Fórumozók által írt versek...
  • tigeroo
    #261
    Megfáradt utazó a végzet színpadán,
    Sóhajt egyet, már nem bírja tovább,
    Éltében nem meri, holtában ellenzi,
    Most mégis elérkeztek a szükség percei,
    Egy bölcs öreg dönt sorsáról,
    "Barátaid hol vannak?" - Hangzik a szájából -
    "Megtévesztett lelkek, kiket magukra hagytál,
    Ők szerettek, és mégis elvágyódtál,
    Hogy örökre bolyonghassál,
    Új kalandok, nagyszerű eszmények,
    Erősebbé lett a vak hited,
    Hiszen most egyedül állsz ott,
    Nincsen senki, hogy vigasztaljon,
    Sóhajts csak; mostmár ne menekülj!
    Ezen úgysem kerekedhetsz felül."