Fórumozók által írt versek...
  • MJosephin #264
    Főnix

    Én freskó leszek egy templom falán...egy műalkotás az élet oldalán, egy kép ami lassan halványodik talán...
    én tűz leszek, a villám gyermeke magam fény lesz a fáklya, midőn az utat megtalálja, míg végleg kiég, az újraszületés halála
    és még leszek, bármi, a semmiség a lápba, a közöny és a magány, a test és a máglya, hol elég a szív, ahol Főnix lobban lángba, felemelkedve, úszva a vágyba...és megremeg minden halállal... hol saját porából éled újra ugyanolyan szépen, mint halálába zúgva...
    és fémdarab. a létbe vágó, melyet magas hőfokon megolvaszt az élet, de csak átalakul, és hidegen éget.
    És kőeső. Mely porig zúzza, a követ, magával együtt.
    Tehetetlenségében csak zuhan....nem kíméli a fákat, a húsokat,
    míg nagy csattanással a földre ér és felfogja ütését a tér...