Tán találok egy jobb helyet mely szebb,
Ahol nincs senki, aki verembe lökne.
Szabad vagyok...
Átkos szabadság, nem így akartam,
Minden lélek szabad akar lenni,
De nem így, nem ily magányosan,
Hosszú az út ha egyedül kell menni.
De mit tehetnék,
Kirekesztett vagyok, rám szabta a sors,
Nem küzdhetek, nincs ki ellen,
Ellenfeleim hátat fordítanak pont,
Mint barátaim... voltak egyszer...
Barátaim.
Olyan sokan vagyunk,
De mégis kevesen, nézd csak meg,
Hány emberről mondhatod,
Tegnap alig ismert meg?
Nem hallják elsuttogott mondatod, ilyenek az
Emberek.
Alig hagyta el ajkaid,
S menten elhal halk szavad,
Nincs kiben tovább éljen,
Nincs ki meghallja,
Süket mindenki, nincs már másod, csak a
Képzelet.
S ha egyszer azt mondtad:
Csak te kellesz! - Most mért vagy mégis oly rideg?
Mi változott, mi késztetett hogy ilyen légy?
Irigy szádból nem árad más csak hideg,
Megfagyasztod lelkem foszlott lepelét.
Álszent a szent is,
Irigy lett az önzetlenből,
Lehullott a csipkefátyol, tisztán látok már,
S tudom mit kell tennem,
Elmenni e hazug helyről. -
#134
de ez gyakorlatilag az 1. :P szoval azert keves a szohasznalat,:P de igyekszem az újon;) -
#133
emm, az en verseim...hogyismondjam, teljesen masok mint a megszokott, de ha gondolod mutathatok parat, es majd az ujat ha befejeztem, annak vegre lesznek strofai, verselese stb
no, itt van egy mókásabb tipus:
Valentinomnak
Eljött hát Valentin bácsi
De ácsi!
Lehet hogy gonosz a bácsi?
Várj csak!
Lehet hogy bánt csak?
és csak fejbe csap és becsap
és csak szétcsap köztünk
de egymásnak örülünk és
Valentin lesz az őrünk
ami 2 helyről fakad
belőled és belőlem
sok szeretet árad felőlem
de néha futok mert félek
eleged van belőlem.
Mert nem adok eleget... -
#132
koszi C:
nyugodtan oszt meg velunk averseket,amiket irtal,hiszen itt nem abiralat,v a kritika a lenyeg sztem,hanem az,h megismerjuk egymas gondolatait...sokmindent meglehet tudni egy emberröl a versei alapjan :) -
#131
anyam!iszonyat jo gondolatok,es hihetetlen h mennyire valtozatos es gyonyorkodtetö a szohasznalat :) szeretem az ilyen verseket,mert minden sorban van valami,ami más mint a többi,es nem tudhatod h mi fog következni,ettöl lesz izgalmas. a bevezetö elsö 2 versszak utan jol felvezetted a 4 fö témat-észak-nyugat-kelet-dél. gratula :) azert még annyit mondanék,h erdemes lenne kicsit jobban elmelyednek a versekben,nem csak íras,de olvasas szinten is,persze csak ha erdekelnek mas emberek gondolatai is.:) sok vers felszinesnek,es hetköznapi temajunak tünik,de ha sokat keresgél az ember,megtalalja azt,amit bár nem sajat maga irt,megis mintha tökéletesen tükrözné az ő érzéseit.
nekem van egy ilyen vers,ami totalisan 'rolam' szol,es egesz eddig nem is sejtettem,h egy vers ilyen pontosan,es mélyre hatoan tudja kifejezni azt,amiröl fogalmam sem volt,h micsoda valojaban.már maga a vers cim is sejtet valamit,pedig nem en irtam,mégis sajatomnak erzem,mert ez történik velem,ezt nem is lehet elmondani,en nem tudtam volna szavakba önteni,de ennek aköltönek sikerult...
Ha gondolod olvasd el:
Reviczky Gyula : Magamról