Hunter

Számítógépes szimulációban élünk?

A kérdés 2003-ban fogalmazódott meg, amikor egy brit filozófus közzétett egy elemzést, ami annak lehetőségét boncolgatta, hogy mindannyian egy számítógép szimulációban élünk. Következtetése, mely szerint valószínűsíthető, hogy egy szimuláció részei vagyunk, a Washington Egyetem fizikus csoportja hamarosan tesztelhető lesz.

Az Oxford Egyetem filozófusa, Nick Bostrom eredeti munkájában azt bizonygatja, hogy az emberi elme játékossága, kíváncsisága és kísérletező kedve el fog vezetni oda, hogy múltját nem könyveken vagy a televízió képernyőjén keresztül akarja majd megtanulni, hanem létrehozva egy virtuális világot, egész egyszerűen átélné. A szimulációkban belebújhat a letűnt korok szereplőinek bőrébe, közvetlen tapasztalással vizsgálva, tanulva és tanítva a történelmet. Minderre a számítástechnika fejlődésével meg is lesz a lehetősége - sőt Bostrom szerint 20 százalék az esélye, hogy mindez már meg is történt és jelenlegi világunk is csak egy szimuláció, feltehetően nem is az egyetlen.

Alighanem mindenkiben felmerül a kérdés: ha egy szimulációban vagyunk, van-e arra lehetőség, hogy erről megbizonyosodjunk? Martin Savage, a Washington Egyetem fizika professzora szerint a számítástechnika jelen korlátai és irányzatai fényében évtizedekre vagyunk akár a primitív világegyetem szimulációk futtatásától is, azonban úgy véli, már most, vagy a közeli jövőben is elvégezhetők olyan tesztek, amik felfedhetik egy szimuláció árulkodó jeleit.

A valóság szimulációk a kvantum-színdinamika tér-idő rácson elnevezésű technikát használják a világegyetemet vezérlő alapvető fizikai törvények modellezéséhez, igaz jelenleg ez csupán atomi szinten működik. Idővel azonban a nagyobb teljesítményű szimulációk képesek lesznek molekulányi méreteken modellezni, majd következik a sejt, és végül maga az ember. Ahhoz azonban sokgenerációnyi számítási teljesítmény fejlődésre lesz szükség, hogy elég nagy darabot szimuláljunk a világegyetemből ahhoz, hogy megismerjük a fizikai folyamatok azon korlátait, melyek egy számítógépes szimulációra utalhatnak.

Mindazonáltal Savage szerint már napjaink szimulációiban is jelen lehetnek azok az erőforrás korlátok, melyek a távoli jövő szimulációiban valószínűleg felbukkannak, beleértve az alapul szolgáló tér-idő rács lenyomatát, ha valaki lemodellezte a tér-idő kontinuumot. A kvantum-színdinamikai számításokat végző szuperszámítógépek lényegében szétválasztják a tér-időt egy négydimenziós rácsba. Ez teszi lehetővé a kutatók számára, hogy megvizsgálják az erős kölcsönhatást, a természet négy alapvető kölcsönhatásának egyikét, ami a kvarkokat és a gluonokat neutronokká és protonokká olvasztja össze az atomok magjaiban. "Ha kellően felnagyítjuk a szimulációkat, akkor olyasvalami bontakozik ki előttünk, mint az univerzumunk" - mondta Savage. "Onnantól már csak olyan ’jeleket’ kell keresnünk saját univerzumunkban, aminek a jelenlegi lekicsinyített szimulációkban is van megfelelője"

Savage és kutatótársai szerint a jel felbukkanhat a kozmikus sugarak energiájának korlátjaként. Tanulmányukban azt állítják, hogy a legnagyobb erejű kozmikus sugarak nem a modell rács szélei mentén, sokkal inkább átlósan haladhatnak, és kölcsönhatásaik nem minden irányba lehetnek egyenlően, ahogy azt várni lehetne tőlük. "Ez az első tesztelhető jele egy ilyen elvnek" - összegzett Savage.

Ha a koncepcióról bebizonyosodik, hogy valós, az több érdekes lehetőséget vet fel. Zohreh Davoudi, Savage kutatótársa szerint, ha univerzumunkról kiderül, hogy szimuláció, akkor futtatói, más szimulációkat is futtathatnak, a miénkkel párhuzamos univerzumokat alkotva. "Ez esetben felmerül a kérdés, képesek vagyunk-e kommunikálni ezekkel a párhuzamos univerzumokkal, ha ugyanazon a platformon futnak?" - fogalmazta meg felvetését Davoudi.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • errorista #223
    ,,Annyira nem, hogy igazából már a XVI. század óta ezen gondolkodnak az emberek. Erre fel mondta Descartes francia filozófus, hogy: Gondolkodom, tehát vagyok.

    Bár mára ez szerintem megdőlt mert bizonyos szintig a számítógépeink is gondolkodnak. "

    Nem dőlt meg, számítógépek is vannak.
  • Zero 7th #222
    Igen, valóban nem érted.

    Amit írsz, az a Heisenberg-féle határozatlansági elv, aminek leginkább semmi ahhoz, amiről eddig beszéltünk. Igen, ez is megnehezíti a méréseket, de a kétrés kísérletnél konkrétan semmi szerepe, mert figyelembe van véve, nem is mérjük egyszerre a helyet és a sebességet, csak a helyre vagyunk kíváncsiak.
  • Zero 7th #221
    Nincs olyan, hogy valós meg nemvalós testen kívüli élmény. Látod, már megint szalmaszálakba kapaszkodás. Ez például a "true scotsman fallacy", amikor a skót kijelenti, hogy egy skót nem tenne olyat. Aztán amikor kiderül, hogy egy skót is megtette, akkor jön az "egy IGAZI skót nem tenne ilyet". Ez teljesen tipikus logikai hiba.

    Nincs okunk különbséget tenni a két dolog közt. Te viszont inkább teszel, mert így megmaradhat a kis álomvilágocskád, amiben van esély, hogy megtanulj varázsolni.
    De elárulom, bármennyire is fáj ez neked, soha nem fogsz tudni varázsolni. Kár ezért hülyeségeket hinned.

    "de ha már választani lehet"

    De nem lehet választani. Valóság egy van. Nem választod, melyik. Nem aszerint működnek vagy történnek benne dolgok, hogy neked mi tetszik. Ezt belátni fontos része a felnőtté válásnak. Te szemmel láthatólag ott még nem tartasz...
  • Zero 7th #220
    Nagyon szép, de ez hogyan mond ellent nekem, vagy hogyan támasztja alá a mondanivalódat (ami egy elbaszott példából épített szalmabáb volt?) Sehogy? Gondoltam.

    Továbbá az alaptalan álmodozás, aminek olyan nagy rajongója vagy, az meg kábé soha nem mozdította előre még a világ megismerését, sőt, leginkább csak hátráltatta, úgyhogy kissé bagoly mondja verébnek tipikus esete.

    Ugyanis az a helyzet, tudod, hogy a tényekkel meggyőzöl egy szkeptikust, míg egy álmodozót soha nem rángatsz vissza a földre holmi ellentmondó tényekkel. Ékes példája vagy ennek.

    És még én viszem félre a beszélgetést, mi?
  • NEXUS6 #219
    "Épp csak a lényeget nem érted.

    Lényegtelen, hogy konkrétan mit mérsz. Le van szarva a kettős természet, teljesen indifferens az most, nem kell azzal ködösíteni.

    Az elv a lényeg:
    A mérésed energiája jelentősen befolyásolja a mérendő dolgod energiáját. Ennyit kell csak felfogni.
    A legtöbb hétköznapi mérés nem ilyen. Az autó sebességmérőjének bovdenjének forgatása nem lassítja lényegesen az autót."

    Hát nem egészen:
    (wiki)

    "A kvantummechanika minden mért részecskéje mutat hullámtulajdonságokat, tehát egzakt, kvantitatív analógiát találunk a határozatlansági reláció és a hullámok vagy jelek tulajdonságai között. Például egy időben változó jel, mint a hanghullám esetén értelmetlen megkérdezni a frekvenciaspektrumot egy adott időpillanatban, mivel a frekvencia mérése az ismétlődések mérése egy bizonyos időtartam alatt. Egy pontos frekvenciaméréshez a jelből elég hosszú (nem nulla) ideig kell mintákat vennünk. Ez mutatja, hogy az időpontosság elveszik a jel frekvenciaspektrumának mérése során. Ez analóg az impulzus és a hely közötti kapcsolattal, és van egy ekvivalens megfogalmazása is a határozatlansági elvnek, miszerint egy hullám energiamérésének bizonytalansága (az energia arányos a frekvenciával) fordítva arányos az ehhez szükséges idővel, ahol az arányossági tényező ugyanaz, mint a hely-impulzus határozatlansági reláció esetén."

    Szemben ezzel:
    "A határozatlansági elvet néha hibásan úgy magyarázzák, hogy a részecske helyének mérése szükségképpen megzavarja a részecske impulzusát. Maga Heisenberg is szolgálhatott kezdetben ilyen magyarázatokkal. Hogy ez nincs így, azt fent láthattuk. A kvantummechanikai határozatlansági mérés alapvetően nemklasszikus jellemzőit az Einstein-Podolsky-Rosen-paradoxonnak köszönhetően tisztázták, ami Einstein azon szándékából eredt, hogy a határozatlansági elvet felhasználva kimutassa a kvantummechanika hiányosságait. Ahelyett, hogy Einstein kimutatta volna a határozatlanság hiányosságait, Einstein arra sarkallta a kutatókat, hogy közelebbről megvizsgálják, mi a határozatlansági mérés, és mindez a határozatlanság alaposabb megértéséhez vezetett. Az EPR-publikáció 1935-ös megjelenése előtt a mérést gyakran úgy ábrázolták, mint a mért rendszerre kirótt fizikai zavart, néha olyan gondolatkísérlettel illusztrálva mint a Heisenberg-mikroszkóp. Például amikor az elektron pozícióját mérjük, akkor fényt vetünk rá, ezzel megzavarva az elektront, létrehozva pozíciójában a határozatlanságot. Az ilyen magyarázatok, amik még mindig előfordulnak a népszerűsítő irodalomban, megdőltek az EPR-paradoxonban, amely megmutatta, hogy mérés végezhető egy részecskén annak közvetlen megzavarása nélkül, a mérést egy távoli kvantum-összefonódott részecskén lefolytatva."
    Heisenberg határozatlansági reláció
  • NEXUS6 #218
    "Én azt javasoltam, hogy ha valamiről már BIZTOSAN tudjuk, hogy nem valóságos esemény, hanem agyi stikli, akkor azt ne misztifikáljuk túl, meg ne írjunk köré mesét. És a testen kívüli élmény ilyen."

    Valamiről lemaradtam, a tudomány mikor zárta ki közel 100%-os valószínűséggel a valódi OBE-t?


    "A mesterségesen előállított OBE-hez hasonló állapot nem biztos, hogy azonos a "valódi" OBE-vel."
    Szalmaszálakba kapaszkodsz, csak hogy nyugodtan élhess a mesevilágodban. Erre a kérdésre biztosan van válasz, csak utána kéne nézned. Ez is szkepticizmus, csak nem tudományos, és nem visz előre téged."
    Hát bizonyos mértékig igazad van, de ha már választani lehet, és személyes tapasztalatom is van, akkor választom az OBE valóságosságát, azt hogy a lét több, mint egyetlen élet, hogy a puszta létfentartásunkon, állati ösztöneink kielégítésén túl is felelősséggel tartozunk cselekedeteinkért.
    Szemben az elmúlástól való visszatérő bénító rettegéssel és azzal a kényszerrel, hogy tudatosan átengedjük magunkat akár legalantasabb állati ösztöneink kiélésen, mert csak egyetlen életünk van, és MINDENT ebbe kell belesűrítenünk.
  • NEXUS6 #217
    "Igen, ezt jelenti. Megmutatnád, hogy Lord Kelvin kijelentése mennyire volt tudományosan megalapozott, ahhoz szkepticizmusnak nevezhesd? Csak épp ezt az egy, legfontosabb részletet felejtetted ki a légvárad építésénél..."

    De gyenge vagy. Ne akard már elvinni más irányba a diskurzust, vazze!
    A kijelentésem az volt, és ezt megismétlem, hogy a szkepticizmus, a tudomány jelenlegi ismereteire épített kétkedés önmagában nem viszi előre a tudást, a megismerést, a technológiai ismereteket.
    A tudás valaminek az állítása, nem pedig puszta tagadás. Miután állítottunk akkor jönnek az ellenőrző kísérletek, hogy a kijelentéseink megállják-e a helyüket. Ez mondhatni a szkepticizmus gyakorlati alkalmazása, de ha nincs állítás, nincs mit ellenőrizni.
  • qrd0xQSt2rdvnu #216
    szerintem ez a "tudós" véletlenül fordítva vette fel a kényszerzubbonyt és azt hitték, hogy fehér köpeny van rajta :D
  • Tetsuo #215
    Persze. Ez evidens. Magan a szimulacion belul kimutatni, hogy az egy szimulacio csak akkor lehetseges, ha direkt ugy van megirva (inkabb elkeszitve) a szimulacio.
    Ha a vilagunk szimulacio, akkor az agymukodesunk es az erzekelesunk is az. Vagyis amire rajovunk vagy rajohetunk, az a szimulacio resze. A vilag mukodeset, torvenyszerusegeit, sajatos logikajat, esetleges hibait ugy vizsgalgatnank (ha a magassagos programozo megengedi ezt a lehetoseget), mint ahogy az ember mindig is vizsgalgatta kornyezetet. A logikai osszefuggesekbol pedig a magunk szintjen probalunk torvenyeket felismerni, ez az idok soran finomodik, ujabb osszefuggesekkel bovul az ismeretunk, mas elmeleti magyarazatot talalunk dolgokra, ami meg nincs bizonyitva stb.. akarmilyen is legyen a szimulakrum mukodese.
  • Meridian #214
    Ha ez a világ szimulált, akkor a főprogramozót Brahman-nak híjják...