primavis#43
No akkor kezdjük el boncolgatni a dolgot, mert a cikk és a hozzászólások is sok mindent felvetettek.
1. Nem véletlenül papagájt választottak a kísérlet alanyául. Egyrészt, mert a varjakkal együtt az intelligensebb madarak közé tartoznak (a tyúkok pl. ha átmennek egy dróthálón való lyukon a szomszédba, képesek órákig fel-le szaladgálva keresni a visszatéréshez az utat), másrészt mert mind a csőrüket , mind a lábujjaikat is tudják használni a szükséges feladatok elvégzésére, pl. fészeképitésnél, sűrű lombok közt való eligazodásban, stb.(egy fecske vagy sarlósfecske, bármilyen intelligens is lenne, nem lenne képes a feladatot elvégezni megfelelő csőr és lábak nélkül).
2. Nem árt tudni, hogy ahogy a hüllők is, a madarak a keskeny koponya alapú gerincesek közé tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a két szemgödör belső fala érintkezik (vagy összenő) s ezáltal az agyvelő nem képes a két szemközé behatolva elérni a rostacsontig (orrig). Ez behatárolja a madáragy méreteit is. Amellett hogy még nem rendelkeznek az új agykéreggel (neocortex) és kisagyi lebenyekkel, a madarak neuronjainak jó része az egyensúlyozás (repülésnél), az kiváló érzékelés (látás, hallás, tájékozódás) és a rendkívül fejlett ösztönélet (párválasztás, fészeképítés, ivadékgondozás, vándorlás,,stb) kielégítésére szolgál, így a tanulásra (új asszociációk képzése), kevés jut belőlük. Ezzel szemben az emlősök széles koponyaalapúak (az agy a rostacsontig hatol), neocortexuk van és több neuronnal is rendelkeznek.
3. Ami az emberi tanulást illeti, nem rég egy cikkem miatt kerültem vitába többekkel, ugyanis velük szemben azt mertem állítani, hogy nem tanulni, hanem tudni jó! Ugyanis, ha egy kisgyerek megkóstolja a tudás ízét, akkor hajlandó erőfeszítéseket is tenni azért, hogy minél többet tudjon. A vitapartnerek azt állították, hogy tanulni jó, miközben csak a kedvenc tantárgyaikra, témáikra gondoltak (jó irodalmat tanulni, regényt olvasva, jó nyelvet tanulni, jó feladatot megoldani, házimunkát végezni, stb jelszavakkal). Elfelejtkeztek arról, hogy az iskolában , de az életben is számos olyan dolgot is meg kell tanulnunk, amihez nem fülik a fogunk,de muszáj, mert vizsgázni kell belőle, át kell menni belőle, mert fel kell tudni használni később. Ezeket nem élvezetből tanuljuk, de ha már tudjuk, akkor élvezzük is ezt az állapotot.
4. Igaz, hogy a jó tanár mellett könnyebb megérteni és így meg is tanulni az anyagot. De azt a gyerekkel tudatni kell (vagy rá kell jöjjön ő maga), hogy mindenki a saját életét éli, s az annál könnyebb lesz, minél jobban fogja tudni saját maga irányítani azt. Ergo, nem szabad arra bízni a sorsát, hogy ha már rossz tanárok, rossz iskola kezeibe került, akkor ez okvetlenül a kudarchoz vezessen. A rossz hatásokat el kell viselni és saját erőből korrigálni. Ez persze sok plusz munkát jelenthet, de ez rendszerint megtérül.
5. A tudományban, de akár a közéletben,is a kreatívok oldalán vagyok, nem csak azért mert újat csak részükről várhatunk, hanem mert a pusztán produktivok közt nincs könnyű dolguk. A hivatalnok típusúak (legyenek azok akár kutatók, akár tanárok, akár vezetők) nem kedvelik a kreativokat, bár belőlük élnek, viszont saját magukat klónozzák pl. az utánpótlás nevelésnél, kiválasztásnál is s ahol leheta kadályozák a kreativ munkatársak érvényesülését. Ez utóbbiaknak ezért mindig meg kell küzdeniük a középszerűséggel, a maradisággal. De az is igaz, hogy a konzervatízmus nem mindig a középszerűséget, maradiságot jelenti, hanem csak azt, hogy járt utat ne hagyj el járatlanért, ugyanis a kreatívok csak akkor hasznosak, ha hasznosat hoznak létre. A z új nem mindig jobb a réginél, csak más. S attól még nem modern valami mert más.