Fórumozók által írt versek...
-
#275
Hello, hm hol is kezdjem...
Remélem egyszer majd megértesz ebben
A ködös évszámban, mint embert
Akit zavar az átok,
A köztünk lévő árok,
Ahol zavarnak az arcok,
Kiket nap mint nap látok.
Mióta élek, egyre jobban félek,
Hová tart a világ,hát senki sem ért meg,
Feszengtek a kamura, a médiára,
Legyek Uraként repültök a fekáliára,
Tudom hogy nehéz, sok a problémátok,
De reményt csak az igaz jellemben látok.
Ha épp a mélyben vagy se puszi se pá,
Elkopik a sok barát mint a teremcsukám,
Majd elszalad a magas ló a pajtársakkal,
Az életedből kivágtatnak, mert nem bajtársak,
csak lelkileg kasztráltak
Szívük csak annyira forró, mint egy lávalámpa,
Csak hátsó szándék van minden szavukban,
Vagy talán másra tippeltél az itt lefestett szavakban?
Mit is mondhatnék még, csak valami fontosat,
Rövidre fogom mondandóm, hagyok időt magadnak,
Lassan elfogy a rímem, nincs miről reppelnem,
Ha hasonlóan vélekedsz, a sorokon gondolkodj el, s ígérem:
Mikor tükörbe nézel, majd más embert fogsz látni
Aki egy érthetetlen világban próbált ember maradni.