Hunter
Nagy űrt hagy maga után az Envisat
Húsvétkor Európa első számú Föld megfigyelő műholdja, az Envisat váratlanul leállt, és azóta sem válaszol egyetlen utasításra sem. A kapcsolat helyreállítására szinte semmi remény, a kiöregedett műhold pótlására irányuló kezdeményezésekre legalább egy évet még várni kell, így a földtudománynak jókora űrre kell számítania az adatgyűjtés terén.
Az Envisatot üzemeltető Európai Űrügynökség (ESA) még nem adta fel a küzdelmet, azonban az eredménytelenség a reménytelenséget táplálja. A napokban bevetették a francia űrügynökség (Cnes) nagy felbontású felvételek készítésére alkalmas Pleiades műholdját, hogy lefotózza az fölötte alig 100 kilométerrel elhaladó Envisatot. A felvételekből kiderült, hogy az európai műholdon nem látható semmilyen becsapódási nyom, fő szerkezeti elemei sértetlennek tűnnek. "Nagyon hálásak vagyunk a Cnes-nek a Pleiades felvételekért, és a német Fraunhofer Intézetnek a kiváló földi radar képekért. Mindkettő bámulatos részletességet biztosít" - nyilatkozott Volker Liebig professzor, az Európai Űrügynökség (ESA) Föld megfigyelési igazgatója a BBC-nek.
Az Envisat a Pleiades felvételén
A küldetés irányítói abban reménykedtek, hogy az Envisat úgynevezett "biztonsági módba", egyfajta hibajavítási üzemmódba kapcsolhatta magát, azonban nem ez történt. "Egy ideig még próbálkozunk" - mondta Liebig professzor. "Még mindig van számos dolog amit ki akarunk próbálni, azonban semmi megnyugtatót nem tudok mondani, eddig még nem voltunk képesek visszahozni a műholdat"
A Pleiades felvételei példátlan teljesítményről tanúskodnak. A francia műhold decemberben állt pályára a Föld körül 695 kilométeres magasságban, ami mindössze 70 kilométerre alacsonyabb az Envisat pályájánál. Ahhoz hogy célpontjáról felvételeket készítsen a vegyes, katonai és civil alkalmazású Pleiadesnek el kellett fordulnia, hogy felfelé irányítsa kameráját. Control moment giroszkópjainak (CMG) köszönhetően kivételes fürgeséggel büszkélkedhet, bár ezt a földi célpontok nyomon követésére tervezték, nem egy másik, felette átrepülő műhold lefotózásához.
Az Envisatot 2002-ben lőtték fel, ez a valaha pályára állított legnagyobb nem katonai célú Föld megfigyelő műhold, ami az európai földtudomány arcvonalát képviselte egy évtizeden át, megfigyelve bolygónk szárazföldjeit és óceánjait, jégtakaróit és légkörét. A küldetés vezetője, Henri Laur szerint a kommunikációs rendszer energiaellátása mehetett tönkre.
A küldetés eddig 2,5 milliárd eurót emésztett fel és már így is 5 évvel meghaladta tervezett élettartamát, az ESA azonban remélte, hogy 2014-ig szolgálatban tarthatja. Ennyi időre lett volna szüksége az űrügynökségnek, hogy egyidejűleg futtathassa a küldetést az Envisatot kiváltani hivatott új küldetések egyes képviselőivel, az adatok összekalibrálása érdekében.
Ezek első darabja a jövő évben induló Sentinel 1 lesz, ami az Envisat radar tevékenységét veszi át. Ezt követné 2014-ben a Sentinel 2 és 3, amik a szárazföldek és óceánok változásait vizsgálják, a kilövési időpontok azonban nem biztosak, a műholdakat tulajdonosa, az Európai Bizottság ugyanis még nem döntött a Sentinelek működési költségeiről, az ESA pedig nem szívesen állítja kilövőpadra a műholdakat, amíg a finanszírozás nem biztosított.
A kialakult patthelyzet az Envisat tervezettnél korábbi végével nagyban veszélyezteti a tudományos projekteket és több kulcsfontosságú szolgáltatást, köztük a meteorológiát, melyek a műhold adatain alapultak. Az ESA bizonyos fokig fel volt készülve az Envisat kiesésére, egy egyesség értelmében két kanadai műhold veszi át az Envisat radar tevékenységét, azonban így is jóval kisebb adatmennyiségre kell számítani. Mivel a műholdas megfigyelések gyakran nem megbízhatók, ezért több műszer is ugyanarra a feladatra van beállítva, így ellenőrizve egymás eredményeit. A tengerszint emelkedését például négy műszer is mérte, ezek közül az egyik a tíz műszerrel felszerelt Envisaton működött, míg egy másik ilyen műszer az ugyancsak problémákkal küzdő amerikai-francia Jason-1 fedélzetén található. Laur szerint hamarosan már csak két műszerre támaszkodhatnak, ami alacsonyabb adatminőséget jelent.
Laur szerint a Sentinelek szolgálatba állásával sem sikerül majd lefedni az Envisat után keletkezett űrt, ami nem csupán a döntéshozók, de a tudományos társadalom hibája is. A legnagyobb vesztesnek az éghajlat tudomány tekinthető, ami tavaly már a kilövéskor elvesztette egyik nagy reménységét a hosszú ideje fennálló műholdas adathiány orvoslására. A NASA Glory műholdjának kilövéskori elvesztése után az Envisat újabb csapás számukra.
Az Envisatot üzemeltető Európai Űrügynökség (ESA) még nem adta fel a küzdelmet, azonban az eredménytelenség a reménytelenséget táplálja. A napokban bevetették a francia űrügynökség (Cnes) nagy felbontású felvételek készítésére alkalmas Pleiades műholdját, hogy lefotózza az fölötte alig 100 kilométerrel elhaladó Envisatot. A felvételekből kiderült, hogy az európai műholdon nem látható semmilyen becsapódási nyom, fő szerkezeti elemei sértetlennek tűnnek. "Nagyon hálásak vagyunk a Cnes-nek a Pleiades felvételekért, és a német Fraunhofer Intézetnek a kiváló földi radar képekért. Mindkettő bámulatos részletességet biztosít" - nyilatkozott Volker Liebig professzor, az Európai Űrügynökség (ESA) Föld megfigyelési igazgatója a BBC-nek.
Az Envisat a Pleiades felvételén
A küldetés irányítói abban reménykedtek, hogy az Envisat úgynevezett "biztonsági módba", egyfajta hibajavítási üzemmódba kapcsolhatta magát, azonban nem ez történt. "Egy ideig még próbálkozunk" - mondta Liebig professzor. "Még mindig van számos dolog amit ki akarunk próbálni, azonban semmi megnyugtatót nem tudok mondani, eddig még nem voltunk képesek visszahozni a műholdat"
A Pleiades felvételei példátlan teljesítményről tanúskodnak. A francia műhold decemberben állt pályára a Föld körül 695 kilométeres magasságban, ami mindössze 70 kilométerre alacsonyabb az Envisat pályájánál. Ahhoz hogy célpontjáról felvételeket készítsen a vegyes, katonai és civil alkalmazású Pleiadesnek el kellett fordulnia, hogy felfelé irányítsa kameráját. Control moment giroszkópjainak (CMG) köszönhetően kivételes fürgeséggel büszkélkedhet, bár ezt a földi célpontok nyomon követésére tervezték, nem egy másik, felette átrepülő műhold lefotózásához.
Az Envisatot 2002-ben lőtték fel, ez a valaha pályára állított legnagyobb nem katonai célú Föld megfigyelő műhold, ami az európai földtudomány arcvonalát képviselte egy évtizeden át, megfigyelve bolygónk szárazföldjeit és óceánjait, jégtakaróit és légkörét. A küldetés vezetője, Henri Laur szerint a kommunikációs rendszer energiaellátása mehetett tönkre.
A küldetés eddig 2,5 milliárd eurót emésztett fel és már így is 5 évvel meghaladta tervezett élettartamát, az ESA azonban remélte, hogy 2014-ig szolgálatban tarthatja. Ennyi időre lett volna szüksége az űrügynökségnek, hogy egyidejűleg futtathassa a küldetést az Envisatot kiváltani hivatott új küldetések egyes képviselőivel, az adatok összekalibrálása érdekében.
Ezek első darabja a jövő évben induló Sentinel 1 lesz, ami az Envisat radar tevékenységét veszi át. Ezt követné 2014-ben a Sentinel 2 és 3, amik a szárazföldek és óceánok változásait vizsgálják, a kilövési időpontok azonban nem biztosak, a műholdakat tulajdonosa, az Európai Bizottság ugyanis még nem döntött a Sentinelek működési költségeiről, az ESA pedig nem szívesen állítja kilövőpadra a műholdakat, amíg a finanszírozás nem biztosított.
A kialakult patthelyzet az Envisat tervezettnél korábbi végével nagyban veszélyezteti a tudományos projekteket és több kulcsfontosságú szolgáltatást, köztük a meteorológiát, melyek a műhold adatain alapultak. Az ESA bizonyos fokig fel volt készülve az Envisat kiesésére, egy egyesség értelmében két kanadai műhold veszi át az Envisat radar tevékenységét, azonban így is jóval kisebb adatmennyiségre kell számítani. Mivel a műholdas megfigyelések gyakran nem megbízhatók, ezért több műszer is ugyanarra a feladatra van beállítva, így ellenőrizve egymás eredményeit. A tengerszint emelkedését például négy műszer is mérte, ezek közül az egyik a tíz műszerrel felszerelt Envisaton működött, míg egy másik ilyen műszer az ugyancsak problémákkal küzdő amerikai-francia Jason-1 fedélzetén található. Laur szerint hamarosan már csak két műszerre támaszkodhatnak, ami alacsonyabb adatminőséget jelent. Laur szerint a Sentinelek szolgálatba állásával sem sikerül majd lefedni az Envisat után keletkezett űrt, ami nem csupán a döntéshozók, de a tudományos társadalom hibája is. A legnagyobb vesztesnek az éghajlat tudomány tekinthető, ami tavaly már a kilövéskor elvesztette egyik nagy reménységét a hosszú ideje fennálló műholdas adathiány orvoslására. A NASA Glory műholdjának kilövéskori elvesztése után az Envisat újabb csapás számukra.
