Hunter
Újabb dimenzióba lépnek a 3D-s hologramok
A negyedik dimenziót is megszerezte a holográfia, egy lépéssel közelebb hozva a valósághoz a híres Star Wars stílusú "táv-jelenlétet".
Miután Gábor Dénes 1947-es találmányát Emmett Leith és Juris Upatnieks 1963-ban továbbfejlesztette, megalkotva az első lézer hologramokat, a holográfiára a háromdimenziós képalkotás jövőjeként tekintettek. Amint létrejön, egy hologramot meg lehet világítani, létrehozva egy fényhullám mintát, az eredeti objektumról visszaverődő fény másolatát, ami egy segédeszközök nélkül is szemlélhető háromdimenziós képet generál.
A holográfia ideális médiumnak tűnik a háromdimenziós, élethű jelenlét benyomását keltő megoldások számára, mint például Leia hercegnő híres hologramja az első Star Wars filmben. 2008-ban a CNN az elnökválasztás estéjén már alkalmazott egy megoldást, ami holografikus technológiának tűnt, a hírcsatorna stúdiójába vetítve az egyik helyszíni tudósítójukat. Hologramról persze szó sem volt, a stúdióban levő műsorvezető nem látta a helységben a tudósítót, csak a televízió képernyőjét figyelve tudtak kommunikálni, a két fél között egy egészen kicsi időbeli csúszás is volt.
Nasser Peyghambarian, a tucsoni Arizona Egyetem kutatója szerint 2020-ra már élőben és holografikusan is megoldható lesz ez a trükk. Kollégáival, valamint a kaliforniai Nitto Denko Technical Corporation kutatóival egy olyan holografikus rendszert agyaltak ki, ami képes a közel valós idejű mozgás kezelésére.
A technika kulcsa egy új műanyag, amit a kutatók közösen fejlesztettek ki. Az anyag sajátossága, hogy képes változtatni fényvisszaverési törésmutatóját, amikor lézerfénnyel világítják meg. Az ilyen, úgynevezett fotorefraktív anyagokat évek óta tanulmányozzák, azonban eddig ez a leggyorsabb és legérzékenyebb, 2 másodpercenként képes rögzíteni és megjeleníteni egy újabb holografikus képet.
A táv-jelenlétes alkalmazásokban rejlő lehetőségek demonstrálásához Peyghambarian és kollégái 16 különböző szögből fényképeztek le egy tárgyat hagyományos videokamerákkal. A rendszerhez tartozó számítógépek ezután átkonvertálták a videofelvételeket a hologram létrehozásához szükséges formába, majd hagyományos Ethernet kommunikáció alkalmazásával az információt elküldték egy távolabb elhelyezett vevőegységhez.
A vevő gyakorlatilag egy lézer, ami értelmezve a képadatokat 2 másodperc leforgása alatt 100 holografikus csíkot "ír" egy 10 négyzetcentiméteres műanyag darabra. Ezután vörös, zöld és kék LED-ek világítják meg a műanyagot, újraalkotva az eredeti tárgyról visszaverődő fényhullámok fázisát, irányát és erősségét, létrehozva egy színes 3D-s holografikus kópiát. Az újraírható DVD-hez hasonlóan az új hologram írása is letörli az előzőt, lehetővé téve a kutatóknak egy holografikus videó létrehozását, igaz a képváltási sebesség még nagyon alacsony.
A kapott holografikus képek nem részletesek, azonban van valós mélységük. A kereskedelmi alkalmazásokhoz nagyobb képek, jobb színek és jobb felbontás is kellene, ha telekommunikációban gondolkozunk, bizony a sebesség terén is jelentős fejlődésre szorulna a technika. Ezek eléréséhez a kutatók szerint még 10 évre lesz szükség, Peyghambarian azonban úgy véli, számos lehetséges alkalmazáshoz, különösen a gyógyászat és az ipari képalkotás terén a jelenlegi alacsonyabb sebesség is megfelel.
Miután Gábor Dénes 1947-es találmányát Emmett Leith és Juris Upatnieks 1963-ban továbbfejlesztette, megalkotva az első lézer hologramokat, a holográfiára a háromdimenziós képalkotás jövőjeként tekintettek. Amint létrejön, egy hologramot meg lehet világítani, létrehozva egy fényhullám mintát, az eredeti objektumról visszaverődő fény másolatát, ami egy segédeszközök nélkül is szemlélhető háromdimenziós képet generál.
A holográfia ideális médiumnak tűnik a háromdimenziós, élethű jelenlét benyomását keltő megoldások számára, mint például Leia hercegnő híres hologramja az első Star Wars filmben. 2008-ban a CNN az elnökválasztás estéjén már alkalmazott egy megoldást, ami holografikus technológiának tűnt, a hírcsatorna stúdiójába vetítve az egyik helyszíni tudósítójukat. Hologramról persze szó sem volt, a stúdióban levő műsorvezető nem látta a helységben a tudósítót, csak a televízió képernyőjét figyelve tudtak kommunikálni, a két fél között egy egészen kicsi időbeli csúszás is volt.
Nasser Peyghambarian, a tucsoni Arizona Egyetem kutatója szerint 2020-ra már élőben és holografikusan is megoldható lesz ez a trükk. Kollégáival, valamint a kaliforniai Nitto Denko Technical Corporation kutatóival egy olyan holografikus rendszert agyaltak ki, ami képes a közel valós idejű mozgás kezelésére.
A technika kulcsa egy új műanyag, amit a kutatók közösen fejlesztettek ki. Az anyag sajátossága, hogy képes változtatni fényvisszaverési törésmutatóját, amikor lézerfénnyel világítják meg. Az ilyen, úgynevezett fotorefraktív anyagokat évek óta tanulmányozzák, azonban eddig ez a leggyorsabb és legérzékenyebb, 2 másodpercenként képes rögzíteni és megjeleníteni egy újabb holografikus képet.
A táv-jelenlétes alkalmazásokban rejlő lehetőségek demonstrálásához Peyghambarian és kollégái 16 különböző szögből fényképeztek le egy tárgyat hagyományos videokamerákkal. A rendszerhez tartozó számítógépek ezután átkonvertálták a videofelvételeket a hologram létrehozásához szükséges formába, majd hagyományos Ethernet kommunikáció alkalmazásával az információt elküldték egy távolabb elhelyezett vevőegységhez.
A vevő gyakorlatilag egy lézer, ami értelmezve a képadatokat 2 másodperc leforgása alatt 100 holografikus csíkot "ír" egy 10 négyzetcentiméteres műanyag darabra. Ezután vörös, zöld és kék LED-ek világítják meg a műanyagot, újraalkotva az eredeti tárgyról visszaverődő fényhullámok fázisát, irányát és erősségét, létrehozva egy színes 3D-s holografikus kópiát. Az újraírható DVD-hez hasonlóan az új hologram írása is letörli az előzőt, lehetővé téve a kutatóknak egy holografikus videó létrehozását, igaz a képváltási sebesség még nagyon alacsony.
A kapott holografikus képek nem részletesek, azonban van valós mélységük. A kereskedelmi alkalmazásokhoz nagyobb képek, jobb színek és jobb felbontás is kellene, ha telekommunikációban gondolkozunk, bizony a sebesség terén is jelentős fejlődésre szorulna a technika. Ezek eléréséhez a kutatók szerint még 10 évre lesz szükség, Peyghambarian azonban úgy véli, számos lehetséges alkalmazáshoz, különösen a gyógyászat és az ipari képalkotás terén a jelenlegi alacsonyabb sebesség is megfelel.
