Hunter
400 év után vissza az életbe
Párszáz év egy gleccser alatt meg sem kottyan egy sarkvidéki mohának. Biológusok egy csoportja 400 éves példányok regenerálódását nézhette végig.
A túlélő briofiták a kanadai Ellesmere-szigetről származnak, amit az úgynevezett kis jégkorszak alatt, 1550 és 1850 között a Teardrop (könnycsepp) gleccser uralt. Az edmonton-i Alberta Egyetem csapata a jég fogsága alól nemrég felszabadult talajról hozott mintákat, köztük mohákat, melyek halottnak tűntek. A barnás csomók között azonban a csapat néhány friss, zöld sarjadékot fedezett fel.
A kutatók vezetője, Catherine La Farge radiokarbonos kormeghatározás alá vetette a mintákat és megállapította, hogy az éledező mohák körülbelül 400 évvel ezelőtt kezdték földi pályafutásukat. A gleccser visszahúzódási aránya alapján a kutatók becslése szerint a növények körülbelül 2 éve szabadulhattak ki "börtönükből".
Ezután a tápanyagot, vizet és fényt adtak a moháknak. "Semmi különösebbet nem tettünk" - mondta La Farge. A 24 mintából, melyek összesen 4 mohafajhoz tartoztak, végül 7 kezdett fejlődni. A sarjadó növények nem magokból vagy spórákból erednek, a moháknál minden sejt képes az újraéledésre, hasonlóan az őssejtekhez, egy új növénnyé válva, magyarázta La Farge, hozzátéve, hogy a vizsgált mohák szerkezetileg érintetlenek maradtak a jég alatt.
A sikeres újjáéledés új betekintést nyújthat a sarkvidéki ökoszisztémákba, valamint újrakolonizálódásukba a jég visszavonulásával, emellett pedig azt is bizonyítja, hogy a briofiták, melyek a legkorábbi szárazföldi növények közé sorolhatók, sokkal ellenállóbbak, mint eddig gondolták, nagyban hozzájárulva a sarkvidéki ökoszisztémák fenntartásához. "A briofiták oly módon alkalmazkodtak a szélsőséges környezetekhez, amire az edényes növények képtelenek" - mondta La Farge, a fagytűrés mellett a kiszáradással szembeni ellenálló képességét emelve ki a mohák ezen ágának. "Mindezt sejtfiziológiájuknak köszönhetik, ami különleges sejtjavító mechanizmust biztosít a kiszáradás után"
Hogy mennyi időn át képesek regenerálódni? Nos, ezt nehéz megmondani, La Farge azonban úgy véli, amennyiben a sejtek folyamatosan fagyott állapotban tudnak maradni, úgy ez az idő a most megfigyelt 400 évről akár 5.000 évre is nyúlhat, de nem zárható ki a 30.000 év, vagy ennél hosszabb időszak sem.
A túlélő briofiták a kanadai Ellesmere-szigetről származnak, amit az úgynevezett kis jégkorszak alatt, 1550 és 1850 között a Teardrop (könnycsepp) gleccser uralt. Az edmonton-i Alberta Egyetem csapata a jég fogsága alól nemrég felszabadult talajról hozott mintákat, köztük mohákat, melyek halottnak tűntek. A barnás csomók között azonban a csapat néhány friss, zöld sarjadékot fedezett fel.
A kutatók vezetője, Catherine La Farge radiokarbonos kormeghatározás alá vetette a mintákat és megállapította, hogy az éledező mohák körülbelül 400 évvel ezelőtt kezdték földi pályafutásukat. A gleccser visszahúzódási aránya alapján a kutatók becslése szerint a növények körülbelül 2 éve szabadulhattak ki "börtönükből".
Ezután a tápanyagot, vizet és fényt adtak a moháknak. "Semmi különösebbet nem tettünk" - mondta La Farge. A 24 mintából, melyek összesen 4 mohafajhoz tartoztak, végül 7 kezdett fejlődni. A sarjadó növények nem magokból vagy spórákból erednek, a moháknál minden sejt képes az újraéledésre, hasonlóan az őssejtekhez, egy új növénnyé válva, magyarázta La Farge, hozzátéve, hogy a vizsgált mohák szerkezetileg érintetlenek maradtak a jég alatt.
A sikeres újjáéledés új betekintést nyújthat a sarkvidéki ökoszisztémákba, valamint újrakolonizálódásukba a jég visszavonulásával, emellett pedig azt is bizonyítja, hogy a briofiták, melyek a legkorábbi szárazföldi növények közé sorolhatók, sokkal ellenállóbbak, mint eddig gondolták, nagyban hozzájárulva a sarkvidéki ökoszisztémák fenntartásához. "A briofiták oly módon alkalmazkodtak a szélsőséges környezetekhez, amire az edényes növények képtelenek" - mondta La Farge, a fagytűrés mellett a kiszáradással szembeni ellenálló képességét emelve ki a mohák ezen ágának. "Mindezt sejtfiziológiájuknak köszönhetik, ami különleges sejtjavító mechanizmust biztosít a kiszáradás után"
Hogy mennyi időn át képesek regenerálódni? Nos, ezt nehéz megmondani, La Farge azonban úgy véli, amennyiben a sejtek folyamatosan fagyott állapotban tudnak maradni, úgy ez az idő a most megfigyelt 400 évről akár 5.000 évre is nyúlhat, de nem zárható ki a 30.000 év, vagy ennél hosszabb időszak sem.
