Hunter
Felszín alatti óceánra utaló jelek a Titánon
A NASA Cassini űrszondája bizonyítékokat talált egy víz és ammónia óceánra a szaturnuszi hold, a Titán felszíne alatt.
A hold forgásának radarméréseiből származó felfedezés részleteiről sajtóközleményben számoltak be a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának kutatói. "Szerves dűnéivel, tavaival, csatornáival és hegyeivel a Titán az egyik legváltozatosabb aktív és Föld-szerű felszínnel rendelkező égitest a Naprendszerben" - nyilatkozott a tanulmány szerzője, Ralph Lorenz, a Cassini radar tudósa, a Johns Hopkins Alkalmazott Fizika Laboratóriumának munkatársa. "Most már láthatjuk a Titán forgásából eredő változásokat, ablakot nyitva a hold felszín alatti területeire."
A küldetés tudományos csapatának tagjai a Cassini Szintetikus Apertura Radarját használták fel az adatgyűjtéshez. Az adatok 2005. októbere és 2007. májusa közötti időszakból származnak, ez alatt a szonda 19 alkalommal repült el a Titán melletti. A radar áthatol a hold sűrű, metánban gazdag légköri ködén, soha nem látott felszíni jegyeket tárva a kutatók elé, egyben meghatározva a felszínen elfoglalt helyeiket.
Az első radarvizsgálatokból a tudósok és a radarmérnökök 50 egyedi ismertetőjegy elhelyezkedését állapították meg, majd tavakat, kanyonokat és hegyeket határoltak be a Cassini későbbi átrepüléseiből származó adathalmazból. Megfigyeléseik szerint a meghatározó felszíni jegyek akár 30 kilométerrel is eltolódtak várható pozíciójuktól, az észlelt szisztematikus elmozdulásokat pedig nehéz lenne megmagyarázni, ha nem választaná el a hold jeges kérgét egy belső óceán a magjától, ami jelentősen megkönnyíti a kéreg mozgását.
"Úgy véljük körülbelül 100 kilométerrel a jég és a szerves anyagokban gazdag felszín alatt van egy ammóniával feldúsított folyékony vízből álló óceán" taglalta Bryan Stiles, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának kutatója, aki szintén közreműködött a tanulmány elkészítésében. A Titán vizsgálata a Cassini-Huygens küldetés egyik fő célkitűzése, mivel mélyfagyasztva megőrizhetett számos olyan kémiai összetevőt, ami a Földön megalapozta az életet. A bolygóméretű Titán az egyetlen hold a Naprendszerben, ami sűrű légkörrel rendelkezik, sűrűsége másfélszerese a földiének.
"A szerves anyagokban bővelkedő környezet és a folyékony víz rendkívül vonzó az asztrobiológia számára" - mondta Lorenz. "A Titán forgásának további tanulmányozásából jobban megismerhetjük ezt a vizes belsőt, és mert a kéreg forgása, valamint a légköri szelek kapcsolatban állnak, ezért évszaki változásokat is felfedezhetünk majd az elkövetkező néhány év során." A Cassininek egyáltalán nem kellett sokáig várnia, hogy megint elé táruljon a Titán. Március 25-én újra szemügyre vette az óriásholdat, bevetve Ion és Semleges Tömegspektrométerét a Titán felső légrétegeinek vizsgálatához, illetve látható fényű és infravörös térképező műszereivel nagy felbontású felvételeket készített a hold délkeleti kvadránsáról.
A hold forgásának radarméréseiből származó felfedezés részleteiről sajtóközleményben számoltak be a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának kutatói. "Szerves dűnéivel, tavaival, csatornáival és hegyeivel a Titán az egyik legváltozatosabb aktív és Föld-szerű felszínnel rendelkező égitest a Naprendszerben" - nyilatkozott a tanulmány szerzője, Ralph Lorenz, a Cassini radar tudósa, a Johns Hopkins Alkalmazott Fizika Laboratóriumának munkatársa. "Most már láthatjuk a Titán forgásából eredő változásokat, ablakot nyitva a hold felszín alatti területeire."
A küldetés tudományos csapatának tagjai a Cassini Szintetikus Apertura Radarját használták fel az adatgyűjtéshez. Az adatok 2005. októbere és 2007. májusa közötti időszakból származnak, ez alatt a szonda 19 alkalommal repült el a Titán melletti. A radar áthatol a hold sűrű, metánban gazdag légköri ködén, soha nem látott felszíni jegyeket tárva a kutatók elé, egyben meghatározva a felszínen elfoglalt helyeiket.
Az első radarvizsgálatokból a tudósok és a radarmérnökök 50 egyedi ismertetőjegy elhelyezkedését állapították meg, majd tavakat, kanyonokat és hegyeket határoltak be a Cassini későbbi átrepüléseiből származó adathalmazból. Megfigyeléseik szerint a meghatározó felszíni jegyek akár 30 kilométerrel is eltolódtak várható pozíciójuktól, az észlelt szisztematikus elmozdulásokat pedig nehéz lenne megmagyarázni, ha nem választaná el a hold jeges kérgét egy belső óceán a magjától, ami jelentősen megkönnyíti a kéreg mozgását.
"Úgy véljük körülbelül 100 kilométerrel a jég és a szerves anyagokban gazdag felszín alatt van egy ammóniával feldúsított folyékony vízből álló óceán" taglalta Bryan Stiles, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának kutatója, aki szintén közreműködött a tanulmány elkészítésében. A Titán vizsgálata a Cassini-Huygens küldetés egyik fő célkitűzése, mivel mélyfagyasztva megőrizhetett számos olyan kémiai összetevőt, ami a Földön megalapozta az életet. A bolygóméretű Titán az egyetlen hold a Naprendszerben, ami sűrű légkörrel rendelkezik, sűrűsége másfélszerese a földiének.
"A szerves anyagokban bővelkedő környezet és a folyékony víz rendkívül vonzó az asztrobiológia számára" - mondta Lorenz. "A Titán forgásának további tanulmányozásából jobban megismerhetjük ezt a vizes belsőt, és mert a kéreg forgása, valamint a légköri szelek kapcsolatban állnak, ezért évszaki változásokat is felfedezhetünk majd az elkövetkező néhány év során." A Cassininek egyáltalán nem kellett sokáig várnia, hogy megint elé táruljon a Titán. Március 25-én újra szemügyre vette az óriásholdat, bevetve Ion és Semleges Tömegspektrométerét a Titán felső légrétegeinek vizsgálatához, illetve látható fényű és infravörös térképező műszereivel nagy felbontású felvételeket készített a hold délkeleti kvadránsáról.