Verseid
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#140
Bazz a rímfaragás topic meg alig él..írjatok már oda is plíz:)
A bölcsek nem tudósok - a tudósok nem bölcsek Lao-Ce
#139
gratulálok a versedhez, nagyon de nagyon csodálatos, felkavaró, és megmutat minket embereket, köszönöm, hogy részesülhettem ebben az élményben üdvözlettel:gaby
#138
HAJNAL
Hajnal arcomon
megpihen...
fényét szórja
lelkemen...
Hömpölygõ sodrása
életem...
utat mutatva
élhetem...
Baráti kéz
átölel...
vigaszt nyújtva
ébredem...
Hajnal arcomon
mosolyom...
köszönöm neked
álmodom...
Remény ajkamon
elrejtem...
holnap belsejében
ölelem...
Vigyázó szavaid
életem...
szellõ simogatás
szívemen...
...hajnal arcodon
megpihen...
...fényét szórja
lelkeden...
Hajnal arcomon
megpihen...
fényét szórja
lelkemen...
Hömpölygõ sodrása
életem...
utat mutatva
élhetem...
Baráti kéz
átölel...
vigaszt nyújtva
ébredem...
Hajnal arcomon
mosolyom...
köszönöm neked
álmodom...
Remény ajkamon
elrejtem...
holnap belsejében
ölelem...
Vigyázó szavaid
életem...
szellõ simogatás
szívemen...
...hajnal arcodon
megpihen...
...fényét szórja
lelkeden...
#137
Védj meg emgem néma igaz öleléssel
N féljek, ne teljenek a percek rettegéssel,
Elbújok benned e csúf világ elõl
Védj meg engem a tengernyi könnytõl.
Melletted erõs, bátor tudok lenni
Nincs rögös út, melyen ne tudnék végig menni,
Neked s veled hiszem a holnapom
Védd meg bennem a boldogságot.
Óvó tekinteted, védõ kezed mindig adod
Ha bántanának elém állsz, nem hagyod,
Védelmezõen körbefonsz engem
S azzal mi a legjobban véd - szeretettel.
Szép vagy bennem, szép vagy körülöttem
S ha velem vagy tavasz van szívemben,
De most magam vagyok a rettegõ sikollyal
Jõjj, védj meg hiteddel, erõs akaratoddal.
Neked, egyedül neked hiszem el
Hogy az élet szép,s reménnyel töltesz fel,
Hogy a szeretettel legyõzhetõ a rossz
Életünk fölött nem gyõz a gonosz.
Védj meg engem néma igaz öleléssel
Védj meg engem igaz szerelmeddel,
Gyenge vagyok, fárdt és kiégett
Téged akarlak, egyre csak várlak téged.
Az élet viharában megtörtem
Nem maradt más hitem csak a szerelmed,
Zokogásom küldöm hozzád a széllel
Zokogásom küldöm hozzád a széllel
Védj meg engem néma igaz öleléssel!
N féljek, ne teljenek a percek rettegéssel,
Elbújok benned e csúf világ elõl
Védj meg engem a tengernyi könnytõl.
Melletted erõs, bátor tudok lenni
Nincs rögös út, melyen ne tudnék végig menni,
Neked s veled hiszem a holnapom
Védd meg bennem a boldogságot.
Óvó tekinteted, védõ kezed mindig adod
Ha bántanának elém állsz, nem hagyod,
Védelmezõen körbefonsz engem
S azzal mi a legjobban véd - szeretettel.
Szép vagy bennem, szép vagy körülöttem
S ha velem vagy tavasz van szívemben,
De most magam vagyok a rettegõ sikollyal
Jõjj, védj meg hiteddel, erõs akaratoddal.
Neked, egyedül neked hiszem el
Hogy az élet szép,s reménnyel töltesz fel,
Hogy a szeretettel legyõzhetõ a rossz
Életünk fölött nem gyõz a gonosz.
Védj meg engem néma igaz öleléssel
Védj meg engem igaz szerelmeddel,
Gyenge vagyok, fárdt és kiégett
Téged akarlak, egyre csak várlak téged.
Az élet viharában megtörtem
Nem maradt más hitem csak a szerelmed,
Zokogásom küldöm hozzád a széllel
Zokogásom küldöm hozzád a széllel
Védj meg engem néma igaz öleléssel!
#136
napok…
A napjaim, mint homokszemek kiperegnek a kezeim közül. Egyik a másik után, mintha olajos testû üveges szemû élõhalott szeretõ lenne, akinek hideg érintése mindig elborzaszt, s meghalni kívánok én!
Életem értelme marcangol engem, belém döfött szavai elborítják testemet, s rajtuk keresztül elszivárog életem, melyrõl azt gondoltam, hogy végtelen, mint a gyûrû melyet már nem hordok kezemen. A gyûrû, mely az összetartozásunk jelképezi. Hisz hazugság minden. Nincs élet, nincs halál, se pokol, se mennyország, csak a bús néma sajgó fájdalom. Ó a fájdalom, benned nem csalódom soha, mindig elkísérsz az utamon, s szívemben otthonra leltél. Nem bántasz soha, velem vagy mindig, néha szorítod a torkom. Tudod, hogy mindig velem fogsz maradni, ha én is akarom.
Élet mire való vagy te? Megunt szertõ vagy, kit nem tudok eldobni magamtól. Púp a hátamon de szükségem van rád, mert még el kell rendeznem egy pár dolgot, s jobbá kell válnom. Ölelj magadhoz, szeress engem, kit nemzettél, s hûtlen akart lenni hozzád, hisz úgyis eljõ majd az idõ, mikor már nem marasztalhatsz, hisz porhüvelyem nem tarthatja soká vissza örök lelkemet a szabadságtól.
A napjaim, mint homokszemek kiperegnek a kezeim közül. Egyik a másik után, mintha olajos testû üveges szemû élõhalott szeretõ lenne, akinek hideg érintése mindig elborzaszt, s meghalni kívánok én!
Életem értelme marcangol engem, belém döfött szavai elborítják testemet, s rajtuk keresztül elszivárog életem, melyrõl azt gondoltam, hogy végtelen, mint a gyûrû melyet már nem hordok kezemen. A gyûrû, mely az összetartozásunk jelképezi. Hisz hazugság minden. Nincs élet, nincs halál, se pokol, se mennyország, csak a bús néma sajgó fájdalom. Ó a fájdalom, benned nem csalódom soha, mindig elkísérsz az utamon, s szívemben otthonra leltél. Nem bántasz soha, velem vagy mindig, néha szorítod a torkom. Tudod, hogy mindig velem fogsz maradni, ha én is akarom.
Élet mire való vagy te? Megunt szertõ vagy, kit nem tudok eldobni magamtól. Púp a hátamon de szükségem van rád, mert még el kell rendeznem egy pár dolgot, s jobbá kell válnom. Ölelj magadhoz, szeress engem, kit nemzettél, s hûtlen akart lenni hozzád, hisz úgyis eljõ majd az idõ, mikor már nem marasztalhatsz, hisz porhüvelyem nem tarthatja soká vissza örök lelkemet a szabadságtól.
Global DW 11x
#135
Búcsú az élettõl
Viszlát barátom,
Viszlát te hazug barát,
Viszlát kedvesem,
Viszlát te álszent társ,
Viszlát te érdektelen világ.
Megválok e helytõl,
E pokoli helytõl, melyben nincs helyem,
Elindultam az úton, s nem nézek vissza,
Elmegyek, búcsút int kezem,
Csizmám már az út porát issza.
Könnyû a búcsú,
Mi lehetne könnyebb,
Nincs semmi, mi idekötne,
Tán találok egy jobb helyet mely szebb,
Ahol nincs senki, aki verembe lökne.
Szabad vagyok...
Átkos szabadság, nem így akartam,
Minden lélek szabad akar lenni,
De nem így, nem ily magányosan,
Hosszú az út ha egyedül kell menni.
De mit tehetnék,
Kirekesztett vagyok, rám szabta a sors,
Nem küzdhetek, nincs ki ellen,
Ellenfeleim hátat fordítanak pont,
Mint barátaim... voltak egyszer...
Barátaim.
Olyan sokan vagyunk,
De mégis kevesen, nézd csak meg,
Hány emberrõl mondhatod,
Tegnap alig ismert meg?
Nem hallják elsuttogott mondatod, ilyenek az
Emberek.
Alig hagyta el ajkaid,
S menten elhal halk szavad,
Nincs kiben tovább éljen,
Nincs ki meghallja,
Süket mindenki, nincs már másod, csak a
Képzelet.
S ha egyszer azt mondtad:
Csak te kellesz! - Most mért vagy mégis oly rideg?
Mi változott, mi késztetett hogy ilyen légy?
Irigy szádból nem árad más csak hideg,
Megfagyasztod lelkem foszlott lepelét.
Álszent a szent is,
Irigy lett az önzetlenbõl,
Lehullott a csipkefátyol, tisztán látok már,
S tudom mit kell tennem,
Elmenni e hazug helyrõl.
Viszlát barátom,
Viszlát te hazug barát,
Viszlát kedvesem,
Viszlát te álszent társ,
Viszlát te érdektelen világ.
Megválok e helytõl,
E pokoli helytõl, melyben nincs helyem,
Elindultam az úton, s nem nézek vissza,
Elmegyek, búcsút int kezem,
Csizmám már az út porát issza.
Könnyû a búcsú,
Mi lehetne könnyebb,
Nincs semmi, mi idekötne,
Tán találok egy jobb helyet mely szebb,
Ahol nincs senki, aki verembe lökne.
Szabad vagyok...
Átkos szabadság, nem így akartam,
Minden lélek szabad akar lenni,
De nem így, nem ily magányosan,
Hosszú az út ha egyedül kell menni.
De mit tehetnék,
Kirekesztett vagyok, rám szabta a sors,
Nem küzdhetek, nincs ki ellen,
Ellenfeleim hátat fordítanak pont,
Mint barátaim... voltak egyszer...
Barátaim.
Olyan sokan vagyunk,
De mégis kevesen, nézd csak meg,
Hány emberrõl mondhatod,
Tegnap alig ismert meg?
Nem hallják elsuttogott mondatod, ilyenek az
Emberek.
Alig hagyta el ajkaid,
S menten elhal halk szavad,
Nincs kiben tovább éljen,
Nincs ki meghallja,
Süket mindenki, nincs már másod, csak a
Képzelet.
S ha egyszer azt mondtad:
Csak te kellesz! - Most mért vagy mégis oly rideg?
Mi változott, mi késztetett hogy ilyen légy?
Irigy szádból nem árad más csak hideg,
Megfagyasztod lelkem foszlott lepelét.
Álszent a szent is,
Irigy lett az önzetlenbõl,
Lehullott a csipkefátyol, tisztán látok már,
S tudom mit kell tennem,
Elmenni e hazug helyrõl.
#134
de ez gyakorlatilag az 1. :P szoval azert keves a szohasznalat,:P de igyekszem az újon;)
Ne füccsé....Be. Szeretem ha hûvös a lakás egy picit!
#133
emm, az en verseim...hogyismondjam, teljesen masok mint a megszokott, de ha gondolod mutathatok parat, es majd az ujat ha befejeztem, annak vegre lesznek strofai, verselese stb
no, itt van egy mókásabb tipus:
Valentinomnak
Eljött hát Valentin bácsi
De ácsi!
Lehet hogy gonosz a bácsi?
Várj csak!
Lehet hogy bánt csak?
és csak fejbe csap és becsap
és csak szétcsap köztünk
de egymásnak örülünk és
Valentin lesz az õrünk
ami 2 helyrõl fakad
belõled és belõlem
sok szeretet árad felõlem
de néha futok mert félek
eleged van belõlem.
Mert nem adok eleget...
no, itt van egy mókásabb tipus:
Valentinomnak
Eljött hát Valentin bácsi
De ácsi!
Lehet hogy gonosz a bácsi?
Várj csak!
Lehet hogy bánt csak?
és csak fejbe csap és becsap
és csak szétcsap köztünk
de egymásnak örülünk és
Valentin lesz az õrünk
ami 2 helyrõl fakad
belõled és belõlem
sok szeretet árad felõlem
de néha futok mert félek
eleged van belõlem.
Mert nem adok eleget...
Ne füccsé....Be. Szeretem ha hûvös a lakás egy picit!
#132
koszi C:
nyugodtan oszt meg velunk averseket,amiket irtal,hiszen itt nem abiralat,v a kritika a lenyeg sztem,hanem az,h megismerjuk egymas gondolatait...sokmindent meglehet tudni egy emberröl a versei alapjan :)
nyugodtan oszt meg velunk averseket,amiket irtal,hiszen itt nem abiralat,v a kritika a lenyeg sztem,hanem az,h megismerjuk egymas gondolatait...sokmindent meglehet tudni egy emberröl a versei alapjan :)
Alah Alik Ya Sidi!
#131
anyam!iszonyat jo gondolatok,es hihetetlen h mennyire valtozatos es gyonyorkodtetö a szohasznalat :) szeretem az ilyen verseket,mert minden sorban van valami,ami más mint a többi,es nem tudhatod h mi fog következni,ettöl lesz izgalmas. a bevezetö elsö 2 versszak utan jol felvezetted a 4 fö témat-észak-nyugat-kelet-dél. gratula :) azert még annyit mondanék,h erdemes lenne kicsit jobban elmelyednek a versekben,nem csak íras,de olvasas szinten is,persze csak ha erdekelnek mas emberek gondolatai is.:) sok vers felszinesnek,es hetköznapi temajunak tünik,de ha sokat keresgél az ember,megtalalja azt,amit bár nem sajat maga irt,megis mintha tökéletesen tükrözné az õ érzéseit.
nekem van egy ilyen vers,ami totalisan 'rolam' szol,es egesz eddig nem is sejtettem,h egy vers ilyen pontosan,es mélyre hatoan tudja kifejezni azt,amiröl fogalmam sem volt,h micsoda valojaban.már maga a vers cim is sejtet valamit,pedig nem en irtam,mégis sajatomnak erzem,mert ez történik velem,ezt nem is lehet elmondani,en nem tudtam volna szavakba önteni,de ennek aköltönek sikerult...
Ha gondolod olvasd el:
Reviczky Gyula : Magamról
nekem van egy ilyen vers,ami totalisan 'rolam' szol,es egesz eddig nem is sejtettem,h egy vers ilyen pontosan,es mélyre hatoan tudja kifejezni azt,amiröl fogalmam sem volt,h micsoda valojaban.már maga a vers cim is sejtet valamit,pedig nem en irtam,mégis sajatomnak erzem,mert ez történik velem,ezt nem is lehet elmondani,en nem tudtam volna szavakba önteni,de ennek aköltönek sikerult...
Ha gondolod olvasd el:
Reviczky Gyula : Magamról
Alah Alik Ya Sidi!
#130
Jó vers:)
Kedvenc költõm/versem? Nincs igazán, nem nagyon olvasok verseket:)
A sajátjaim közül talán ez tetszik legjobban:
Képzeletem tájai
Hallgass. Hallgasd a csendet, mely átölel,
Vigyáz rád, elrejt a zajos világ elõl.
Kié a csend? A mámoros boldogságé?
Vagy a harmóniáé, a természet nyugalmáé?
Az enyém a csend és a tiéd is.
Mindenkié, ki megpihenni vágyik.
Szabad vagyok, úgy érzem szárnyalok.
Lovalló elmém elrepít, bár nem mozdulok,
Kitárom képzeletem szárnyait, lebegek,
Vad álmaim kavalkádján merengek,
S kérdezek: merre menjek?
Mely világot lássam elõbb?
Északon hó van.
A fagy birodalmát szürke csúcsok szegik,
Vihar tépte jég-sebek a lankák oldalán,
Zúzmara és fehér páncél, élõn s holton egyaránt,
Jégcsap hegyek tornyosulnak,
Halott fenyõk oldalán.
Nyugat, a múlandóság hazája.
Fekete árnyékok nyúlnak a vérvörös fény felé,
A nap kihunyt, s az éj, vackából leosont.
Langyos szellõ vág, a menekülõ remény elé,
Este még a sötétség is vért ont,
S Holdnõvér kitárja karját, torz gyermekei felé.
Keleten gyúl a fény.
Sárga színt ölt a világ, s boldog a természet,
Új tavaszt hirdet a ragyogó napsugár,
Új életet ad a földnek,
Az öröm napjait hozza, a büszke fényár.
Ide vágyom, naivan, vonz e tiszta táj.
De délen...
Semmi. Körbenézek, s nincs semmi, min megakadna szemem.
Se egy kopár csúcs, egy kék vízû könnycsepp-tó,
Barna pusztaság nyúlik elõttem, lelkem síksága.
Repedezett, kiszáradt föld takarja a mélyben rejtezõt,
A forrást, mely egyszer feltör a halott rónaságra.
Kedvenc költõm/versem? Nincs igazán, nem nagyon olvasok verseket:)
A sajátjaim közül talán ez tetszik legjobban:
Képzeletem tájai
Hallgass. Hallgasd a csendet, mely átölel,
Vigyáz rád, elrejt a zajos világ elõl.
Kié a csend? A mámoros boldogságé?
Vagy a harmóniáé, a természet nyugalmáé?
Az enyém a csend és a tiéd is.
Mindenkié, ki megpihenni vágyik.
Szabad vagyok, úgy érzem szárnyalok.
Lovalló elmém elrepít, bár nem mozdulok,
Kitárom képzeletem szárnyait, lebegek,
Vad álmaim kavalkádján merengek,
S kérdezek: merre menjek?
Mely világot lássam elõbb?
Északon hó van.
A fagy birodalmát szürke csúcsok szegik,
Vihar tépte jég-sebek a lankák oldalán,
Zúzmara és fehér páncél, élõn s holton egyaránt,
Jégcsap hegyek tornyosulnak,
Halott fenyõk oldalán.
Nyugat, a múlandóság hazája.
Fekete árnyékok nyúlnak a vérvörös fény felé,
A nap kihunyt, s az éj, vackából leosont.
Langyos szellõ vág, a menekülõ remény elé,
Este még a sötétség is vért ont,
S Holdnõvér kitárja karját, torz gyermekei felé.
Keleten gyúl a fény.
Sárga színt ölt a világ, s boldog a természet,
Új tavaszt hirdet a ragyogó napsugár,
Új életet ad a földnek,
Az öröm napjait hozza, a büszke fényár.
Ide vágyom, naivan, vonz e tiszta táj.
De délen...
Semmi. Körbenézek, s nincs semmi, min megakadna szemem.
Se egy kopár csúcs, egy kék vízû könnycsepp-tó,
Barna pusztaság nyúlik elõttem, lelkem síksága.
Repedezett, kiszáradt föld takarja a mélyben rejtezõt,
A forrást, mely egyszer feltör a halott rónaságra.
#129
hallod zillo? ez valami eszetlen kiraly, (könny csordult a szemembe) tenyleg minden elismerésem, en is probalkozom vers irassal de asszem inkabb elbujok:P
Ne füccsé....Be. Szeretem ha hûvös a lakás egy picit!
#128
emm, szeretnem megkerdezni... valamelyikotok olvasta mar fel valaha a párjának valamelyik versét? kivancsi vagyok hogy szerintetek is elavult -e vagy még olyan aki ugygondolkozik mint en
Ne füccsé....Be. Szeretem ha hûvös a lakás egy picit!
#127
igy erthetö :) egyebkent van kedvenc költöd/versed?
SZinten regi versem(ha mar a keresztrimnel tartunk..en eloszeretettel hasznalom:):
Évek útja
Lásd tova száll az évek útján
minden kín és gyötrelem,
Lásd itt állok semmit látván,
égbe tárom két kezem.
Látod már az élet lángját
halni készen lelkedben?
Látom már,mint tiszta márvány,
foszlik minden emberben.
Vedd kezedbe világ gondját,
szorítsd õket markodban,
Vedd a szót,õ kiált hozzád,
tükrözõdik arcodban.
Látod magad semmit mondván,
mit hordozol szóttalan?
Látlak már,mint üres bálvány,
kárhozat van hangodban.
Nézd az élet szólít téged:
vágd keresztül torkukat!
Nézd meg végleg ledönt téged,
lásd meg vérzõ fogukat.
Látod õket,démon nõket
bájjal fedve magukat?
Látom õket,Istennõket,
tûz perzselte arcukat.
Hagyd õket,mint õk gyalázván
folytogatnak nyugtalan,
Hagyd õket,míg halált látván
elfoszlanak nyomtalan.
Látod már a fényt,a lámpást
lelked mélyén hontalan?
Látom már,mint szél a szárnyán
repülsz felém gondtalan.
Fuss tova hát az évek útján,
elszáll kín,és gyötrelem.
Fuss,itt állok téged várván,
feléd nyújtom két kezem.
Látod már az élet lángját
megpihenni lelkedben?
Látom már,a sírod márvány,
nem porlik szét sohasem.
SZinten regi versem(ha mar a keresztrimnel tartunk..en eloszeretettel hasznalom:):
Évek útja
Lásd tova száll az évek útján
minden kín és gyötrelem,
Lásd itt állok semmit látván,
égbe tárom két kezem.
Látod már az élet lángját
halni készen lelkedben?
Látom már,mint tiszta márvány,
foszlik minden emberben.
Vedd kezedbe világ gondját,
szorítsd õket markodban,
Vedd a szót,õ kiált hozzád,
tükrözõdik arcodban.
Látod magad semmit mondván,
mit hordozol szóttalan?
Látlak már,mint üres bálvány,
kárhozat van hangodban.
Nézd az élet szólít téged:
vágd keresztül torkukat!
Nézd meg végleg ledönt téged,
lásd meg vérzõ fogukat.
Látod õket,démon nõket
bájjal fedve magukat?
Látom õket,Istennõket,
tûz perzselte arcukat.
Hagyd õket,mint õk gyalázván
folytogatnak nyugtalan,
Hagyd õket,míg halált látván
elfoszlanak nyomtalan.
Látod már a fényt,a lámpást
lelked mélyén hontalan?
Látom már,mint szél a szárnyán
repülsz felém gondtalan.
Fuss tova hát az évek útján,
elszáll kín,és gyötrelem.
Fuss,itt állok téged várván,
feléd nyújtom két kezem.
Látod már az élet lángját
megpihenni lelkedben?
Látom már,a sírod márvány,
nem porlik szét sohasem.
Alah Alik Ya Sidi!
#126
Valóban a 3. versszak eltér a többitõl de nem csak arra törekszem hogy rímes legyen a vers, inkább arra törekszem hogy minden sor mondandót hordozzon.
A keresztrím nekem túl pörgõs, csak akkor használom ha muszáj, amúgy nem szeretem:)
A keresztrím nekem túl pörgõs, csak akkor használom ha muszáj, amúgy nem szeretem:)
#125
A félelem
Egy sötét õszi éjjelen
született a félelem.
Kopár, sziklás hegytetõn
kõtojásból bújt elõ.
Szeme sárga lánggal ég,
a föld megremeg, hogyha lép,
amerre jár a szép s a jó,
úgy olvad el, mint a hó.
Addig halál sem létezett,
tigris és õz együtt evett,
De nem kellett, csak egy pillanat
és minden béke szétszakadt.
Karmáról iszony csepeg,
lehellete a rettenet,
s a két éjsötét szárny alatt,
a kétségbeesés kacag.
És azóta minden ami él,
föld alatt vagy a felszínén
más halálát vágyja egyre
a sajátját, hogy elfeledje.
Kõvé válsz ha rádmered,
megdermeszti szívedet,
Szemed fényét megtöri,
lélegzeted elveszi.
És nem lesz vége soha már
-öldöklés, iszony és halál-
míg a Fekete Nap kigyúl
s a világ éjsötétbe fúl.
Egy sötét õszi éjjelen
született a félelem.
Kopár, sziklás hegytetõn
kõtojásból bújt elõ.
Szeme sárga lánggal ég,
a föld megremeg, hogyha lép,
amerre jár a szép s a jó,
úgy olvad el, mint a hó.
Addig halál sem létezett,
tigris és õz együtt evett,
De nem kellett, csak egy pillanat
és minden béke szétszakadt.
Karmáról iszony csepeg,
lehellete a rettenet,
s a két éjsötét szárny alatt,
a kétségbeesés kacag.
És azóta minden ami él,
föld alatt vagy a felszínén
más halálát vágyja egyre
a sajátját, hogy elfeledje.
Kõvé válsz ha rádmered,
megdermeszti szívedet,
Szemed fényét megtöri,
lélegzeted elveszi.
És nem lesz vége soha már
-öldöklés, iszony és halál-
míg a Fekete Nap kigyúl
s a világ éjsötétbe fúl.
Sooner or later all our games turn into Calvinball...
#124
Ez egesz jo lett,öszinte vers,de a 3. versszak-ot nem ertem,miert igy irtad meg.Megtöri a vers menetét,mivel abban nincs rim,ha jol latom.Viszont a keretes szerkezet jo,szerintem nyugodtan rakhattal volna az összes versszakba kereszt rimeket :)
Ez kb 2 eves versem,a tema eléggé elvont,es igazabol semmi konkrét mondanivaloja nincs.Akkoriban csak a zene adott ihletet,es ezt hozta ki belölem.Hát na..
Játék a szélben
Szürke éjjen,gyermek kézben
apró játék dobogott,
Csuda szépen oda léptem,
hajam szélben lobogott.
Erõs játék,gyermek kézben
megtöri azt nyomtalan,
Nem jõ hozzám,pedig kértem,
elhal szélben gondtalan.
Hív a játék,két kezemben
vértöl izzón hasogat,
Látja tûzt a két szememben
apró jóval csalogat.
"Ne engedj el tova veszni
aljas szélben keringeni,
Ne hagyj árván szétfoszlani,
gyenge husom szétbontani."
-Miért szólsz hozzám érintetlen?
túl közel vagy markomban,
Hangodtol már szédítetten,
Elvesztelek álmomban.
"Az aljas szél,az otromba,
az szól hozzád,ostoba!
Más vagyok én,nem,mint a szél,
Tõlem lelked felhõkre kél"
-Valy míly kevés hangod nekem,
erõsebben szorít kezem,
Menj hát magad,távozz tõlem,
hajtsd magad ki belõlem!
Kezeimet szét emeltem,
Kicsuszott a kicsiny játék,
Tudatlan csak azt kerestem,
Így ezután mi várhat még?
Csupasz a föld,azon hevert,
Szél mellette árkot kevert,
Megszeppenve megálltam ott,
Az apró szív már nem dobogott.
Ez kb 2 eves versem,a tema eléggé elvont,es igazabol semmi konkrét mondanivaloja nincs.Akkoriban csak a zene adott ihletet,es ezt hozta ki belölem.Hát na..
Játék a szélben
Szürke éjjen,gyermek kézben
apró játék dobogott,
Csuda szépen oda léptem,
hajam szélben lobogott.
Erõs játék,gyermek kézben
megtöri azt nyomtalan,
Nem jõ hozzám,pedig kértem,
elhal szélben gondtalan.
Hív a játék,két kezemben
vértöl izzón hasogat,
Látja tûzt a két szememben
apró jóval csalogat.
"Ne engedj el tova veszni
aljas szélben keringeni,
Ne hagyj árván szétfoszlani,
gyenge husom szétbontani."
-Miért szólsz hozzám érintetlen?
túl közel vagy markomban,
Hangodtol már szédítetten,
Elvesztelek álmomban.
"Az aljas szél,az otromba,
az szól hozzád,ostoba!
Más vagyok én,nem,mint a szél,
Tõlem lelked felhõkre kél"
-Valy míly kevés hangod nekem,
erõsebben szorít kezem,
Menj hát magad,távozz tõlem,
hajtsd magad ki belõlem!
Kezeimet szét emeltem,
Kicsuszott a kicsiny játék,
Tudatlan csak azt kerestem,
Így ezután mi várhat még?
Csupasz a föld,azon hevert,
Szél mellette árkot kevert,
Megszeppenve megálltam ott,
Az apró szív már nem dobogott.
Alah Alik Ya Sidi!
#123
Hajnal hasadt
Hajnal hasadt,
S arany hajad megcsillant a fényben.
Sötét fakadt,
S édes hangod megszólalt az éjben.
Felnézel, s ha látod,
Csillagok hunyorítanak reád,
Tudhatod, mennyi
Csoda vár még reánk.
Gyere, ülj le,
Kényelmes a fû, kéjes fekhely,
Kettõnknek tökéletes,
Legyen bármily kopár is.
Nézz körbe,
Lásd a csodát melyben vagyunk,
E kietlen világban most,
Csak mi ketten vagyunk.
Mosolyogj,
Angyali arcod járja át az öröm,
Kettõnknek,
Ez a boldog perc örök.
Hajnal hasadt,
S elszállt a boldogság éve.
Sötét fakadt,
S a telihold lesüt reánk, a végre.
Hajnal hasadt,
S arany hajad megcsillant a fényben.
Sötét fakadt,
S édes hangod megszólalt az éjben.
Felnézel, s ha látod,
Csillagok hunyorítanak reád,
Tudhatod, mennyi
Csoda vár még reánk.
Gyere, ülj le,
Kényelmes a fû, kéjes fekhely,
Kettõnknek tökéletes,
Legyen bármily kopár is.
Nézz körbe,
Lásd a csodát melyben vagyunk,
E kietlen világban most,
Csak mi ketten vagyunk.
Mosolyogj,
Angyali arcod járja át az öröm,
Kettõnknek,
Ez a boldog perc örök.
Hajnal hasadt,
S elszállt a boldogság éve.
Sötét fakadt,
S a telihold lesüt reánk, a végre.
#121
#120
Sziasztok!!!
VALAKI TUD SZELLEM EKRÕL SZÓLÓ VESTET HOZNI VAGYIS ÍRNI!!
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM ELÕRE iS
VALAKI TUD SZELLEM EKRÕL SZÓLÓ VESTET HOZNI VAGYIS ÍRNI!!
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM ELÕRE iS
#119
Ébredés
Ébredés után eljön a magány újra,
a sötétség,mely körbeöleli testem és lelkem,
mikor sötétbe burkolózom,a sötét magányba,
csak te mutathatod meg a fényt.
Mikor sétálok a hideg,sötét utcán,és fázom,
rád gondolok,és szívem felmelegszik,
csupán testem fázik tovább,
remeg,és vágyakozik...
Vágyakozik ölelésed után,mely felmelegítené...
Mikor álmodom,a fény velem van,bennem él,
áthatol a sötétségen és egyéválunk.
Összeolvadom veled,tökéletessé
kiegészítve egymást,és kívánom,
bár soha ne érne véget.
De véget ér,és újra ébredek
és újra vágyom a fényt,vágylak téged,
vágyom hogy vess véget a sötétnek.
Az élet sötét nélküled,
komor magányomba burkolózom,
és várom újra az álmom.
tudom hogy nem egy mûremek,nem is javítgattam,lehetnek benne helyesírási hibák is,nem érdekel,csak egy érzés amit leírtam,remélem nem zavarok vele senkit
Ébredés után eljön a magány újra,
a sötétség,mely körbeöleli testem és lelkem,
mikor sötétbe burkolózom,a sötét magányba,
csak te mutathatod meg a fényt.
Mikor sétálok a hideg,sötét utcán,és fázom,
rád gondolok,és szívem felmelegszik,
csupán testem fázik tovább,
remeg,és vágyakozik...
Vágyakozik ölelésed után,mely felmelegítené...
Mikor álmodom,a fény velem van,bennem él,
áthatol a sötétségen és egyéválunk.
Összeolvadom veled,tökéletessé
kiegészítve egymást,és kívánom,
bár soha ne érne véget.
De véget ér,és újra ébredek
és újra vágyom a fényt,vágylak téged,
vágyom hogy vess véget a sötétnek.
Az élet sötét nélküled,
komor magányomba burkolózom,
és várom újra az álmom.
tudom hogy nem egy mûremek,nem is javítgattam,lehetnek benne helyesírási hibák is,nem érdekel,csak egy érzés amit leírtam,remélem nem zavarok vele senkit
#118
Álmodj
Álmodj sokat és szépet,
Álmodj mindent, mindenkit,
Élõt, holtat, voltat s majdan levõt,
Örömtelit, s mindent, mi boldogít.
Álmodj színeket és hangokat,
Izzó tûzvirágokat, pezsdítõ dallamokat,
Szép reményeket, új szerelmeket,
Régi álmokat és beteljesülõ vágyakat.
Álmodj az örömrõl s álmodj a haragról,
A békérõl s a háborúról,
Mind a széprõl s a rosszról mi csak létezik,
Álmodj az életrõl, s várd a halált,
Mert az élet is csak álom melybõl fel kell ébredni.
Álmodj amíg tudsz mert az álom a tiéd,
Minden vágyad s reményed,
Egyetlen esélyed, hogy e Földi létben,
Egyszer te is boldog légy.
Álmodj sokat és szépet,
Álmodj mindent, mindenkit,
Élõt, holtat, voltat s majdan levõt,
Örömtelit, s mindent, mi boldogít.
Álmodj színeket és hangokat,
Izzó tûzvirágokat, pezsdítõ dallamokat,
Szép reményeket, új szerelmeket,
Régi álmokat és beteljesülõ vágyakat.
Álmodj az örömrõl s álmodj a haragról,
A békérõl s a háborúról,
Mind a széprõl s a rosszról mi csak létezik,
Álmodj az életrõl, s várd a halált,
Mert az élet is csak álom melybõl fel kell ébredni.
Álmodj amíg tudsz mert az álom a tiéd,
Minden vágyad s reményed,
Egyetlen esélyed, hogy e Földi létben,
Egyszer te is boldog légy.
#117
Tél, tél, tél
Nyár zajától távolodva
Nap ereje mit sem ér,
a levelek már lehullottak
s újra beköszönt a tél
A Tél amely kemény, erõs
amilyen volt kiskoromban
komor dala látható
a rövidülõ napszakokban
S amilyen sötét éjjelt hozhat
amelyre nincsen szó,
Olyan tiszta szépségével
kápráztat a fehér hó
Ellentétes évszak jön el
szép és borús egyaránt
s szíve az ünnepekkel
bennünk él, amíg a táj
Ébredezni kezd álmából
Tavasz hívó szavára
de szép emléke megmarad
még jóval a tél utánra.
S míg tavasz hozza meleg hírét
a tél lassan eltûnik.
a hideggel, a sok hóval
szépsége nem enyhül itt
benn!
Nyár zajától távolodva
Nap ereje mit sem ér,
a levelek már lehullottak
s újra beköszönt a tél
A Tél amely kemény, erõs
amilyen volt kiskoromban
komor dala látható
a rövidülõ napszakokban
S amilyen sötét éjjelt hozhat
amelyre nincsen szó,
Olyan tiszta szépségével
kápráztat a fehér hó
Ellentétes évszak jön el
szép és borús egyaránt
s szíve az ünnepekkel
bennünk él, amíg a táj
Ébredezni kezd álmából
Tavasz hívó szavára
de szép emléke megmarad
még jóval a tél utánra.
S míg tavasz hozza meleg hírét
a tél lassan eltûnik.
a hideggel, a sok hóval
szépsége nem enyhül itt
benn!
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#116
Egy kicsit meghalok
Szemem lelked meleg lobogását kutatja, de csak jeges fagyott gyönyörûséget talál. Ajkaid nem formáznak zsarátnoktól fellobbanásra váró szavakat. A Csend megöl engem, szívembe markol, jeges karmait belém mélyeszti. Szavaiddal szakítasz ki belõlem vértõl lucskos lüktetõ darabokat. Kínlódva vergõdök a szorításod alatt, s mindíg egy kicsit meghalok.
----------------
Szerencsére ez csak egy régi talált szösszenet. Talán még versenk sem nevezehetõ, bár akkor segített. :)
Szemem lelked meleg lobogását kutatja, de csak jeges fagyott gyönyörûséget talál. Ajkaid nem formáznak zsarátnoktól fellobbanásra váró szavakat. A Csend megöl engem, szívembe markol, jeges karmait belém mélyeszti. Szavaiddal szakítasz ki belõlem vértõl lucskos lüktetõ darabokat. Kínlódva vergõdök a szorításod alatt, s mindíg egy kicsit meghalok.
----------------
Szerencsére ez csak egy régi talált szösszenet. Talán még versenk sem nevezehetõ, bár akkor segített. :)
Global DW 11x
#115
:D
#114
Álmos vagyok
A világ oly lassú és homályos most,
Mintha már a könnyû álom mámora ringatna,
Valóban, el-el révedõ tekintetem,
Mintha árnyalakokat pillantana.
Vad táncot lejtenek vigasságukban,
S tekintetükkel engem keresnek,
Már érzem ott vagyok a markukban,
Mikor mögöttem fehér fény lobban fel.
Az árny démonai visszahúzódván,
Teret adnak a jóságos, fehér fénynek,
Alakot ölt, s pillantásomat magán tudván,
Felém fordul megmentõm.
Próbálok rájönni ki lehet az,
De hosszú csuklya fedi az idegen arcát,
Megszólítanám, s már nyitom is számat,
Mikor visítva kettészakad a világ.
Megmentõm, s a démonok eltûntek mind,
Helyettük a monitor tompa fénye bánt,
Elaludtam, e sok lázas élmény mind,
Álom volt csupán.
A világ oly lassú és homályos most,
Mintha már a könnyû álom mámora ringatna,
Valóban, el-el révedõ tekintetem,
Mintha árnyalakokat pillantana.
Vad táncot lejtenek vigasságukban,
S tekintetükkel engem keresnek,
Már érzem ott vagyok a markukban,
Mikor mögöttem fehér fény lobban fel.
Az árny démonai visszahúzódván,
Teret adnak a jóságos, fehér fénynek,
Alakot ölt, s pillantásomat magán tudván,
Felém fordul megmentõm.
Próbálok rájönni ki lehet az,
De hosszú csuklya fedi az idegen arcát,
Megszólítanám, s már nyitom is számat,
Mikor visítva kettészakad a világ.
Megmentõm, s a démonok eltûntek mind,
Helyettük a monitor tompa fénye bánt,
Elaludtam, e sok lázas élmény mind,
Álom volt csupán.
#113
<#eljen>
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#111
Képzeletem tájai
Hallgass. Hallgasd a csendet, mely átölel,
Vigyáz rád, elrejt a zajos világ elõl.
Kié a csend? A mámoros boldogságé?
Vagy a harmóniáé, a természet nyugalmáé?
Az enyém a csend és a tiéd is.
Mindenkié, ki megpihenni vágyik.
Szabad vagyok, úgy érzem szárnyalok.
Lovalló elmém elrepít, bár nem mozdulok,
Kitárom képzeletem szárnyait, lebegek,
Vad álmaim kavalkádján merengek,
S kérdezek: merre menjek?
Mely világot lássam elõbb?
Északon hó van.
A fagy birodalmát szürke csúcsok szegik,
Vihar tépte jég-sebek a lankák oldalán,
Zúzmara és fehér páncél, élõn s holton egyaránt,
Jégcsap hegyek tornyosulnak,
Halott fenyõk oldalán.
Nyugat, a múlandóság hazája.
Fekete árnyékok nyúlnak a vérvörös fény felé,
A nap kihunyt, s az éj vackából leosont.
Langyos szellõ vág, a menekülõ remény elé,
Este még a sötétség is vért ont,
S Holdnõvér kitárja karját, torz gyermekei felé.
Keleten gyúl a fény.
Sárga színt ölt a világ, s boldog a természet,
Új tavaszt hirdet a ragyogó napsugár,
Új életet ad a földnek,
Az öröm napjait hozza, a büszke fényár.
Ide vágyom, naivan, vonz e tiszta táj.
De délen...
Semmi. Körbenézek, s nincs semmi min megakadna szemem.
Se egy kopár csúcs, egy kék vízû könnycsepp-tó,
Barna pusztaság nyúlik elõttem, lelkem síksága.
Repedezett, kiszáradt föld takarja a mélyben rejtezõt.
A forrást, mely egyszer feltör a halott rónaságra.
Hallgass. Hallgasd a csendet, mely átölel,
Vigyáz rád, elrejt a zajos világ elõl.
Kié a csend? A mámoros boldogságé?
Vagy a harmóniáé, a természet nyugalmáé?
Az enyém a csend és a tiéd is.
Mindenkié, ki megpihenni vágyik.
Szabad vagyok, úgy érzem szárnyalok.
Lovalló elmém elrepít, bár nem mozdulok,
Kitárom képzeletem szárnyait, lebegek,
Vad álmaim kavalkádján merengek,
S kérdezek: merre menjek?
Mely világot lássam elõbb?
Északon hó van.
A fagy birodalmát szürke csúcsok szegik,
Vihar tépte jég-sebek a lankák oldalán,
Zúzmara és fehér páncél, élõn s holton egyaránt,
Jégcsap hegyek tornyosulnak,
Halott fenyõk oldalán.
Nyugat, a múlandóság hazája.
Fekete árnyékok nyúlnak a vérvörös fény felé,
A nap kihunyt, s az éj vackából leosont.
Langyos szellõ vág, a menekülõ remény elé,
Este még a sötétség is vért ont,
S Holdnõvér kitárja karját, torz gyermekei felé.
Keleten gyúl a fény.
Sárga színt ölt a világ, s boldog a természet,
Új tavaszt hirdet a ragyogó napsugár,
Új életet ad a földnek,
Az öröm napjait hozza, a büszke fényár.
Ide vágyom, naivan, vonz e tiszta táj.
De délen...
Semmi. Körbenézek, s nincs semmi min megakadna szemem.
Se egy kopár csúcs, egy kék vízû könnycsepp-tó,
Barna pusztaság nyúlik elõttem, lelkem síksága.
Repedezett, kiszáradt föld takarja a mélyben rejtezõt.
A forrást, mely egyszer feltör a halott rónaságra.
#110
gyulai dávid
#109
Hehe :D Hát, nem tudom majd megkérdezem a tanárt vagy majd mondok egy Anonymus-t <#idiota><#banplz>
Egy szó többet mond minden mozdulatnál... mert a mozdulat nemtud beszélni. XDD SAJT powa!!4
#108
Vagy álnevet nem fogadnak el?:)
#107
hát azt hogy mirk:)
#106
Juj köszke :) És mit mondjak ki írta ?:P
Egy szó többet mond minden mozdulatnál... mert a mozdulat nemtud beszélni. XDD SAJT powa!!4
#105
Örülök hogy tetszik:)
Olvasd fel nyugodtan ha gondolod
Olvasd fel nyugodtan ha gondolod
#104
Mirk, az az Árnyak címû versed nagyon jó!!!! Nekem nagyon tetszik! Felolvashatom a szavalóversenyen? :) Sehol sem találtam értelmes verset eddig csak ezt :P
Egy szó többet mond minden mozdulatnál... mert a mozdulat nemtud beszélni. XDD SAJT powa!!4
#103
vers:)
Egy kavics vagy csupán a tóban,
Csepp a tengerben a világ számára,
De a végtelen, tiszta égbolt,
Az el nem veszõ szeretet és békesség,
Mely életet lehel holt,
Kiszáradt szívem reszketése felé.
Magad vagy az élet és annak,
Minden csodája, mely elûzi
A sötét magány árnyait,
Az ékkõ, mely fényesen ragyog
Csak nekem,
Szerelmem.
Egy kavics vagy csupán a tóban,
Csepp a tengerben a világ számára,
De a végtelen, tiszta égbolt,
Az el nem veszõ szeretet és békesség,
Mely életet lehel holt,
Kiszáradt szívem reszketése felé.
Magad vagy az élet és annak,
Minden csodája, mely elûzi
A sötét magány árnyait,
Az ékkõ, mely fényesen ragyog
Csak nekem,
Szerelmem.
#102
ok :)
off: lehet hogy kevesen tudják, hogy csak késõbb láttam meg hogy ez már létezõ szó, de ezt alapvetõen én találtam ki =)
off: lehet hogy kevesen tudják, hogy csak késõbb láttam meg hogy ez már létezõ szó, de ezt alapvetõen én találtam ki =)
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#101
A versed mondanivalója tetszik.
Ha gyönyörködni tudsz egy madár dalában, ha megfürödsz a kedvesed mosolyában, akkor biztos érezni fogod, amit most is tudsz már. Élni kell és érdemes.
Majd, ha gyermeked rádmosolyog, akkor megértesz mindent. <#vigyor0>
OFF
Megjegyzés: A logód önmaga elentmondása. Sztem az Aquir szó és egy Unikornis képe nem férnek megy egy logón, bár ez csak a saját véleményem. <#vigyor0>
Ha gyönyörködni tudsz egy madár dalában, ha megfürödsz a kedvesed mosolyában, akkor biztos érezni fogod, amit most is tudsz már. Élni kell és érdemes.
Majd, ha gyermeked rádmosolyog, akkor megértesz mindent. <#vigyor0>
OFF
Megjegyzés: A logód önmaga elentmondása. Sztem az Aquir szó és egy Unikornis képe nem férnek megy egy logón, bár ez csak a saját véleményem. <#vigyor0>
Global DW 11x
#100
igen.. ilyenkor az ember egyedül tud lenni, este a rohanó élet leassul, ilyenkor jobban írhatnéka van az embernek ha megjön az ihlet vagy csak a kedve hozzá :)
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#99
:)<#eljen> Nagyon tetszik! Szeretem az ilyen bíztató verseket.
Érdekes, hogy én is éjjel szoktam verseket írni...régebben. Éjjfél után. Lehet, hogy ilyenkor tudja összeszedni az ember a legjobban a gondolatait.
Érdekes, hogy én is éjjel szoktam verseket írni...régebben. Éjjfél után. Lehet, hogy ilyenkor tudja összeszedni az ember a legjobban a gondolatait.
#98
na tessék, ezt egyszer éjfél után írtam :P
Kis életösztönzõ
Ha nincs fogalmad arról, hogy létednek mi értelme,
és ha egyszer arra ébredsz, rémálmodból felkelve, hogy
a halál tart markában ismét, mert gondolata nem ereszt,
arra gondolj: Hát nem igaz, az élet értelme nem ez!
Oly sok dolog vár a Földön, mely szempillantás alatt
el fog múlni, s utána igazából mi marad?
Így tán látod már azt hogy ennek semmi értelme nincs,
felejts el minden rosszat, mert ez az élet drága kincs,
Melyet egyszer kaptunk meg, és amit ismételni nem lehet
Ne hagyd felszínre törni eme rosszat ami eltemet!
Csináld azt amit szeretsz és leld meg a jót mindenben,
élj úgy, hogy amikor eljön majd az egyetlen
Pillanat, hol búcsúznod kell, számot vetni utoljára,
ne lelj semmi dolgot, ami a te szívedet bántja
Lehet hogy a halál nagy úr, de az Élet még nagyobb!
Gyõzz le minden félelmet hát! Legyen mindig szép napod :)
Kis életösztönzõ
Ha nincs fogalmad arról, hogy létednek mi értelme,
és ha egyszer arra ébredsz, rémálmodból felkelve, hogy
a halál tart markában ismét, mert gondolata nem ereszt,
arra gondolj: Hát nem igaz, az élet értelme nem ez!
Oly sok dolog vár a Földön, mely szempillantás alatt
el fog múlni, s utána igazából mi marad?
Így tán látod már azt hogy ennek semmi értelme nincs,
felejts el minden rosszat, mert ez az élet drága kincs,
Melyet egyszer kaptunk meg, és amit ismételni nem lehet
Ne hagyd felszínre törni eme rosszat ami eltemet!
Csináld azt amit szeretsz és leld meg a jót mindenben,
élj úgy, hogy amikor eljön majd az egyetlen
Pillanat, hol búcsúznod kell, számot vetni utoljára,
ne lelj semmi dolgot, ami a te szívedet bántja
Lehet hogy a halál nagy úr, de az Élet még nagyobb!
Gyõzz le minden félelmet hát! Legyen mindig szép napod :)
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#97
van versed? :)
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#96
kihalt a topic?
#95
:D
kösz
kösz
#94
Ki gondolta volna? Remélem már túl vagy a válságon.
A verseid jók <#smile>
Grat Mirk! <#eljen>
A verseid jók <#smile>
Grat Mirk! <#eljen>
Global DW 11x
#93
Halkan szól a zene,
Mikor megyek hazafele,
Vagy este, mikor
A hosszú könyv felett görnyedek.
A dallam körülöttem van,
És igen, már bennem is,
Hallom én mindig,
Ha nem szól, akkor is.
Talán én kreálom a fejemben,
Csakhogy más ne járjon az eszemben,
De nem hiszem el igazán,
Lehet, hogy az alattvaló én vagyok.
Hisz hangulatom tõle függ,
A zene ritmusára mosolyodok el,
Vagy leszek dühös,
Bár ez nem is különös.
Sokszor vagyok szomorú,
Vagy inkább ahhoz hasonló, igen,
Az egykedvûség uralkodik, de nem gyötör,
Ilyen vagyok rég óta, igen.
Unottan szemlélem a világot,
Mely elhalad mellettem,
Mintha le akarnám szedni a virágot,
Mely már rég elvirágzott.
Valóban nem különös ez, tekintve a zenét melyet hallgatok,
Hisz a dal, mi örök tûzként lobog a lelkemben,
Szomorú akár egy véres emlék, mint a sír,
Melyen a kõbe vésve, saját neved olvasod.
Mikor megyek hazafele,
Vagy este, mikor
A hosszú könyv felett görnyedek.
A dallam körülöttem van,
És igen, már bennem is,
Hallom én mindig,
Ha nem szól, akkor is.
Talán én kreálom a fejemben,
Csakhogy más ne járjon az eszemben,
De nem hiszem el igazán,
Lehet, hogy az alattvaló én vagyok.
Hisz hangulatom tõle függ,
A zene ritmusára mosolyodok el,
Vagy leszek dühös,
Bár ez nem is különös.
Sokszor vagyok szomorú,
Vagy inkább ahhoz hasonló, igen,
Az egykedvûség uralkodik, de nem gyötör,
Ilyen vagyok rég óta, igen.
Unottan szemlélem a világot,
Mely elhalad mellettem,
Mintha le akarnám szedni a virágot,
Mely már rég elvirágzott.
Valóban nem különös ez, tekintve a zenét melyet hallgatok,
Hisz a dal, mi örök tûzként lobog a lelkemben,
Szomorú akár egy véres emlék, mint a sír,
Melyen a kõbe vésve, saját neved olvasod.
#92
ez meg szuper <#eljen>
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#91
nagyonjó :D
én is része vagyok az "etr-katasztrófáknak" <#buck>
én is része vagyok az "etr-katasztrófáknak" <#buck>
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n