Összekulcsolt lábakkal, arcán Mona Lisa-szerű félmosollyal békésen üldögél a Llullaillaco szűz, akinek mumifikálódott maradványait 1999-ben ásták ki. A fogai között talált koka és a jeges hegytetőn elhelyezkedő sírja utal csupán arra, hogy egy inka gyermekáldozati rituálé részese volt 500 évvel ezelőtt.

A tökéletes állapotban fennmaradt test legújabb tanulmányai példátlan betekintést engednek életének azon hónapjaiba, melyek a halálához vezettek, felvetve a kérdést, vajon meddig volt tudatában a körülötte zajló eseményeknek, és elfogadta-e a neki szánt sorsot.

A 13 éves lány fagyott testét az argentin Llullaillaco-vulkán csúcsánál, másfél méterrel a föld alatt, egy kamrában temették el két másik 4 vagy 5 éves gyermekkel együtt. A vér még mindig látszik a szívüknél, tüdejük pedig felfújt állapotban maradt, ismertette a részleteket Andrew Wilson (képünkön), a brit Bradford Egyetem kutatója, hozzátéve, hogy talán a világ legjobban konzerválódott múmiáiról beszélünk. "Rendkívül felismerhetőek maradtak egyénként is, ami különös élt ad a történetüknek"

A gyerekek egy alaposan kidolgozott capacocha rituálé főszereplői voltak, a gyermekáldozat inka gyakorlatának részesei, ami fontos eseményt jelölt az adott időszak uralkodójának életében. A szertartásról a legtöbbet a 17. századi spanyol forrásokból lehet megtudni, ezek azonban igen keveset árulnak el a történésekről a gyerekek szemszögéből. A múmiák, különös tekintettel a 13 éves lányéra, segít betölteni ezt az űrt. "Elképesztően szoros hajfonattal rendelkezik, ami gyakorlatilag egyfajta idővonalként is szolgál, mellyel közel két évre visszatekinthetünk a halála előtti időszakban" - mondta Wilson, aki munkatársaival a hajvég és a hajtő közötti kémiai jegyek közötti eltéréseket elemezte.

Az eredmények szerint a lány fontos étrendbeli változásokon esett át ebben az utolsó két évben. Körülbelül 12 hónappal a halála előtt például jóval gazdagabb ételeket kezdett fogyasztani - talán ez volt az a pont, ahol kiragadták szerény közegéből és egy magasabb státuszra emelték, mint amikor valakit áldozatnak választanak. A kémiai markerek tanúsága szerint élete utolsó hónapjaiban nagy mennyiségű alkoholt és kokát is fogyasztott, utóbbiból nyerik ki a kokaint. Koka fogyasztása a rituálé előtt hat hónappal érte el a csúcspontját, míg a legtöbb alkoholt az utolsó hat hétben kapta. Ez nem figyelhető meg a mellé temetett két másik gyermeknél, akik szinte biztos, hogy valamilyen alárendelt "kísérő" szerepet játszottak a capacocha szertartásban. Ez a különbség különösen megragadta Wilson és kollégái érdeklődését, akik szerint mindez azt tükrözi, hogy a rituálé közeledtével nagyobb szükség lehetett a szűz leszedálására.

John Verano, az amerikai Tulane Egyetem szakértője szerint ez kézenfekvőnek tűnhet, hozzátéve, hogy bár ez csupán feltételezés, de mivel idősebb volt a társainál, több fogalma lehetett a körülöttük zajló eseményekről, és annak ellenére, hogy sorsszerű halálát kitüntetésként kezelték, maga a tudat szorongást kellett okozzon. "Szorongott és ezt oldotta fel az alkohollal?" - teszi fel a kérdést Verano, aki nem zárja ki, hogy a megnövekedett alkohol bevitel egyszerűen csak arra utal, hogy a capacocha előtt más rituálékon is részt vett, a kukorica sör ugyanis fontos kelléke volt az inka szertartásoknak.


Charles Stabish, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetemről egy másik értelmezéssel állt elő. Az alkohol és a drogok nem a leszedálást szolgálták, sokkal inkább a manipulálhatóságot, mellyel gondozói könnyebbé tették számára sorsa elfogadását. "Egyesek szerint ebben a kulturális környezetben ez egy humánus cselekedet volt" - mondta.

Verano szerint további részletekre is fény derülhet a haj vizsgálatából, mivel a hajban megtalálható a kortizol stressz hormon, vagyis kiolvasható a lány stressz szintje is. "Amennyiben élete vége felé a kortizol is emelkedést mutat, az sok mindent elárulna" - összegzett.