Hunter
Antiproton gyűrű húzódik bolygónk körül
Antiproton gyűrűt észleltek a Föld körül, amit bolygónk mágneses erővonalai fognak össze. Az antianyag elméletileg a jövő rakétáinak az üzemanyaga is lehet.
Az űrből érkező kozmikus sugárzás összeütközve a légkör részecskéivel egy részecske záport hoz létre, köztük antianyagot is. Az így keletkezett új részecskék jelentős részét foglyul ejtik a Van Allen sugárzási övezetek, az a két tórusz alakú zóna, amiben a töltéssel rendelkező részecskék a Föld mágneses erővonalai körül tekeregnek. Több műhold is észlelt már pozitronokat, az elektronok antianyag párját a külső övben, most azonban sikerült antiprotonokra bukkanni, amik közel kétezerszer nagyobb tömegűek.
A külső övben általában a könnyebb részecskék helyezkednek el, mint a pozitronok, mivel a szélesebb spirálokat gyengébb mágneses erővonalak alkotják, ezeknek pedig nem elegendő az erejük a nehezebb részecskék foglyul ejtéséhez. A belső Van Allen-öv a nagyobb gravitációnak köszönhetően elvileg elég erős mágneses mezőkkel rendelkezik az antiprotonok foglyul ejtéséhez. Ezt az elméletet próbálták igazolni olasz kutatók, méghozzá sikerrel.
Piergiorgo Picozza, az olasz Tor Vergata Egyetem kutatója munkatársaival egy orosz Föld-megfigyelő műhold kozmikus sugárzás detektorával észlelte az antiprotonokat. Az űreszköz a belső sugárzási övön repül keresztül. A detektor 2006 júliusa és 2008 decembere között 28 antiprotont észlelt a Föld déli sarkából kiinduló mágneses mező vonalak fogságában, ami háromszorosa a napszélben véletlenszerűen felbukkanó részecskék átlagának. A PAMELA nevű műszer a belső sugárzási övnek csupán egy kis területét, a szokatlanul sűrű, úgynevezett Dél-Atlanti Mágneses Anomáliát szondázza, a kutatók szerint azonban az öv egészében találhatók antiprotonok. "Részecskék milliárdjairól beszélünk" - nyilatkozott a kutatócsoport tagja, Francesco Cafagna, a Bari Egyetem munkatársa.
"Nagyon érdekesnek találom, hogy a Föld mágneses mezeje egy kicsit a laboratóriumban használt mágneses csapdaként működik" - jegyezte meg Rolf Landua, a CERN részecskefizikusa. A CERN Genfhez közel fekvő laboratóriumában a kutatók azon dolgoznak, hogy minél hosszabb időre tudjanak antianyagot befogni, összehasonlítandó viselkedésüket a normál anyaggal.
Alessandro Bruno ugyancsak a Bari Egyetemről úgy véli, a Van Allen-övekben található antianyag egy napon hasznos lehet az űrrepülés számára, a jövő rakétáit ugyanis hajthatnák anyag-antianyag reakciók, ami az energiatermelés tekintetében a Nap magjában végbemenő nukleáris fúziónál is hatékonyabb. "Ez a legbőségesebb földközeli antiproton forrás" - tette hozzá Bruno. "Ki tudja, egy nap a fellőtt űrhajók talán a belső sugárzási övben tankolják majd fel magukat, mielőtt hosszabb utakra indulnának"
Az óriásbolygókat a belső sugárzási övben található antiprotonok milliószorosa, vagy milliárdszorosa veheti körbe.
Az űrből érkező kozmikus sugárzás összeütközve a légkör részecskéivel egy részecske záport hoz létre, köztük antianyagot is. Az így keletkezett új részecskék jelentős részét foglyul ejtik a Van Allen sugárzási övezetek, az a két tórusz alakú zóna, amiben a töltéssel rendelkező részecskék a Föld mágneses erővonalai körül tekeregnek. Több műhold is észlelt már pozitronokat, az elektronok antianyag párját a külső övben, most azonban sikerült antiprotonokra bukkanni, amik közel kétezerszer nagyobb tömegűek. A külső övben általában a könnyebb részecskék helyezkednek el, mint a pozitronok, mivel a szélesebb spirálokat gyengébb mágneses erővonalak alkotják, ezeknek pedig nem elegendő az erejük a nehezebb részecskék foglyul ejtéséhez. A belső Van Allen-öv a nagyobb gravitációnak köszönhetően elvileg elég erős mágneses mezőkkel rendelkezik az antiprotonok foglyul ejtéséhez. Ezt az elméletet próbálták igazolni olasz kutatók, méghozzá sikerrel.
Piergiorgo Picozza, az olasz Tor Vergata Egyetem kutatója munkatársaival egy orosz Föld-megfigyelő műhold kozmikus sugárzás detektorával észlelte az antiprotonokat. Az űreszköz a belső sugárzási övön repül keresztül. A detektor 2006 júliusa és 2008 decembere között 28 antiprotont észlelt a Föld déli sarkából kiinduló mágneses mező vonalak fogságában, ami háromszorosa a napszélben véletlenszerűen felbukkanó részecskék átlagának. A PAMELA nevű műszer a belső sugárzási övnek csupán egy kis területét, a szokatlanul sűrű, úgynevezett Dél-Atlanti Mágneses Anomáliát szondázza, a kutatók szerint azonban az öv egészében találhatók antiprotonok. "Részecskék milliárdjairól beszélünk" - nyilatkozott a kutatócsoport tagja, Francesco Cafagna, a Bari Egyetem munkatársa.
"Nagyon érdekesnek találom, hogy a Föld mágneses mezeje egy kicsit a laboratóriumban használt mágneses csapdaként működik" - jegyezte meg Rolf Landua, a CERN részecskefizikusa. A CERN Genfhez közel fekvő laboratóriumában a kutatók azon dolgoznak, hogy minél hosszabb időre tudjanak antianyagot befogni, összehasonlítandó viselkedésüket a normál anyaggal.
Alessandro Bruno ugyancsak a Bari Egyetemről úgy véli, a Van Allen-övekben található antianyag egy napon hasznos lehet az űrrepülés számára, a jövő rakétáit ugyanis hajthatnák anyag-antianyag reakciók, ami az energiatermelés tekintetében a Nap magjában végbemenő nukleáris fúziónál is hatékonyabb. "Ez a legbőségesebb földközeli antiproton forrás" - tette hozzá Bruno. "Ki tudja, egy nap a fellőtt űrhajók talán a belső sugárzási övben tankolják majd fel magukat, mielőtt hosszabb utakra indulnának"Az óriásbolygókat a belső sugárzási övben található antiprotonok milliószorosa, vagy milliárdszorosa veheti körbe.
