Kvantumfizika

http://arxiv.org/find/all/1/all:+AND+electron+AND+dirac+kerr/0/1/0/all/0/1

Ha igaza van Burinskij-nek, akkor az elektron egy forgó fekete lyuk. Helyesebben
egy fehér-fekete lyukpár, aminek az egyik vége egy másik univerzumban van.
Egy féregjárat.

Lecture 6 | New Revolutions in Particle Physics: Basic Concepts
http://www.youtube.com/watch?v=wUySvFEwmj8&feature=BFa&list=SPF363FFF951EC0673&lf=list_related

0:39:20
És a lényeg 0:46:00

A videó végére azt is megértjük, mi az a kompakt-dimenzió.

http://en.wikipedia.org/wiki/Compactification_%28mathematics%29
http://en.wikipedia.org/wiki/Compactification_%28physics%29

Lecture 1 | Topics in String Theory
http://www.youtube.com/watch?v=NZ-ElsvYKyo

A videó elején hallhatunk errõl.

Félreértes elkerülése végett, a Dirac-egyenlet az elektront írja le, nem a fotont.

De mint ismert, minden mindennel összefügg.
Az elektronnak fénysebességgel kellene mindig haladnia. A Dirac-egyenlet egyik lehetséges értelmezése, hogy az elektron, amikor áll a térben, valójában fénysebességgel megy elõre is meg hátra. Az elektron kevert állapotban van, kicsit elõre is megy, meg hátra is.

Az elektron felbontható két bozonok szuperpoziciójára.
Ja, hogy azt tanították, hogy azt nem lehet?
Nos, DE LEHET.

A neve a folyamatnak, bosonization és fermionization.

A Dirac-buborék leírható úgy, hogy egy gömb felületén fénysebességgel mozgatunk pontokat.
Ha ezeknek összegezzük a perdületét, az még nem fog helyes képet adni az elektronra.
Fel kell tételezni még azt is, hogy ezek a pontok képesek egymás mozgására hatni. -ugyan ez történik egy közönséges buboréknál is, a pontjainak mozgása nem függetlenek egymástól-

Ha a külsõ mágneses mezõ egyszerû Lorentz-erõvel hat a pontra, akkor a közös perdület az elektron spinjének szabályai szerint fog változni, ha megváltozik a külsõ mágneses tér iránya.

Ennek a buboréknak a perdület-változását írja le a Dirac relativisztikus hullám-egyenlet.

Az egyenlet annyit mond, hogy a részecskét fénysebességre gyorsítva a perdülete csak mozgásirányba, vagy ellentétesen állhat. Ez, mint közismert, pontosan ráillik a fotonra.
És miért? Mert mozgásirányban Lorentz-kontrakciót szenved. Összemegy.

A Dirac spinor ennek buboréknak a perdület-változását írja le egy elvont vektortérben, ami a 2 dimenziós spin-tér.

"A kérdés: Nõ vagy csökken a gravitációs erõ lefelé haladva, mi van ha r=0??"

Csökken, hiszen csak az adott sugáron belül kell számításba venni a gravitációt okozó tömeget.

"P. A. M. Dirac 1962-ben az elektront nem pontszerûnek, hanem kis buboréknak írta le. A buborék valójában egy önmagában záródó membrán. Az általa a membránra felírt egyenletek képezik a mai M-elmélet alapját. "

http://megaweb.uw.hu/hurelmeletweb.htm

http://arxiv.org/find/all/1/all:+EXACT+Extensible%5fModel%5fof%5fthe%5fElectron/0/1/0/all/0/1

Még ilyen hülyeséget, méghogy buborékok? lol

Mindenki tudja, hogy ilyenek nincsenek a kvantumfizikában, hiszen sehol nem tanították.

Nos, elég baj az..

Az a gond ezzel az elmélettel, hogy a hullámok lineáris szuperpozicióban vannak, magyarul csak átmennek egymáson.

Hogy helyes képed adjon a feltételezés, kellenek másodlagos hullámforrások.
Ezek lehetnének olyan valamik, amelyek a hullámok nagy amplitudóval rendelkezõ részein keletkeznek, és egy mozgó rácsot alakítanak ki.

Mondjuk buborékok.

"De téridõben ez CSAK ÉS KIRÁRÓLAG egy HULLÁM."

According to this theory, “light” is nothing but vibrations rippling along the 5th dimension.

http://mkaku.org/home/?page_id=423

http://index.hu/tudomany/2011/11/18/megint_fenynel_gyorsabb_reszecskeket_mertek/

Hogy-is hívják azt a kísérletet amiben a kauzalitás törvényét ... ? Valami film esetleg róla?

lol

Talán ezért tágul az univerzum, de ez engem már nem érdekel.

A fizika unalmas.
csá.

A két szög minden v értékre egyezõ.
És ez nem más, mint az elektromágneses kölcsönhatás.

A részecskék olyanok, mint egy lézersugár, de a sugár iránya az idõtengely fele mutat. fi szögben törik a részecske sebességétõl függõen. A részecske térbeli szélességére ugyan az a szábály érvényes, mint a lézersugáréra. Mivél kisebb a hullámhossz, annál kevésbé tart szét a sugár.
Két ilyen sugár egyetlen téridõpontban "adja át" egymásnak az energiát. Valójában csak az történik, mint egy közönséges rácson a hullámokkal. Megtörnek egymáson.
A különlegesség itt az, hogy mindkét hullám egyben egy rács is.

Einsteinnek az egyenletei jó. Ha csak térben nézem az egészet, akkor igaza is volt, ez egy részecske.

De téridõben ez CSAK ÉS KIRÁRÓLAG egy HULLÁM.
Semmi több.
Schrödinger nyert.

Az elektron hullámhossza v sebességnél így számítható
y=1/gyök(1-v^2/c^2)
lambda(e)=h/mvy

Ez térbeli hullámhossz. De én téridõben keresem ennek a hullámnak a hullámhosszát. A lambda(e) ennek a hullámhossznak csak a térbeli metszete.
Mivel a hullám fi szögben halad a téridõben, ezért a metszetet a l(e)=l0/sinfi adja meg. Ha a hullám a tér-koordináta mentén haladna, akkor a két hullámhossz megegyezne. Tehát l0=l(e)*sinfi
Az elektron impulzusa
p=m*v*y
Amibõl kiszámolható az a foton, ami ekkora impulzust tud adni az elektronnak,
f(f)=c*p/h
l(f)=c/f(f)

Ennek a hullámhossznak lesz a fele a rácstávolság, mivel most a foton a rács.
d=l(f)/2
amibõl felírható a Bragg-egyenlõség.
fi2=asin(l0/(2d))

Eddig alap fizika, semmi meglepõ. Akkor válik az egész érdekessé, ha azt mondom, legyen az Y függõleges tengely az idõ-tengely. Ekkor az ábra egy téridõ grafikonná alakul, ahol részecske pályák láthatóak.
A rács szerepét játszó, kinagyított hullám 45 fokban halad, ami megfelel a fénysebesség téridõbeli szögének. Mivel az idõkoordinátákat cdt-vel számoljuk, ezért 1 másodperc idõben c-egység hosszú. Mivel ennyi idõ alatt a fény c-értékének megfelelõ távolságot tesz meg, ezért a fénysebességû világvonal szöge 45 fok. Ezt így lehet felírni.
fi = atan(v/c)

folyt.

Ha a két hullámhossz értéke közelebb kerül egymáshoz, akkor a szóródási szög nagyobb lesz.

A második kép eltünk. Az elsõn a kép közepén levõ rácsra esõ sugár látszik csak.

Itt a második.

jó, csak kérdezted, h miért ne szóródhatna elktron. ezek szerint valaki szerint nem szóródhat?

A számítások zavarosak, és rossz irányba vezetnek.
Vigyünk bele egy kis rendet.

Elõször is magát a diffrakciót kellene pontosan ismerni, mi történik egy ilyen rácson egy hullámmal.

Vegyük a #800-as ábrát. Lézersugárhoz hasonló, erõsen koncentrált hullámvonulat.
Tegyünk az útjába egy rácsot. és lássuk mi történik.


Elég egyszerû a helyzet. A zöld vonal által jelölt beesési szöghöz képest jobbra és balra kialakulnak konstruktív interferenciák. A szögeltérés pedig a Bragg egyenlet által számolt érték. Ez jól mutatják a világoskék vonalak, ezek ezzel lettek számolva.

Várhatnál egy kicsit.

Nem állításról van most szó, hanem a számításokról. Türelem.

ki állítja, h nem szóródhat?

Ezek után visszatérhetünk a fizikához.

A linkeken kiderül, hogy Schrödingernek volt egy magyarázata a Compton-szórásra, igaz be kell vallani, rémisztõen áttekinthetetlen. Ez ahogy lentebb felmerült, a Bragg-szórás egyenleteit is használja. Ugyan ez a magyarázat a foton szórására vonatkozik, na de miért ne lehetne megfordítani az egészet. Miért ne szóródhatna az elektron is egy fotonhoz hozzárendelhetõ hullámszerû rácson?

Valóban. Így született a spontán szimmetria sértés elve is. Miután a hatáspárok ( makro testek esetében az erõpárok,) tagjai nem feltétlenül azonos hatást váltanak ki, ezzel létrejön a Vértes-féle aszimmetria.

Definíció szerûen csak a zárt rendszerre érvényes a megmaradási törvény. Érvénytelen a különbözõ inercia rendszerek közötti, a gyorsuló rendszerek közötti energia áramlások esetében. Továbbá érvénytelen a Noether tétel értelmében a nem folytonos és a nem szimmetrikus rendszerek esetében.
Tehát a helyes megfogalmazás szerint van ahol érvényes a megmaradási tétel, de többnyire érvénytelen az adott folyamattól függõ különbözõ mértékben.

A keletkezés szimmetriájából feltételezzük a megmaradási törvények érvényességét. (A szimmetria megmaradás matematikai tétele (Noether-tétel).)
Ezért él az a feltételezés is, hogy az energia, az impulzus, a töltés stb. megmaradó mennyiségek.
Gézoo-féle szimmetrikus aszimmetriák tétele szerint sem az impulzusra, sem az energiára nem érvényes a Noether-tétel. Ezért az energia és az impulzus nem megmaradó mennyiség.
Energia megsemmisítõ eszközöket (filmen) már láttam, de energia gyártót még nem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogok olyat látni.

Az eddigi tapasztalatok alátámasztják az energia megmaradását, olyannyira h amikor egy jelenségénél nem stimmelt, akkor elkezdték keresni, h miért és felfedeztek egy újabb részecskét, ami a hiányért volt felelõs.

Amúgy a nyomás mennyire/hogyan befolyásolja az elektromos vezetõképességet? ( és a hõvezetést? )

Valaki hallott már olyan elméletrõl ahol nem törvény hogy az energia mennyisége állandó, nem vész el, nem keletkezik csak átalakul.
Mert jelenleg elfogadott hogy egy bizonyos mennyiségû energia áll rendelkezésünkre, engem érdekelne hogy valaki szerint lehetséges energiát elõállítani vagy sem.

Csak figyelek,és hümmögök!

Én épp a héten néztem meg alap, demonstrációs kísérleteket, immár vagy harmadszor.
1ébként viszonylag gyakran szokták ilyen tud. népszerûsítõ elõadásokon bemutatni, nem olyan lehetetlen szerezni foly. nitrogént.
Pl. vagy 2 napig (még régebben) több kísérlet is ki volt állítva a BME K épület aulájában, ahol bárki megkuksizhatta.

suliban a tanár... folyékony nitrogénba tett egy vezetõ rudat, aztán mágnest "rátett", ami lebegett.

Egyet értek a válaszoddal, és elfogadom.
Amúgy van itt valaki aki 'csinált' már szupravezetõt, vagy találkozott már élõben vele?

Én is láttam, éppen úgy bólintott mint ahogy a bolgárok. :)

Megköszönte! Láttam, hogy bólintott! :)

Az illem nem érdem hanem kötelesség.

talán belátta , hogy nem érdemes reagálnia

Érdekes, hogy valaki kérdez, aztán a válaszra már nem is reagál..

Ha már a szupravezetés szóba került http://www.youtube.com/v/hksy_4Zmh80&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB
akkor érdemes megemlítenünk azt is, hogy a Cooper-párok létezése és kölcsönhatásainak nagyságrendje egy másik szempontot is felvet.
Azt a szempontot, hogy a környezetünkben tapasztalt hatások, jellemzõk, és az ezekbõl levezetett fizikai törvények döntõ többsége csupán a mi általunk "hétköznapinak" ismert környezetben érvényesek.
Hiszen ma már léteznek olyan szupravezetõ "kerámia-vegyületek" amelyekkel -200 °C helyett, akár -135 °C-on vagy az újabbakkal
már -40 °C-on létrejön a Cooper-párok képzõdése, ezzel a szupravezetés.
Ha pedig a Naptól Jupiterhez hasonló vagy nagyobb távolságon lennénk, akkor a felszíni hõmérséklet átlagosan -140 °C körüli ill. még alacsonyabb hõmérsékleti értékeknél, számos már ismert szupravezetõ anyag külön hûtés nélkül, "természetes" tulajdonságként a szupravezetést mutatná.
Így mondjuk az Io-n lévõ "emberek" ha az Ohm törvényét a mérési eredmények alapján le szeretnék vezetni, akkor nem a nálunk ismert U=R*I összefüggést kapnák eredményül.

Aztán még valamire szintén jól rámutat ez a jelenség kör.
Ugyanis amikor az anyagban lévõ néhány tucat elektron Cooper-párokba rendezésével a tömegükhöz viszonyítva sok-sok nagyságrenddel nagyobb tömegek mozgatásához szükséges hatást képesek létrehozni, akkor mi lehetne, mekkora hatás lenne akkor, ha egy-egy tömeg összes elektronját rendezhetnénk ilyen Cooper-párokba?

Azaz ha valamiféle parányi rendezés-rendezettség létrehozása ilyen drasztikusan nagy hatású, akkor a világunkban ismert és alkalmazott törvényszerûségek mindegyikére ugyanez igaz lehet.
Vagyis minden hatás csupán a rendezettség vagy más szemszögbõl, a differenciálok jellemzõitõl függ.
Azaz az összes fogalmunk, köztük akár az energia fogalma is, teljesen új értelmet kell, hogy kapjon.
Vagyis a jelenleg vallásos hithez hasonlatos módon tisztelt dogmákhoz nem lenne szabad mániákusan ragaszkodnunk.
http://www.youtube.com/v/RVJyaJ5TNpc&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB

A szupravezetés ( a jelenleg elfogadott kvantumfizikai elvek szerint) akkor jön létre, ha két-két elektron, úgynevezett Cooper párba tud kapcsolódni.
Ezen a Cooper-párokban az egyébként fermion családba tartozó, azaz 1/2 spinû elektronok összegzõdõ spinje 1/2+1/2=1 azaz a Cooper-elektronpár bozonként van jelen.
Ezzel az áramlásuk a többi bozon típusú (foton, gluon, stb.) részecskével azonosan, a Pauli-féle kizárási elv hatása alól mentesítve, függetlenné válik a "mozgató" energiától.
Vagyis úgy mint ahogy egy fotonnak sem kell energia ahhoz, hogy A pontból B pontba eljusson, a Cooper-párokat alkotó elektronpároknak sem kell energia a helyváltoztatásukhoz.
Ez persze nem teljesen van így. Helyesebben fogalmazunk akkor ha azt mondjuk, hogy a normál elektronok nagy kölcsönhatású áramoltatásának energia igényéhez viszonyítva, sok nagyságrenddel kevesebb energia szükséges a Cooper-párok mozgatásához.
Vagyis a szupravezetés sem zéró ellenállású, hanem csak a zérót nagyon megközelítõen alacsony az áramoltatás energia igénye.
Erre jól rámutat az a kísérleti tapasztalat, hogy miközben egy valódi bozon, mint például a foton, mágneses tér hatására csak végtelenül kicsiny mértékben változtat a pályáján, addig a Cooper-párok olyan hatalmas mértékben reagálnak a mágneses térre, amely reakció erõ képes felemelni a szupravezetõ teljes tömegét:
Miközben a teljes tömegnek csupán elenyészõ hányadát adja a Cooper-párokban lévõ elektronok tömege.
Azaz a Cooper-párokban lévõ elektronok elmozdulásukkor kölcsönhatnak a mágneses mezõvel ÉS hordozó tömeggel, hiszen a hordozó tömegre erõvel hatnak.
Miután kölcsönhatnak, így legalább ezen kölcsönhatás mértékéig van akció-reakció a Cooper-párok és a hordozó környezetük között, vagyis nem abszolút nulla a szupravezetõkben az elektronok és a vezetõ közegük közötti kölcsönhatás nagysága.
Azaz ez kísérleti tapasztalat is igazolja, hogy nem nulla, hanem csak a nullát alaposan megközelítõen alacsony a szupravezetõk ellenállása.http://www.youtube.com/v/nWTSzBWEsms&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB

A szupravezetõkben az elekton-hullám teljes visszaverõdéssel halad, vagy az elektron kikerüli az összes részecskéjét a vezetõ anyagnak? Amúgy ha áramot lehet ellenállás 'nélkül' továbbítani akkor hõt is, és az energia bármely állapotát? ( pl. anyag )

én meg kicsit túl sokat fostam a szót

Rendben, rájöttem hogy én értettem másképp azt amit írt palack. Valamiért én úgy értelmeztem hogy a két golyó egymás mellett van, vízszintese...nem pedig egymáson. Utólagosan ellnézést kérek a figyelmetlenségemért. :)

"Az hogy "magától" elmozdulna a két golyó egymástól pusztán azért mert nem tökéletes gömbök, vagy mert nyomást fejtenek ki a neki ütközõ részecskék szerintem nem túl valószínû."
Ez anyagfüggõ jelenség és nem elég kiolvasni a megfelelõ gördülési súrl 1ütt6ót, mert azt síkfelületen való gördüléshez kísérletezték ki, itt viszont mást is figyelembe kell venni.

A gördülési ellenállás pont a felületek deformációjából származik, ezért ha makroszkopikusan belegondolunk ahhoz, h tetszõlegesen kis elfordulásra elegendõ perdület miatt leguruljon a golyó a görbült felületrõl az kell, h az az energia, amire szert tett a löket révén (+amit a kezdetben deformálódott felületbõl visszakap) min. arra legyen elég, h végül, ahol kényszerül megállni a veszteségek révén, annak a deformált felületdarabnak már legyen 0tól eltérõ meredeksége, így biztosítván a gravitáció által a továbbmozdulást. Ebbõl a meggondolásból arra jutunk, h a kiválasztott anyagunk deformálhatóságától fog függeni az ellenállásunk.

Mikroszkopikusan még figyelembe vehetnénk a molekulák közötti kölcsönhatást, így 0tól egy bizonyos határértékkel nagyobb kell legyen a meredekség (és még a kezdeti löket is nagyobb kéne legyen), hiszen ha az érintkezõ felületeken a kémiai kölcsönhatás szeretné a golyót ott tartani, akkor kell annyi +helyzetienergia, h a kezdeti felszakítást az erõhatás biztosítsa, ami meglehetõsen nagy is lehetne tiszta laborkörülmények közt, megfelelõen választott anyaggal; de most elég életszerû példát vettünk.

Tehát, ha pl. gyurmagolyókat raksz halálpontosan 1másra, akkor könnyen lehet, h nem lesznek elegek a palack által írt hatások. Mondjuk rendkívül tökéletes gyurmagolyókhoz sem volt még szerencsém, ezért szerintem ott inkább a tökéletlenség miatt maradtak fenn. De a biliárdgolyós tapasztalatot sem ismerem, még nem tettem 2 tökéletesnek mondható biliárdgolyót pontosan egymásra, eddig mindig pillanatok alatt legurultak egymásról, ami szerintem inkább a pontatlan elhelyezés következménye.

Ezt a két biliárd golyós hasonlatot vagy én nem értem vagy te írtad rosszul. Elõször is nem jó számítás az amivel olyan eredményt kapsz hogy örökké azonos állapotban maradak, de ez elég egyértelmû itt egyszerûen a képletek helytelenek. Az hogy "magától" elmozdulna a két golyó egymástól pusztán azért mert nem tökéletes gömbök, vagy mert nyomást fejtenek ki a neki ütközõ részecskék szerintem nem túl valószínû. Nyilván ki lehetne számolni ennnek a nyomásnak a nagyságát de én nem fogom, hiszek a megérzésemne hogy ez nincs akkora hogy elmozdítsa, tehát legyõzze a surlódást. :) ( persze tévedni emberi dolog )

Mondjuk van két teljesen egyforma biliárd golyó, melyet pontosan egymásra teszünk a biliárd asztalon. A számítások szerint örökké úgy kéne maradniuk. De mégis néhány másodperc múlva valamelyik irányban legurul. És azt nem lehet elõre kiszámítani, hogy melyik irányban, mert olyan apró és kiszámíthatatlan erõhatások befolyásolják mint pl. a golyót/asztalt/levegõt alkotó atomok rezgése. A makroszkópikus folyamatok akkor kiszámíthatóak, ha az azokat véletlenszerûen befolyásoló mikroszkópikus folyamatok többsége a legvalószínûbb kimenetelt erõsíti. Mondjuk elindul egy vonat A pontból B pontba. Ekkor minden és mindenki azon dolgozik, hogy a vonat eljusson a rendeltetési helyére: a mozdonyvezetõ, a sínpálya, a bakter, a villanyvezeték stb. Tehát nagy valószínûséggel meg fog érkezni B pontba. De NEM BIZTOS. Soha semmi sem biztos. Ez van. Kérdezzétek Heisenberget. <#nevetes1>

Bocs az az ÉS megint dühbe jövünk volt. <#eplus2>

Mint látható a megfigyelõ szerepe meghatározó a folyamatokban. Pl. a valóságos pénzérme dobálásnál a feldobó dönti el, hogy mennyire szeretné a két lehetséges kimenetelt azonos valószínûséggel megkapni (most nem számolva a Különben dühbe jövünk sirályos poénját.) <#nevetes1>
Hiszen pont a játék a cél, tehát a megfigyelõ érdeke, hogy minél kiszámíthatatlanabb legyen a kimenetel eredménye. Ha az a cél, hogy elõre tudja, hogy fej vagy írás lesz, akkor nyilván ennek megfelelõen fog cselekedni. A két dolgot nem érdemes keverni.