290
Fórumozók által írt versek...
  • bens #250
    most látom csak h van ilyen topic is :P bár a forgalma nem olyan eszeveszett...

    nem baj, azért bemutatkozok legutóbbi versemmel, hátha értékeli valaki.



    Szívdobogás


    Sárguló levél a fán
    Szellő lefújja könnyen
    Eső elmossa szépen
    Nyoma se marad talán

    Mezők színes virága
    Ahogy az ősz beköszönt
    Fakulnak a hegyek fönt
    Lassan lehull a sárba

    Az erdő, mely oly zöld volt
    Most hamuhoz hasonló
    Szürke, csendes, haldokló
    Nemrég még madárdal szólt

    Nagy szerelmek köttetnek
    Dúlnak, amíg tart a nyár
    Halkan idejük lejár
    Majd kínnal romba dőlnek

    A világ lüktet lassan
    Sokat ígér, majd leáll
    Indul, s újra megáll
    Végül mindig odavan

    Én nem vagyok vészmadár
    Ez a természet rendje
    Amíg csak alszik lelke
    Mindent elvisz a Halál



    2007-11-10, Szeged
  • Mirk #249
    A holdra lépett, csúcsot ért, minden reményt megélt.
    Ifjúságot, s magányt regélt,
    De elfelejtette a célt.
    Csillaga most lehull, ideje elmúl.
    Tettei mennyeivé lettek, a tökéletességen túl,
    Ő mégis a következményekbe fúl.
    Istenként élt, emberként végzi be.
    Élete csak porszem,
    Bármily nagyként éli le.
  • acyw #248
    Ha van kedvetek olvassátok el versemet :)
    http://acyw.web.elte.hu/weburafako

    Egy vers a weburafakó -ról :)
  • Zillo #247
    sziasztok! en is neveztem a versenyen néhány versemmel,és eszembe jutott,hogy mi van akkor,ha megkérdőjelezik,h valoban enyem e a vers.Ezert elkezdtem keresgelni, beirni reszleteket a versemböl,es sajna beigazolodott a sejtelmem.Találtam egy emberket,aki visszaélt a lehetöseggel,es bizony aljas modon sajátjakent allitotta be.Persze ez olyan dolog,amit csak ugy lehet megelözni,hogy elkeruljuk az internetes közzététel bármily formajat,de magam reszeröl szivesen osztom meg a virtualis valosaggal a müveimet,sajnos meggondolatlanul.Tudom,ez aproság,hisz nem vagyok költö,de ugy gondolom,mint ember jogom van ahhoz,h felhaborodjak az ilyen eseteken.És itt nem azon van a hangsuly,hogy hú,meg ha,hanem azon,h egy valamire valo embernek ilyen gondolat még dicsvágybol sem fordul meg a fejében,én legalabbis biztosan nem tenném,mert a lelkiismeretem bánná.És az illetö pofátlanul mondotta a köszönetet a kedves szavakert,mintha bármi is az ő érdeme lenne,ha mást nem is-csalni azt tud.:)Ilyen helyzetben nincs más teendő,mint finoman közölni az illetövel,hogy leleplezödött,es közölni vele,h a jövöben ovakodjon az efféle meggondolatlan tettektöl.:)

    Vagy szerintetek hagynom kellett volna?:)
  • Mirk #246
    kicsit későn, de azért elküldtem egyet
  • bugócsigabiga #245
    Lehet,hogy nekem is kellene írogatnom így csendes hajnalakon?Nem is tudom hogyan kell,vagy csak elkezdeni nehéz?
  • bugócsigabiga #244
    Tök sirályak.Nekem tetszenek.Szupp.Ügyi vagy.
  • magyarvirag #243
    Sziasztok!

    Ha vannak jó saját verseitek, látogassatok el Józsa Imre honlapjára, ahol még nyerhettek is a verssel.

    www.jozsaimre.hu
  • Aquir - VIP
    #242
    szép vers:)
  • Mirk #241
    tetszik
  • Zillo #240
    a mindenit,ez igen hosszu!Az elejet sikerült csak eddig elolvasnom,de igerem befejezem,csak most elkell mennem.Nagyon erdekesnek igerkezik:)
  • Zillo #239
    az utolsó sorokat most irtam..

    A hatalom engem is megkísért,de
    a dicsőség mind mit ért,
    ha közben nem tudok érezni,
    ne röstelj hát kérni és kérdezni,
    de adni szeretve adj másnak,
    ha majd neked gödröt ásnak,
    Isten fog fölemelni,
    De ahhoz jónak kell lenni....

    A föld tündérei kertünkbe jövének,
    Szemeink fölé álmokat szövének,
    De az álom nem valóság,
    Áttöri ablakát a halandóság,
    Egy út tud kivezetni,
    De ahhoz jónak kell lenni...

    Szomorúság gyötör belül,
    A szél mögöttem elszenderül,
    A boldog élet messzi még,
    De nyílt kapukkal vár az ég,
    De szeretnék oda menni,
    De ahhoz jónak kell lenni...

    S ha kell majd szerettimet eltemetni,
    Tudjam azt könnyes szemmel tenni,
    S még utoljára Jó Anyámat átölelni,
    Fülébe súgni: én csak Jó akarok lenni...
  • Lyan Kyj #238
    Régebbi DARAB első szelete, de ide még nem postoltam:)
  • Aquir - VIP
    #237

    Ketten jegyben (kisvers)

    ketten. csakis ketten élték át
    aznap az élet tán legnagyobb áldását
    lenn a tónál, mert míg beesteledett,
    a festői táj ringatta el a szerelmeseket

    Akkor és ott csak egymásnak éltek
    nem számít mi lesz majd, semmit nem reméltek!
    És már mindegy, a Sors nekik mily utat teremtett
    Mert ők már megtapasztalták az Igazi Szerelmet

  • Bájital #236

    HÍVLAK...


    ...vért izzadva bolyongok létem sötétjében...
    ...lelkemmel és szívemmel e világban kitaszított lettem...
    ...nem volt senki ki lelkére ölelne...

    a Föld korongja gyertyalángként izzik
    Fekete Kőris szigetének rejtélye a múlba veszlik..
    haldokló angyalt tartok kezemben
    utolsót dobbanó szívét húztam lándzsám hegyére...

    gyere...leveszem álarcom palástját
    vértestvérem ordítva hívlak az éteren át...
    forr az erem új vadra éhezve
    bűnhődjön több bűnös ember ezen az éjjelen...

    apám,hozzád szólok, ki bazalttrónon feltámadtál ellenem
    akkori szavaidat soha el nem feledtem:
    "Mind átkozottak lesztek,ahogy Isten engem megátkozott
    Láttam a vérrel írt jövőt,akkor véget érnek az éjszakák,
    És eljő az Ítélet Napja.
    Nem az Istené,hanem az enyém,és az én feloldozásom."
    megátkoztad saját véredet,hogy jó legyek
    emberek közé ezért jöttem...
    de ezerszerte átkozottabbak ők minannyiunknál
    jöjj ördögöm...érzem a vér szagát...

    menjünk bűnös lelkekhez,kiket asztalunk fölé
    megcsapolva akasztjuk keresztjére...
    friss meleg vér csepegjen kelyhünkbe
    átkozottak vére frissítse átkozott vérünket...

    vérlakománk asztalán lévő vértócsában eggyé válj velem
    öleld lelkememet bűnös lelkedhez
    neked legalább kellek,hisz senkinek nem kellettem...

    kárhozatban egyesüljön kárhozottak lelke,
    mert eljövő Itélet Napja csak e lelkek harca lesz...
    a Földön már nem lesz jóság,sem szeretet,sem béke
    átkozottanként születtünk,s úgy is halunk meg...

  • Bájital #235
    Uram, lelkemet országod kapuja elé letettem
    melyet tőled kaptam,de tovább már nem kell...
    te világodban teremtetteid szív nélkül élnek
    szívtelen világodban harcomat elkezdem...

    új választott Uram szolgájaként lesben állok éj sötétjében
    az eltévedt lelkeket menedékházunkba tereljem...
    közelségük megbabonáz lehelletem méregként halál
    mely beszívódik sejtjük belsejébe
    élemen őket utolsó útjukra kísérve...

    tébolyult sikoly énemben, üdvrivalgás létemben
    pusztuljon a földi nyomor vele együtt kárhozzatok...
    lelketek Isten kapuja elé viszem,
    mint egy kutyának úgy vetem...
    mit tettél e földi létért
    nincs miért,hogy majd ítélkezzél...

    Jöjj Ördögöm,,jöjj én Uram
    én itt őrzöm hűn kastélyodat...
    tudom minket a lét,a szféra összeköt
    lelkem új napra csak veled köszön...

    sóhajok zúgnak éji szélben
    elvesznek fenn a mindenségben...
    kóborolnak ezernyi évet
    Isten országába csak néhányat engednek...

    ...én jövök értetek...ne féljetek...
  • Bájital #234


    pusztaságomban Lahai-Roi kútjánál megpihenek
    erőm alkonyán kérlek angyalom jöjj, s itass meg...
    mint Izsák, harcomat nem bírom
    életem árnyékában halálom kívánom...
    mély álomba zuhanok kérlek etess,s itass meg
    vándorolhassak téged látva Hórebig...
    hegyed lábánál rituálémat előadhassam
    mint valant' őseink Atlantiszon...
    kérlek küldd angyalaid
    hisz valamikor szerették ezt...
    lehessünk jövő zálogai,mint ábrahámi gyermekek
    lássunk szívünkkel és lelkünkkel...
    fakasszatok Isten hegyéből mély forrás vizet
    e kietlen tájon tündérvíz terüljön el...
    teremtsen pusztaságunkban virágzó életet
    esőként reánk áldásod legyen...
    bocsásd meg,ha ajkaim életet gyalázva fellázadt
    intésként rajta angyalok izzó parázsa...
    éjszakámból fáradtan ébredek
    téged látva új napomhoz te adt ál hitet...
    köszönöm Istenem...

  • Bájital #233
    ...éjfélt ütött az óra...
    jó és gonosz szellemek jöjjetek
    megvadult kutyák csaholására
    ...érzem jöttüket...
    jönnek,s csak jönnek egyre közelebb
    érzem hideg, dermesztő leheletüket
    a levegő megdermed, s minden, ami él
    ...a rokon lélek nem fél...
    mert tudják ők, merre kell, hogy jöjjenek
    testvériségben testvéri szeretet
    lepraságban fekélyes sebek
    ...gyógyítanak és fertőznek...
    én nyújtom kezem, már vártam őket
    elestem, s ők felsegítettek
    lelkemből ilyenkor csípnek egyet
    ...én adom, üres kézzel ne menjenek...
  • Bájital #232


    ...hegyek katlanában, mély völgy fogságában
    az áldozati asztalnál rituálém elkezdem
    őseim szellemét idézve,igézve lelkemmel
    bennsőm mélyéről fakadó hanggal
    ordító sikollyal
    ...jertek asztalomra...

    ...idézésemhez zenét az idő táblájának halk,bús hangja ad
    recsegve,s ropogva küzdve feltámadó fuvalattal
    mert az idő megállni,s visszaforogni nem akar
    elég volt a múltból temetve jajj szavakkal...
    de én korbácsommal ütök rajta egyet
    ...szellemeim gyertek...

    ...és az időbe kapaszkodva a föld mélyéről lelkeim vándorolnak
    harcol az idő múltjába ne essen szellemi kezek húzzák a mélybe
    őt okolják a szenvedésben...
    jőni e világra nem akarnak pusztultak ők itt napjaikban
    s ha az idő már eltemette őket,hát hadja őket föld mélyében
    ...gyertek...
    ...gyertek...
    ...szellemeim gyertek...
    ...mormolom az éjben...

    ...és győzők én,van segítő társam,ő a szellemek hajcsára
    űzi őket úttalan utakon lelkük soha ne nyugodjon
    sátáni kacaj ajkamon,halomnyi lélek áldozati asztalon...
    és gyújtok tüzet,átkot szórok rájuk
    tűzben hamuvá és porrá váltok
    mintha élnétek véretek előtte lecsapolom...
    ...az idő vastengelyére csorgatom...

  • Bájital #231
    ...nem kell a fény, hisz úgy is elvakít
    a realitás talaján nem látnék semmit...
    nem kell a szó, mi hazug, s csaló
    kitartom kezem, s fénnyel áradó...
    nem kell a lélek, sem tiéd, sem másé
    üres szavakkal mit sem érnék...
    nem kell az élet, mi csalfa, s csak játék
    bohócod nem leszek, mint többi másé...
    nem kell az álom, sem veled, sem mással
    holdfény tartsa azt csillagragyogásban...
    nem kell a hajnal,mely áltat és bíztat
    hisz Isten vezet napjaimban...
    ...nem szavak, nem csalfa fények, mit nem érő hajnalok,
    s üres beszédek...
    ...lelkem, s szívem helyén, két lábbal állok a Föld felszínén...
    ...szememmel előre tekintek...van célom...
    ... segíts Istenem !!! ...
  • Bájital #230
    ...mikor csillagok fényében
    elhunyt szeretteink mosolyát keressük...
    látva arcukat, létüket felidézzük
    ...akkor vagyunk nagyon egyedül...
    ...mikor a holdsugárban
    elhunyt szeretteink ölelését keressük...
    érezve szeretetüket,újra élünk
    ...akkor vagyunk nagyon egyedül...
    ...mikor a csendben
    elhunyt szeretteink szavait keressük...
    hallva dallamát az éjnek
    ...akkor vagyunk nagyon egyedül...
  • Bájital #229
    Képzeld azt mondták Isten verése vagyok,
    e napon felülkerekedni nem tudok,
    tudom,hogy agyam néha zokni,
    a mosógép sem használ neki,
    na...ilyenkor magamba szállok,
    a lelkemmel diskurálok,
    de arra is legyintek,
    mert képzeld azt mondták:
    második tini koromat élem,
    így hát magamon nem aggódom,
    inkább gömbvillámként elgurulok....
  • Bájital #228
    Lelkem két kezemben tartom,
    az Úrnak áldozatként az ég felé nyújtom,
    hisz csak én öleltem, én vígasztaltam,
    sebeit újra és újra gyógyítgattam.
    Szavai szívemben ürességre leltek,
    naponta Te mégis ebeknek vetetted,
    véres cafatjait marcangolva szedtem,
    öleltem magamhoz, s újra dédelgettem.

    Itt lenn a porban térden állva kérlek,
    Hisz tudod!...Már semmim nincsen !
    Ó, Uram !...Hallgasd meg imám !
    Fogadd el!...mit kezeimben nyújtok át !
  • Bájital #227
    Jertek zarándokoljunk Jeruzsálem templomához,
    hol Nizán hónap jeles estéjén bemutathassam áldozatomat...
    ...hallgass meg Uram...
    ...hallgasd meg imám...
    e bárányi vért oltárod elé hintem,
    mint utunk megtisztulásáért,mi feléd tér...
    ...hű szolgáid vagyunk...
    ...bocsáss meg Istenem...
    mint mikor te vitted keresztedet,
    s vérreddel mostad lábad nyomát
    bűnösök előtt...
    ...halld meg imám...
    ...bocsáss meg Istenem...
    kövérjét elégetem,mintha házad füstjének melegét látnám
    tőled eltévelyedett lélek...
    ...halld meg imám...
    ...bocsáss meg Istenem...
    kovásztalan kenyerem előveszem,
    mi íztelen élet sójától,keserú termése
    hiányzik e földi életből a legszentebb termése...
    ...bocsáss meg Istenem...
    itt vagyunk asztalodnál,mint tanítványaid valant,
    az utolsó vacsorán...
    ...halld meg imánk...
    ...bocsáss meg Istenem...
  • Bájital #226
    ..igen, az idő nem létezik...
    nincs és mégis van, megfoghatatlan
    mindig csak egy pillanat
    ...igen az idő nem létezik...
    nincs és mégis van,felfoghatatlan
    mint felvillanó képek álmainkban
    ...igen az idő nem létezik...
    nincs és mégis van,megállíthatatlan
    mindig csak egy apró mozzanat
    ...igen az idő nem létezik...
    nincs és mégis van,láthatatlan
    nézz szembe a léttel,a térrel
    rájössz:mellette semmi vagy
    ...te vagy az a röpke pillanat....
  • Aquir - VIP
    #225
    ez nagyon jó lett, congratulation:))
  • Mirk #224
    Ébredés

    Hallgas. Hallgasd a dallamot,
    Mely a csend öleléséből kap szárnyra.
    A hang, mely feléleszti a napot,
    A vágyé, az újjászületés vágya.

    A remény halott, üres szó csupán,
    A tett élőbb és igazabb.
    Láncait ledobva valósítja meg önmagát,
    Az elhatározás kemény szava.

    Fénysugárként vág az új cél,
    A bizonytalanság mezejére.
    Elindul végzete felé,
    S valahol, valaki rálép a tettek mezejére.

    A szánakozás gondokkal terhes,
    Az álmodozás csak elszomorít.
    Elindulok, s tudom is, hogy merre,
    Jövőm a múltra fátylat borít.

    S ha útszéli bámészkodók hangja biztat,
    Vissza sose nézz.
    Hátad mögött a bánat démona baktat,
    S ha meginogsz a lelked is elvész.

    És ti akik nem tesztek semmit,
    Legyetek tanúim e napra.
    Mögöttem még mindig halljátok,
    Hogy szól ébredésem hangja.
  • NeverwinterKING #223
    ámulok bámulok
    verset írni nem tudok
    de látom nektek megy
    olyan ez mint a hegy
    valaki fél tőle
    valakinek viszont az őre
    de én ezt rátok hagyom
    és csak bámulok milyen gyönyörű az én fajom
  • pilu110 #222
    Sziasztok!

    Új verses fórum nyílt, ahová feltöltheted saját verseidet is, valamint értékelheted, hozzászólhatsz a feltöltött írásokhoz!

    www.reformvers.tvn.hu/reformvers.php

    Mindenkit szeretettel várok!

  • Bájital #221
    GYÖNYÖRŰ ÁLMOTOK VÁLJON VALÓRA...
    SZÍVETEK TALÁLJON RÁ A BOLDOGSÁGRA...
    ...NEM MEGY...
    LÉNYEG:MINDENKINEK CSODÁLATOS VALENTIN NAPOT KÍVÁNOK...
    NEM CSAK A MAI NAPRA...
    ÉLETETEK MINDEN NAPJÁRA...
  • FZoleee #220
    Nagyon jók a verseitek!
  • Zillo #219
    Sziklakert

    Minden szikla nyugvó álom,
    Sajátomat nem találom,
    Más erő,mi oda szédít,
    A szél amott egy árkot épít.

    Árkot nekem,vagy magának?
    Hogy hidjek a szavának,
    Ha halkan röppen, semmit nem kér,
    Csak elsuhan a teremtett szél...

    Ezernyi sok szikla áll ott,
    S nézd az égen nyugodt
    Felhők virrasztnak felettük,
    Nincs már helyem közöttük...

    Bárcsak lennék földnek része,
    Testem egybe beletéve
    Feküdnék ott közöttük,
    Bárcsak lennék közöttük...

    Puha fű,mi körül terül,
    Sziklakertbe porszem kerül,
    Kemény talpam elterül ott,
    A föld alattam megnyugodott...

    Kemény sziklák sokat éltek,
    Belőlük gazdáik beszéltek,
    Egy halk nótával búcsúznak tőlem,
    Könnyt ontanak belőlem...

    Elhagytam már messze őket,
    A sziklakerti halott főket,
    Sírjuk felett virágfa nőtt,
    Fű köréjük lepedőt szőtt...

    Sok szikla közt nyugodt lélek,
    Visszatérni mostmár félek,
    Mert ki onnan könnyezve fut,
    Sziklakerti sírjába jut...
  • Zillo #218
    Hitetlenek

    Mitől félnek a hitetlenek,
    Mitől rettegnek?
    Új hold felé szépen néznek,
    Minden bokrot úgy becéznek,
    Mint aljas földet hazug népek,
    De Ők....Ők mitől félnek?

    Hová mennek,hová térnek,
    A boldogtalan hazug népek?
    Merre futnak,merre lépnek,
    Ha élet helyett halált kérnek?
    Megváltást már nem remélnek,
    De Ők...Ők mitől félnek?

    Sírjuk felé lopva néznek,
    Sötétségbe könnyen lépnek,
    Szerencsétlen hazug népek!!
    S mégis szépen,bajban élnek,
    Testeik közt vért cserélnek,
    De Ők...Ők mitől félnek?

    Te barátom,arra kérlek,
    ne menj arra,nem menj,kérlek,
    Mert gyilkos ösvény,amin lépnek,
    Eltévedett hitetlenek!
    Nem tudják,hogy mitől félnek,
    Nem tudják,hogy miért élnek,
    Gyilkos úton lassan lépnek,
    De Ők...Ők mindig félnek...
  • Bájital #217
    jött ihlet:

    Ó te,ó te aura
    kicsi,kicsi Laura
    mitől fényes a hajad?
    török gyerek nem látta
    látta,látta Allahra!
    lélekvándorlás a technika.
  • Bájital #216
    nem jó béby,rosszul írtad:

    Az éj szava válaszra sem méltat
    engedd szaladni a holnapokban
    jövőd útját lelked tükrén át
    eléd varázsolja minden éjszakán...

    asszem...
  • Bájital #215
    Az éj szava válaszra sem méltat
    engedd szaladni a holnapokban
    jövőd útját lelked sebén át
    eléd varázsolja minden éjszakán...
  • Bájital #214
    CSAK ÚGY...

    Szálltunk éj sötétjében
    táncoltunk messzeségben
    némaságba burkolóztunk
    titkok völgyébe eljutottunk
    életünk globalizációne
    ne...ne...csak azt ne
    vélhetné gondolatod
    kérdem én minek és kinek?
    írtam:látatlan világban
    látatlan tárgynak
    ...tárgyak vagyunk
    a szeszélyes élet bábui
    tábláján előléptet
    vagy félretesz
    unva a játszmát
    ha kell egy mozdulattal
    leseper
    unva magát új partira hív
    ...egy valakit mondj
    ki benne hisz!
    ...hisz anya anyja szavában
    szülő újszölötte mosolyában
    aszály eső erejében
    haldokló ember Istenbe vetett hitében
    ifjú szív reményében,szerelmében...
    magát az embert ki érti meg?
    ...holdsugár csendes éjjelen?
    fénysugár a végtelenben?
    keserved könnye arcodon?
    palástoló,kényszer mosolyod?
    titkok völgyében álmod?
    ...talán ők vagy ők sem?
    bizonytalan ez az élet...
  • Bájital #213
    RÍMTELEN VERS
    ...dilemmák

    -az ember élete zárt koporsó,
    halálunk pillanatától kezdődik életünk...
    -az ég csatornái kiszáradtak,
    elhullattunk minden könnycseppet...
    -igaz mosoly,s könnynélküli életünk,
    elnyelte a mindenség,belőlünk táplálkozik...
    -kiáltásokra süketek vagyunk,suttogásokat meghalljuk,
    fejlődik hatodik érzékünk,tompul az öt...modernizáció...
    -a megfoghatatlan és elérhetetlen dolgoktól várjuk válaszainkat,
    a mindenség zöreje nő,egyre több a sóhaj...
    -egyre kevesebbnek érezzük az időt,
    kopik a föld felszíne...nem halunk korábban...
  • Bájital #212
    Álom és valóság
    határképek és
    határvonalak
    vannak és múlnak
    és lesznek
    képzetek és
    tévhitek
    benned,bennem
    örökkön örökké
    csalódás és remény
    fájdalom és fény
    mély sebek és
    elvesztett hitek
    vannak és múlnak
    és lesznek
    kínok és nevetések
    benned,bennem
    örökkön örökké
    ...
  • Bájital #211
    Nézz rám!
    látatlan világban
    Akarj!
    megfoghatatlan valóságban
    Higgyj!
    megtört álmaidban
    Remélj!
    kerek holdvilágban
    Szeress!
    könnyáztatta ajkakon
    Álmodj!
    fénysugaras hajnalon
    Nézz rám!
    őrizlek szívemben
    Akarj!
    kulcsold át lelkemet
    Higgyj!
    hangomnak,testemnek
    Remélj!
    tekintetemben
    Szeress!
    érezd létemet
    Álmodj!
    mint én veled.