Hunter

Újabb bizonyíték a madarak intelligenciájára

Összetett mechanikai problémákat oldattak meg papagájokkal, ami új fényben tünteti fel a madarak intelligenciáját.

Az Oxfordi és a Bécsi Egyetem, valamint a Max Planck Intézet tudósai Goffin-kakadukkal kísérleteztek, különböző mechanikus zárak kinyitását adva feladatul a madaraknak, melyek számára teljesen ismeretlen volt a probléma. A zárak, szám szerint öt egymással kapcsolódó szerkezet egy átlátszó ajtót nyitottak, ami mögé jutalomként mogyorót helyeztek el.

A jutalom megszerzéséhez a kakaduknak először egy szeget, majd egy csavart, utána egy reteszt, kellett eltávolítania, majd egy kereket elforgatni 90 fokkal, végül egy zárnyelvet oldalirányba elmozdítani. Egy madárnak sikerült mindezt kevesebb, mint két óra alatt önerőből megoldania, míg több másik némi segítséggel, a zárak egymástól független működésének megmutatásával, vagy egy gyakorlott társuk megoldásának figyelemmel kísérésével oldotta meg a problémát.

A kutatók kiemelték, hogy a madarak határozottan dolgoztak egyik akadály után küzdve le a másikat, annak ellenére, hogy a jutalmat csak a teljes feladat, vagyis mind az öt szerkezet hatástalanítása végén érhették el. A kutatók úgy vélik, a madarak egyfajta "kognitív racsnihatást" alkalmaztak az előrejutáshoz, amint felfedezték hogyan nyitható ki egy zár, ugyanazzal az eszközzel szinte alig akadt újra problémájuk, ami pedig fontos, hogy a cél volt számukra az elsődleges.


Miután a kakaduk a teljes sorozatot elsajátították, a kutatók azt vizsgálták, vajon a madarak egy teljes folyamatot tanulták meg, vagy megértették a zárak egyenkénti működését is. "Miután megoldották a kezdeti problémát, hat alanyt úgynevezett 'transzfer feladatokkal' szembesítettünk, néhány zárat felcserélve, eltávolítva, vagy kiiktatva a folyamatból. A statisztikai elemzések szerint a madarak azonnal reagáltak az új helyzetre" - taglalta a kutatást vezető Alice Auersperg, a Bécsi Egyetem munkatársa.

Bár az eredmények nem bizonyítják, hogy a madarak a probléma fizikai szerkezetét is értik, ahogy azt egy felnőtt ember tenné, viselkedésük azt jelzi, hogy érzékenyek a tárgyak egymásra hatására, és képesek egy távoli cél érdekében erőfeszítéseket tenni anélkül, hogy lépésenként kellene jutalmazni őket.


"A madarak hirtelen és gyakran hibátlan fejlődése, valamint a változásokkal szembeni reakciói határozott viselkedésbeli rugalmasságról és gyakorlati memóriáról árulkodik. Meggyőződésünk, hogy ehhez nagyban hozzájárulnak a fajra jellemző karakterisztikák, mint a fokozott kíváncsiság, a technikák taktikus felfedezése és a kitartás. A kakaduk csőrükkel, nyelvükkel és lábaikkal fedezik fel a környezetüket, egy tisztán vizuális megfigyelő valószínűleg képtelen lenne rájönni a zárak kinyitására" - tette hozzá a kutatásban részt vevő Auguste von Bayern.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • gombabácsi #10
    Amiről írsz, az azért van, mert ma a tudomány ismerőinek nagy része sima magoló, betanuló ember, a sok-sok diplomás meg értelmiség nagy része. Ezek az emberek soha életükben nem voltak kreatívok, nem kutattak, nem kerestek, nem találtak fel semmit, csak bemagolták a sok tananyagot, és emiatt brutálisan nagyra vannak ezekkel a - nem általuk elért - eredményekkel.
  • Rotcsa #18
     Ezért szeretem az SG-t! :)
    Egész jó kis eszmecsere alakult itt ki az oktatást illetően, ezért azt gondoltam, én is írok ezzel kapcsolatban egy-két sort.
    Azokkal értek egyet, akik azon a véleményen vannak, hogy az oktatás jelenleg nem jó úgy, ahogy ma működik.
    A felsőoktatás pedig (tapasztalatom alapján) különösen nem! Szeritnem az oktatásnak a tömegszerűsége az, amiben elveszik minden, de erről majd  alább írok. Kezdésnek a bemagoltatásos gyakorlatot kritizálnám kicsit!
    Sem a gimnáziumi éveimben, sem most nem értem, hogy miért gondolják jónak azt, hogy kézgörcsig írnia kell a diáknak! Pontosan épp ezért nem tudja azt nyújtani az oktatás, amit kellene, ez pedig a tudás megszerzése és az elme kiművelése, amivel egy önálló, kritikát megfogalmazni képes embert adnának a társadalomnak! Megvetetik pl. a drága történelemkönyvet a diákokkal (ill a szülőkkel) és mégis azt kérik vissza egy dolgozat megírásakor, amit a töritanár 45 percben lediktált. Az oké, hogy a diáknak szert kell tennie arra a készségre, hogy szelektálni tudja a lényeget, de hogy már második osztályra elfelejti az elsőben megtanult évszámok 3/4-ét, az is biztos!
    Vagy magyar óra, költők életrajza: Lediktálják 3 oldalban, majd csak ezután jön a munkássága és az irodalommal való foglalkozás, holott ezt is megtanulhatnák tankönyvekből. Matek óra : A diák másolja a rengeteg egyenletet,meg biznyítást, lövése nincs a tananyaghoz és a példák megoldásához! Jön a dolgozat, a 26 fős osztályban 22 egyes, 1-2 kettes, esetleg egy hármas és persze egyvalakinek mindig 5 ös, ha a legszarabb tanár tartja az órát akkor is!
    Ezért a tanár már megnyugodott, mert van egy kivétel, ami azt bizonyítja, hogy nem az ő oktatási módszerével van a baj.Diák hazamegy: "Anya, egyest kaptam matekból, de! majdnem mindenkinek az lett!"
    Ezt értem a tömegszerűség baján! Kialakul egy amolyan: "Úgy is szar neked is, ahogy nekem" -hangulat, amiben teljesen elveszíti a diák minden motivációját, célját! Csak bejár a suliba, mert be kell járni, de az életével a 4 év alatt semmit nem tud kezdeni! Kap egy csomó ismeretet, aminek a felét nem tudja hasznosítani semmire!
    Szokásos , gyakran elhangzó kérdés a reál tantárgyú órákon a tanároktól: "Mindenki érti?" Amire ezt a diák lefordítja a kérdést:
    "Mennék már tovább a tananyaggal, ne húzzuk már az időt" Különben is mindjárt jön a szünet és még magára haragítja a közösség többi tagját, ha azért kell bent maradni, mert neki külön el kell magyarázni a dolgokat!
    És ez csak a középiskola! A felsőoktatásban még rosszabb a helyzet! Minden szakos mindenféle órára jár, a létszám minden szakon hatalmas, emiatt nem alakulhat ki egy olyan közösség, ahol minden diák őszintén kérdezni merne az előadótól, mert attól fél, hogy a többiek hülyének nézik majd. A középiskolában ez nincs meg, mert ha egyszer hülyeséget kérdeztél, akkor is tudod, hogy az, aki emiatt röhög rajtad, az amúgy  hülyébb nálad és nyugtat az is, hogy ezt mindenki tudja rajtad kívül.
    Emellett a fősikolai tanyag óriási, 80 perc sem elég rá, hogy egy mechanika-mozgástan feladatot rendesen elmagyarázzanak! És ez ráadásul csak az egyik típusa annak a példának, a témakör többi példáiról nem is beszélve! :D Következő előadáson új témakör...! Nincs itt idő arra, hogy mindent a suliban tanulj meg! :))

    A középiskolákban a tanár akár mikor feleltethet! Ez olyan, mintha egy munkahelyen állandóan új munkakörben kellene dolgoznia valakinek és akár mikor ellenőrizhetnék, hogy jól végezte-e a munkáját, függetlenül attól, hogy volt-e ideje és módja rendesen belemélyedni az adott szakterületbe!
    Ha viselkedési problémák vannak, beírnak egy egyest!! Milyen jogon? A tanulmányi eredményeket rontják a tanárok csak azért, h rendet és fegyelmet tarthassanak az órákon!

    Az oktatás ma nem más, minthogy mindenkit szabványra vágnak! Egyáltalán nem a tudás átadása és sajnos még csak nem is munkaerőképzés! Felesleges dolgokat a diákra erőszakolt és elvesztegetett 4 év a középiskola! Talán az informatika és a nyelvtudás az, ami ér is valamit!  A felsőoktatás pedig egy személytelen, anyagi és politikai tényezőknek kitett vízfejképzés!
  • wraithLord #4
    Nem lenézi, igazolja. Amit csak tudományos kísérletekkel lehet. Nagypapa és nagymama megfigyeléseiből legjobb esetben is max. hipotézist lehet összedobni, amiből aztán elmélet lesz, amit aztán kísérletesen igazolnak. Így működik a tudomány. Egzakt.
  • Zero 7th #63
    Ja erre legjobb példa a "brit tudósok". Sok idióta hőbörög, hogy "erre pénzt adni", mikor tudományosan is igazolódik valami triviálisnak gondolt dolog, ha meg épp ellenkezőleg, valami általánosan igaznak hitt dolgot cáfolnak, akkor meg jön a "mekkora hülyeség!".

    De hát ilyenek a hülyék, nem értik a tudományt.
  • zakzag #47
    Nem tudom honnan veszed, hogy a tudomány lenézi a természetet. A tudomány nem is élőlény. Talán a tudósok? Ha ezt gondolod, akkor valószínűleg sosem olvastál idevágó szakirodalmat. Ahogy nézem, neked magával a tudománnyal mint olyannal vannak problémáid.
    Idevágó szakirodalom: Konrad Lorenz, Niko Timbergen, Desmond Morris, Karl von Frisch, vagy a mindenki által jól ismert Gerald Durrell és a magyarok közül Csányi Vilmos.
    Ezek az emberek annyira nézték le a természetet, hogy egész életüket ennek tanulmányozására fordították. Karl von Frisch évekig csak a méhek táncával foglalkozott. Konrad Lorenz a dunamenti házában lakott, eközben tartott vadludakat, amikkel éveken keresztül naponta kiment fürdeni a dunára, majd haza, ebből írta meg nobel-díjat érő tanulmányait. Miközben tartott kutyákat - külön könyvet írt róla, foglalkozott csókákkal, külön kölóniája volt a padlásán. A tüskés pikókkal folytatott megfigyelései alapján írta egyik legérdekesebb könyvét az Agressziót. Ha állati viselkedésről/intelligenciáról és tudományról beszélünk, akkor ezekről az emberekről beszélünk. Ezek az emberek, akik a legeslegnagyobb tisztelettel fordultak a természet felé, és nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a mai világkép kialakulhasson, valamint hogy többet tudjunk az állatokról, mint pl hogy milyen ízű a húsa.
  • primavis #43
    No akkor kezdjük el boncolgatni a dolgot, mert a cikk és a hozzászólások is sok mindent felvetettek.
    1. Nem véletlenül papagájt választottak a kísérlet alanyául. Egyrészt, mert a varjakkal együtt az intelligensebb madarak közé tartoznak (a tyúkok pl. ha átmennek egy dróthálón való lyukon a szomszédba, képesek órákig fel-le szaladgálva keresni a visszatéréshez az utat), másrészt mert mind a csőrüket , mind a lábujjaikat is tudják használni a szükséges feladatok elvégzésére, pl. fészeképitésnél, sűrű lombok közt való eligazodásban, stb.(egy fecske vagy sarlósfecske, bármilyen intelligens is lenne, nem lenne képes a feladatot elvégezni megfelelő csőr és lábak nélkül).
    2. Nem árt tudni, hogy ahogy a hüllők is, a madarak a keskeny koponya alapú gerincesek közé tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a két szemgödör belső fala érintkezik (vagy összenő) s ezáltal az agyvelő nem képes a két szemközé behatolva elérni a rostacsontig (orrig). Ez behatárolja a madáragy méreteit is. Amellett hogy még nem rendelkeznek az új agykéreggel (neocortex) és kisagyi lebenyekkel, a madarak neuronjainak jó része az egyensúlyozás (repülésnél), az kiváló érzékelés (látás, hallás, tájékozódás) és a rendkívül fejlett ösztönélet (párválasztás, fészeképítés, ivadékgondozás, vándorlás,,stb) kielégítésére szolgál, így a tanulásra (új asszociációk képzése), kevés jut belőlük. Ezzel szemben az emlősök széles koponyaalapúak (az agy a rostacsontig hatol), neocortexuk van és több neuronnal is rendelkeznek.
    3. Ami az emberi tanulást illeti, nem rég egy cikkem miatt kerültem vitába többekkel, ugyanis velük szemben azt mertem állítani, hogy nem tanulni, hanem tudni jó! Ugyanis, ha egy kisgyerek megkóstolja a tudás ízét, akkor hajlandó erőfeszítéseket is tenni azért, hogy minél többet tudjon. A vitapartnerek azt állították, hogy tanulni jó, miközben csak a kedvenc tantárgyaikra, témáikra gondoltak (jó irodalmat tanulni, regényt olvasva, jó nyelvet tanulni, jó feladatot megoldani, házimunkát végezni, stb jelszavakkal). Elfelejtkeztek arról, hogy az iskolában , de az életben is számos olyan dolgot is meg kell tanulnunk, amihez nem fülik a fogunk,de muszáj, mert vizsgázni kell belőle, át kell menni belőle, mert fel kell tudni használni később. Ezeket nem élvezetből tanuljuk, de ha már tudjuk, akkor élvezzük is ezt az állapotot.
    4. Igaz, hogy a jó tanár mellett könnyebb megérteni és így meg is tanulni az anyagot. De azt a gyerekkel tudatni kell (vagy rá kell jöjjön ő maga), hogy mindenki a saját életét éli, s az annál könnyebb lesz, minél jobban fogja tudni saját maga irányítani azt. Ergo, nem szabad arra bízni a sorsát, hogy ha már rossz tanárok, rossz iskola kezeibe került, akkor ez okvetlenül a kudarchoz vezessen. A rossz hatásokat el kell viselni és saját erőből korrigálni. Ez persze sok plusz munkát jelenthet, de ez rendszerint megtérül.
    5. A tudományban, de akár a közéletben,is a kreatívok oldalán vagyok, nem csak azért mert újat csak részükről várhatunk, hanem mert a pusztán produktivok közt nincs könnyű dolguk. A hivatalnok típusúak (legyenek azok akár kutatók, akár tanárok, akár vezetők) nem kedvelik a kreativokat, bár belőlük élnek, viszont saját magukat klónozzák pl. az utánpótlás nevelésnél, kiválasztásnál is s ahol leheta kadályozák a kreativ munkatársak érvényesülését. Ez utóbbiaknak ezért mindig meg kell küzdeniük a középszerűséggel, a maradisággal. De az is igaz, hogy a konzervatízmus nem mindig a középszerűséget, maradiságot jelenti, hanem csak azt, hogy járt utat ne hagyj el járatlanért, ugyanis a kreatívok csak akkor hasznosak, ha hasznosat hoznak létre. A z új nem mindig jobb a réginél, csak más. S attól még nem modern valami mert más.
  • duke #36
    "Egy madárnak sikerült mindezt kevesebb, mint két óra alatt önerőből megoldania"

    Ettol azert nem kene hanyatt esni, majd ha egy ilyen mackot is, kitud nyitni, na az mar valami lenne.
  • fityisztma #32
    Javítva:
    Szerintem úgy kell nézni az állat - nem állat kérdést, hogy van-e benne az Örökkévaló lehellete, vagy nincs!
  • errorista #29
    ,,Nem tudom, hogy mit és hol tanulsz, de szerintem sehol nem tiltják meg a gondolkodást. "

    Kipling Dzsunge könyve megvan? Burroughs Tarzanja?
    Beszélhetsz tiltásról vagy nem tiltásról, a gondolkodás nem olyan képesség, ami az emberben csak úgy benne van. Ki kell fejleszteni.

    ,, Utána viszont te választasz, hogy átgondolod, megérted és úgy mondod vissza az anyagot, "

    Már akinél megteheted ezt.
  • fszrtkvltzttni #27
    Nem tudom, hogy mit és hol tanulsz, de szerintem sehol nem tiltják meg a gondolkodást. Természetesen vannak alap dolgok amiket meg kell tanulni, mert tudatlan emberek gondolkodásával nem lehet mit kezdeni. Utána viszont te választasz, hogy átgondolod, megérted és úgy mondod vissza az anyagot, vagy egyszerűen bemagolod. Az nem a tanár hibája, hogy az utóbbit választják az emberek. Gondolkodni nem az egyetemi tanártól kell megtanulnod. Felnőtt embernek, ha magától nem megy a leadott anyag alapján, akkor ott nagy problémák vannak, és szerintem a valóság is ez, iszonyúan alacsony tudású, de rohadt magabiztos emberek mennek egyetemre világmegváltó mentalitással, akik nem tűrik a kritikát, és még szép, hogy a tanár a hülye...