Hunter
Bemutatta tudományát a rakétaember
Egy svájci pilóta szokatlan mutatvánnyal kápráztatta el a sajtót és az összegyűlt bámészkodókat. Az Alpok fölött egy repülőgépből kilépve, hátán egy sugárhajtású szárnnyal nyolcasokat leírva süvített a levegőben.
Mielőtt valaki kedvet kapna, el kell mondanunk, hogy Yves Rossy, korábbi vadászpilóta, az extrém sportok rajongója öt év gyakorlás és még ennél is hosszabb álmodozás után vágott neki az első nyilvános bemutatójának.
A 48 éves férfi egy svájci gyártmányú Pilatus Porter repülőgépből ugrott ki 2300 méteres magasságban, majd kinyitotta a hátára csatolt, közel 2,5 méteres merev szárnyait, hogy a szabadesésből vitorlázó repülésbe váltson. Ezt követően indította be sugárhajtású turbináit, amivel óránkénti 300 kilométeres sebességre gyorsult fel, a sebességét a tőle tisztes távolságban haladó repülőgépről mérték.
A jelenleg utasszállítógépekkel repülő Rossy a kormányzást a testével hajtotta végre, zuhant, fordult, majd emelkedésbe kezdett, ezt a sorozatot ismételve 5 perces repülése során. Egy-egy emelkedéssel 800 méterrel kapaszkodott magasabbra, mielőtt újra és újra zuhanórepülésbe kezdett volna. Az utolsó sorozatban megbillentve szárnyait a hátára fordult majd vissza, tökéletes 360 fokos fordulatot hajtva végre. A bemutató lenyűgözte a közönséget.
A szárny
Rossy az AP hírügynökségnek elmondta, a következő kihívás a La Manche csatorna átrepülése lesz, amire még az idén sort kerítenek. Ez a mutatvány elvileg élő televíziós adásban is látható lesz, azt hogy melyik csatornával tárgyalnak, vagy esetleg született-e megállapodás, még nem tudni.
Rossy nagy álma, hogy egy napon átrepüljön a Grand Canyon-on, ehhez azonban erősebb hajtóművekkel kell ellátnia szárnyait és a szerkezet manőverezhetőségén is javítania kell. Jelenleg repülőgépmodellekhez készült, német építésű hajtóműveket használ, ami 200 font tolóerőt biztosít számára, ez elegendő Rossy és 54 kilogrammos felszerelésének repítéséhez. "Egyáltalán nem megterhelő fizikailag, olyan mintha motoroznék" - mondta Rossy, hozzá téve, hogy mindezek mellett rendkívüli összpontosításra van szükség. A legapróbb hibás mozdulat is kellemetlen következményekbe torkolhat. Keményen kellett koncentrálnia teste ellazítására a levegőben, mivel a test megfeszítésének hatására a szárny és viselője könnyedén megbillen, a korrigáláshoz pedig nagy koncentráció és hasonló mértékű lélekjelenlét szükséges.
Ha valami baj történik, akkor az egyetlen kiút egy sárga fogantyú, melynek megrántásával leválik a szárny és kinyílik a rakétaember ejtőernyője. Rossy elmondása szerint korábban igen sűrűn kellett használnia ezt a megoldást. Rossy a szárnyon és az ejtőernyőn kívül egy tűzálló ruhát visel, hasonlót a tűzoltókéhoz és autóversenyzőkéhez, ez védi a szél és a nagy magasság hűtőhatása mellett a turbinák hőjétől.
Rossy elmondása szerint az emberi repülés ezen formája jelenleg csak nagyon kevesek számára megvalósítható, a felszerelés ára és uralása egyaránt rendkívüli erőforrásokat igényel. Eddig Rossy és szponzorai 285 000 dollárt és számtalan munkaórát fektettek az eszköz megépítésébe.
A svájci pilóta nem bocsátkozott jóslatokba egy ilyen szárny kereskedelmi árát illetően, azonban hisz abban, hogy egy nap az ehhez hasonló eszközök sokkal szélesebb körben elérhetővé válnak a tapasztalt repülni vágyók számára.
Mielőtt valaki kedvet kapna, el kell mondanunk, hogy Yves Rossy, korábbi vadászpilóta, az extrém sportok rajongója öt év gyakorlás és még ennél is hosszabb álmodozás után vágott neki az első nyilvános bemutatójának.
A 48 éves férfi egy svájci gyártmányú Pilatus Porter repülőgépből ugrott ki 2300 méteres magasságban, majd kinyitotta a hátára csatolt, közel 2,5 méteres merev szárnyait, hogy a szabadesésből vitorlázó repülésbe váltson. Ezt követően indította be sugárhajtású turbináit, amivel óránkénti 300 kilométeres sebességre gyorsult fel, a sebességét a tőle tisztes távolságban haladó repülőgépről mérték.
A jelenleg utasszállítógépekkel repülő Rossy a kormányzást a testével hajtotta végre, zuhant, fordult, majd emelkedésbe kezdett, ezt a sorozatot ismételve 5 perces repülése során. Egy-egy emelkedéssel 800 méterrel kapaszkodott magasabbra, mielőtt újra és újra zuhanórepülésbe kezdett volna. Az utolsó sorozatban megbillentve szárnyait a hátára fordult majd vissza, tökéletes 360 fokos fordulatot hajtva végre. A bemutató lenyűgözte a közönséget.
A szárny
Rossy az AP hírügynökségnek elmondta, a következő kihívás a La Manche csatorna átrepülése lesz, amire még az idén sort kerítenek. Ez a mutatvány elvileg élő televíziós adásban is látható lesz, azt hogy melyik csatornával tárgyalnak, vagy esetleg született-e megállapodás, még nem tudni.
Rossy nagy álma, hogy egy napon átrepüljön a Grand Canyon-on, ehhez azonban erősebb hajtóművekkel kell ellátnia szárnyait és a szerkezet manőverezhetőségén is javítania kell. Jelenleg repülőgépmodellekhez készült, német építésű hajtóműveket használ, ami 200 font tolóerőt biztosít számára, ez elegendő Rossy és 54 kilogrammos felszerelésének repítéséhez. "Egyáltalán nem megterhelő fizikailag, olyan mintha motoroznék" - mondta Rossy, hozzá téve, hogy mindezek mellett rendkívüli összpontosításra van szükség. A legapróbb hibás mozdulat is kellemetlen következményekbe torkolhat. Keményen kellett koncentrálnia teste ellazítására a levegőben, mivel a test megfeszítésének hatására a szárny és viselője könnyedén megbillen, a korrigáláshoz pedig nagy koncentráció és hasonló mértékű lélekjelenlét szükséges.
Ha valami baj történik, akkor az egyetlen kiút egy sárga fogantyú, melynek megrántásával leválik a szárny és kinyílik a rakétaember ejtőernyője. Rossy elmondása szerint korábban igen sűrűn kellett használnia ezt a megoldást. Rossy a szárnyon és az ejtőernyőn kívül egy tűzálló ruhát visel, hasonlót a tűzoltókéhoz és autóversenyzőkéhez, ez védi a szél és a nagy magasság hűtőhatása mellett a turbinák hőjétől.
Rossy elmondása szerint az emberi repülés ezen formája jelenleg csak nagyon kevesek számára megvalósítható, a felszerelés ára és uralása egyaránt rendkívüli erőforrásokat igényel. Eddig Rossy és szponzorai 285 000 dollárt és számtalan munkaórát fektettek az eszköz megépítésébe.
A svájci pilóta nem bocsátkozott jóslatokba egy ilyen szárny kereskedelmi árát illetően, azonban hisz abban, hogy egy nap az ehhez hasonló eszközök sokkal szélesebb körben elérhetővé válnak a tapasztalt repülni vágyók számára.
