SG.hu·
Szerves molekulát észleltek egy exobolygónál
Metánt észleltek egy 63 fényévnyire fekvő bolygó légkörében, jelentették be a NASA csillagászai szerdán. A felfedezés reményt ad arra, hogy képesek leszünk azonosítani az esetleges életet a Naprendszer határain túl is.
A Naprendszer legtöbb bolygója esetében sikerült detektálni a szénből és hidrogénből álló metánt, más csillag körül keringő bolygónál azonban ezt még nem tudták elérni. A metán biológiai tevékenységre is utalhat, bár nem szabad elfeledni, hogy a gáz nem biológiai aktivitás következtében is létrejöhet. A csillagászok egyben megerősítették azt a korábbi feltevést, mely szerint a szóban forgó bolygó, a HD 189733b légkörében víz is található, a Jupiter méretű óriás azonban alkalmatlan az általunk ismert élet számára.
A Hubble Űrtávcső segítségével elvégzett infravörös színképelemzéses megfigyelésekről a Nature magazin március 20-i számában számolnak be részletesen. A színképelemzés, a spektroszkópia alkotóelemeire bontja fényt, ami esetünkben a bolygó atmoszféráján szűrődött át, melyből a tudósok kimazsolázhatják a légkör kémiai összetételének "lenyomatait". Ezzel a módszerrel sikerült kétséget kizáróan észlelni a metán jeleit, ami a megfelelő körülmények között kulcsszerepet játszik az élethez szükséges tényezők kialakításában. Ebben az esetben az élet lehetősége szinte teljes bizonyossággal kizárható.
A bolygó a Kis Róka csillagképben helyezkedik el, a "forró Jupitereknek" nevezett óriásbolygók egyike, melynek felperzselt felszínén nem létezik folyékony víz. A HD 189733b közelebb van csillagához, mint a Merkúr a Naphoz, egy kör mindössze két napjába kerül, a felszínen körülbelül 900 Celsius fok uralkodhat, ami már elegendő az ezüst megolvasztásához.
A mostani felfedezés lényege, hogy sikerült rábukkanni a metánra, hangsúlyozza a vizsgálatot vezető Mark Swain, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa, aki egyfajta főpróbaként tekint eredményeikre.
A technikát más bolygókon is alkalmazhatják, melyek hűvösebb csillagok körül keringenek, az úgynevezett "Goldilocks zónában", más néven élet- vagy zöld zónában, ahol a hőmérséklet nem túl magas és nem is túl alacsony.
"Rendkívül fontos lépés volt ez az élet számára alkalmasnak tűnő bolygók prebiotikus molekuláinak jellemzéséhez" - nyilatkozott Swain a Discovery News-nak. "A mostani megfigyelés bizonyítja, hogy a spektroszkópia elvégezhető egy halványabb csillag körül keringő hűvösebb és potenciálisan lakható, Föld-méretű bolygón is".
Több mint 270 exobolygót fedeztek fel a Naprendszer határán túl az elmúlt 13 évben, és bár a lista egyre gyarapodik, kémiai összetételükről gyakorlatilag semmilyen információt nem sikerült begyűjteni, enélkül viszont nem lehet megállapítani, hogy alkalmasak-e az élet számára, vagy sem.
Swain csapata még tavaly májusban készített felvételeket a Hubble NICMOS spektroszkópos kamerájával, amikor a Föld és a HD 189733b csillaga egyvonalban álltak egymással, így a csillag előtt áthaladó bolygó által megszűrt fény akadálytalanul jutott el az űrtávcsőhöz. A bolygó atmoszféráján áthatoló fény felfedte az árulkodó kémiai szignókat, amiket azonban ki kellett válogatni a hullámhosszok tömegéből, mint tűket a szénakazalból. A megfigyelések egyben a vízmolekulák jelenlétét is megerősítették, amire korábban egy másik űrtávcső, a Spitzer vizsgálatai tettek utalásokat.
A tudóstársadalom örömmel fogadta az eredményeket, példátlan előrelépésként értékelve azt az exobolygók tanulmányozása terén.
A Naprendszer legtöbb bolygója esetében sikerült detektálni a szénből és hidrogénből álló metánt, más csillag körül keringő bolygónál azonban ezt még nem tudták elérni. A metán biológiai tevékenységre is utalhat, bár nem szabad elfeledni, hogy a gáz nem biológiai aktivitás következtében is létrejöhet. A csillagászok egyben megerősítették azt a korábbi feltevést, mely szerint a szóban forgó bolygó, a HD 189733b légkörében víz is található, a Jupiter méretű óriás azonban alkalmatlan az általunk ismert élet számára.
A Hubble Űrtávcső segítségével elvégzett infravörös színképelemzéses megfigyelésekről a Nature magazin március 20-i számában számolnak be részletesen. A színképelemzés, a spektroszkópia alkotóelemeire bontja fényt, ami esetünkben a bolygó atmoszféráján szűrődött át, melyből a tudósok kimazsolázhatják a légkör kémiai összetételének "lenyomatait". Ezzel a módszerrel sikerült kétséget kizáróan észlelni a metán jeleit, ami a megfelelő körülmények között kulcsszerepet játszik az élethez szükséges tényezők kialakításában. Ebben az esetben az élet lehetősége szinte teljes bizonyossággal kizárható.
A bolygó a Kis Róka csillagképben helyezkedik el, a "forró Jupitereknek" nevezett óriásbolygók egyike, melynek felperzselt felszínén nem létezik folyékony víz. A HD 189733b közelebb van csillagához, mint a Merkúr a Naphoz, egy kör mindössze két napjába kerül, a felszínen körülbelül 900 Celsius fok uralkodhat, ami már elegendő az ezüst megolvasztásához. A mostani felfedezés lényege, hogy sikerült rábukkanni a metánra, hangsúlyozza a vizsgálatot vezető Mark Swain, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa, aki egyfajta főpróbaként tekint eredményeikre.
A technikát más bolygókon is alkalmazhatják, melyek hűvösebb csillagok körül keringenek, az úgynevezett "Goldilocks zónában", más néven élet- vagy zöld zónában, ahol a hőmérséklet nem túl magas és nem is túl alacsony.
"Rendkívül fontos lépés volt ez az élet számára alkalmasnak tűnő bolygók prebiotikus molekuláinak jellemzéséhez" - nyilatkozott Swain a Discovery News-nak. "A mostani megfigyelés bizonyítja, hogy a spektroszkópia elvégezhető egy halványabb csillag körül keringő hűvösebb és potenciálisan lakható, Föld-méretű bolygón is".
Több mint 270 exobolygót fedeztek fel a Naprendszer határán túl az elmúlt 13 évben, és bár a lista egyre gyarapodik, kémiai összetételükről gyakorlatilag semmilyen információt nem sikerült begyűjteni, enélkül viszont nem lehet megállapítani, hogy alkalmasak-e az élet számára, vagy sem.
Swain csapata még tavaly májusban készített felvételeket a Hubble NICMOS spektroszkópos kamerájával, amikor a Föld és a HD 189733b csillaga egyvonalban álltak egymással, így a csillag előtt áthaladó bolygó által megszűrt fény akadálytalanul jutott el az űrtávcsőhöz. A bolygó atmoszféráján áthatoló fény felfedte az árulkodó kémiai szignókat, amiket azonban ki kellett válogatni a hullámhosszok tömegéből, mint tűket a szénakazalból. A megfigyelések egyben a vízmolekulák jelenlétét is megerősítették, amire korábban egy másik űrtávcső, a Spitzer vizsgálatai tettek utalásokat.
A tudóstársadalom örömmel fogadta az eredményeket, példátlan előrelépésként értékelve azt az exobolygók tanulmányozása terén.