Kvantumfizika

A Standard Modell négy alapegyenlete a Klein-Gordon egyenlet variánsai, melyek egy olyan húr mozgását írják le, ami kényszerkapcsolatban van egy membránnal.
en.wikipedia.org/wiki/Standard_Model_(mathematical_formulation)#Free_fields
kozmoforum.hu/viewtopic.php?f=9&t=183&start=130

Az egyik egyszerű Calabi–Yau manifold valójában egy kibővített extradimenziós dupla tetrahedron.
http://motls.blogspot.hu/2011/02/hodge-minimal-calabi-yau-three-fold.html

De mutatok neked még érdekesebb dolgot.
A második link egy könyv. Szerinted ki írta azt a könyvet?

A cikk
The double tetrahedron structure of the nucleus
arxiv.org/pdf/nucl-th/0309035.pdf
/ bocs nem tudok közvetlen linket adni friss regisztrációval /
egyébként tudományos publikációkat a gugliban site:arxiv.org kiterjesztéssel érdemes keresni.

"In 2007, Jozsef Garai from Florida International University proposed a mathematical formula describing the periodicity of the nucleus in the periodic system based on the double tetrahedron"
en.wikipedia.org/wiki/Magic_number_(physics)

Nos van egy rövid válaszom erre. Fogalmam sincs.
De a megoldáshoz vezető út egyszerű volt. Egy olyan elrendezést kerestem, ahol a spin vetülete előre és hátra is 0.5 de eltérő weak hypercharge vektorokat lehet hozzárendelni. Az egyetlen lehetséges megoldás már hasonlított a tetrahedronra / bocs de maradok az angol elnevezéseknél / vagyis az egyik oldalnézetére. Ekkor számoltam ki az alább említett szöget. Ezután jött gugli ami kiadta a tetrahedront. Ugyanis én nem ismertem ezt a szöget.
Ezután 6 napom azzal telt el, hogy egyenként végignéztem, hogyan rendelhetőek az élekhez az ismert részecskék olyan módon, hogy megfelelő értékeket adjanak. Meglepetésre a végére minden egyezett. Utánna már csak kvarkokkal volt kis munka.
Interpretáció? Nos az nem igazán számít, hiszen az már nem fizika, hanem filozófia.
De ez egy fórum, úgyhogy leírom, szerintem mi ez az egész.
De először jöjjön egy érdekes részlet.

Miért pont tetraéder? Ezt az egészet hogyan interpretálod?
Utoljára szerkesztette: Koppixer, 2017.04.20. 01:09:25

//

//TETRAHEDRON of Standard Model  {weak hypercharge - weak isospin - electric charge}

//wikipedia: table of weak hypercharge 

//public domain

//g++ x.cpp -lX11 -O3



//#define ENABLECONSOLEOUTPUT	

#define SHOWCUBE







#define __LINUX__



#include <stdio.h>

#include <stdlib.h>

#include <string.h>

#include <math.h>





#include <pthread.h>

#include <X11/Xlib.h>

#include <X11/Xatom.h>                                                             

#include <X11/keysym.h>                                                                   

#include <fcntl.h>





#include <string>

#include <vector>

#include <map>



using namespace std;



Display *dpy;

Window win;

GC gc;





#define iradian (M_PI/180.0)





float fsgn(float n)

{

	if(n<0.0) return -1.0;

	if(n>0.0) return 1.0;

	return 0.0;

}



struct vec3

{

float x,y,z;



vec3() {x=0;y=0;z=0;};

vec3(float x_,float y_,float z_) {x=x_;y=y_;z=z_;};



vec3 operator + (vec3 v) {vec3 v_;v_.x=x+v.x;v_.y=y+v.y;v_.z=z+v.z;return v_;};

vec3 operator - (vec3 v) {vec3 v_;v_.x=x-v.x;v_.y=y-v.y;v_.z=z-v.z;return v_;};

vec3 operator * (vec3 v) {vec3 v_;v_.x=x*v.x;v_.y=y*v.y;v_.z=z*v.z;return v_;};

vec3 operator / (vec3 v) {vec3 v_;v_.x=x/v.x;v_.y=y/v.y;v_.z=z/v.z;return v_;};



vec3 operator += (vec3 v) {x+=v.x;y+=v.y;z+=v.z;return *this;};

vec3 operator -= (vec3 v) {x-=v.x;y-=v.y;z-=v.z;return *this;};

vec3 operator *= (vec3 v) {x*=v.x;y*=v.y;z*=v.z;return *this;};

vec3 operator /= (vec3 v) {x/=v.x;y/=v.y;z/=v.z;return *this;};



vec3 operator + (float s) {vec3 v_;v_.x=x+s;v_.y=y+s;v_.z=z+s;return v_;};

vec3 operator - (float s) {vec3 v_;v_.x=x-s;v_.y=y-s;v_.z=z-s;return v_;};

vec3 operator * (float s) {vec3 v_;v_.x=x*s;v_.y=y*s;v_.z=z*s;return v_;};

vec3 operator / (float s) {vec3 v_;v_.x=x/s;v_.y=y/s;v_.z=z/s;return v_;};



vec3 operator += (float s) {x+=s;y+=s;z+=s;return *this;};

vec3 operator -= (float s) {x-=s;y-=s;z-=s;return *this;};

vec3 operator *= (float s) {x*=s;y*=s;z*=s;return *this;};

vec3 operator /= (float s) {x/=s;y/=s;z/=s;return *this;};



vec3 operator - () {x=-x;y=-y;z=-z;return *this;};

};



float dot(vec3 v1,vec3 v2) { return (v1.x*v2.x + v1.y*v2.y + v1.z*v2.z);}

float length(vec3 v1) {	return sqrt(dot(v1,v1));}

vec3 normalize(vec3 v1) { 	return v1/length(v1);}

vec3 cross(vec3 va,vec3 vb)

{

vec3 v_;



v_.x=(va.y*vb.z)-(vb.y*va.z);

v_.y=(va.z*vb.x)-(vb.z*va.x);

v_.z=(va.x*vb.y)-(vb.x*va.y);



return v_;

};



void cvariant(vec3 &v1) 	{	v1=v1/dot(v1,v1);}; 





struct axis

{

	vec3 x;

	vec3 y;

	vec3 z;

	

	axis()

	{

		x=vec3(1,0,0);

		y=vec3(0,1,0);

		z=vec3(0,0,1);

	}

};



int wx=1100;

int wy=650;



XEvent event;               

int mbut=0,mx,my,dmx,dmy,key=0;

vec3 camx,camy,camz,eye,look,up;



int transf3d2(vec3 v1,int *xc,int *yc)

{

	vec3 w1=v1-eye;

	float zoom=650;

	

	float x=dot(w1,camx);

	float y=dot(w1,camy);

	float z=dot(w1,camz);



	xc<0>=wx/2+ x*zoom/z;//perspective projection

	yc<0>=wy/2- y*zoom/z;

	if(z<0.0) return 0;

	

	return 1;

}

void pixel(int x,int y,int col)

{

    XSetForeground(dpy,gc,col);

    XDrawPoint(dpy, win, gc, x,y);

}

void pixel(int x,int y,int r,int g,int b)

{

    XSetForeground(dpy,gc,(r<<16)+(g<<8)+b);

    XDrawPoint(dpy, win, gc, x,y);

}

void line(int x1,int y1,int x2,int y2,int col)

{

    XSetForeground(dpy,gc,col);

    XDrawLine(dpy, win, gc, x1,y1,x2,y2);

}

void line(int x1,int y1,int x2,int y2,int r,int g,int b)

{

    XSetForeground(dpy,gc,(r<<16)+(g<<8)+b);

    XDrawLine(dpy, win, gc, x1,y1,x2,y2);

}



void line3d(vec3 p1,vec3 p2,int color)

{

	int x1,y1,x2,y2;



	if(transf3d2(p1,&x1,&y1))

	if(transf3d2(p2,&x2,&y2))

		line(x1,y1,x2,y2,color);

}

int colorv2int(vec3 col)

{

	int r=(int)(col.x*255.0);

	int g=(int)(col.y*255.0);

	int b=(int)(col.z*255.0);

	

	return (r<<16)+(g<<8)+b;

}





int init_system(int _wx=0,int _wy=0)

{

	if(_wx!=0) wx=_wx;

	if(_wy!=0) wy=_wy;



	dpy = XOpenDisplay(0);

	if(dpy==0) printf("Do not use in root ! \n");

	win = XCreateSimpleWindow(dpy, DefaultRootWindow(dpy), 0,0, wx, wy, 0,0,0);



	XSelectInput(dpy, win, StructureNotifyMask| ButtonPressMask| ButtonReleaseMask| KeyPressMask |PointerMotionMask);

	XMapWindow(dpy,win);

	gc = XCreateGC(dpy, win, 0, 0);



#if 1

    const char *pattern="*15*";//font manager   12,14,18

    int maxnames=10;

    int actual_count_return=0;

	char **fontnames=XListFonts(dpy, pattern, maxnames, &actual_count_return);

	if(actual_count_return==0)fontnames=XListFonts(dpy, "*14*", maxnames, &actual_count_return);

	if(actual_count_return==0)fontnames=XListFonts(dpy, "*18*", maxnames, &actual_count_return);

//	for(int i=0;i<actual_count_return;i++)	printf("%s %d \n",fontnames,actual_count_return);

		

	XFontStruct *fontinfo=0; 

	fontinfo = XLoadQueryFont(dpy,fontnames<0>); 

	XSetFont(dpy,gc,fontinfo->fid); 

#endif







	for(;;) { XEvent e; XNextEvent(dpy, &e); if (e.type == MapNotify) break; }

	XMapWindow(dpy, win);





	return 0;

}



int keyboard()

{

//	mbut=0;

	int u;

	

	dmx=0;

	dmy=0;



        while (XPending(dpy) > 0)        

        {                                    

            XNextEvent(dpy, &event);     

//            XPeekEvent(disp, &event);     

            switch (event.type)              

            {                                

                case Expose:                 

                    break;                       

                case ButtonPress:

                	mx=event.xbutton.x;

	                my=event.xbutton.y;



					mbut=1;

                    break;

                case ButtonRelease:

                	mx=event.xbutton.x;

	                my=event.xbutton.y;

					mbut=0;

                    break;

                case MotionNotify:

                	dmx=mx-event.xmotion.x;               

                	dmy=my-(event.xmotion.y);

                	mx=event.xmotion.x;               

                	my=event.xmotion.y;

                	

                	if(dmx ||dmy) return 1;

                    break;

                case KeyPress:

                	u=XLookupKeysym(&event.xkey, 0);

					key=u;

				

                    if (u == XK_Escape)

                    {

                    	exit(3);

                    }

                    break;

                case ClientMessage:

//                    if (strcmp(XGetAtomName(disp, event.xclient.message_type),

  //                             "WM_PROTOCOLS") == 0)

                    {

                    }

                    break;

                default:

                    break;

            }

        }

        return 0;

}











vector<string> str;//font

vector<int> posx;

vector<int> posy;

vector<int>	col;



float scale=600.0;



void printstr(char *buf,int x,int y,int color)

{

	XSetForeground(dpy,gc,color);

	XDrawString(dpy,win,gc,x,y,buf,strlen(buf));

}

void print3d(const char *buf,vec3 pos,int cols)

{

	int x=0,y=0;

	transf3d2(pos*scale,&x,&y);



	x+=3;//to right

	

	str.push_back(buf);

	posx.push_back(x);

	posy.push_back(y);

	col.push_back(cols);

}

void drawstrings()

{

	for(int i=0;i<str.size();i++)

		printstr((char *)str.c_str(),posx,posy,col);

	str.clear();

	posx.clear();

	posy.clear();

	col.clear();

}







//the projection matrix

vec3 Yw_axis;//weak hypercharge

vec3 T3_axis;//weak isospin

vec3 Q_axis;//electric charge



int cursory;





void arrow(vec3 p1,vec3 p2,vec3 color,const char *mask,const char *mask2=0)

{	

//charge value dumps

	vec3 axial=p2-p1;

	float Yw=dot(axial,Yw_axis);//the projection matrix

	float T3=dot(axial,T3_axis);

	float Q =dot(axial,Q_axis);

	if(mask) 

	{

		char buf<164>={0};

#ifdef ENABLECONSOLEOUTPUT		

		printf("%s %s \t Q=%0.3f \t T3=%0.3f \t Yw=%0.3f \n",mask,mask2,Q,T3,Yw);

#endif

		sprintf(buf,"%s %s  Q=%0.3f  T3=%0.3f  Yw=%0.3f ",mask,mask2,Q,T3,Yw);

		printstr(buf,700,cursory,0xff00ff00);cursory+=15;



		print3d(mask,(p1+p2)/2.0,colorv2int(color));

	}

	

	

//draw	

	p1*=scale;

	p2*=scale;

	

	vec3 xaxis;

	vec3 yaxis;

	vec3 zaxis;

	vec3 base;

//coordinate axis of arrow	

	base=p1;

	yaxis=p2-p1;

	float l=length(yaxis)-15.0;

	yaxis=normalize(yaxis);

	xaxis=normalize(cross(yaxis,vec3(1,2,3)));

	zaxis=normalize(cross(xaxis,yaxis));





//arrow

	vec3 p4;	

	line3d(p1,p2,colorv2int(color));

//arrow head

	for(int i=0;i<20;i++)	

	{

		float aa=(float)i*M_PI*2/20.0;

		p4=p2

			-xaxis*5.0*cos(aa)

			-zaxis*5.0*sin(aa)

			-yaxis*20.0;	

		line3d(p2,p4,colorv2int(color));

	}

}





vec3 sphere5(float alpha,float beta)

{

	alpha*=iradian;

	beta*=iradian;

	

	vec3 v1(

		-sin(alpha)*cos(beta),

		sin(beta),

		cos(alpha)*cos(beta)	);



	vec3 yaxis=normalize(up);

	vec3 xaxis=normalize(cross(yaxis,vec3(yaxis.z,yaxis.x,yaxis.y)));

	vec3 zaxis=normalize(cross(xaxis,yaxis));

	

	vec3 v2=xaxis*v1.x + yaxis*v1.y + zaxis*v1.z;

	return v2;

}





void drawscene()

{

	vec3 p0,p1,p2,p3,p4,p5,p6,p62,p63		,a1,a2,c1,c2,c3,c4,cth1,cth2,cth3,cth4;

	

//	double edge=cos(30.0*M_PI/180.0);//sqrt(3)/2   length of real spin

//	double high=sqrt(edge*edge-r*r);

//	double alpha=acos(0.5/(sqrt(3.0)/2.0))/iradian;



//2 input parameters

	float edge=sqrt(3)/2; //length of real spin

	double r=0.5;//length of spin projection

	

	//cube base generator

	float cube_edge=sqrt(edge*edge/2);

	p1=vec3(-cube_edge/2.0,-cube_edge/2.0,-cube_edge/2.0);

	p2=vec3(-cube_edge/2.0, cube_edge/2.0, cube_edge/2.0);

	p3=vec3( cube_edge/2.0, cube_edge/2.0,-cube_edge/2.0);

	p4=vec3( cube_edge/2.0,-cube_edge/2.0, cube_edge/2.0);

	

	p0=(p1+p2+p3)/3.0;//face center

	p5=(p1+p2+p3+p4)/4.0;//volume center

	p6=(p2+p3+p4)/3.0;//face center

	p62=(p1+p2+p4)/3.0;//face center2

	p63=(p1+p3+p4)/3.0;//face center3





	cursory=10;





#ifdef SHOWCUBE

//cube +4 corner         vcenter + normalize(facecenter-vcenter)*length(p4-p5)

	c1=p5+ normalize(p0-p5)*length(p4-p5);

	c2=p5+ normalize(p6-p5)*length(p4-p5);

	c3=p5+ normalize(p62-p5)*length(p4-p5);

	c4=p5+ normalize(p63-p5)*length(p4-p5);

	// 1/3 of cube lines

	cth1=p3 + (c4-p3)/3.0;

	cth2=c2 + (p4-c2)/3.0;

	cth3=p2 + (c3-p2)/3.0;

	cth4=c1 + (p1-c1)/3.0;

#endif









//axis of charges

	vec3 centerofvL=(p3+p4)/2.0;

	vec3 centerofH=(p1+p2)/2.0;

	Q_axis=(centerofvL-centerofH);// Q -> orthogonal to vL   and H

	Yw_axis=(p4-p1)/2.0;// Yw  ->  direction of eR

	T3_axis=(p3-p2);// T3 -> direction of W



	cvariant(Yw_axis);//contravariant base vectors

	cvariant(T3_axis);

	cvariant(Q_axis);









//background

	int y=1;

	for(int x=-5;x<6;x++)	arrow(vec3(x,y,-6)/10.0,vec3(x,y,6)/10.0,vec3(0.1,0.1,0.1),0);

	for(int x=-5;x<6;x++)	arrow(vec3(-6,y,x)/10.0,vec3(6,y,x)/10.0,vec3(0.1,0.1,0.1),0);

	

//draw axis of charges

	float sc=0.4;

	arrow(p0,p0+Yw_axis*sc,vec3(0.9,0.9,0.9),0);

	arrow(p0,p0+T3_axis*sc,vec3(0.9,0.9,0.9),0);

	arrow(p0,p0+Q_axis*sc,vec3(0.9,0.9,0.9),0);

	print3d("Yw weak hypercharge",p0+Yw_axis*sc,0xffffff);

	print3d("T3 weak isospin",p0+T3_axis*sc,0xffffff);

	print3d("Q charge",p0+Q_axis*sc,0xffffff);









//draw particles	

//left handed  blue

	arrow(p4,p2,vec3(0.0,0.0,0.9),"eL","{4-2}");

	arrow(p4,p3,vec3(0.5,0.0,0.7),"vL","{4-3}");	

#if 0	

	a1=(p4+p3)/2.0;//vL

	a2=(p1+p2)/2.0;//H

	arrow(a1,a2,vec3(0.0,0.0,0.9),"eL3","{34-12}");

#endif

	arrow(p0,p3,vec3(0.0,0.0,0.5),"uL","{0-3}");

	arrow(p2,p6,vec3(0.0,0.0,0.5),"uL2","{2-6}");	

	arrow(p0,p2,vec3(0.0,0.0,0.5),"dL","{0-2}");	

	arrow(p3,p6,vec3(0.0,0.0,0.5),"dL2","{3-6}");	//alternative quarks



//right handed  red

	arrow(p4,p1,vec3(0.9,0.0,0.0),"eR","{4-1}");

	arrow(p0,p4,vec3(0.5,0.0,0.0),"uR","{0-4}");

	arrow(p1,p6,vec3(0.5,0.0,0.0),"uR2","{1-6}");



	arrow(p0,p1,vec3(0.5,0.0,0.0),"dR","{0-1}");

	arrow(p4,p6,vec3(0.5,0.0,0.0),"dR2","{4-6}");	





	a1=(p4+p1)/2.0;//eR

	a2=(p2+p3)/2.0;//W

	arrow(a1,a2,vec3(0.0,0.7,0.7),"Z","{41-23}");//and gamma

	arrow(p2,p3,vec3(0.9,0.9,0.0),"W","{2-3}");	



	arrow(p1,p2,vec3(0.0,0.9,0.0),"H","{1-2}");	

	arrow(p1,p3,vec3(0.0,0.9,0.0),"HQ","{1-3}");	



	a1=(p3+p1)/2.0;//1-H

	a2=(p4+p2)/2.0;//eL

//	arrow(a1,a2,vec3(0.0,0.9,0.0),"H2","{31-42}");//?









#ifdef SHOWCUBE

//cube

	vec3 cubecol=vec3(0.4,0.3,0.1)*0.5;

	arrow(p1,c3,cubecol,0,0);	

	arrow(c3,p4,cubecol,0,0);	

	arrow(p4,c4,cubecol,0,0);	

	arrow(c4,p1,cubecol,0,0);	



	arrow(c4,p3,cubecol,0,0);	

	arrow(p3,c1,cubecol,0,0);	

	arrow(c1,p1,cubecol,0,0);	



	arrow(c1,p2,cubecol,0,0);	

	arrow(p2,c2,cubecol,0,0);	

	arrow(p2,c2,cubecol,0,0);	



	arrow(p2,c3,cubecol,0,0);	

	arrow(c2,p3,cubecol,0,0);	

	arrow(c2,p4,cubecol,0,0);	



// 1/3 cube lines

	cubecol=vec3(0.1,0.4,0.3)*0.5;

	arrow(cth1,cth2,cubecol,0,0);	

	arrow(cth2,cth3,cubecol,0,0);	

	arrow(cth3,cth4,cubecol,0,0);	

	arrow(cth4,cth1,cubecol,0,0);	

#endif







//vertex numbers

	print3d("press 1-2-3-4",vec3(-0.5,0.0,-0.5),0xffffff);



	print3d("0",p0,0xffffff);

	print3d("1",p1,0xffffff);

	print3d("2",p2,0xffffff);

	print3d("3",p3,0xffffff);

	print3d("4",p4,0xffffff);

//	print3d("5",p5,0xffffff);	

	print3d("6",p6,0xffffff);	

	//print3d("8",p8,0xffffff);





	drawstrings();

	XFlush(dpy);//		qsleep(10);

}





int main()

{

	init_system();

	

	int first=1;

	float alpha=30,beta=30;

	up=normalize(vec3(1,0,0));//Q



	while(1)

	{

		if(keyboard() || first||key)

		{

			first=0;

			XClearWindow(dpy,win);

//camera		

		eye=sphere5(alpha,beta)*1000.0;

		look=vec3(0,0,0);

		eye+=look;



		alpha+=dmx*0.6;

		beta+=dmy*0.6;

//up vector		

		if(key=='1') up=normalize(vec3(1,0,0));//Q   

		if(key=='2') up=normalize(vec3(1,0,1));//Yw   

		if(key=='3') up=normalize(vec3(1,0,-1));//T3   

		if(key=='4') up=normalize(vec3(0,1,0));//norm  





		camz=normalize(look-eye);

		camx=cross(camz,up);

		camy=cross(camx,camz);

		camx=normalize(camx);

		camy=normalize(camy);

	



		drawscene();

		key=0;

		}

	}

	getchar();



	return 0;

}



#if 0	



eL {4-2} 	 Q=-1.000 	 T3=-0.500 	 Yw=-1.000 

vL {4-3} 	 Q=0.000 	 T3=0.500 	 Yw=-1.000 



uL {0-3} 	 Q=0.667 	 T3=0.500 	 Yw=0.333 

uL2 {2-6} 	 Q=0.667 	 T3=0.500 	 Yw=0.333 

dL {0-2} 	 Q=-0.333 	 T3=-0.500 	 Yw=0.333 

dL2 {3-6} 	 Q=-0.333 	 T3=-0.500 	 Yw=0.333 



eR {4-1} 	 Q=-1.000 	 T3=0.000 	 Yw=-2.000 

uR {0-4} 	 Q=0.667 	 T3=0.000 	 Yw=1.333 

uR2 {1-6} 	 Q=0.667 	 T3=0.000 	 Yw=1.333 

dR {0-1} 	 Q=-0.333 	 T3=0.000 	 Yw=-0.667 

dR2 {4-6} 	 Q=-0.333 	 T3=0.000 	 Yw=-0.667 



Z {41-23} 	 Q=0.000 	 T3=0.000 	 Yw=0.000 

W {2-3} 	 Q=1.000 	 T3=1.000 	 Yw=0.000 

H {1-2} 	 Q=0.000 	 T3=-0.500 	 Yw=1.000 

HQ {1-3} 	 Q=1.000 	 T3=0.500 	 Yw=1.000 



#endif

Utoljára szerkesztette: v3ctorsigma, 2017.04.16. 12:11:31

A táblázat itt található.
https://en.wikipedia.org/wiki/Weak_hypercharge
A bemeneti paraméter pedig ez: sqrt(3)/2
http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/hbase/spin.html

"Face-vertex-edge angle (approx. 54.7356°)"
https://en.wikipedia.org/wiki/Tetrahedron

..és hogy kapod meg ezt a szöget? Ott van a háromszög a spin linkjén.
alfa=acos(0.5/(sqrt(3)/2))=54.735610317

Nem hinném, hogy bármit is akarok. A vágy a fájdalom forrása. Csak hoztam egy ajándékot.
Látod azt a táblázatot? Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, hogy az összes részecske összes töltését / Q T3 Yw/ ki lehet számolni egyetlen paraméterből?

látom én hogy én valamit akarsz.. mi ez egy matlab distribúció?

Mi a méres?
Az amikor előveszed a vonalzódat...

Senki nem érti a QM-et, szóval várhatsz örökké..haha

Angolul tudóknak érdekes lehet.

https://sg.hu/forum/tema/1468770606

jönne ide valaki segíteni? Csak jelenségek szintjén elég.

mi ez a hiszti?

azt hiszem, hogy nem tudjuk.
talán arról lehet szó, hogy ha egy bizonyos tömegûnél (~sejt) több anyag kerül szuperpozícióba, akkor omlik össze és dõl el, hogy mi legyen
(azt hiszem Penrose egyik könyvében írta ezt. mármint egyrészt hogy nem tudjuk, másrészt, hogy talán ez az. érdemes azért fenntartásokkal kezelni)

gyerünk már... valakivel beszélnem kell, aki szakértője a kvantummechnikának..
van egy speciális dolog amit tisztáznunk kell.. ami eldöntene nagyon sok mindent

MI A MÉRÉS?????
MIT JELENT A TUDATOS MEGFIGYELŐ fogalma????

ez MINDENT eldönt az én szempontomból

Ja a videó egy januári illusztráció a kísérlet meg nemrég zajlott le, de eddig csak bulváros gagyi verzióban leltem fel.

Hollandok állítólag sikeresen teleportáltak elektronokat 3 méteres távolságba, ami magában nem újdonság, de állításuk szerint információval együtt ...
http://www.youtube.com/v/KUkX6L08NEA&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB

Na most határozatlanság alapján ez elvileg lehetetlen. Vajon újabb téves kísérlet vagy ...?

kvantumenergia-teleportációnak hívják az ezzel foglalkozó gondolatokat, és a linken olvasgathatsz róla.

Üdv emberek!

A minap eszembe jutott vmi. Kvantumösszefonódás. Ugye ha két részecske iylen állapotban van akkor amit az egyikkel csinálunk a másikon annak az ellentetje történik. Ha a spinjét pl "megfordítjuk ballra" akkor a másikon "jobbra fordul". ÖÖ... de mi van ha a pár egyik tagjának növeljük az energiáját?

Schrödinger nagy oroszlán vadász volt. Puska nélkül vadászott.
Kitette a zárt ketreceket a szavannára és az oroszlánok eloszlásának valószínûségi függvénye által meghatározott idõben visszament és elhozta a ketrecet a benne lévõ oroszlánnal együtt.

Hogy került bele a zárt ketrecbe az oroszlán? Természetesen az alagút effektussal.

the nonlinear Schrödinger equation bosons are equivalent to one dimensional free fermions.

http://en.wikipedia.org/wiki/Nonlinear_Schr%C3%B6dinger_equation

http://en.wikibooks.org/wiki/Modern_Physics/Waves_in_Spacetime



A részecske a téridõben a lila irányba halad. A kék vonalak az anyaghullam egyetlen elemi hullámának a hullámfrontjai. Nyilván a hullám térben jobbra halad.
De ha az egész képet, mint klasszikus esetet nézzük, akkor ez egy felületi hullám, ami balra terjed.
Nem is ragozom tovább, asszem egyértelmû a rajz.

Nagyon érdekes volt, amikor belinkeltem egyszer valahová Schrödinger hullám-hullám scattering megoldását, és néhány hozzászólással késõbb nekiállt valaki, hogy ezt én találtam ki.

Nos, nem én vagyok Schrödinger, lol
Ahogy az itt leírtakhoz szinte mindenhol adtam linket.
Lehet mondani, hogy újra felfedeztem ezeket, de semmi többet.

*

l_4d=h/p4.t

Vissza lehet lapozni, hogy ez a bragg-diffrakciós hülyeség milyen értelmetlenül indult.

Nos, most le tudom írni a relativitás négyes-impulzusával is az egészet.
két elektron-világvonal van, sebességük v1 és v2.
A mozgás x irányú, a tér most 1 dimenziós, világvonal dõlési szöge a téridõben
fi1=atan(v1/c)
fi2=atan(v2/c)

gamma=1/gyök(1-v*v/(c*c))
E=m*c*c*gamma=gyök(p*p*c*c + m*m*c*c*c*c)

p1.x=m*v1*gamma1
p1.t=E1/c

p2.x=m*v2*gamma2
p2.t=E2/c

i1.x=sin(fi1) idõ koordináta tengely irány v1
i1.t=cos(fi1)

fi3=pi/2+fi2
i3.x=sin(fi3) térkoodináta tengely irány v2-re
i3.t=cos(fi3)

dp.x=p2.x-p1.x
dp.t=p2.t-p1.t

p4.x=dp.x*i3.x + dp.t*i3.t
p4.t=p1.x*i1.x + p1.t*i1.t

l_4d=h/p4.y


d=h/p4.x/2 a rácstávolság fél hullámhossznyi
l_bragg=2*d*sin(fi2-fi1)

l_4d és l_bragg egyezik minden v1 és v2-n, tehát a mód, ahogy l_4d létrejön, az egy bragg diffrakció. Márpedig levezethetõ, hogy ez az egész nem más, mint egy elektron-foton scattering, tehát egy elektromágneses kölcsönhatás.

Hogy mi miért van úgy ahogy, több oldalon át leírtam. Összerakni a képet nem egyszerû.



/Relativitásban jártas ember észreveszi, hogy v2 térkoordináta tengelye nem arra áll, amerre számoltam. Nos,de xD
Ugyanis az anyaghullám egyetlen síkhulláma a téridõben szemlélve ellentétes térirányba terjed, mint a belõle felépülõ hullámcsomag.
Tehát a relativitás tér-koordináta tengelyét az anyaghullám hullámfrontja jelöli ki.
Egyszerûen ellenõrízhetõ ez, hiszen a fazissebesség ismert, vf=c*c/v
Ez egy fénysebességnél nagyobb sebességet ad, és pont a v sebességû relativisztikus koordináta-rendszer térkoordináta-tengelyén halad.
/

c-c-c-combo breaker

Négy ember van a videón leláncolva.
Régen ezek a véletlen egybeesések megijjesztettek. Azután olyan sûrûn jöttek egymás után, hogy az inkább már röhejesnek lehetne nevezni.

Mostmár mindez természetes..

Talán igaza van Feynmannak, és az idõ megfordítható.
Intuiciók, megérzések és emlékek..talán ezek ugyan azon fogalmak.


Az ember számára értelmetlen az idõ megfordítása, nem is igazán kell komolyan venni. De fenn kell tartani egy kis szegletet ezen elméleteknek, mert sosem lehet tudni...

Nagyon érdekes, ahogy a fizikusok el akarják tüntetni a negatív energiájú részeket a Dirac-megoldásból, a negatív valószínûségeket a húrelméletekbõl, a tükörvilágot az Einstein egyenletek Schwarzschild megoldásából.

Lehet, fel kellene végre adni, és elfogadni, hogy ez a valóság.
Beletenyereltünk a közepébe.
xD

Zeilinger a 30 perc körül megemlíti, hogy az idõeli visszahatás is egy lehetséges megoldása az EPR-paradoxonnak.

Nos, aki tudott számolni, annak ez eddig is nyilvánvaló volt.
Igazából hullámmegoldása is van a problémának, de ez a téma már unalmas.

Inerferenciánál a sötét helyeken a másik univerzumban vannak a világos helyek.

http://eskesthai.blogspot.com/search/label/Anton%20Zeilinger
http://eskesthai.blogspot.com/search/label/Bubbles



A foton kevert állapotban van, az energiájához rendelhetõ frekvencia szerint.
A két univerzumban létezik periódikusan.

http://eskesthai.blogspot.com/search/label/Plato%27s%20Cave

Ezt csak úgy magamnak. Megnéztem ezt a kis animációt, és megértettem, miért van 4x annyi foton 2 lyuk esetén.

Mert 1 lyuk esetén 2x annyi van, csak az felét ezeknek nem látjuk.
Egy másik univerzumban vannak., lol

http://www.youtube.com/watch?v=qzGY-BrCUgA&feature=BFa&list=SP8BCB4981DD1A0108&lf=list_related

Lecture 9 | New Revolutions in Particle Physics: Standard Model
1:26:30

www.phy.ohiou.edu/~elster/lectures/advqm_4.pdf
page 24

Ugye jön az okos, hogy neki ilyet nem tanítottak, ez hülyeség.

Nos, tudni kellene számolni, ugyanis az egyenletekbõl ez a spin-viselkedés simán kiolvasható.

De hogy meggyõzõbb legyen
www.quantumfieldtheory.info/Chap04.pdf
page 13 - 96.oldal


Nos, nem elég bemagolni valamit.

A Dirac-egyenlet a fizika gyöngyszeme.
Ennek az egyenletnek éter nélkül nincs sok értelme.

openseti.org/Docs/HotsonPart1.pdf

Persze a hullámok csak keltõ és megsemmisitõ operátorokká degradálódtak ezen úriember hatására.

És nyilván, csak véletlenül kapunk interferenciát, mindenféle ok nélkül.

Lol ez így nem fizika..

Nem kérdezem Heisenberget semmirõl.

Olyannal nincs mit tárgyalni, aki eltüntette a fizikából az étert.

Lehet ismét mondogatni, ez félreérti a fizikát.

Csakhogy akkor mindenki, akit linkeltem, szintén félreérti.
Sussking, Kaku

Michio Kaku, (San José, 1947. január 24. – ) amerikai fizikus, a New York-i City College elméleti fizika professzora, a húr-térelmélet egyik megalkotója
http://hu.wikipedia.org/wiki/Michio_Kaku

Susskind is widely regarded as one of the fathers of string theory,
http://en.wikipedia.org/wiki/Leonard_Susskind



Az index mernökei nyugodtan felébredhetnek Einstein álmából.
Nem a végsõ igazságot tanulták..

"Az LHC nem fog létrehozni fekete-lyukakat"
De, már egy létrehozott egy csomót..

Csak mellékesen, a neutrinó feles spinû fermion, mint az elektron, de nincs töltése.
Ha a neutrinó egy forgásmentes elektron, akkor az elektron elektromos tere egyenértékû a forgásával.

Mint Kaluza–Klein megmutatták, ez az elképzelés nem lehetetlen.


Továbblépve, ekkor a neutrinó egy forgásmentes fekete-lyuk, egy Schwarzschild black hole.

A Kerr-metrikából kiszámolható, hogy ennek a Dirac-buboréknak az energiája jórészt a forgásából ered.

Milyen lehet az elektron, amikor nem forog?

Vegyük a két-réses kisérletet.
Ha egy rés van nyitva, akkor x db foton érkezik egy adott területre.

Ha két rés van nyitva, akkor 2x db fotonnak KELLENE érkezni ugyanoda a tiszta statisztika szerint.

Csakhogy
A konstruktív helyekre 4x annyi ékezik, amig a destruktiv interferencia helyekre szinte semmi.

-ennek hátterében a komplex amplitudó négyzete áll, ha az amplitudó kétszeres, akkor a valószínûseg négyszeres.-

"Egtyszeruen a VALOSAG csak statisztikailag ertelmezheto,"

Nem, valószinüségek nem interferálnak.

A NAIV HULLÁMKÉP a helyes.

Mert csak egyféle hullám van. A naiv, közönséges hullám.
Schödinger ezt fel tudta fogni, sajnos néhány fórumon ez meghaladja egyesek képességeit.