Bizonyára többeknek feltűnt - főként azoknak, akik részt vesznek a házimunkákban - hogy a lakás berendezéseit egyre gyorsabban lepi be a por. Ez nem feltétlenül a takarítási képességeink hiányosságait jelzi, egy új tanulmány szerint ugyanis egyre több por van a levegőben, a 19. századhoz képest megduplázódott a mennyisége, a drasztikus emelkedés pedig hatással van az éghajlatra és az ökológiára egyaránt.

A Natalie Mahowald, az Egyesült Államokbeli Cornell Egyetem föld- és légköri tudományok professzora által vezetett tanulmány a rendelkezésre álló adatok felhasználásával és számítógépes modellekkel becsülte meg a légkörben található talajrészecskék, vagyis a sivatagi por mennyiségét, nyomon követve az elmúlt évszázad során végbement gyarapodását. Ez az első tanulmány, ami egy évszázadon át nyomon követi egy természetes aeroszol globális fluktuációját.

A sivatagi por és az éghajlat egy seregnyi egybefonódó rendszeren keresztül, közvetve és közvetlenül is befolyásolják egymást. A por például korlátozza a Földet elérő napsugárzást, ami elleplezheti a növekvő légköri széndioxid szint melegítő hatását, emellett befolyásolhatja a felhőket és a csapadékot, ami aszályokhoz, ezáltal elsivatagosodáshoz, és még több porhoz vezet. Az óceánok kémiájára is hatást gyakorol, a por ugyanis a vas egyik jelentős forrása, ami létfontosságú a planktonoknak és más, a levegőből szenet elnyelő organizmusok számára.

A sivatagi por fluktuációjának egy évszázadot felölelő elemzéséhez a kutatók a fellelhető összes forrásból, a jégmagokból, tavi üledékekből és korallokból nyert adatokat felhasználták, melyek mind az adott területek múltbéli porkoncentrációjáról tanúskodnak. Ezután minden mintát társítottak a mintavételi területtel és időszakokra levetítve kiszámították a por lerakódásának arányát. Az értékeket betáplálva a CCSM (Community Climate System Model) számítógépes modellező rendszerbe a kutatók rekonstruálták a por hőmérsékletre, csapadékra, óceáni vaslerakódásra és a földi szénelnyelődésre gyakorolt hatásait.

Az eredmények szerint a regionális hőmérséklet- és csapadékváltozások globálisan 6 ppm csökkenést okoztak a 20. század során a szénelnyelődésben. A modell azt is kimutatta, hogy az óceánokban lerakódó por ugyanezen időszak alatt 4 ppm-mel megnövelte a vizek szénelnyelését. Míg az aeroszol-hatásokkal kapcsolatos kutatások nagy része az emberek által közvetlenül kibocsátott aeroszolokra összpontosít, az új tanulmány rávilágít a természetes részecskék szerepének jelentőségére is.

"Végre van némi információnk a sivatagi por fluktuációjáról, aminek valóban nagy jelentősége van az éghajlat érzékenységének megismerésében" - mondta Mahowald, külön kihangsúlyozva az adatgyűjtés folytatásának és a becslések további finomításának a fontosságát.