Egy tanulmány szerint az agy egyik területének sérülésével az emberek tudata az anyagitól egy transzcendentális világ felé tolódik.

A szóban forgó terület, a hátsó parietális kéreg (PPC) az öntudat fenntartásában tölt be fontos szerepet, például segít testrészeink nyomon követésében, tevékenységeink szenzoros irányításában, illetve ezt az agyterületet kötik az imához és a meditációhoz is.

A hátsó parietális kéreg szerepének alaposabb vizsgálatához Cosimo Urgesi, az olasz Udinei Egyetem idegtudósa 88 agydaganattal kezelt emberrel végzett teszteket. A betegek a daganatos megbetegedés két típusában szenvedtek. Egy részüknek gliómájuk, más néven enyvdaganatuk volt, ami az agyvelő idegsejtjeinek támasztékul szolgáló kötőszövetéből indul ki, míg a másik részük meningiómával, a jóindulatú agydaganatok leggyakoribb formájával rendelkezett, ami az agyhártya sejtjeiből indul ki.

Az orvosok 48 gliómás betegből távolítottak el neuronokat, hogy meggátolják daganataik terjedését, míg a meningiómásoknál tumorsejteket távolítottak el a neuronok helyett. Urgesi csapata a beavatkozások előtt és nem sokkal utána személyiségi teszteknek vetette alá a pácienseket, a kutatókat elsősorban az öntúlszárnyalás személyiségi jegy érdekelte. Az öntúlszárnyalás azonosulást jelent mindennel, ami az emberi lét számára nélkülözhetetlennek, lényeginek tűnik, és része egy egyesült egésznek.

Azok kaptak magas pontszámot erre a jellemvonásra, akik igennel válaszoltak olyan kérdésekre, mint "Gyakran érzem magam olyan összeköttetésben a körülöttem levőkkel, hogy nem érzek elkülönülést", vagy "Annyira a természethez kötődöttnek érzem magam, hogy mindent egyetlen organizmusként észlelek", illetve "Elveszek a pillanatban és eltávolodok az időtől". Az igennel válaszolók hajlamosak hinni a csodákban, érzékszerveken kívüli megérzésekben és más nem anyagi jelenségekben.

Urgesi csapata megállapította, hogy 24 hátsó parietális kéreg gliómás páciens magasabb pontszámokat ért el az öntúlszárnyalási teszten a műtét után, mint azt megelőzően, miközben a meninigiómás betegeknél nem tapasztaltak változást a műtét után. Ez arra utal, hogy nem pusztán egy súlyos betegség, vagy egy agyműtét, hanem a neuronok hátsó parietális kéregből történő eltávolítása a felelős a személyiségi változásokért, összegzett Urgesi, aki szerint a neuronok eltávolítása csökkenti az agyterület aktivitását, ezáltal megnövekedhet a transzcendentális érzet.

Az olasz tudós abban is különbségeket észlelt, ahogy a betegek a betegségüket kezelték. Azokat, akik PPC szövetet vesztettek, kevésbé nyugtalanította a daganat jelenlétének ténye és saját halandóságuk, azok viszont, akiknek anterior részt távolítottak el, hajlamosak voltak jóval elkeseredettebben reagálni. "Nem tudták elfogadni" - tette hozzá Urgesi.

A kutatók elmélete szerint akiknél az agy sérülése, vagy daganat miatt alacsonyabb az aktivitás a parietális területen, fogékonyabbá válnak az öntúlszárnyalás érzésekre és talán azokra a vallásokra is, melyek hangsúlyozzák ezeket az élményeket, ilyen például a buddhizmus. Uffe Schjodt, a dán Aarhus Egyetem kognitív idegtudósa elismeri, hogy a tanulmány beleillik a vallásokkal kapcsolatos korábbi idegtudományi kutatások sorába, A buddhista szerzeteseken, katolikus apácákon, vagy a meditációkban járatos embereken elvégezett kutatások mind arra utalnak, hogy a hátsó parietális kéreg szerepet játszik az imádkozásban és a meditációban.

Urgesi még megjegyezte, hogy a temporoparietális csomópont - a PPC-hez közeli terület - elektromos stimulálása váltja ki az úgynevezett testen kívüli élményeket, ami ugyancsak az egyén fizikai valója és környezete megtestesülésének összeomlásán alapul.