Fórumozók által írt versek...
-
Sonja Susanna #285 Idővonat
Hogy fut az idő, csattog a szél,
Robog a vonat, kattog a kerék,
Sok megálló mind elrohan,
Zárul az ajtó mindegyre gyorsan,
Nem tudom, hova visz, hol a vége,
Az újabb állomáson mi száll fel éppen.
Feleletet várva szegezem tekintetem utazótársakra
Segítséget keresve nagy teher poggyásszal.
Nem felel senki, választ nem adnak,
Ők se tudják, hova, merre tart a vonat,
Ők is engem kérdnek, ők is választ várnak,
Tudnom kéne talán, de ki hogy találjam?
Ők is nekem adják cipelni a poggyászt,
Sajátom se bírom, s viszem más csomagját,
Addig, amíg el nem esem az összessel,
Ahogy a vonat zakatolva repeszt.
Zakatol, zakatol, rohan egyre-másra,
Nagy a baj, nagy a baj, rossz vonatra szálltam!
Rossz volt az irány, vakvágányra tévedt,
Át kellett szállnom másik szerelvényre,
Nem tudom, hogy ez elvisz -e a célig,
Vagy pedig kisiklik rövidesen épp így,
Azt tudom, hogy nehéz, nehéz zötyögés lesz,
Vagy célba ér, vagy vakvágányra téved.
Zakatol, zakatol, robaja vág,
Felelet, segítség sehol sincs talán.
Zakatol, zakatol, nem tudom, mi vár,
Szerteszed egyre e keserves utazás,
Túl soká szálltam fel talán a vonatra,
Túl sok elrobogott a messzi távolba,
Attól tartok, hogy én már lekéstem,
Ki fogok siklani, s eltűnök a végbe.
Kattog a vonat, jön még egy állomás,
Kísértettel teli pályaudvarán.