SG.hu·
Sokrétű vizes környezet volt a Marson
Újabb tanulmányt tettek közzé a Mars egykori vizes múltjáról. Az adatok még nem az éppen jeges talajmintákat vizsgáló Phoenix leszállóegységtől, hanem a bolygó körül keringő Mars Reconnaissance Orbitertől (MRO) származnak. A NASA szondájának CRISM műszerétől nyert adatok szerint hatalmas tavak, hömpölygő folyók és számos folyódelta jellemezte a bolygó korai időszakát, ami elvileg alkalmas közeg lehetett a mikrobák számára, sőt a kutatások szerint ez az állapot elég sokáig fenn is állt. A részletek a Nature és a Nature Geoscience szaklapban jelentek meg.
Az egyik tanulmány szerint a Mars ősi, hatalmas kiterjedésű, a bolygó közel felét elfoglaló felföldjei agyagásványokat tartalmaznak, ami csak víz jelenlétében jöhetett létre. A későbbi, szárazabb időszakokban vulkanikus láva borította be az agyagban gazdag területeket, a becsapódási kráterek azonban több ezer helyen újra láthatóvá tették az ősi réteget. A CRISM (Kompakt Marsi Felderítési Képalkotó Színképelemző) a visszaverődő napfény több mint 500 színének vizsgálatából észleli az adott ásványokat a felszínen.
Egy háromdimenziós kép a Mars Nili Fossae területéről, a kékes és lilás árnyalatok a víz által létrehozott filloszilikátokat jelzik
"Az új adatokban az a legmeglepőbb, hogy milyen átható és hosszan fennmaradó volt a Mars vize, és milyen változatos volt ez a nedves környezet" - mondta a CRISM vezető tudósa Scott Murchie, a műszert megépítő Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumának munkatársa.
Az agyagásványok, a filloszilikátok megőrizték a víz és a kőzetek kölcsönhatásának történetét egészen a Mars Noachian korszakáig visszamenően, ami 4,6 milliárd évvel ezelőtt kezdődött és 3,8 milliárd éve zárult le. Ez volt az az idő, amikor a bolygóra, akárcsak a Földre és a Holdra, üstökösök és aszteroidák záporoztak. A Földön az ebből az időből származó kövek nagy része már megsemmisült a lemeztektonika hatásai miatt, ezért a Mars filloszilikátokat tartalmazó kőzetei egyedi emlékeket őriznek a Naprendszer korai időszakának vizes környezeteiről, melyek közül több is elég hosszan fennmaradhatott ahhoz, hogy kialakuljon benne az élet.
A tudósok számára rendkívül fontos tény, hogy a CRISM hidrált, kristályszerkezetükben vizet tartalmazó szilikátokat is észlelt az üledékekben, ez egyértelműen a víz munkájára utal. Az agyagásványokra nagy mennyiségben a Holden, az Eberswalde és a Jezero kráterekben bukkantak rá. "A legtöbb helyen a köveket enyhén megváltoztatta a víz, néhány területen azonban annyira megmunkálta, hogy azt csak igen nagy mennyiségű víznek lehet betudni" - magyarázta Jack Mustard, a Brown Egyetem bolygógeológiai professzora. "Ez azért fontos, mert több tucat helyszínt találtunk, ahol a jövő expedíciói leszállhatnak és megállapíthatják, hogy lakható volt-e valaha a bolygó, és ha igen, akkor kutathatnak a múltbeli élet nyomai után"
Európa és az Egyesült Államok űrügynökségei is több filloszilikátban gazdag területet jelöltek meg soron következő felszíni küldetéseik számára. A kutatók ezen felül több ezer helyen észleltek filloszilikát üledékeket a becsapódási kráterek körül, ami arra utal, hogy a víz 4-5 kilométerrel az ősi Mars felszíne alatt is jelen volt. "A víz minden bizonnyal a mélyben hozta létre az ásványokat, erre utalnak a most látható jegyek" - tette hozzá Mustard professzor, a Nature-ben megjelent tanulmány szerzője.
A képen a Jezero kráterben talált delta látható, ami a kutatók szerint akár egy mikrobatemető is lehet, ezáltal az egyik legígéretesebb helyszín a múltbeli élet nyomainak kutatásához
A Nature Geoscience szaklapban megjelent másik tanulmány a Jezero kráterben található delták üledékeit elemezte ki. A delták egy folyóról árulkodnak, ami agyagásványokat szállított a medencébe egy vízgyűjtőből. "A víz nem csupán aktív volt ezen a területen, de elegendő mennyiségben jelen volt ahhoz, hogy folyóágyakat alakítson ki, agyagokat szállítson és egy tóba folyva deltát alakítson ki" - nyilatkozott Bethany Ehlmann, a másik kutatás vezetője, aki szintén a Brown munkatársa.
A tó 40 kilométer átmérőjű lehetett, a delták pedig jó eséllyel tartalmaznak a mai napig is szerves anyagokat, mivel a leülepedett agyag foglyul ejthetett bármilyen organizmust, gyakorlatilag egy "mikrobatemetőt" hozva létre, véli Ehlmann. "Az agyagok eloszlása a tómederben azt bizonyítja, hogy az álló víz évezredeken át fennmaradhatott" - tette hozzá a kutatónő.
Az egyik tanulmány szerint a Mars ősi, hatalmas kiterjedésű, a bolygó közel felét elfoglaló felföldjei agyagásványokat tartalmaznak, ami csak víz jelenlétében jöhetett létre. A későbbi, szárazabb időszakokban vulkanikus láva borította be az agyagban gazdag területeket, a becsapódási kráterek azonban több ezer helyen újra láthatóvá tették az ősi réteget. A CRISM (Kompakt Marsi Felderítési Képalkotó Színképelemző) a visszaverődő napfény több mint 500 színének vizsgálatából észleli az adott ásványokat a felszínen.
Egy háromdimenziós kép a Mars Nili Fossae területéről, a kékes és lilás árnyalatok a víz által létrehozott filloszilikátokat jelzik
"Az új adatokban az a legmeglepőbb, hogy milyen átható és hosszan fennmaradó volt a Mars vize, és milyen változatos volt ez a nedves környezet" - mondta a CRISM vezető tudósa Scott Murchie, a műszert megépítő Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumának munkatársa.
Az agyagásványok, a filloszilikátok megőrizték a víz és a kőzetek kölcsönhatásának történetét egészen a Mars Noachian korszakáig visszamenően, ami 4,6 milliárd évvel ezelőtt kezdődött és 3,8 milliárd éve zárult le. Ez volt az az idő, amikor a bolygóra, akárcsak a Földre és a Holdra, üstökösök és aszteroidák záporoztak. A Földön az ebből az időből származó kövek nagy része már megsemmisült a lemeztektonika hatásai miatt, ezért a Mars filloszilikátokat tartalmazó kőzetei egyedi emlékeket őriznek a Naprendszer korai időszakának vizes környezeteiről, melyek közül több is elég hosszan fennmaradhatott ahhoz, hogy kialakuljon benne az élet.
A tudósok számára rendkívül fontos tény, hogy a CRISM hidrált, kristályszerkezetükben vizet tartalmazó szilikátokat is észlelt az üledékekben, ez egyértelműen a víz munkájára utal. Az agyagásványokra nagy mennyiségben a Holden, az Eberswalde és a Jezero kráterekben bukkantak rá. "A legtöbb helyen a köveket enyhén megváltoztatta a víz, néhány területen azonban annyira megmunkálta, hogy azt csak igen nagy mennyiségű víznek lehet betudni" - magyarázta Jack Mustard, a Brown Egyetem bolygógeológiai professzora. "Ez azért fontos, mert több tucat helyszínt találtunk, ahol a jövő expedíciói leszállhatnak és megállapíthatják, hogy lakható volt-e valaha a bolygó, és ha igen, akkor kutathatnak a múltbeli élet nyomai után"
Európa és az Egyesült Államok űrügynökségei is több filloszilikátban gazdag területet jelöltek meg soron következő felszíni küldetéseik számára. A kutatók ezen felül több ezer helyen észleltek filloszilikát üledékeket a becsapódási kráterek körül, ami arra utal, hogy a víz 4-5 kilométerrel az ősi Mars felszíne alatt is jelen volt. "A víz minden bizonnyal a mélyben hozta létre az ásványokat, erre utalnak a most látható jegyek" - tette hozzá Mustard professzor, a Nature-ben megjelent tanulmány szerzője.
A képen a Jezero kráterben talált delta látható, ami a kutatók szerint akár egy mikrobatemető is lehet, ezáltal az egyik legígéretesebb helyszín a múltbeli élet nyomainak kutatásához
A Nature Geoscience szaklapban megjelent másik tanulmány a Jezero kráterben található delták üledékeit elemezte ki. A delták egy folyóról árulkodnak, ami agyagásványokat szállított a medencébe egy vízgyűjtőből. "A víz nem csupán aktív volt ezen a területen, de elegendő mennyiségben jelen volt ahhoz, hogy folyóágyakat alakítson ki, agyagokat szállítson és egy tóba folyva deltát alakítson ki" - nyilatkozott Bethany Ehlmann, a másik kutatás vezetője, aki szintén a Brown munkatársa.
A tó 40 kilométer átmérőjű lehetett, a delták pedig jó eséllyel tartalmaznak a mai napig is szerves anyagokat, mivel a leülepedett agyag foglyul ejthetett bármilyen organizmust, gyakorlatilag egy "mikrobatemetőt" hozva létre, véli Ehlmann. "Az agyagok eloszlása a tómederben azt bizonyítja, hogy az álló víz évezredeken át fennmaradhatott" - tette hozzá a kutatónő.