SG.hu·
Lezajlott az első Ares 1 repülés
Sikeres kilövést produkált a világ legmagasabb rakétája, ami egyben a NASA egyik legbizonytalanabb jövőképpel rendelkező tervezete is.
Az Ares 1-X a kedvezőtlen időjárás miatt egy napos késéssel emelkedett a magasba a Kennedy Űrközpont 39B kilövőállásáról. A 100 méter magas rakéta a szerdai napon is többször kapott új kilövési időpontot, végül a kilövési ablak utolsó szegmensében, magyar idő szerint 16 óra 30 perckor startolhatott el. A szilárd hajtóanyagú rakéta pár másodperccel később már a gomolyfelhők között száguldott a felső légköri rétegek felé, hogy két perc leforgása alatt elérje a tervezett 130 000 láb (39 600 méter) magasságot.
A szimulációs felső fokozat leválásánál sem volt semmilyen probléma, az első fokozat pedig a tervek szerint ejtőernyői segítségével az Atlanti-óceánban landolt. "A jármű jobban repült, mint azt vártuk" - mondta Bob Ess, az Ares 1-X küldetés vezetője. "Teljes egészében eleget tettünk a sikerhez szükséges kritériumoknak."
Az Ares 1-X terve közel 4 évvel ezelőtt fogalmazódott meg, mint a Constellation program egyik első demonstrátora. A számtalan műszerrel ellátott rakéta a repülési adatok minél teljesebb begyűjtését szolgálta, miközben a Norman Augustin által vezetett bizottság jelentésében megtorpedózta az Ares-rendszer létjogosultságát. Jeff Hanley-t, a Constellation program vezetőjét éppen ezért elsősorban arról kérdezték a repülés utáni sajtótájékoztatón, hogy tisztázva látja-e a tervezetet egy ilyen simán végrehajtott teszt után?
"Az hogy tisztáztuk magunkat, nem igazán helyén való kifejezés" - mondta Hanley. "Ez egyfajta megerősítési érzet, hogy a lefektetett út megvalósítható. Egy ilyen korai demonstráció eloszlatja a bennünk kavargó kétségeket, ha voltak egyáltalán, a tervezet repülési képességeit illetően."
A kilövés időzítése és 445 millió dollárra rúgó költségei ugyancsak nagy vihart kavartak, a NASA vezetői azonban számos fórumon hangsúlyozták a küldetés fontosságát. "Ez a teszt bármilyen jövőbeli döntéstől függetlenül értékes lesz. Igazolhatjuk az aero-akusztikával és a terhelésekkel kapcsolatos matematikai modelljeinket" - magyarázta Doug Cooke, az űrügynökség űrkutatási rendszerek direktorátusának helyettes vezetője.
A rakétán több mint 700 szenzort programoztak különböző adatok, köztük az Ares 1-X-et érő nyomások, vibrációk, hőmérsékletek és aerodinamikai terhelések mérésére. A beérkezett információkat egy nagy teljesítményű számítógépes modellbe fogják táplálni, amivel a rakéta tervezői átfogó képet kaphatnak a valós teljesítményről. Az adatokat felhasználhatják a későbbi tervezési modelleknél, a valós repülési adatokkal jóval hathatósabb számítógépes segítséget adva bármely rakétarendszernek.
Az elemzés befejezése még hónapokba telik a mérnököknek, akiket leginkább a maximális aerodinamikai nyomás alatti vibrációs és akusztikus terhelések érdekelnek, de alaposan megvizsgálják a rakéta dőlésre való hajlamosságát is. A karcsú Ares 1-X ugyanis a repülés első másodperceiben megbillent, bár Ess szerint számítottak erre a mozzanatra. A földi irányítás szerint mindenesetre minden terv szerint zajlott, egyedül a leválás dinamikája lepte meg egy kicsit a mérnököket.
Az első fokozat leválását tizenkét kis rakétahajtóművel oldották meg, ami elhúzta a gyorsító fokozatot a szimulációs felső fokozattól és egy pörgő mozgást adott neki. Ugyanakkor a tehetetlen felső fokozattól azt várták, hogy egy viszonylag egyenes pályán folytatja az útját, ehelyett azonban azonnal bukdácsolni kezdett, és nagy sebességgel az óceánba csapódott. A kilövés egyik érdekessége volt az a kicsapódási felhő, ami egy fehér gyűrűként ölelte körül a rakéta csúcsát.
A repülés mindössze hat percig tartott, azonban 1981, az űrsikló bemutatkozó repülése óta ez volt az első alkalom, hogy a Kennedy Űrközpont fő kilövőállásairól egy új rakéta emelkedett a magasba. Az első fokozatot a NASA mentőhajója, a Freedom Star vontatja vissza Cape Canaveralba pénteken.
Videó a kilövésről
Az Ares 1-X a kedvezőtlen időjárás miatt egy napos késéssel emelkedett a magasba a Kennedy Űrközpont 39B kilövőállásáról. A 100 méter magas rakéta a szerdai napon is többször kapott új kilövési időpontot, végül a kilövési ablak utolsó szegmensében, magyar idő szerint 16 óra 30 perckor startolhatott el. A szilárd hajtóanyagú rakéta pár másodperccel később már a gomolyfelhők között száguldott a felső légköri rétegek felé, hogy két perc leforgása alatt elérje a tervezett 130 000 láb (39 600 méter) magasságot.
A szimulációs felső fokozat leválásánál sem volt semmilyen probléma, az első fokozat pedig a tervek szerint ejtőernyői segítségével az Atlanti-óceánban landolt. "A jármű jobban repült, mint azt vártuk" - mondta Bob Ess, az Ares 1-X küldetés vezetője. "Teljes egészében eleget tettünk a sikerhez szükséges kritériumoknak."
Az Ares 1-X terve közel 4 évvel ezelőtt fogalmazódott meg, mint a Constellation program egyik első demonstrátora. A számtalan műszerrel ellátott rakéta a repülési adatok minél teljesebb begyűjtését szolgálta, miközben a Norman Augustin által vezetett bizottság jelentésében megtorpedózta az Ares-rendszer létjogosultságát. Jeff Hanley-t, a Constellation program vezetőjét éppen ezért elsősorban arról kérdezték a repülés utáni sajtótájékoztatón, hogy tisztázva látja-e a tervezetet egy ilyen simán végrehajtott teszt után?
"Az hogy tisztáztuk magunkat, nem igazán helyén való kifejezés" - mondta Hanley. "Ez egyfajta megerősítési érzet, hogy a lefektetett út megvalósítható. Egy ilyen korai demonstráció eloszlatja a bennünk kavargó kétségeket, ha voltak egyáltalán, a tervezet repülési képességeit illetően."
A kilövés időzítése és 445 millió dollárra rúgó költségei ugyancsak nagy vihart kavartak, a NASA vezetői azonban számos fórumon hangsúlyozták a küldetés fontosságát. "Ez a teszt bármilyen jövőbeli döntéstől függetlenül értékes lesz. Igazolhatjuk az aero-akusztikával és a terhelésekkel kapcsolatos matematikai modelljeinket" - magyarázta Doug Cooke, az űrügynökség űrkutatási rendszerek direktorátusának helyettes vezetője.
A rakétán több mint 700 szenzort programoztak különböző adatok, köztük az Ares 1-X-et érő nyomások, vibrációk, hőmérsékletek és aerodinamikai terhelések mérésére. A beérkezett információkat egy nagy teljesítményű számítógépes modellbe fogják táplálni, amivel a rakéta tervezői átfogó képet kaphatnak a valós teljesítményről. Az adatokat felhasználhatják a későbbi tervezési modelleknél, a valós repülési adatokkal jóval hathatósabb számítógépes segítséget adva bármely rakétarendszernek.
Az elemzés befejezése még hónapokba telik a mérnököknek, akiket leginkább a maximális aerodinamikai nyomás alatti vibrációs és akusztikus terhelések érdekelnek, de alaposan megvizsgálják a rakéta dőlésre való hajlamosságát is. A karcsú Ares 1-X ugyanis a repülés első másodperceiben megbillent, bár Ess szerint számítottak erre a mozzanatra. A földi irányítás szerint mindenesetre minden terv szerint zajlott, egyedül a leválás dinamikája lepte meg egy kicsit a mérnököket. Az első fokozat leválását tizenkét kis rakétahajtóművel oldották meg, ami elhúzta a gyorsító fokozatot a szimulációs felső fokozattól és egy pörgő mozgást adott neki. Ugyanakkor a tehetetlen felső fokozattól azt várták, hogy egy viszonylag egyenes pályán folytatja az útját, ehelyett azonban azonnal bukdácsolni kezdett, és nagy sebességgel az óceánba csapódott. A kilövés egyik érdekessége volt az a kicsapódási felhő, ami egy fehér gyűrűként ölelte körül a rakéta csúcsát.
A repülés mindössze hat percig tartott, azonban 1981, az űrsikló bemutatkozó repülése óta ez volt az első alkalom, hogy a Kennedy Űrközpont fő kilövőállásairól egy új rakéta emelkedett a magasba. Az első fokozatot a NASA mentőhajója, a Freedom Star vontatja vissza Cape Canaveralba pénteken.
Videó a kilövésről
