Hunter
A gazdaságra is érvényesek a dzsungel szabályai
A világ pénzügyi rendszere leginkább a dzsungelekre hasonlít, állapította meg egy ökológus és egy bank szakember. A felismerés megmentheti a pénzvilágot a katasztrófáktól.
Robert May, aki jelenleg az Oxford Egyetem professzora, illetve Andrew Haldane, a brit jegybank stabilitási vezetője kimutatták, hogy az ökológiában alkalmazott matematikai modellek levetítve a pénzügyi rendszerekre, szinte ugyanazt a magatartást tükrözik vissza, gyakorlatilag egyforma összeomlási kockázatokkal. Tanulmányuk arra is rávilágít, hogy a bankárok által jelenleg használt modellek pontosan ezeket a kockázatokat maximalizálják.
Egészen az 1970-es évekig az ökológusok azt hitték, hogy minél komplexebb, összetettebb egy ökoszisztéma, annál stabilabb. Ha egy faj kiesik, a többi gyorsan betölti a keletkezett űrt. Azóta azonban több kutató, köztük May is bebizonyította, hogy az ilyen összetett rendszerek számos kritikus ponttal rendelkeznek, melyeken akár egyetlen fajnál bekövetkező változás is drasztikus, nemlineáris hatásokat gyakorol a többi fajra. A veszteség fajról fajra terjedhet, ami könnyen elvezethet a teljes rendszer összeomlásához is. Minél erősebbek a fajok közötti kapcsolatok és minél kevesebb az eltérés, annál nagyobb a kockázat.
A zsákmányszerzés, az együttműködés és verseny helyére különböző hitelezések és pénzügyi eszközök behelyettesítésével May és bankár társa bemutatták, hogy a globális pénzügyi rendszerek is hasonlóan viselkedhetnek, a bankárok ennek ellenére ugyanúgy gondolkoznak, mint az 1960-as évek ökológusai.
A bankok a stabilitás növelése érdekében maximalizálják termékeik kapcsolhatóságát és hasonlóságát, miközben ez a megoldás pontosan az ellenkezőjéhez vezethet. A 2008-as válságot a derivatívák irracionális eltávolodása robbantotta ki. A derivatív ügyletek azok a pénzpiaci ügyletek, amik valós üzletek kisebb-nagyobb értékhányadát képviselik, de nem közvetlenül, mint a részvény, hanem áttételesen, többnyire befektetői csoportok, vállalkozások közreműködése által. Az ügyletben való részvételhez nem kell az ügylet tárgyát képező értékpapírokkal, árukkal rendelkezni. A spekulációnak teret engedő derivatívák pénzügyi modellezése azonban kizárja a nemlineáris hatásokat, ennek téves mivoltát azóta már az egész világ megtapasztalhatta. May és Halden szerint több ökológiai-pénzügyi modellel elkerülhetőbbé válnának a jövőbeli válságok.
Robert May, aki jelenleg az Oxford Egyetem professzora, illetve Andrew Haldane, a brit jegybank stabilitási vezetője kimutatták, hogy az ökológiában alkalmazott matematikai modellek levetítve a pénzügyi rendszerekre, szinte ugyanazt a magatartást tükrözik vissza, gyakorlatilag egyforma összeomlási kockázatokkal. Tanulmányuk arra is rávilágít, hogy a bankárok által jelenleg használt modellek pontosan ezeket a kockázatokat maximalizálják.
Egészen az 1970-es évekig az ökológusok azt hitték, hogy minél komplexebb, összetettebb egy ökoszisztéma, annál stabilabb. Ha egy faj kiesik, a többi gyorsan betölti a keletkezett űrt. Azóta azonban több kutató, köztük May is bebizonyította, hogy az ilyen összetett rendszerek számos kritikus ponttal rendelkeznek, melyeken akár egyetlen fajnál bekövetkező változás is drasztikus, nemlineáris hatásokat gyakorol a többi fajra. A veszteség fajról fajra terjedhet, ami könnyen elvezethet a teljes rendszer összeomlásához is. Minél erősebbek a fajok közötti kapcsolatok és minél kevesebb az eltérés, annál nagyobb a kockázat.
A zsákmányszerzés, az együttműködés és verseny helyére különböző hitelezések és pénzügyi eszközök behelyettesítésével May és bankár társa bemutatták, hogy a globális pénzügyi rendszerek is hasonlóan viselkedhetnek, a bankárok ennek ellenére ugyanúgy gondolkoznak, mint az 1960-as évek ökológusai.A bankok a stabilitás növelése érdekében maximalizálják termékeik kapcsolhatóságát és hasonlóságát, miközben ez a megoldás pontosan az ellenkezőjéhez vezethet. A 2008-as válságot a derivatívák irracionális eltávolodása robbantotta ki. A derivatív ügyletek azok a pénzpiaci ügyletek, amik valós üzletek kisebb-nagyobb értékhányadát képviselik, de nem közvetlenül, mint a részvény, hanem áttételesen, többnyire befektetői csoportok, vállalkozások közreműködése által. Az ügyletben való részvételhez nem kell az ügylet tárgyát képező értékpapírokkal, árukkal rendelkezni. A spekulációnak teret engedő derivatívák pénzügyi modellezése azonban kizárja a nemlineáris hatásokat, ennek téves mivoltát azóta már az egész világ megtapasztalhatta. May és Halden szerint több ökológiai-pénzügyi modellel elkerülhetőbbé válnának a jövőbeli válságok.