Hunter

Közelkép egy molekuláról

A speciális mikroszkópoknak hála, rég szemügyre vehettük, hogyan néz ki egyetlen különálló atom, éppen ezért is hathat különösnek, hogy nagyobb molekulák ugyanilyen felbontáson való megjelenítése mindeddig lehetetlen volt. Az atomok elég ellenállók, hogy elviseljék a különböző eszközök kíváncsiskodását, a molekulák szerkezete azonban nem. A problémán az IBM kutatói kerekedtek felül.

Az atomokról már az 1970-es években készültek felvételek. A képalkotáshoz a célpontot - többnyire egy fémdarabot - elektronsugarakkal bombázták, ezt a technikát nevezik transzmissziós elektronmikroszkópiának (TEM). Később az eljárást finomítgatták, amivel például a kaliforniai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium TEAM csapatának egy hidrogénatom sugaránál kisebb felbontást is sikerült elérni, azonban mivel a technika során a sugarak áthatolnak a célponton, az atomok elrendezései a molekulákban megsemmisülnek.

Vannak más technikák is, ezek jellemzően parányi tűszerű letapogató szondák, amivel az atomi méretű világot kutatják. Ilyen eszközzel mérik a különálló atomokhoz kötődő töltés sűrűséget, amit pásztázó alagútmikroszkópiának neveznek (STM). Ennél egy kicsit ismertebb az atomerő mikroszkópia (AFM), ami a szondában található és a cél atomjai közötti vonzóerőt méri. Mindkét módszer képet ad a célpont felszínéről és alkalmasak különálló molekulák megjelenítésére, viszont felbontásban nem tudták felvenni a versenyt a TEM-mel.

Leo Gross és kollégái az IBM zürichi központjában az AFM technikát vették elő és úgy módosították, hogy megkapják minden idők eddigi legrészletesebb felvételét egy pentacénről, ami öt benzén gyűrűből álló szerves molekula, és bár rendkívül törékeny, a kutatóknak sikerült megjeleníteniük a hexagonális széngyűrűk részleteit, és behatárolni a körülöttük elhelyezkedő hidrogénatomok pozícióit (lásd a mellékelt felvételen).

Az áttörés egyik kulcsa az volt, hogy sikerült meggátolni a mikroszkóp tűjének hozzátapadását a törékeny pentacén molekulához. A vonzóerő az elektrosztatikus, és a kizárólag molekuláris szinteken működő van der Waals erők miatt alakul ki, viszont létezik egy kvantum mechanikai hatás, az úgynevezett Pauli-féle kizárási elv, ami visszanyomja, azaz ellensúlyozza a fenti erőket. A Pauli-elv azért következik be, mert az elektronok ugyanazon kvantum állapotban képtelenek túl közel kerülni egymáshoz, és mivel a pentacén körüli elektronok és szénmonoxid molekulák azonos állapotban vannak, egy enyhe taszító erő hat rájuk. A kutatók megmérték azt a taszító erőt, amivel a szonda a molekula különböző pontjainál találkozott, megkapva a molekula "erőtérképét". Az elérhető felbontási szint a szonda méretétől függ, vagyis minél kisebb a tű, annál jobb a kapott kép.

Oscar Custance, tsukubai Japán Nemzeti Anyagtudományi Intézet munkatársa szerint a felvétel lenyűgöző. 2007-ben munkatársaival AFM-et alkalmazott egy szilícium felületen elhelyezkedő különálló atomok megkülönböztetésére, az IBM csapata azonban szerinte is túlszárnyalta eredményüket. "Ez a legnagyobb felbontás, amit valaha láttam" - mondta.

Az IBM kutatói úgy vélik, technikájukkal megnyithatják az utat a minden eddiginél nagyobb teljesítményű számítógépek felé, melyek komponensei pontosan pozicionált atomokból és molekulákból épülnek fel. Munkájuk ezen túl betekintést nyújthat a reakciókban résztvevő katalizátorok tevékenységébe is, ami lehetővé teheti a különböző reakciók atomi szintű megismerését, tette hozzá Gross.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • halgatyó #36
    Ez óriási jelentőségű (szerintem). A hír hirtelen (szenzáció-szerűen) röppent fel, de maga a fejlesztés -- ahogy az lenni sozkott -- nyilván kisebb lépésekben zajlott.

    Ezzel a módszerrel más, eddig ismeretlen molekulák szerkezetét is meg lehet majd vizsgálni (reélhetőleg), ami a korábbi közvetett szerkezetvizsgálatokat kiegészítheti.
    Sok sikert a fejlesztőknek.
  • kvp #35
    "aminek kisebb a hullámhossza mint (az ember által látható) fényé."

    Gamma sugar mikroszkoppal le lehetne fotozni, csak nem nagyon vannak meg ilyen muszerek.
  • B0nFire #34
    Egyébként annak, aki kíváncsi, itt egy csomó témába vágó fényképet(?) talál.

    Már azért is vicces a fénykép szó a témában, mivel képalkotási eljárásról van szó, még véletlenül se fényképről. Furcsa is lenne bármit is lefényképezni, aminek kisebb a hullámhossza mint (az ember által látható) fényé.
  • blessyou #33
    Az STM-mel az a gond, hogy jórészt csak vezető anyagokat tud feltérképezni, ugyanis az alagútáramot méri, ami a potenciálgát (távolság) szélesedésével exponenciálisan csökken. Ezért szerves anyagokat eleve nehézkes vele vizsgálgatni. Azokra alkalmasabb az atomi erő mikroszkóp (csak az meg szétkarcolja a felületet), illetve a közeltér-optikai mikroszkóp.
  • babajaga #32
    Tévedsz én láttam kükönböző fémek felületét ezerszeres nagyításban a fémek kristályrácsban vannak és az atomokat még véletlenül se lehet látni. Azok a periodikus foltok a fém kristályszerkezetének árnyékai.Abban igazad van hogy összerakták. Hamisítvány!
  • kvp #31
    "És hogy hogy a nikkel molekulái nem látszanak?"

    Valoszinuleg a nikkel atomokra gondolsz, es ha jobban megnezed a kepet, akkor a kis szurkes dombok a nikkel femfelulet atomjainak a tetejei. Egyebkent meg a kep pont azt mutatja amirol beszeltek, ezt az ibm logot ugyanis stm-el raktak ossze, ami viszont felapritotta a szerves anyagokat.
  • Tetsuo #30
    Az IBM-nel jobban Photoshoppolnak mint 4 eve.. :)
  • Tetsuo #29
    ez jobb mint a fenti cikk.. ;)
  • KicsiMonkey #28
    Ez tetszetős
  • n3whous3 #27
    valaki tud linket arról, ami az elején állít (atomról kép)?