Hunter
Januárban az űrben bizonyíthat az X-37B
Tíz évnyi munka után végre eljuthat a kilövőállásig egy újabb amerikai űrrepülőgép, a katonai célokra épített X-37B.
Az Egyesült Államok légiereje és a Boeing által kifejlesztett pilóta nélküli szárnyas űreszközt egy Atlas V EELV (Evolved Expandable Launch Vehicle) belsejébe tuszkolják, hogy Cape Canaveralból indulva földkörüli pályára álljon, majd automatikus leszállást hajtson végre a jövő év januárjában. "A jármű készen áll a szállítási folyamatra, ami kisebb utómunkálatokat is magába foglal" - tájékoztatta Elizabeth Aptekar, a Légierő külkapcsolatokért felelős tisztviselője a SPACE.com-ot. Maga a szállítás körülbelül a kilövés előtt 60 nappal kezdődik meg.
Évekkel ezelőtt még úgy tervezték, hogy az X-37B az űrsikló rakterében jut fel az űrbe, a Columbia tragédiája után azonban a Delta rakétákra esett a választás, majd később úgy módosították, hogy egy Atlas V EELV-vel is fel tudják küldeni.
Az X-37 fejlesztését egy NASA-val kötött négyéves együttműködési megállapodás keretében a Boeing Phantom Works kezdte meg 1999 júliusában. 2002 novemberében az anyavállalat, a Boeing 301 millió dolláros szerződést nyert a fejlesztés folytatására. A szerződés magába foglalta egy leszállások tesztelésére használandó prototípus és egy űrrepülésre is alkalmas demonstrátor kifejlesztését és megépítését. A gép hosszú és viharos történelmet tudhat maga mögött, a NASA mellett a projektet felügyelte már az Egyesült Államok kormánya, illetve a Védelmi Minisztérium kutatási ügynöksége, a DARPA is.
A jövő januári repülés részletei még elég homályosak. Egyes források szerint az X-37B OTV-1 (Orbitális Tesztjármű 1) robotpilóta vezérléssel a Vandenberg Légitámaszponton, vagy az Edwards Légitámaszponton fog leszállni. Mivel újrahasznosítható űrrepülőgépről van szó, alkalmazásának elsődleges célja különböző új technikák kipróbálása, a szerkezeti elemektől kezdve a hajtóműveken át egészen az irányítási rendszerekig bezáróan, az űrszállítmányozás és űrműveletek megfizethetőbbé tételének reményében.
A Boeing korábban kiadott sajtóközleményei szerint az X-37 űrrepülőgép három héten keresztül képes a Föld körül keringeni, míg lehetséges felhasználási területeit a Föld körüli pályán történő műholdjavítástól az új generációs, teljes egészében újrahasznosítható kilövő eszközökig sorolja. Tegyük hozzá, hogy a múlt hónapban befejeződött Hubble szerviz küldetés volt az utolsó űrben lezajlott karbantartási jellegű tevékenység az űrsikló-flotta részéről, így ezen a téren is komoly hiány keletkezett, igaz, a korszakzáró Columbia-baleset óta az űrsiklók szinte kizárólag a Nemzetközi Űrállomásra koncentráltak.
A januári repülés célja számos kísérleti technika kipróbálása, köztük egy nagy tűrőképességű hővédő rendszer, tárolható, nem mérgező folyékony üzemanyagok, és több fontos új aerodinamikai elem, melyeket a jövő újrahasznosítható űrjárműveinek szánnak. A repülési demonstrátor körülbelül 8,5 méter hosszú lesz 5,5 méteres szárnyfesztávval, felszállási tömegét 5 tonnára becsülik.
Az Egyesült Államok légiereje és a Boeing által kifejlesztett pilóta nélküli szárnyas űreszközt egy Atlas V EELV (Evolved Expandable Launch Vehicle) belsejébe tuszkolják, hogy Cape Canaveralból indulva földkörüli pályára álljon, majd automatikus leszállást hajtson végre a jövő év januárjában. "A jármű készen áll a szállítási folyamatra, ami kisebb utómunkálatokat is magába foglal" - tájékoztatta Elizabeth Aptekar, a Légierő külkapcsolatokért felelős tisztviselője a SPACE.com-ot. Maga a szállítás körülbelül a kilövés előtt 60 nappal kezdődik meg.
Évekkel ezelőtt még úgy tervezték, hogy az X-37B az űrsikló rakterében jut fel az űrbe, a Columbia tragédiája után azonban a Delta rakétákra esett a választás, majd később úgy módosították, hogy egy Atlas V EELV-vel is fel tudják küldeni.
Az X-37 fejlesztését egy NASA-val kötött négyéves együttműködési megállapodás keretében a Boeing Phantom Works kezdte meg 1999 júliusában. 2002 novemberében az anyavállalat, a Boeing 301 millió dolláros szerződést nyert a fejlesztés folytatására. A szerződés magába foglalta egy leszállások tesztelésére használandó prototípus és egy űrrepülésre is alkalmas demonstrátor kifejlesztését és megépítését. A gép hosszú és viharos történelmet tudhat maga mögött, a NASA mellett a projektet felügyelte már az Egyesült Államok kormánya, illetve a Védelmi Minisztérium kutatási ügynöksége, a DARPA is.
A jövő januári repülés részletei még elég homályosak. Egyes források szerint az X-37B OTV-1 (Orbitális Tesztjármű 1) robotpilóta vezérléssel a Vandenberg Légitámaszponton, vagy az Edwards Légitámaszponton fog leszállni. Mivel újrahasznosítható űrrepülőgépről van szó, alkalmazásának elsődleges célja különböző új technikák kipróbálása, a szerkezeti elemektől kezdve a hajtóműveken át egészen az irányítási rendszerekig bezáróan, az űrszállítmányozás és űrműveletek megfizethetőbbé tételének reményében.
A Boeing korábban kiadott sajtóközleményei szerint az X-37 űrrepülőgép három héten keresztül képes a Föld körül keringeni, míg lehetséges felhasználási területeit a Föld körüli pályán történő műholdjavítástól az új generációs, teljes egészében újrahasznosítható kilövő eszközökig sorolja. Tegyük hozzá, hogy a múlt hónapban befejeződött Hubble szerviz küldetés volt az utolsó űrben lezajlott karbantartási jellegű tevékenység az űrsikló-flotta részéről, így ezen a téren is komoly hiány keletkezett, igaz, a korszakzáró Columbia-baleset óta az űrsiklók szinte kizárólag a Nemzetközi Űrállomásra koncentráltak.
A januári repülés célja számos kísérleti technika kipróbálása, köztük egy nagy tűrőképességű hővédő rendszer, tárolható, nem mérgező folyékony üzemanyagok, és több fontos új aerodinamikai elem, melyeket a jövő újrahasznosítható űrjárműveinek szánnak. A repülési demonstrátor körülbelül 8,5 méter hosszú lesz 5,5 méteres szárnyfesztávval, felszállási tömegét 5 tonnára becsülik.
