MTI
Tigrisek nyomában az ürülék segítségével
Miután a pingvinpopulációkat sikeresen fel lehetett kutatni az űrből ürüléknyomaik segítségével, a tigriskutatók sem késlekedtek, és saját módszerrel rukkoltak elő: tigrisürülékből származó DNS elemzésével fogják felmérni a nagymacska állományát a vadonban.
Szabad természetben Indiában él a legtöbb tigris. A biológusok azonban nem tudják biztosan, hogy mennyien lehetnek, és hogyan oszlanak el. Mancsnyomokból és fotócsapdák segítségével 1400 körülire becsülik az állomány nagyságát. A mancsnyomok azonban nem adnak biztos támpontot - más fajé is lehetnek -, a fotócsapdázást pedig nehéz megvalósítani.
Így tehát Ullas Karanth, a New Yorki-i Vadvédelmi Társaság tigrisbiológusa csapatával az ürülékhez fordult. Korábbi amerikai tanulmányok szerint a farkas és a medve állománynagyságát fel lehetett mérni az állatok székletében talált DNS segítségével. Karanth és kollégái tehát nekiálltak, és hat hét alatt egy 880 négyzetkilométeres területen 58 tigrisürülék-mintát gyűjtöttek be Indiában - tudósított az amerikai Science magazin hírportálja .
A mintákat a bangalore-i Nemzeti Biológiai Tudományos Központba küldték, ahol az ürülékben található bélsejtek DNS-e alapján 26 tigrisegyedet tudtak elkülöníteni. A Bandipur Nemzeti Parkban elhelyezett kameracsapdák hasonló eredményre jutottak: 29 nagymacskát különböztettek meg csíkozásuk alapján. Karanth szerint ebből arra lehet következtetni, hogy a genetikai megközelítés pontos.
A DNS-módszer különösen olyan helyszíneken juthat fontos szerephez, ahol nehézkes lenne kamerákat elhelyezni. Például a Gangesz-deltában található Sundarbans Nemzeti Park mangrove övezetében, vagy ott, ahol kevés a tigris, például Oroszország keleti részén. A DNS mintákból ezenkívül ki lehet deríteni a beltenyésztettség fokát is.
Szabad természetben Indiában él a legtöbb tigris. A biológusok azonban nem tudják biztosan, hogy mennyien lehetnek, és hogyan oszlanak el. Mancsnyomokból és fotócsapdák segítségével 1400 körülire becsülik az állomány nagyságát. A mancsnyomok azonban nem adnak biztos támpontot - más fajé is lehetnek -, a fotócsapdázást pedig nehéz megvalósítani.
Így tehát Ullas Karanth, a New Yorki-i Vadvédelmi Társaság tigrisbiológusa csapatával az ürülékhez fordult. Korábbi amerikai tanulmányok szerint a farkas és a medve állománynagyságát fel lehetett mérni az állatok székletében talált DNS segítségével. Karanth és kollégái tehát nekiálltak, és hat hét alatt egy 880 négyzetkilométeres területen 58 tigrisürülék-mintát gyűjtöttek be Indiában - tudósított az amerikai Science magazin hírportálja .
A mintákat a bangalore-i Nemzeti Biológiai Tudományos Központba küldték, ahol az ürülékben található bélsejtek DNS-e alapján 26 tigrisegyedet tudtak elkülöníteni. A Bandipur Nemzeti Parkban elhelyezett kameracsapdák hasonló eredményre jutottak: 29 nagymacskát különböztettek meg csíkozásuk alapján. Karanth szerint ebből arra lehet következtetni, hogy a genetikai megközelítés pontos.
A DNS-módszer különösen olyan helyszíneken juthat fontos szerephez, ahol nehézkes lenne kamerákat elhelyezni. Például a Gangesz-deltában található Sundarbans Nemzeti Park mangrove övezetében, vagy ott, ahol kevés a tigris, például Oroszország keleti részén. A DNS mintákból ezenkívül ki lehet deríteni a beltenyésztettség fokát is.