Hunter
Pasadena, a Főnix leszállt!
Ma hajnalban belépett a NASA Phoenix leszállóegysége a Mars légkörébe, ahol sikeresen végrehajtotta automatikus leszállását és visszaküldte első felvételeit.
Magyar idő szerint ma hajnalban belépett a NASA Phoenix leszállóegysége a Mars légkörébe, ahol a súrlódás, egy hatalmas ejtőernyő és végül 12 rakéta segítségével sikeresen végrehajtotta automatikus leszállását a bolygó északi jégsapkája közelében. A pasadenai Sugárhajtómű Laboratórium (JPL) munkatársai helyi idő szerint este 8 óra magasságában lélegezhettek fel, ekkor érkeztek meg a bolygó körül keringő Mars Odyssey űrszonda által átjátszott telemetriai adatok, melyek arról tanúskodtak, hogy a Phoenix 7 óra 53 perckor épségben földet ért.
A Phoenix megvetette lábát a felszínen
"A Phoenix leszállt, a Phoenix leszállt! Isten hozott a Mars északi fennsíkjain!" - kiabálta a küldetés kommentátora, Richard Kornfeld, aki a JPL irányító központjából követte az eseményeket. Korábban kilenc évvel ezelőtt próbálkozott hasonló rakéta meghajtású leszállással az amerikai űrügynökség a Marson, a Mars Polar Lander próbálkozása azonban kudarccal végződött, ezért különösen feszült volt a légkör a JPL-nél. Mike Griffin, a NASA igazgatójának arcáról minden leolvasható volt, néma csendben követte végig a küldetés kritikus mozzanatait az irányító központ hátsó soraiból. "Fenemód félelmetesebb volt, mint a két marsjáró landolása, én mondom!" - hangzottak Ed Weiler, a NASA tudományos vezetőjének első szavai, miután a leszállás hírére betöltötte a termet a mérnökök ujjongása.
Ahogy azt várni lehetett a Mars Odyssey egy perccel a leszállás után eltűnt a horizontról, elvágva a kapcsolatot a Phoenix-szel. Így az irányító központban összegyűltek újabb 1 óra 50 percet tölthettek a várakozás jegyében, hogy lássák rendben kibontotta-e nappaneljeit, meteorológiai antennáját, kameráját a leszállóegység, illetve további telemetriai adatok is szükségesek voltak a mérnökök számára, melyekből a különböző alrendszerek állapotáról értesülhettek.
A nappanel beüzemelése ugyanolyan kritikus, mint a leszállás maga. Az akkumulátorok újratöltése nélkül mindössze 31 órán át működhetne az egység. Az Odyssey által lesugárzott egyetlen percnyi telemetriai adatok arra engedtek következtetni, hogy minden rendben van a felszínen, és ezt végül igazolták a közel két órával később befutó információk is. A leszállás során semmilyen rendszerhiba nem lépett fel. Bár az adatok szerint az ejtőernyő a tervezettnél 7 másodperccel később lépett be a lassításba, a pályaadatok normálisnak tűntek. A Phoenix a Mars 68,22 szélességi és a 234,3 hosszúsági fokánál helyezkedik el.
A kapcsolat magyar idő szerint 3 óra 50 perckor állt helyre a Mars Odyssey-vel, ami ekkor már a Phoenix első felvételeit is visszaküldte a Földre, melyen láthatók a kibontott nappanelek, az egység lába a felszínen, és maga a kietlen sík terület, amire a Phoenix leszállt. Percekkel később már folyamatosan érkeztek a leszállóegység újabb felvételei, melyek itt megtekinthetők.
A több mint 675 millió kilométert utazó Phoenix robotkarjával elsőként érintheti meg az északi területek vízjegét, felméri a sarkvidék időjárását és megvizsgálja, hogy a talaj alatti közeg alkalmas volt-e valaha a mikrobai élet számára.
Magyar idő szerint ma hajnalban belépett a NASA Phoenix leszállóegysége a Mars légkörébe, ahol a súrlódás, egy hatalmas ejtőernyő és végül 12 rakéta segítségével sikeresen végrehajtotta automatikus leszállását a bolygó északi jégsapkája közelében. A pasadenai Sugárhajtómű Laboratórium (JPL) munkatársai helyi idő szerint este 8 óra magasságában lélegezhettek fel, ekkor érkeztek meg a bolygó körül keringő Mars Odyssey űrszonda által átjátszott telemetriai adatok, melyek arról tanúskodtak, hogy a Phoenix 7 óra 53 perckor épségben földet ért.
A Phoenix megvetette lábát a felszínen
"A Phoenix leszállt, a Phoenix leszállt! Isten hozott a Mars északi fennsíkjain!" - kiabálta a küldetés kommentátora, Richard Kornfeld, aki a JPL irányító központjából követte az eseményeket. Korábban kilenc évvel ezelőtt próbálkozott hasonló rakéta meghajtású leszállással az amerikai űrügynökség a Marson, a Mars Polar Lander próbálkozása azonban kudarccal végződött, ezért különösen feszült volt a légkör a JPL-nél. Mike Griffin, a NASA igazgatójának arcáról minden leolvasható volt, néma csendben követte végig a küldetés kritikus mozzanatait az irányító központ hátsó soraiból. "Fenemód félelmetesebb volt, mint a két marsjáró landolása, én mondom!" - hangzottak Ed Weiler, a NASA tudományos vezetőjének első szavai, miután a leszállás hírére betöltötte a termet a mérnökök ujjongása.
Ahogy azt várni lehetett a Mars Odyssey egy perccel a leszállás után eltűnt a horizontról, elvágva a kapcsolatot a Phoenix-szel. Így az irányító központban összegyűltek újabb 1 óra 50 percet tölthettek a várakozás jegyében, hogy lássák rendben kibontotta-e nappaneljeit, meteorológiai antennáját, kameráját a leszállóegység, illetve további telemetriai adatok is szükségesek voltak a mérnökök számára, melyekből a különböző alrendszerek állapotáról értesülhettek.
A nappanel beüzemelése ugyanolyan kritikus, mint a leszállás maga. Az akkumulátorok újratöltése nélkül mindössze 31 órán át működhetne az egység. Az Odyssey által lesugárzott egyetlen percnyi telemetriai adatok arra engedtek következtetni, hogy minden rendben van a felszínen, és ezt végül igazolták a közel két órával később befutó információk is. A leszállás során semmilyen rendszerhiba nem lépett fel. Bár az adatok szerint az ejtőernyő a tervezettnél 7 másodperccel később lépett be a lassításba, a pályaadatok normálisnak tűntek. A Phoenix a Mars 68,22 szélességi és a 234,3 hosszúsági fokánál helyezkedik el. A kapcsolat magyar idő szerint 3 óra 50 perckor állt helyre a Mars Odyssey-vel, ami ekkor már a Phoenix első felvételeit is visszaküldte a Földre, melyen láthatók a kibontott nappanelek, az egység lába a felszínen, és maga a kietlen sík terület, amire a Phoenix leszállt. Percekkel később már folyamatosan érkeztek a leszállóegység újabb felvételei, melyek itt megtekinthetők.
A több mint 675 millió kilométert utazó Phoenix robotkarjával elsőként érintheti meg az északi területek vízjegét, felméri a sarkvidék időjárását és megvizsgálja, hogy a talaj alatti közeg alkalmas volt-e valaha a mikrobai élet számára.