Fórumozók által írt versek...
  • MJosephin #266
    Szerelem

    Csak porszemek a végtelen nyomán,
    a mindent elsöprő, ahogy bárki
    néz
    ilyenkor minden szív gyorsabban dobog.
    A görcs a gyomrában millió éve hagy nyomot.
    Rizsporos és képtelen, az elvesztéstől való félelem,
    a szépség csapda összecsapva.
    A másik szemében fény, a miénkben a
    kény-kéj remény, levegő nélküle
    már nem vehető.
    Tündér-Boszorkány, álnok látnokok,
    a játszma elkopott.
    Az újdonsággal berobbanó, minket égig
    magasztaló zene, képekben csendül a
    hamis harmónia.
    A hibák erények, magasztalása a létnek,
    vergődve, hányva a tegnapokra,
    máson áttaposva rohanunk az alkotásunk után.
    S, hogy megmaradjon díszdobozban, szempillánk lassan lecsukva,
    már Istenhez is imádkozunk.
    Csak még egy esélyt!
    De tudjuk, ugyanúgy tapossuk mocskos
    lábunkkal a szépet újra, sötét félelmeinkbe bújva,
    az emberiség eredendő bűne súlyt...
    minden mozdulatba hullva.