SG.hu·
Megtalálták a Titán elveszett tavait
A Cassini szonda adatai alapján úgy tűnik, elegendő bizonyíték áll a tudósok rendelkezésére, hogy kijelenthessék, mégis vannak folyékony metán tavak a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán felszínén.
A NASA által kiadott közlemény szerint az űrszonda radarfelvételei 3-tól 70 kilométeres átmérőig terjedő sötét, sima foltokat mutattak ki a hold legészakibb részein, melyek leginkább a Föld kráterekben vagy kalderákban kialakult tavaira hasonlítanak, emellett azonban több más adat is arra utal, hogy ezek a foltok folyadékkal teli mélyedések, melyekből több mint 75-öt számláltak a Cassini által vizsgált viszonylag szűk régióban. Folyadékra utal a rendkívül alacsony radarjel-visszaverődés, ugyanúgy mint az egyes foltok körül észlelhető csatornák, de alakjuk és partvonalaik is ismerős látványként köszöntek vissza a képeket vizsgáló geológusok számára.
A hold légkörének kémiáját a nitrogén és a szénalapú összetevők határozzák meg, -179 Celsius fokos hőmérséklete pedig arra engedett következtetni, hogy a felszínen jókora mennyiségű folyékony metánnak kell jelen lennie némi etánnal keverve, ami az idők során tavakba vagy akár hatalmas tengerekbe rendeződött. A folyadék egy része minden bizonnyal felhőkből hullik alá, míg a többi a felszín alól törhet fel. Egészen mostanáig azonban ezt a hipotézist nem sikerült meggyőzően és egybehangzóan alátámasztani.
A Cassini is csak radarja segítségével tudott bepillantani a Titánt körülölelő fotokémiai ködön, adatai még tavaly júliusi látogatásából származnak, amikor a szonda a hold északi területei fölött haladt el. Ennek alkalmával egy keskeny, 250x1000 kilométeres csíkot tapogatott le, ezen a területen bukkantak a közel 75 tóra. Nem minden tó van színültig telve folyadékkal, ezek lehetnek becsapódási kráterek, azok azonban, melyek telítve vannak a metán-etán keverékkel alakjuknál fogva szinte biztosan nem külső behatásból eredeztethetők, sokkal valószínűbb, hogy a hold vulkanikus tevékenységei nyomán alakultak ki. Akadnak olyan tavak is melyekben fényes foltok figyelhetők meg, ezek elvileg kis szigetek lehetnek.
A szakértők szerint a metán-etán keverék - akárcsak a Földön - a víz átlátszó, viselkedését tekintve sincs számottevő különbség, azaz a tavak felszínén minden bizonnyal kialakulnak kisebb hullámok is. Bolygónkon a víz a légkör, a szárazföld és az óceánok közötti cirkulációját hidrológiai körforgásnak nevezzük. A Naprendszerben ez mindeddig egyedülálló volt, most azonban úgy tűnik a Titán is hasonló aktív folyadék körforgással rendelkezik, amit a tudósok metanológiai körforgásként emlegetnek.
Szintén a Titánnal és a Cassini radar műszerével kapcsolatos felfedezés egy hatalmas hegyvidék, melyről még decemberben számoltak be a projekt munkatársai. A hegység a hold egyenlítőjétől délre helyezkedik el, 150 kilométer hosszan és 30 kilométer szélességben nyúlik el, magassága nagyjából másfél kilométer lehet. Szilárdságát tekintve kőzetről lenne szó, a tudósok szerint azonban ez egy kristályos anyaghalmaz, amit a radarfelvételek tanúsága szerint egy anyagréteg, feltehetőleg metán hó borít.
A NASA által kiadott közlemény szerint az űrszonda radarfelvételei 3-tól 70 kilométeres átmérőig terjedő sötét, sima foltokat mutattak ki a hold legészakibb részein, melyek leginkább a Föld kráterekben vagy kalderákban kialakult tavaira hasonlítanak, emellett azonban több más adat is arra utal, hogy ezek a foltok folyadékkal teli mélyedések, melyekből több mint 75-öt számláltak a Cassini által vizsgált viszonylag szűk régióban. Folyadékra utal a rendkívül alacsony radarjel-visszaverődés, ugyanúgy mint az egyes foltok körül észlelhető csatornák, de alakjuk és partvonalaik is ismerős látványként köszöntek vissza a képeket vizsgáló geológusok számára.
A hold légkörének kémiáját a nitrogén és a szénalapú összetevők határozzák meg, -179 Celsius fokos hőmérséklete pedig arra engedett következtetni, hogy a felszínen jókora mennyiségű folyékony metánnak kell jelen lennie némi etánnal keverve, ami az idők során tavakba vagy akár hatalmas tengerekbe rendeződött. A folyadék egy része minden bizonnyal felhőkből hullik alá, míg a többi a felszín alól törhet fel. Egészen mostanáig azonban ezt a hipotézist nem sikerült meggyőzően és egybehangzóan alátámasztani.
A Cassini is csak radarja segítségével tudott bepillantani a Titánt körülölelő fotokémiai ködön, adatai még tavaly júliusi látogatásából származnak, amikor a szonda a hold északi területei fölött haladt el. Ennek alkalmával egy keskeny, 250x1000 kilométeres csíkot tapogatott le, ezen a területen bukkantak a közel 75 tóra. Nem minden tó van színültig telve folyadékkal, ezek lehetnek becsapódási kráterek, azok azonban, melyek telítve vannak a metán-etán keverékkel alakjuknál fogva szinte biztosan nem külső behatásból eredeztethetők, sokkal valószínűbb, hogy a hold vulkanikus tevékenységei nyomán alakultak ki. Akadnak olyan tavak is melyekben fényes foltok figyelhetők meg, ezek elvileg kis szigetek lehetnek.
A szakértők szerint a metán-etán keverék - akárcsak a Földön - a víz átlátszó, viselkedését tekintve sincs számottevő különbség, azaz a tavak felszínén minden bizonnyal kialakulnak kisebb hullámok is. Bolygónkon a víz a légkör, a szárazföld és az óceánok közötti cirkulációját hidrológiai körforgásnak nevezzük. A Naprendszerben ez mindeddig egyedülálló volt, most azonban úgy tűnik a Titán is hasonló aktív folyadék körforgással rendelkezik, amit a tudósok metanológiai körforgásként emlegetnek.
Szintén a Titánnal és a Cassini radar műszerével kapcsolatos felfedezés egy hatalmas hegyvidék, melyről még decemberben számoltak be a projekt munkatársai. A hegység a hold egyenlítőjétől délre helyezkedik el, 150 kilométer hosszan és 30 kilométer szélességben nyúlik el, magassága nagyjából másfél kilométer lehet. Szilárdságát tekintve kőzetről lenne szó, a tudósok szerint azonban ez egy kristályos anyaghalmaz, amit a radarfelvételek tanúsága szerint egy anyagréteg, feltehetőleg metán hó borít.