SG.hu·

Lezajlott az első Ares 1 repülés

Sikeres kilövést produkált a világ legmagasabb rakétája, ami egyben a NASA egyik legbizonytalanabb jövőképpel rendelkező tervezete is.

Az Ares 1-X a kedvezőtlen időjárás miatt egy napos késéssel emelkedett a magasba a Kennedy Űrközpont 39B kilövőállásáról. A 100 méter magas rakéta a szerdai napon is többször kapott új kilövési időpontot, végül a kilövési ablak utolsó szegmensében, magyar idő szerint 16 óra 30 perckor startolhatott el. A szilárd hajtóanyagú rakéta pár másodperccel később már a gomolyfelhők között száguldott a felső légköri rétegek felé, hogy két perc leforgása alatt elérje a tervezett 130 000 láb (39 600 méter) magasságot.


A szimulációs felső fokozat leválásánál sem volt semmilyen probléma, az első fokozat pedig a tervek szerint ejtőernyői segítségével az Atlanti-óceánban landolt. "A jármű jobban repült, mint azt vártuk" - mondta Bob Ess, az Ares 1-X küldetés vezetője. "Teljes egészében eleget tettünk a sikerhez szükséges kritériumoknak."

Az Ares 1-X terve közel 4 évvel ezelőtt fogalmazódott meg, mint a Constellation program egyik első demonstrátora. A számtalan műszerrel ellátott rakéta a repülési adatok minél teljesebb begyűjtését szolgálta, miközben a Norman Augustin által vezetett bizottság jelentésében megtorpedózta az Ares-rendszer létjogosultságát. Jeff Hanley-t, a Constellation program vezetőjét éppen ezért elsősorban arról kérdezték a repülés utáni sajtótájékoztatón, hogy tisztázva látja-e a tervezetet egy ilyen simán végrehajtott teszt után?

"Az hogy tisztáztuk magunkat, nem igazán helyén való kifejezés" - mondta Hanley. "Ez egyfajta megerősítési érzet, hogy a lefektetett út megvalósítható. Egy ilyen korai demonstráció eloszlatja a bennünk kavargó kétségeket, ha voltak egyáltalán, a tervezet repülési képességeit illetően."

A kilövés időzítése és 445 millió dollárra rúgó költségei ugyancsak nagy vihart kavartak, a NASA vezetői azonban számos fórumon hangsúlyozták a küldetés fontosságát. "Ez a teszt bármilyen jövőbeli döntéstől függetlenül értékes lesz. Igazolhatjuk az aero-akusztikával és a terhelésekkel kapcsolatos matematikai modelljeinket" - magyarázta Doug Cooke, az űrügynökség űrkutatási rendszerek direktorátusának helyettes vezetője.

A rakétán több mint 700 szenzort programoztak különböző adatok, köztük az Ares 1-X-et érő nyomások, vibrációk, hőmérsékletek és aerodinamikai terhelések mérésére. A beérkezett információkat egy nagy teljesítményű számítógépes modellbe fogják táplálni, amivel a rakéta tervezői átfogó képet kaphatnak a valós teljesítményről. Az adatokat felhasználhatják a későbbi tervezési modelleknél, a valós repülési adatokkal jóval hathatósabb számítógépes segítséget adva bármely rakétarendszernek.

Az elemzés befejezése még hónapokba telik a mérnököknek, akiket leginkább a maximális aerodinamikai nyomás alatti vibrációs és akusztikus terhelések érdekelnek, de alaposan megvizsgálják a rakéta dőlésre való hajlamosságát is. A karcsú Ares 1-X ugyanis a repülés első másodperceiben megbillent, bár Ess szerint számítottak erre a mozzanatra. A földi irányítás szerint mindenesetre minden terv szerint zajlott, egyedül a leválás dinamikája lepte meg egy kicsit a mérnököket.

Az első fokozat leválását tizenkét kis rakétahajtóművel oldották meg, ami elhúzta a gyorsító fokozatot a szimulációs felső fokozattól és egy pörgő mozgást adott neki. Ugyanakkor a tehetetlen felső fokozattól azt várták, hogy egy viszonylag egyenes pályán folytatja az útját, ehelyett azonban azonnal bukdácsolni kezdett, és nagy sebességgel az óceánba csapódott. A kilövés egyik érdekessége volt az a kicsapódási felhő, ami egy fehér gyűrűként ölelte körül a rakéta csúcsát.

A repülés mindössze hat percig tartott, azonban 1981, az űrsikló bemutatkozó repülése óta ez volt az első alkalom, hogy a Kennedy Űrközpont fő kilövőállásairól egy új rakéta emelkedett a magasba. Az első fokozatot a NASA mentőhajója, a Freedom Star vontatja vissza Cape Canaveralba pénteken.

Videó a kilövésről

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© NEXUS62009. 11. 03.. 22:00||#59
Ámen!
<#nyes>
© Epikurosz2009. 11. 03.. 12:15||#58
Majd integetek neked egy ilyen hajóból, oksi?
(te meg azt hiszed, hogy ufó vagyok :-D)
© Epikurosz2009. 11. 03.. 12:14||#57
Én is láttam a fissziós-fúziós csodát, de direkt nem szóltam.
© NEXUS62009. 11. 03.. 11:38||#56
Ez naggyon fájdalmas volt!
A Blikkben található cikkektõl csak a hossza különbözteti meg, abban feleekkora terjedelemben elintézik az ilyet.
<#nyes>
© Molnibalage2009. 11. 03.. 08:41||#55
© Epikurosz2009. 11. 02.. 20:51||#54
© NEXUS62009. 11. 02.. 00:16||#53
Az ûrprogramok éppen arról szólnak, hogy hatalmas ráfordítással ugyan, de célirányosan fejlesztenek bizonyos technológiákat.

Jelenleg nem fordítanak jelentõs forrásokat ilyen áttörés jellegû ûrtechnológiákra. Pl ennek a jelenlegi új szállító rendszernek a hozadéka technológiai szempontból majdnem zéro!

Lehet persze várni arra, hogy majd a civilszektor kifejleszt valamit. Csak éppen senki nem fog milliárdokat fordítani pl. egy új hajtómûre. Arra várni, hogy ezek a technológiák a civil szektor fejlesztéseinek melléktermékeként jelenjenek meg kb a lottó 5-ösre várással egyenértékû.

Az civil ûriparba rengeteg állami befektetés és megrendelés szükséges, mint ahogy az atomipar esetén is csak így jöhetett létre az a technológia, ami manapság az atomerõmûvekben ölt testet.

Nem bármi áron kel a Marsra menni, csak azért mert megtehetjük, és mint az 2000X már meg lett tárgyalva egyszerûen nem igaz, hogy nincsenek források.
© Deus Ex2009. 11. 01.. 22:11||#52
#50: Nem mondhatom, hogy meggyõztek volna az érvek, én negyven, több évig tartó, részben egymás eredményeire épülõ küldetést hatékonyabbnak és nagyobb területet lefedõnek gondolok, mint egy emberes küldetést. Persze, az volna a jó, ha menne a sok szonda, és végül ahová szükséges, oda az ember is, de utóbbival talán szerencsés volna addig várni, amíg egy vagy több nagyságrenddel csökken a hasznos teher pályára állítási költsége mondjuk pl. a nanotechnológia gyakorlati alkalmazásainak köszönhetõen, másrészt a gyors - néhány hetes vagy egy-két hónapos - utazást biztosító hajtómûtecchnológiák kipróbált gyakorlatnak számítanak a több tíz vagy több száz tonnás emberes ûrhajók vonatkozásában. Az eddigi tapasztalatok alapján viszont a becsült költséget lehet parasztvakításnak tekinteni, lévén az emberes ûrprogramok költségkeretei ritkán maradnak módosítatlanok. A wiki szerint a Mars Direct egy éves összrepülési és másfél éves felszini idõvel számol. A két és fél éves idõtartamból fakadó mûszaki és emberi oldalon fellépõ rengeteg probléma miatt ez már csak ebbõl a szempontból sem tûnik túl ígéretesnek.

#51: Azt gondolom, logikusan nem lehet arra számítani, hogy a Mars-kutatásból valamilyen rövidtávú és jelentõs haszna lesz az emberiségnek. Ez egy szükséges, hosszú távon beláthatatlan hozadékú tevékenység, de pillanatnyilag nincs miért bármi áron odarohanjunk. Lehet, hogy volt rajta élet, lehet, hogy van is. De, errõl ráérünk bizonyosságot szerezni két évtized vagy akár két évszázad múlva.
Ha már annyira eröltetni akarunk valamilyen ûrprogramot, neki lehet feküdni az ütközéssel veszélyeztetõ kavicsok keresgélésének illetve az egyenlõre a koncepció szintjén létezõ eltérítési eljárások gyakorlatba ültetésének.

Nem vagyok lelkesedéshiányos fatuskó, csak szûkös erõforrások esetén fontossági sorrendet kell felállítani, és a Mars-kutatás, de fõleg az emberes Mars repülés elõtt még jópár dolog szerepel a listában.
© NEXUS62009. 11. 01.. 19:43||#51
Miért muszáj megmászni a Mounteverestet, miért muszáj F1-es kocsikat vezetni, vagy nézni, miért muszáj ûrtúristáskodni, miért muszáj kutatóbázisokat fenntartani az Antarktiszon, miért muszáj gyereket nemzeni és szülni egy olyan világra, ahol a gyerek biztos, hogy végigxopja az életét, miért érdemes minden nap felkelni?

Gondolom mert emberek vagyunk!
Csak ennyi!
<#vigyor>
© kamov2009. 11. 01.. 19:03||#50
A SEI 400 milliárdos adata alapvetõen a nyolcvanas években keletkezett. Azóta történt egy pár dolog (Mars Direct, Mars for Less) ami levitte az árat.

Negyven olyan szonda amely a korlátozott méret és tömeg miatt soha nem lesz képes azt a mûszerezettséget felvonultatni mint ami egy több tíz tonnás leszállóegységbe az embereken felül befér.

A szondák arra valók amire általában a robotok, elvégezni a monoton felderítést, hogy az emberi munkaerõt a megfelelõ pontokon lehessen felhasználni (mélyfúrások, élet utáni kutatás és az ehhez kapcsolódó bonyolultabb biolabor).