290
Fórumozók által írt versek...
-
#250
most látom csak h van ilyen topic is :P bár a forgalma nem olyan eszeveszett...
nem baj, azért bemutatkozok legutóbbi versemmel, hátha értékeli valaki.
Szívdobogás
Sárguló levél a fán
Szellő lefújja könnyen
Eső elmossa szépen
Nyoma se marad talán
Mezők színes virága
Ahogy az ősz beköszönt
Fakulnak a hegyek fönt
Lassan lehull a sárba
Az erdő, mely oly zöld volt
Most hamuhoz hasonló
Szürke, csendes, haldokló
Nemrég még madárdal szólt
Nagy szerelmek köttetnek
Dúlnak, amíg tart a nyár
Halkan idejük lejár
Majd kínnal romba dőlnek
A világ lüktet lassan
Sokat ígér, majd leáll
Indul, s újra megáll
Végül mindig odavan
Én nem vagyok vészmadár
Ez a természet rendje
Amíg csak alszik lelke
Mindent elvisz a Halál
2007-11-10, Szeged
-
Mirk #249 A holdra lépett, csúcsot ért, minden reményt megélt.
Ifjúságot, s magányt regélt,
De elfelejtette a célt.
Csillaga most lehull, ideje elmúl.
Tettei mennyeivé lettek, a tökéletességen túl,
Ő mégis a következményekbe fúl.
Istenként élt, emberként végzi be.
Élete csak porszem,
Bármily nagyként éli le. -
acyw #248 Ha van kedvetek olvassátok el versemet :)
http://acyw.web.elte.hu/weburafako
Egy vers a weburafakó -ról :) -
#247
sziasztok! en is neveztem a versenyen néhány versemmel,és eszembe jutott,hogy mi van akkor,ha megkérdőjelezik,h valoban enyem e a vers.Ezert elkezdtem keresgelni, beirni reszleteket a versemböl,es sajna beigazolodott a sejtelmem.Találtam egy emberket,aki visszaélt a lehetöseggel,es bizony aljas modon sajátjakent allitotta be.Persze ez olyan dolog,amit csak ugy lehet megelözni,hogy elkeruljuk az internetes közzététel bármily formajat,de magam reszeröl szivesen osztom meg a virtualis valosaggal a müveimet,sajnos meggondolatlanul.Tudom,ez aproság,hisz nem vagyok költö,de ugy gondolom,mint ember jogom van ahhoz,h felhaborodjak az ilyen eseteken.És itt nem azon van a hangsuly,hogy hú,meg ha,hanem azon,h egy valamire valo embernek ilyen gondolat még dicsvágybol sem fordul meg a fejében,én legalabbis biztosan nem tenném,mert a lelkiismeretem bánná.És az illetö pofátlanul mondotta a köszönetet a kedves szavakert,mintha bármi is az ő érdeme lenne,ha mást nem is-csalni azt tud.:)Ilyen helyzetben nincs más teendő,mint finoman közölni az illetövel,hogy leleplezödött,es közölni vele,h a jövöben ovakodjon az efféle meggondolatlan tettektöl.:)
Vagy szerintetek hagynom kellett volna?:) -
Mirk #246 kicsit későn, de azért elküldtem egyet -
bugócsigabiga #245 Lehet,hogy nekem is kellene írogatnom így csendes hajnalakon?Nem is tudom hogyan kell,vagy csak elkezdeni nehéz? -
bugócsigabiga #244 Tök sirályak.Nekem tetszenek.Szupp.Ügyi vagy. -
magyarvirag #243 Sziasztok!
Ha vannak jó saját verseitek, látogassatok el Józsa Imre honlapjára, ahol még nyerhettek is a verssel.
www.jozsaimre.hu -
#242
szép vers:) -
Mirk #241 tetszik -
#240
a mindenit,ez igen hosszu!Az elejet sikerült csak eddig elolvasnom,de igerem befejezem,csak most elkell mennem.Nagyon erdekesnek igerkezik:) -
#239
az utolsó sorokat most irtam..
A hatalom engem is megkísért,de
a dicsőség mind mit ért,
ha közben nem tudok érezni,
ne röstelj hát kérni és kérdezni,
de adni szeretve adj másnak,
ha majd neked gödröt ásnak,
Isten fog fölemelni,
De ahhoz jónak kell lenni....
A föld tündérei kertünkbe jövének,
Szemeink fölé álmokat szövének,
De az álom nem valóság,
Áttöri ablakát a halandóság,
Egy út tud kivezetni,
De ahhoz jónak kell lenni...
Szomorúság gyötör belül,
A szél mögöttem elszenderül,
A boldog élet messzi még,
De nyílt kapukkal vár az ég,
De szeretnék oda menni,
De ahhoz jónak kell lenni...
S ha kell majd szerettimet eltemetni,
Tudjam azt könnyes szemmel tenni,
S még utoljára Jó Anyámat átölelni,
Fülébe súgni: én csak Jó akarok lenni... -
Lyan Kyj #238 Régebbi DARAB első szelete, de ide még nem postoltam:) -
#237
Ketten jegyben (kisvers)
ketten. csakis ketten élték át
aznap az élet tán legnagyobb áldását
lenn a tónál, mert míg beesteledett,
a festői táj ringatta el a szerelmeseket
Akkor és ott csak egymásnak éltek
nem számít mi lesz majd, semmit nem reméltek!
És már mindegy, a Sors nekik mily utat teremtett
Mert ők már megtapasztalták az Igazi Szerelmet
-
Bájital #236
HÍVLAK...
...vért izzadva bolyongok létem sötétjében...
...lelkemmel és szívemmel e világban kitaszított lettem...
...nem volt senki ki lelkére ölelne...
a Föld korongja gyertyalángként izzik
Fekete Kőris szigetének rejtélye a múlba veszlik..
haldokló angyalt tartok kezemben
utolsót dobbanó szívét húztam lándzsám hegyére...
gyere...leveszem álarcom palástját
vértestvérem ordítva hívlak az éteren át...
forr az erem új vadra éhezve
bűnhődjön több bűnös ember ezen az éjjelen...
apám,hozzád szólok, ki bazalttrónon feltámadtál ellenem
akkori szavaidat soha el nem feledtem:
"Mind átkozottak lesztek,ahogy Isten engem megátkozott
Láttam a vérrel írt jövőt,akkor véget érnek az éjszakák,
És eljő az Ítélet Napja.
Nem az Istené,hanem az enyém,és az én feloldozásom."
megátkoztad saját véredet,hogy jó legyek
emberek közé ezért jöttem...
de ezerszerte átkozottabbak ők minannyiunknál
jöjj ördögöm...érzem a vér szagát...
menjünk bűnös lelkekhez,kiket asztalunk fölé
megcsapolva akasztjuk keresztjére...
friss meleg vér csepegjen kelyhünkbe
átkozottak vére frissítse átkozott vérünket...
vérlakománk asztalán lévő vértócsában eggyé válj velem
öleld lelkememet bűnös lelkedhez
neked legalább kellek,hisz senkinek nem kellettem...
kárhozatban egyesüljön kárhozottak lelke,
mert eljövő Itélet Napja csak e lelkek harca lesz...
a Földön már nem lesz jóság,sem szeretet,sem béke
átkozottanként születtünk,s úgy is halunk meg...
-
Bájital #235 Uram, lelkemet országod kapuja elé letettem
melyet tőled kaptam,de tovább már nem kell...
te világodban teremtetteid szív nélkül élnek
szívtelen világodban harcomat elkezdem...
új választott Uram szolgájaként lesben állok éj sötétjében
az eltévedt lelkeket menedékházunkba tereljem...
közelségük megbabonáz lehelletem méregként halál
mely beszívódik sejtjük belsejébe
élemen őket utolsó útjukra kísérve...
tébolyult sikoly énemben, üdvrivalgás létemben
pusztuljon a földi nyomor vele együtt kárhozzatok...
lelketek Isten kapuja elé viszem,
mint egy kutyának úgy vetem...
mit tettél e földi létért
nincs miért,hogy majd ítélkezzél...
Jöjj Ördögöm,,jöjj én Uram
én itt őrzöm hűn kastélyodat...
tudom minket a lét,a szféra összeköt
lelkem új napra csak veled köszön...
sóhajok zúgnak éji szélben
elvesznek fenn a mindenségben...
kóborolnak ezernyi évet
Isten országába csak néhányat engednek...
...én jövök értetek...ne féljetek... -
Bájital #234
pusztaságomban Lahai-Roi kútjánál megpihenek
erőm alkonyán kérlek angyalom jöjj, s itass meg...
mint Izsák, harcomat nem bírom
életem árnyékában halálom kívánom...
mély álomba zuhanok kérlek etess,s itass meg
vándorolhassak téged látva Hórebig...
hegyed lábánál rituálémat előadhassam
mint valant' őseink Atlantiszon...
kérlek küldd angyalaid
hisz valamikor szerették ezt...
lehessünk jövő zálogai,mint ábrahámi gyermekek
lássunk szívünkkel és lelkünkkel...
fakasszatok Isten hegyéből mély forrás vizet
e kietlen tájon tündérvíz terüljön el...
teremtsen pusztaságunkban virágzó életet
esőként reánk áldásod legyen...
bocsásd meg,ha ajkaim életet gyalázva fellázadt
intésként rajta angyalok izzó parázsa...
éjszakámból fáradtan ébredek
téged látva új napomhoz te adt ál hitet...
köszönöm Istenem...
-
Bájital #233 ...éjfélt ütött az óra...
jó és gonosz szellemek jöjjetek
megvadult kutyák csaholására
...érzem jöttüket...
jönnek,s csak jönnek egyre közelebb
érzem hideg, dermesztő leheletüket
a levegő megdermed, s minden, ami él
...a rokon lélek nem fél...
mert tudják ők, merre kell, hogy jöjjenek
testvériségben testvéri szeretet
lepraságban fekélyes sebek
...gyógyítanak és fertőznek...
én nyújtom kezem, már vártam őket
elestem, s ők felsegítettek
lelkemből ilyenkor csípnek egyet
...én adom, üres kézzel ne menjenek... -
Bájital #232
...hegyek katlanában, mély völgy fogságában
az áldozati asztalnál rituálém elkezdem
őseim szellemét idézve,igézve lelkemmel
bennsőm mélyéről fakadó hanggal
ordító sikollyal
...jertek asztalomra...
...idézésemhez zenét az idő táblájának halk,bús hangja ad
recsegve,s ropogva küzdve feltámadó fuvalattal
mert az idő megállni,s visszaforogni nem akar
elég volt a múltból temetve jajj szavakkal...
de én korbácsommal ütök rajta egyet
...szellemeim gyertek...
...és az időbe kapaszkodva a föld mélyéről lelkeim vándorolnak
harcol az idő múltjába ne essen szellemi kezek húzzák a mélybe
őt okolják a szenvedésben...
jőni e világra nem akarnak pusztultak ők itt napjaikban
s ha az idő már eltemette őket,hát hadja őket föld mélyében
...gyertek...
...gyertek...
...szellemeim gyertek...
...mormolom az éjben...
...és győzők én,van segítő társam,ő a szellemek hajcsára
űzi őket úttalan utakon lelkük soha ne nyugodjon
sátáni kacaj ajkamon,halomnyi lélek áldozati asztalon...
és gyújtok tüzet,átkot szórok rájuk
tűzben hamuvá és porrá váltok
mintha élnétek véretek előtte lecsapolom...
...az idő vastengelyére csorgatom...
-
Bájital #231 ...nem kell a fény, hisz úgy is elvakít
a realitás talaján nem látnék semmit...
nem kell a szó, mi hazug, s csaló
kitartom kezem, s fénnyel áradó...
nem kell a lélek, sem tiéd, sem másé
üres szavakkal mit sem érnék...
nem kell az élet, mi csalfa, s csak játék
bohócod nem leszek, mint többi másé...
nem kell az álom, sem veled, sem mással
holdfény tartsa azt csillagragyogásban...
nem kell a hajnal,mely áltat és bíztat
hisz Isten vezet napjaimban...
...nem szavak, nem csalfa fények, mit nem érő hajnalok,
s üres beszédek...
...lelkem, s szívem helyén, két lábbal állok a Föld felszínén...
...szememmel előre tekintek...van célom...
... segíts Istenem !!! ... -
Bájital #230 ...mikor csillagok fényében
elhunyt szeretteink mosolyát keressük...
látva arcukat, létüket felidézzük
...akkor vagyunk nagyon egyedül...
...mikor a holdsugárban
elhunyt szeretteink ölelését keressük...
érezve szeretetüket,újra élünk
...akkor vagyunk nagyon egyedül...
...mikor a csendben
elhunyt szeretteink szavait keressük...
hallva dallamát az éjnek
...akkor vagyunk nagyon egyedül... -
Bájital #229 Képzeld azt mondták Isten verése vagyok,
e napon felülkerekedni nem tudok,
tudom,hogy agyam néha zokni,
a mosógép sem használ neki,
na...ilyenkor magamba szállok,
a lelkemmel diskurálok,
de arra is legyintek,
mert képzeld azt mondták:
második tini koromat élem,
így hát magamon nem aggódom,
inkább gömbvillámként elgurulok.... -
Bájital #228 Lelkem két kezemben tartom,
az Úrnak áldozatként az ég felé nyújtom,
hisz csak én öleltem, én vígasztaltam,
sebeit újra és újra gyógyítgattam.
Szavai szívemben ürességre leltek,
naponta Te mégis ebeknek vetetted,
véres cafatjait marcangolva szedtem,
öleltem magamhoz, s újra dédelgettem.
Itt lenn a porban térden állva kérlek,
Hisz tudod!...Már semmim nincsen !
Ó, Uram !...Hallgasd meg imám !
Fogadd el!...mit kezeimben nyújtok át ! -
Bájital #227 Jertek zarándokoljunk Jeruzsálem templomához,
hol Nizán hónap jeles estéjén bemutathassam áldozatomat...
...hallgass meg Uram...
...hallgasd meg imám...
e bárányi vért oltárod elé hintem,
mint utunk megtisztulásáért,mi feléd tér...
...hű szolgáid vagyunk...
...bocsáss meg Istenem...
mint mikor te vitted keresztedet,
s vérreddel mostad lábad nyomát
bűnösök előtt...
...halld meg imám...
...bocsáss meg Istenem...
kövérjét elégetem,mintha házad füstjének melegét látnám
tőled eltévelyedett lélek...
...halld meg imám...
...bocsáss meg Istenem...
kovásztalan kenyerem előveszem,
mi íztelen élet sójától,keserú termése
hiányzik e földi életből a legszentebb termése...
...bocsáss meg Istenem...
itt vagyunk asztalodnál,mint tanítványaid valant,
az utolsó vacsorán...
...halld meg imánk...
...bocsáss meg Istenem... -
Bájital #226 ..igen, az idő nem létezik...
nincs és mégis van, megfoghatatlan
mindig csak egy pillanat
...igen az idő nem létezik...
nincs és mégis van,felfoghatatlan
mint felvillanó képek álmainkban
...igen az idő nem létezik...
nincs és mégis van,megállíthatatlan
mindig csak egy apró mozzanat
...igen az idő nem létezik...
nincs és mégis van,láthatatlan
nézz szembe a léttel,a térrel
rájössz:mellette semmi vagy
...te vagy az a röpke pillanat.... -
#225
ez nagyon jó lett, congratulation:)) -
Mirk #224 Ébredés
Hallgas. Hallgasd a dallamot,
Mely a csend öleléséből kap szárnyra.
A hang, mely feléleszti a napot,
A vágyé, az újjászületés vágya.
A remény halott, üres szó csupán,
A tett élőbb és igazabb.
Láncait ledobva valósítja meg önmagát,
Az elhatározás kemény szava.
Fénysugárként vág az új cél,
A bizonytalanság mezejére.
Elindul végzete felé,
S valahol, valaki rálép a tettek mezejére.
A szánakozás gondokkal terhes,
Az álmodozás csak elszomorít.
Elindulok, s tudom is, hogy merre,
Jövőm a múltra fátylat borít.
S ha útszéli bámészkodók hangja biztat,
Vissza sose nézz.
Hátad mögött a bánat démona baktat,
S ha meginogsz a lelked is elvész.
És ti akik nem tesztek semmit,
Legyetek tanúim e napra.
Mögöttem még mindig halljátok,
Hogy szól ébredésem hangja. -
#223
ámulok bámulok
verset írni nem tudok
de látom nektek megy
olyan ez mint a hegy
valaki fél tőle
valakinek viszont az őre
de én ezt rátok hagyom
és csak bámulok milyen gyönyörű az én fajom -
pilu110 #222 Sziasztok!
Új verses fórum nyílt, ahová feltöltheted saját verseidet is, valamint értékelheted, hozzászólhatsz a feltöltött írásokhoz!
www.reformvers.tvn.hu/reformvers.php
Mindenkit szeretettel várok!
-
Bájital #221 GYÖNYÖRŰ ÁLMOTOK VÁLJON VALÓRA...
SZÍVETEK TALÁLJON RÁ A BOLDOGSÁGRA...
...NEM MEGY...
LÉNYEG:MINDENKINEK CSODÁLATOS VALENTIN NAPOT KÍVÁNOK...
NEM CSAK A MAI NAPRA...
ÉLETETEK MINDEN NAPJÁRA... -
#220
Nagyon jók a verseitek! 
-
#219
Sziklakert
Minden szikla nyugvó álom,
Sajátomat nem találom,
Más erő,mi oda szédít,
A szél amott egy árkot épít.
Árkot nekem,vagy magának?
Hogy hidjek a szavának,
Ha halkan röppen, semmit nem kér,
Csak elsuhan a teremtett szél...
Ezernyi sok szikla áll ott,
S nézd az égen nyugodt
Felhők virrasztnak felettük,
Nincs már helyem közöttük...
Bárcsak lennék földnek része,
Testem egybe beletéve
Feküdnék ott közöttük,
Bárcsak lennék közöttük...
Puha fű,mi körül terül,
Sziklakertbe porszem kerül,
Kemény talpam elterül ott,
A föld alattam megnyugodott...
Kemény sziklák sokat éltek,
Belőlük gazdáik beszéltek,
Egy halk nótával búcsúznak tőlem,
Könnyt ontanak belőlem...
Elhagytam már messze őket,
A sziklakerti halott főket,
Sírjuk felett virágfa nőtt,
Fű köréjük lepedőt szőtt...
Sok szikla közt nyugodt lélek,
Visszatérni mostmár félek,
Mert ki onnan könnyezve fut,
Sziklakerti sírjába jut... -
#218
Hitetlenek
Mitől félnek a hitetlenek,
Mitől rettegnek?
Új hold felé szépen néznek,
Minden bokrot úgy becéznek,
Mint aljas földet hazug népek,
De Ők....Ők mitől félnek?
Hová mennek,hová térnek,
A boldogtalan hazug népek?
Merre futnak,merre lépnek,
Ha élet helyett halált kérnek?
Megváltást már nem remélnek,
De Ők...Ők mitől félnek?
Sírjuk felé lopva néznek,
Sötétségbe könnyen lépnek,
Szerencsétlen hazug népek!!
S mégis szépen,bajban élnek,
Testeik közt vért cserélnek,
De Ők...Ők mitől félnek?
Te barátom,arra kérlek,
ne menj arra,nem menj,kérlek,
Mert gyilkos ösvény,amin lépnek,
Eltévedett hitetlenek!
Nem tudják,hogy mitől félnek,
Nem tudják,hogy miért élnek,
Gyilkos úton lassan lépnek,
De Ők...Ők mindig félnek... -
Bájital #217 jött ihlet:
Ó te,ó te aura
kicsi,kicsi Laura
mitől fényes a hajad?
török gyerek nem látta
látta,látta Allahra!
lélekvándorlás a technika.
-
Bájital #216 nem jó béby,rosszul írtad:
Az éj szava válaszra sem méltat
engedd szaladni a holnapokban
jövőd útját lelked tükrén át
eléd varázsolja minden éjszakán...
asszem... -
Bájital #215 Az éj szava válaszra sem méltat
engedd szaladni a holnapokban
jövőd útját lelked sebén át
eléd varázsolja minden éjszakán...
-
Bájital #214 CSAK ÚGY...
Szálltunk éj sötétjében
táncoltunk messzeségben
némaságba burkolóztunk
titkok völgyébe eljutottunk
életünk globalizációne
ne...ne...csak azt ne
vélhetné gondolatod
kérdem én minek és kinek?
írtam:látatlan világban
látatlan tárgynak
...tárgyak vagyunk
a szeszélyes élet bábui
tábláján előléptet
vagy félretesz
unva a játszmát
ha kell egy mozdulattal
leseper
unva magát új partira hív
...egy valakit mondj
ki benne hisz!
...hisz anya anyja szavában
szülő újszölötte mosolyában
aszály eső erejében
haldokló ember Istenbe vetett hitében
ifjú szív reményében,szerelmében...
magát az embert ki érti meg?
...holdsugár csendes éjjelen?
fénysugár a végtelenben?
keserved könnye arcodon?
palástoló,kényszer mosolyod?
titkok völgyében álmod?
...talán ők vagy ők sem?
bizonytalan ez az élet... -
Bájital #213 RÍMTELEN VERS
...dilemmák
-az ember élete zárt koporsó,
halálunk pillanatától kezdődik életünk...
-az ég csatornái kiszáradtak,
elhullattunk minden könnycseppet...
-igaz mosoly,s könnynélküli életünk,
elnyelte a mindenség,belőlünk táplálkozik...
-kiáltásokra süketek vagyunk,suttogásokat meghalljuk,
fejlődik hatodik érzékünk,tompul az öt...modernizáció...
-a megfoghatatlan és elérhetetlen dolgoktól várjuk válaszainkat,
a mindenség zöreje nő,egyre több a sóhaj...
-egyre kevesebbnek érezzük az időt,
kopik a föld felszíne...nem halunk korábban... -
Bájital #212 Álom és valóság
határképek és
határvonalak
vannak és múlnak
és lesznek
képzetek és
tévhitek
benned,bennem
örökkön örökké
csalódás és remény
fájdalom és fény
mély sebek és
elvesztett hitek
vannak és múlnak
és lesznek
kínok és nevetések
benned,bennem
örökkön örökké
... -
Bájital #211 Nézz rám!
látatlan világban
Akarj!
megfoghatatlan valóságban
Higgyj!
megtört álmaidban
Remélj!
kerek holdvilágban
Szeress!
könnyáztatta ajkakon
Álmodj!
fénysugaras hajnalon
Nézz rám!
őrizlek szívemben
Akarj!
kulcsold át lelkemet
Higgyj!
hangomnak,testemnek
Remélj!
tekintetemben
Szeress!
érezd létemet
Álmodj!
mint én veled.