290
Fórumozók által írt versek...
-
Mirk #130 Jó vers:)
Kedvenc költőm/versem? Nincs igazán, nem nagyon olvasok verseket:)
A sajátjaim közül talán ez tetszik legjobban:
Képzeletem tájai
Hallgass. Hallgasd a csendet, mely átölel,
Vigyáz rád, elrejt a zajos világ elől.
Kié a csend? A mámoros boldogságé?
Vagy a harmóniáé, a természet nyugalmáé?
Az enyém a csend és a tiéd is.
Mindenkié, ki megpihenni vágyik.
Szabad vagyok, úgy érzem szárnyalok.
Lovalló elmém elrepít, bár nem mozdulok,
Kitárom képzeletem szárnyait, lebegek,
Vad álmaim kavalkádján merengek,
S kérdezek: merre menjek?
Mely világot lássam előbb?
Északon hó van.
A fagy birodalmát szürke csúcsok szegik,
Vihar tépte jég-sebek a lankák oldalán,
Zúzmara és fehér páncél, élőn s holton egyaránt,
Jégcsap hegyek tornyosulnak,
Halott fenyők oldalán.
Nyugat, a múlandóság hazája.
Fekete árnyékok nyúlnak a vérvörös fény felé,
A nap kihunyt, s az éj, vackából leosont.
Langyos szellő vág, a menekülő remény elé,
Este még a sötétség is vért ont,
S Holdnővér kitárja karját, torz gyermekei felé.
Keleten gyúl a fény.
Sárga színt ölt a világ, s boldog a természet,
Új tavaszt hirdet a ragyogó napsugár,
Új életet ad a földnek,
Az öröm napjait hozza, a büszke fényár.
Ide vágyom, naivan, vonz e tiszta táj.
De délen...
Semmi. Körbenézek, s nincs semmi, min megakadna szemem.
Se egy kopár csúcs, egy kék vízű könnycsepp-tó,
Barna pusztaság nyúlik előttem, lelkem síksága.
Repedezett, kiszáradt föld takarja a mélyben rejtezőt,
A forrást, mely egyszer feltör a halott rónaságra. -
#129
hallod zillo? ez valami eszetlen kiraly, (könny csordult a szemembe) tenyleg minden elismerésem, en is probalkozom vers irassal de asszem inkabb elbujok:P -
#128
emm, szeretnem megkerdezni... valamelyikotok olvasta mar fel valaha a párjának valamelyik versét? kivancsi vagyok hogy szerintetek is elavult -e vagy még olyan aki ugygondolkozik mint en -
#127
igy erthetö :) egyebkent van kedvenc költöd/versed?
SZinten regi versem(ha mar a keresztrimnel tartunk..en eloszeretettel hasznalom:):
Évek útja
Lásd tova száll az évek útján
minden kín és gyötrelem,
Lásd itt állok semmit látván,
égbe tárom két kezem.
Látod már az élet lángját
halni készen lelkedben?
Látom már,mint tiszta márvány,
foszlik minden emberben.
Vedd kezedbe világ gondját,
szorítsd őket markodban,
Vedd a szót,ő kiált hozzád,
tükröződik arcodban.
Látod magad semmit mondván,
mit hordozol szóttalan?
Látlak már,mint üres bálvány,
kárhozat van hangodban.
Nézd az élet szólít téged:
vágd keresztül torkukat!
Nézd meg végleg ledönt téged,
lásd meg vérző fogukat.
Látod őket,démon nőket
bájjal fedve magukat?
Látom őket,Istennőket,
tűz perzselte arcukat.
Hagyd őket,mint ők gyalázván
folytogatnak nyugtalan,
Hagyd őket,míg halált látván
elfoszlanak nyomtalan.
Látod már a fényt,a lámpást
lelked mélyén hontalan?
Látom már,mint szél a szárnyán
repülsz felém gondtalan.
Fuss tova hát az évek útján,
elszáll kín,és gyötrelem.
Fuss,itt állok téged várván,
feléd nyújtom két kezem.
Látod már az élet lángját
megpihenni lelkedben?
Látom már,a sírod márvány,
nem porlik szét sohasem. -
Mirk #126 Valóban a 3. versszak eltér a többitől de nem csak arra törekszem hogy rímes legyen a vers, inkább arra törekszem hogy minden sor mondandót hordozzon.
A keresztrím nekem túl pörgős, csak akkor használom ha muszáj, amúgy nem szeretem:) -
#125
A félelem
Egy sötét őszi éjjelen
született a félelem.
Kopár, sziklás hegytetőn
kőtojásból bújt elő.
Szeme sárga lánggal ég,
a föld megremeg, hogyha lép,
amerre jár a szép s a jó,
úgy olvad el, mint a hó.
Addig halál sem létezett,
tigris és őz együtt evett,
De nem kellett, csak egy pillanat
és minden béke szétszakadt.
Karmáról iszony csepeg,
lehellete a rettenet,
s a két éjsötét szárny alatt,
a kétségbeesés kacag.
És azóta minden ami él,
föld alatt vagy a felszínén
más halálát vágyja egyre
a sajátját, hogy elfeledje.
Kővé válsz ha rádmered,
megdermeszti szívedet,
Szemed fényét megtöri,
lélegzeted elveszi.
És nem lesz vége soha már
-öldöklés, iszony és halál-
míg a Fekete Nap kigyúl
s a világ éjsötétbe fúl. -
#124
Ez egesz jo lett,öszinte vers,de a 3. versszak-ot nem ertem,miert igy irtad meg.Megtöri a vers menetét,mivel abban nincs rim,ha jol latom.Viszont a keretes szerkezet jo,szerintem nyugodtan rakhattal volna az összes versszakba kereszt rimeket :)
Ez kb 2 eves versem,a tema eléggé elvont,es igazabol semmi konkrét mondanivaloja nincs.Akkoriban csak a zene adott ihletet,es ezt hozta ki belölem.Hát na..
Játék a szélben
Szürke éjjen,gyermek kézben
apró játék dobogott,
Csuda szépen oda léptem,
hajam szélben lobogott.
Erős játék,gyermek kézben
megtöri azt nyomtalan,
Nem jő hozzám,pedig kértem,
elhal szélben gondtalan.
Hív a játék,két kezemben
vértöl izzón hasogat,
Látja tűzt a két szememben
apró jóval csalogat.
"Ne engedj el tova veszni
aljas szélben keringeni,
Ne hagyj árván szétfoszlani,
gyenge husom szétbontani."
-Miért szólsz hozzám érintetlen?
túl közel vagy markomban,
Hangodtol már szédítetten,
Elvesztelek álmomban.
"Az aljas szél,az otromba,
az szól hozzád,ostoba!
Más vagyok én,nem,mint a szél,
Tőlem lelked felhőkre kél"
-Valy míly kevés hangod nekem,
erősebben szorít kezem,
Menj hát magad,távozz tőlem,
hajtsd magad ki belőlem!
Kezeimet szét emeltem,
Kicsuszott a kicsiny játék,
Tudatlan csak azt kerestem,
Így ezután mi várhat még?
Csupasz a föld,azon hevert,
Szél mellette árkot kevert,
Megszeppenve megálltam ott,
Az apró szív már nem dobogott. -
Mirk #123 Hajnal hasadt
Hajnal hasadt,
S arany hajad megcsillant a fényben.
Sötét fakadt,
S édes hangod megszólalt az éjben.
Felnézel, s ha látod,
Csillagok hunyorítanak reád,
Tudhatod, mennyi
Csoda vár még reánk.
Gyere, ülj le,
Kényelmes a fű, kéjes fekhely,
Kettőnknek tökéletes,
Legyen bármily kopár is.
Nézz körbe,
Lásd a csodát melyben vagyunk,
E kietlen világban most,
Csak mi ketten vagyunk.
Mosolyogj,
Angyali arcod járja át az öröm,
Kettőnknek,
Ez a boldog perc örök.
Hajnal hasadt,
S elszállt a boldogság éve.
Sötét fakadt,
S a telihold lesüt reánk, a végre. -
fapofa44 #122
[email protected] -
fapofa44 #121 -
fapofa44 #120 Sziasztok!!!
VALAKI TUD SZELLEM EKRŐL SZÓLÓ VESTET HOZNI VAGYIS ÍRNI!!
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM ELŐRE iS -
Eftörsokk #119 Ébredés
Ébredés után eljön a magány újra,
a sötétség,mely körbeöleli testem és lelkem,
mikor sötétbe burkolózom,a sötét magányba,
csak te mutathatod meg a fényt.
Mikor sétálok a hideg,sötét utcán,és fázom,
rád gondolok,és szívem felmelegszik,
csupán testem fázik tovább,
remeg,és vágyakozik...
Vágyakozik ölelésed után,mely felmelegítené...
Mikor álmodom,a fény velem van,bennem él,
áthatol a sötétségen és egyéválunk.
Összeolvadom veled,tökéletessé
kiegészítve egymást,és kívánom,
bár soha ne érne véget.
De véget ér,és újra ébredek
és újra vágyom a fényt,vágylak téged,
vágyom hogy vess véget a sötétnek.
Az élet sötét nélküled,
komor magányomba burkolózom,
és várom újra az álmom.
tudom hogy nem egy műremek,nem is javítgattam,lehetnek benne helyesírási hibák is,nem érdekel,csak egy érzés amit leírtam,remélem nem zavarok vele senkit -
Mirk #118 Álmodj
Álmodj sokat és szépet,
Álmodj mindent, mindenkit,
Élőt, holtat, voltat s majdan levőt,
Örömtelit, s mindent, mi boldogít.
Álmodj színeket és hangokat,
Izzó tűzvirágokat, pezsdítő dallamokat,
Szép reményeket, új szerelmeket,
Régi álmokat és beteljesülő vágyakat.
Álmodj az örömről s álmodj a haragról,
A békéről s a háborúról,
Mind a szépről s a rosszról mi csak létezik,
Álmodj az életről, s várd a halált,
Mert az élet is csak álom melyből fel kell ébredni.
Álmodj amíg tudsz mert az álom a tiéd,
Minden vágyad s reményed,
Egyetlen esélyed, hogy e Földi létben,
Egyszer te is boldog légy.
-
#117
Tél, tél, tél
Nyár zajától távolodva
Nap ereje mit sem ér,
a levelek már lehullottak
s újra beköszönt a tél
A Tél amely kemény, erős
amilyen volt kiskoromban
komor dala látható
a rövidülő napszakokban
S amilyen sötét éjjelt hozhat
amelyre nincsen szó,
Olyan tiszta szépségével
kápráztat a fehér hó
Ellentétes évszak jön el
szép és borús egyaránt
s szíve az ünnepekkel
bennünk él, amíg a táj
Ébredezni kezd álmából
Tavasz hívó szavára
de szép emléke megmarad
még jóval a tél utánra.
S míg tavasz hozza meleg hírét
a tél lassan eltűnik.
a hideggel, a sok hóval
szépsége nem enyhül itt
benn! -
#116
Egy kicsit meghalok
Szemem lelked meleg lobogását kutatja, de csak jeges fagyott gyönyörűséget talál. Ajkaid nem formáznak zsarátnoktól fellobbanásra váró szavakat. A Csend megöl engem, szívembe markol, jeges karmait belém mélyeszti. Szavaiddal szakítasz ki belőlem vértől lucskos lüktető darabokat. Kínlódva vergődök a szorításod alatt, s mindíg egy kicsit meghalok.
----------------
Szerencsére ez csak egy régi talált szösszenet. Talán még versenk sem nevezehető, bár akkor segített. :) -
Mirk #115 :D -
Mirk #114 Álmos vagyok
A világ oly lassú és homályos most,
Mintha már a könnyű álom mámora ringatna,
Valóban, el-el révedő tekintetem,
Mintha árnyalakokat pillantana.
Vad táncot lejtenek vigasságukban,
S tekintetükkel engem keresnek,
Már érzem ott vagyok a markukban,
Mikor mögöttem fehér fény lobban fel.
Az árny démonai visszahúzódván,
Teret adnak a jóságos, fehér fénynek,
Alakot ölt, s pillantásomat magán tudván,
Felém fordul megmentőm.
Próbálok rájönni ki lehet az,
De hosszú csuklya fedi az idegen arcát,
Megszólítanám, s már nyitom is számat,
Mikor visítva kettészakad a világ.
Megmentőm, s a démonok eltűntek mind,
Helyettük a monitor tompa fénye bánt,
Elaludtam, e sok lázas élmény mind,
Álom volt csupán.
-
#113
-
#112
:) -
Mirk #111 Képzeletem tájai
Hallgass. Hallgasd a csendet, mely átölel,
Vigyáz rád, elrejt a zajos világ elől.
Kié a csend? A mámoros boldogságé?
Vagy a harmóniáé, a természet nyugalmáé?
Az enyém a csend és a tiéd is.
Mindenkié, ki megpihenni vágyik.
Szabad vagyok, úgy érzem szárnyalok.
Lovalló elmém elrepít, bár nem mozdulok,
Kitárom képzeletem szárnyait, lebegek,
Vad álmaim kavalkádján merengek,
S kérdezek: merre menjek?
Mely világot lássam előbb?
Északon hó van.
A fagy birodalmát szürke csúcsok szegik,
Vihar tépte jég-sebek a lankák oldalán,
Zúzmara és fehér páncél, élőn s holton egyaránt,
Jégcsap hegyek tornyosulnak,
Halott fenyők oldalán.
Nyugat, a múlandóság hazája.
Fekete árnyékok nyúlnak a vérvörös fény felé,
A nap kihunyt, s az éj vackából leosont.
Langyos szellő vág, a menekülő remény elé,
Este még a sötétség is vért ont,
S Holdnővér kitárja karját, torz gyermekei felé.
Keleten gyúl a fény.
Sárga színt ölt a világ, s boldog a természet,
Új tavaszt hirdet a ragyogó napsugár,
Új életet ad a földnek,
Az öröm napjait hozza, a büszke fényár.
Ide vágyom, naivan, vonz e tiszta táj.
De délen...
Semmi. Körbenézek, s nincs semmi min megakadna szemem.
Se egy kopár csúcs, egy kék vízű könnycsepp-tó,
Barna pusztaság nyúlik előttem, lelkem síksága.
Repedezett, kiszáradt föld takarja a mélyben rejtezőt.
A forrást, mely egyszer feltör a halott rónaságra. -
Mirk #110 gyulai dávid -
Adequate #109 Hehe :D Hát, nem tudom majd megkérdezem a tanárt vagy majd mondok egy Anonymus-t 
-
Mirk #108 Vagy álnevet nem fogadnak el?:) -
Mirk #107 hát azt hogy mirk:) -
Adequate #106 Juj köszke :) És mit mondjak ki írta ?:P -
Mirk #105 Örülök hogy tetszik:)
Olvasd fel nyugodtan ha gondolod -
Adequate #104 Mirk, az az Árnyak című versed nagyon jó!!!! Nekem nagyon tetszik! Felolvashatom a szavalóversenyen? :) Sehol sem találtam értelmes verset eddig csak ezt :P -
Mirk #103 vers:)
Egy kavics vagy csupán a tóban,
Csepp a tengerben a világ számára,
De a végtelen, tiszta égbolt,
Az el nem vesző szeretet és békesség,
Mely életet lehel holt,
Kiszáradt szívem reszketése felé.
Magad vagy az élet és annak,
Minden csodája, mely elűzi
A sötét magány árnyait,
Az ékkő, mely fényesen ragyog
Csak nekem,
Szerelmem. -
#102
ok :)
off: lehet hogy kevesen tudják, hogy csak később láttam meg hogy ez már létező szó, de ezt alapvetően én találtam ki =) -
#101
A versed mondanivalója tetszik.
Ha gyönyörködni tudsz egy madár dalában, ha megfürödsz a kedvesed mosolyában, akkor biztos érezni fogod, amit most is tudsz már. Élni kell és érdemes.
Majd, ha gyermeked rádmosolyog, akkor megértesz mindent.
OFF
Megjegyzés: A logód önmaga elentmondása. Sztem az Aquir szó és egy Unikornis képe nem férnek megy egy logón, bár ez csak a saját véleményem.
-
#100
igen.. ilyenkor az ember egyedül tud lenni, este a rohanó élet leassul, ilyenkor jobban írhatnéka van az embernek ha megjön az ihlet vagy csak a kedve hozzá :) -
Hajnalcat #99 :) Nagyon tetszik! Szeretem az ilyen bíztató verseket.
Érdekes, hogy én is éjjel szoktam verseket írni...régebben. Éjjfél után. Lehet, hogy ilyenkor tudja összeszedni az ember a legjobban a gondolatait. -
#98
na tessék, ezt egyszer éjfél után írtam :P
Kis életösztönző
Ha nincs fogalmad arról, hogy létednek mi értelme,
és ha egyszer arra ébredsz, rémálmodból felkelve, hogy
a halál tart markában ismét, mert gondolata nem ereszt,
arra gondolj: Hát nem igaz, az élet értelme nem ez!
Oly sok dolog vár a Földön, mely szempillantás alatt
el fog múlni, s utána igazából mi marad?
Így tán látod már azt hogy ennek semmi értelme nincs,
felejts el minden rosszat, mert ez az élet drága kincs,
Melyet egyszer kaptunk meg, és amit ismételni nem lehet
Ne hagyd felszínre törni eme rosszat ami eltemet!
Csináld azt amit szeretsz és leld meg a jót mindenben,
élj úgy, hogy amikor eljön majd az egyetlen
Pillanat, hol búcsúznod kell, számot vetni utoljára,
ne lelj semmi dolgot, ami a te szívedet bántja
Lehet hogy a halál nagy úr, de az Élet még nagyobb!
Győzz le minden félelmet hát! Legyen mindig szép napod :) -
#97
van versed? :) -
Mirk #96 kihalt a topic? -
Mirk #95 :D
kösz -
#94
Ki gondolta volna? Remélem már túl vagy a válságon.
A verseid jók
Grat Mirk!
-
Mirk #93 Halkan szól a zene,
Mikor megyek hazafele,
Vagy este, mikor
A hosszú könyv felett görnyedek.
A dallam körülöttem van,
És igen, már bennem is,
Hallom én mindig,
Ha nem szól, akkor is.
Talán én kreálom a fejemben,
Csakhogy más ne járjon az eszemben,
De nem hiszem el igazán,
Lehet, hogy az alattvaló én vagyok.
Hisz hangulatom tőle függ,
A zene ritmusára mosolyodok el,
Vagy leszek dühös,
Bár ez nem is különös.
Sokszor vagyok szomorú,
Vagy inkább ahhoz hasonló, igen,
Az egykedvűség uralkodik, de nem gyötör,
Ilyen vagyok rég óta, igen.
Unottan szemlélem a világot,
Mely elhalad mellettem,
Mintha le akarnám szedni a virágot,
Mely már rég elvirágzott.
Valóban nem különös ez, tekintve a zenét melyet hallgatok,
Hisz a dal, mi örök tűzként lobog a lelkemben,
Szomorú akár egy véres emlék, mint a sír,
Melyen a kőbe vésve, saját neved olvasod. -
#92
ez meg szuper
-
#91
nagyonjó :D
én is része vagyok az "etr-katasztrófáknak"